2012.01.11

ÉGI ÜZENETEK

Mennyei Atya: A lelki fejlődés II.szakasza

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Atyai szeretetem lángjából mindegyiketeknek küldök egy csóvát a szívébe.

A lelki fejlődés útjának 3 szakasza van, eddig az első szakaszáról hallottatok a tanításaimban, az első szakaszba tartoznak a kezdők.

A második szakaszba tartoznak a haladók, tehát ti is ide tartoztok. Az első szakaszban a kezdők a természetes tulajdonságokat fejlesztették ki magukban, hogy hívő keresztény emberek lehessenek, pl. az őszinteséget, a tisztaságot, a becsületességet. Ismereteket szereztek, megismerték Jézus életét, a Szentírást, a Szentháromságot, és egyéb fontos ismereteket. A vallásgyakorlatokat is elsajátították: a templomba járást, a szentgyónást, a szentáldozást. Megismerkedtek a bűnbánattal.

A haladók egyik jellemvonása, hogy nemcsak a halálos bűnöktől irtóznak, hanem a legkisebb bocsánatos bűntől is, és ha mégis véletlenül elesnek, akkor azonnal mély bűnbánatot gyakorolnak. Azután jellemző a haladókra, hogy békések, nyugodtak, nem aggodalmaskodnak, Jézus a szívük közepén van, egészen rá bízzák magukat. A kezdők egymás után mondják a rózsafüzéreket, a betanult imákat, s közben a saját szavukkal nem szólnak az égiekhez.

A haladók az imádságot átalakítják. Miközben mondják a rózsafüzéreket, litániákat eszükbe jutunk, mi Égiek, és szólnak hozzánk, dicsőítenek bennünket, kérésekkel fordulnak hozzánk. Szeretnek minket, imádnak minket, saját szívből jövő szavaikkal. Erre egy példát mondok.

Van két engesztelő, Kati és Rózsika. Mennek haza az engesztelésről, és útközben Kati az imádkozásról beszél: - Képzeld el, én kb. 8-10 rózsafüzért mondok el mindennap. - és sorolja a rózsafüzéreket, amiket imádkozik.

Rózsika csodálkozik: -Hogyan tudsz ennyi rózsafüzért elmondani, hogyan fér bele az idődbe? Te nagyon buzgó vagy. A Jó Istennek ez biztosan nagyon tetszik, Én csak naponta 3 rózsafüzért tudok elmondani. Van, amikor még ennyit se. Csak tudod, én mielőtt belekezdek az imádkozásba, dicsőítem a Szentháromságot, kérem a Szűzanyát jöjjön segítsen, imádkozzon velem együtt. A tizedek között, pedig elmélkedek, az elmélkedések alatt olyan közel kerül a lelkem Istenhez, a Szűzanyához, hogy kénytelen vagyok egy-két meleg hála szót mondani feléjük. És így egy rózsafüzér kb. 1-5 óra hosszat tart.

Drága Gyermekeim! Bizony mondom nektek, Rózsika imája sokkal kedvesebb, értékesebb a szememben, mert ő szól hozzám. Ti is így imádkozzatok, hogy a rózsafüzér mellett a saját szavaitokkal is szóltok hozzánk.

A kezdők nagyon félnek a halálos bűnöktől, ha mégis előfordul, azonnal meggyónják, de a bocsánatos bűnt nem veszik olyan komolyan. A haladóknál szinte már nem is fordul elő halálos bűn, viszont a bocsánatos bűnök közül még a legparányibbakat is mélyen megbánják. Gyermekemet nagyon megbántotta valaki, de nem vágott vissza. A szobájába leborult, és sírt-sírt, kb. 2 óra hosszat bánkódott, azért az igazságtalanságért, hogy őt így megalázták, teljesen tönkretették a hírnevét. Egyszer csak eszébe jutott neki egy jó lelki testvére, felhívta telefonon és elpanaszolta neki, hogy ki bántotta, és hogy miket mondott neki. Egy kicsit meg is vigasztalódott, de ahogy letette a telefont, abban a pillanatban belevágott a gondolat: -Jézusom, én most ítélkeztem, megmondtam a nevét, annak, aki megbántott engem, elmondtam a rossz tulajdonságait, félek, hogy ez most ítélkezés volt. Ó, Jézusom, bocsáss meg nekem könyörgök! Eszébe jutott, hogy az őt bántó ember nem csak neki okozott fájdalmat, hanem Jézus szívébe is tövist szúrt. Drága Gyermekeim, amikor egy lélek idáig fejlődik, hogy nemcsak azt bánja, hogy őt megbántották, önsajnálatból, hanem mert Jézust bántotta meg az illető, akkor ez a lélek hamarosan a fejlődés 3. szakaszába kerül. A nyugalom, a béke jellemző még a haladó lélekre. A kezdők nem tudnak nyugodtak lenni, egy kis problémától rögtön elkeserednek, panaszkodnak, zúgolódnak, kiabálnak. De a haladók Istenre bízzák magukat, Isten akaratába belesimítják a sajátjukat, és a gyermeki ráhagyatkozást igyekeznek kifejleszteni magukban.

Két tanárnő beszélget egymással a tanári szobában. –Nem értem, hogy van az, hogy amikor te kijössz az órákról, te mindig mosolyogsz, megsimogatod a gyerekek fejét, beszélgetsz velük, mosolyogsz rájuk, mi pedig holt fáradtak vagyunk, alig várjuk, hogy kilépjünk az óráról. Bosszankodunk, hogy már megint milyen érthetetlenek, buták, és fegyelmezetlenek voltak. Azután otthon van négy gyermeked, mennyit kell dolgoznod, otthon fekszik beteg édesanyád, akit ápolnod is kell. A múlt héten megállapították, hogy a melledben rákos daganat van, és te most sem panaszkodsz, te csak mosolyogsz ránk, a mi problémáinkkal foglalkozol, beszélgetsz velünk. Miért vagy te ilyen? Honnan ez a hatalmas erő benned?- kérdezi az egyik.

A kolléganő így válaszol: Hát, én Isten szemével nézem ezt a földi világot, felülről nézek mindent. Látom, hogy a földi élet milyen rövid az örök élethez képest, és Isten szemével nézem az embert, mert az ember teste elhamvad, de a lelke örökké megmarad, hát akkor a lelket kell ápolni. A sok gondot, bajt, bánatot, szenvedést, a problémákat megint csak Isten szemével nézem, mert ezek értékes kincsek, el kell fogadni őket, és fel kell ajánlani a saját lelkünk üdvösségéért, hogy oda kerüljünk a Mennyországba és más lelkekért, hogy megtérjenek. Hát ilyen csodálatos dolog, ha valaki hinni tud, ti is támaszkodjatok a hitetekre. Bízzatok Istenben, és nyerjétek el a gyermeki ráhagyatkozás kegyelmét, mert annál fontosabb nincs a világon. Ez már a lelki fejlődés 3. szakasza.

Drága Gyermekeim! Szeretném elmondani, hogy van most itt jelen a Szentháromság. Én, a Mennyei Atya hosszú fehér ruhában vagyok, egy aranyöv van a derekamon, csak úgy ragyogok a fénytől, mert dicsőségem teljességében vagyok jelen. Ezeket a fénysugarakat rátok bocsátom, fogok a kezembe egy csodálatos, dúsan díszített, aranyszínű faragott keretű kézi tükröt. Végig megyek vele köztetek, néhány helyen megállok vele, felétek tartom a tükröt, és egyszer csak egy homály keletkezik a tükrön, mert ez lelki tükör, a lelketekből jött rá ez a homály, mégpedig az ítélkezés homálya. -Úgy látszik, gyermekem, valakiről rosszat gondoltál, vagy mondtál. Töröld le ezt a homályt, ezt csak egyféleképpen teheted, bánd meg mélyen, és ígérd meg, hogy soha többé nem teszed. És majd ha alkalom adódik, menj és gyónd meg. Egy másik gyermekemhez lépve, az irigység homálya keletkezik a tükrön. A szomszédod családja nyugodt, békés, szeretik egymást, soha nincs veszekedés. Bezzeg a te családodban mindig van valami zűr. Nem egyszer gondoltál rá, hogy miért van az ő szívükben ilyen béke, miért nincs nálunk is ilyen béke. Vagy arra gondolsz, hogy vannak körülötted olyanok, akik látják az Úr Jézust, és a Szűzanyát, és a hangjukat is hallja, te pedig nem. Igazságtalannak tartod, hiszen te többet imádkozol, mint ők. Gyermekem, mélyen bánd meg az irigységedet, és máris letörölted a foltot a tükörről. Tovább lépek, egy másik gyermekem előtt tartva a tükröt a paráznaság homálya keletkezik rajta. Néztél egy jó filmet, egy izgalmas, jó filmet, nem is volt benne semmi rossz dolog, de egyszer csak egy szexjelenet következett. Ki kellett volna kapcsolni, de te nem kapcsoltad ki, hanem végignézted a filmet. És bárkinél megállnék a tükörrel, mindenhol találnék egy kis homályt, ezért ezt a tükröt megsokszorosítom, egy keresztet rajzolok rá. A sok kicsi tükröt kiosztom köztetek, a szívetekbe helyezem, vigyétek haza, és amikor este lesz, vegyétek elő gondolatban, és vizsgáljátok meg lelketeket, hogy vajon a mai napon mit követtetek el. Megáldalak benneteket a tisztaság lelkületével. Most pedig az Úr Jézus következik, gyönyörű királyi ruhában jelent meg köztetek, ő is dicsősége teljében van, annyira ragyog a fény, hogyha láthatnátok, megvakulnátok. A fején egy aranykorona van, piros rubintkövekkel, a hátán egy piros palást, egy piros rubintkő fogja össze a nyakánál, vaj színű ruhában van, aranyszínű szegélyekkel. Így szól: -Köszöntelek benneteket, kicsi Gyermekeim, Én vagyok a ti szívetek Királya. Én most megállok előtted gyermekem -és most mindenki érezze úgy, hogy előtte állok- szeretnék belépni szíved hajlékába, szeretném egészen elfoglalni a szívedet, de drága Gyermekem, nem tudok belépni, mert tele van kacatokkal. A túl sok világi fecsegés kacatja, a nem sokat érő, értéktelen tv sorozatok, vagy könyvek kacatja, vagy benne van a túl sok édesség, vagy fekete kávék. Ezért most arra kérlek benneteket, engedjétek, hogy Én legyek a szívetek Királya, ne ezek a kacatok. És ha majd a szívetek üressé vált, akkor fogok belépni. Leülök a díszes aranytrónra, amit nekem készítettetek. Kezemben a kormánypálca, és irányítani foglak benneteket, a gondolataitokat, a szavaitokat, a cselekedeteiteket, az érzelmeiteket, a szereteteteket és az akaratotokat.

És most, Én Mennyei Atyátok a Szent Lélekről mondok néhány szót. A Szent Lélek ma nem emberi alakban jött el, hanem lángnyelv formájában. Mindenkinek a feje fölött van egy lángnyelv, úgy mint a Szűzanyának és az apostoloknak volt Pünkösdkor. Ezzel a lángnyelvvel a Szent Lélek áttüzesíti a szíveteket, lelketeket, értelmeteket, hogy a vallásgyakorlatokat szívvel-lélekkel végezzétek, hogy sokat apostolkodjatok, hogy lángoló szívvel tudjatok imádkozni. A Szűzanyának hófehér ruhája van, világos kék öv van rajta, a fején pedig egy tüllfátyol van apró pici csillagokkal. A kezében fél literes kis műanyag flakon tele vízzel. Fölemeli magasra és így szól, drága Kicsinyeim, ez nem más, mint a nagyfalui forrás vize, higgyétek el megszenteltem, megáldottam ezt a forrást a Szentháromság jelenlétében. És most azért hoztam el ide közétek, hogy meglocsoljalak vele benneteket, és mindenkire ráhull egy-két csepp belőle. Ez a csepp megújítja lelketeket, tisztára mossa, megváltoztat benneteket, meggyógyítja lelketeket, testeteket egyaránt. Kérlek benneteket sokszorosítsátok ezt a vizet, amit kaptatok, hoztatok. Akármilyen keveset tesztek egy félliteres vízbe, és teleteszitek vízzel, az ugyanolyan értékes, mint amit a forrásból merítettetek. Adjátok tovább minél több testvéreteknek, akik hisznek benne. Már vannak csodálatos gyógyulások, az én Évám már kapott visszajelzéseket. Csak használjátok bátran!

Most pedig Én, Mennyei Atyátok atyai szeretetemmel Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.12.28

ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya: Mennyország

Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, én vagyok Mennyei Édesanyátok, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nekem jutott az a csodálatos feladat, hogy a mennyországról beszéljek nektek, és képzeletben oda vigyelek benneteket.

Csak egy szeletét mutatjuk be nektek, hogy  több meglepetés legyen akkor, amikor majd a Mennyei Atya magához szólít benneteket.

Már ott is vagyunk egy szivárványos fényes úton. Az út két oldalán kristálysziklák vannak, átlátszóak, és mindegyiken egy felirat van, ilyenek: áldozat, alázatosság, szeretet, hit, remény, böjt, engesztelés, ima, stb. Ezek visznek a Mennyországba titeket. A rögös keskeny úton járók léphetnek rá erre az útra. Egy gyönyörű szép várost látunk, kristálykerítéssel van körülvéve, azon egy kétszárnyú aranykapu. A kaput drágakövek díszítik, de sokkal szebbek, mint a földiek. A kapu jobb és baloldalán van egy-egy aranyzsinór, amely bojtban végződik, a tetején pedig csengettyűk vannak. Közületek kettőt kiválasztok, akik meghúzzák a csengőt, és nézzétek csak, már repülnek is feléjük az angyalok. Az angyalok csodálatosak, áttetszőek, az egyikük rózsaszín, a másik kék ruhában van, és hosszú hófehér szárnyuk van. Kitárják a két kaput, mert észreveszik a Szűzanyát, rajtunk még nincs fehér ruha, de beengednek, mert a Szűzanya nagyon sokat jelent számukra. Beléptünk a mennyországba. Csodálatos, tündöklő város tárul elénk. Az utak fényből vannak, és ahol egymást keresztezik, gyönyörű fasorok és parkok vannak selymes fűvel, és gyönyörű virágokkal. Lugasok, színes bokrok és virágzó fák díszítik. A városban a házak fényből készülnek, vannak kisebbek és nagyobbak. Észrevesszük, hogy nagyon sokan járnak az utcákon hófehér ruhában, az egyikük körül csak dereng a fény, a másik nagyobb fényben tündököl, a harmadik pedig, úgy ragyog akár a nap. Nagyon kedvesek egymáshoz, ketten, hárman sétálnak együtt, csoportokban megállnak beszélgetni, vagy leülnek a parkban. Vannak közöttük, akik a földön jó barátok voltak, vagy házastársak. Az egyik házból kijön egy férfi és egy nő, úgy tűnik, hogy valamikor itt a földön házaspár voltak, már idősnek kellene lenniük, de nem öregszenek, mert a mennyben nincs öregség. Odamennek hozzátok, és így szólnak egyikőtökhöz: – Gyermekem, hát eljöttél ide látogatóba, látom még nincs rajtad fehér ruha, még nem maradhatsz itt, de így is nagyon örülünk neked. Látod édesapád és én a te imáid hatására itt vagyunk a mennyországban. Imádkozunk érted, hogy meggyógyulj, és hogy a lelked egyre jobban szárnyaljon a Jó Isten felé, és hogy megszabadulj a gyengeségeidtől. Imádkozom a fiadért és a leányodért, a fiadért, hogy találja meg végre, akit én kijelöltem neki, a lányodért pedig, hogy találjon rá Istenre egész családjával együtt. Azután tovább megyünk, és egy férfi közeledik fehér ruhában felénk, egyik kislányomhoz jön. – Drága kis feleségem, hát itt vagy! Köszönöm az imáidat, egész hamar sikerült a Mennybe jutnom, és ezt neked köszönhetem Isten irgalma után. Átölelik egymást. Aztán tovább megyünk, és egy másik engesztelőmhöz odamegy az édesanyja és az édesapja, de sokkal fiatalabbak, mint amikor meghaltak. Átölelik, megcsókolják és így szólnak: Ó, gyermekem, köszönöm, hogy oly sok rózsafüzért elmondtál értünk, látod már régesrég itt vagyunk, olyan boldogok vagyunk, hogy ilyen nagy és szép feladatokat kapsz a Jó Istentől. És ez így ment tovább, minden engesztelőhöz odamentek az üdvözült lelkek hálát adni. Ezután egy két emeletes iskola kinézésű épülethez érünk. A Menny csupa fejlődés, változás, tökéletesedés. Amikor valaki meghal, akkor nevelésben, tanításban van része ott a Mennyben. De nem a földi tudományokat, hanem lelki dolgokat, bölcsességet tanul, főleg a hittel kapcsolatos dolgokat. Menjük be az épületbe! Az épületben lévő lépcsők is fényből vannak, felmegyünk az első emeletre, bekopogunk az első ajtón. Onnan valami finom, halk ének, zene szó hangzik. Egy szép nagy angyal nyitja ki, lant van a kezében. Az angyal 4-5 éves gyerekeknek énekel egy szép dicsőítő éneket, lanttal kíséri. A gyerekek nagyon hamar megtanulják. Kérdezi az angyal: Ki merné most egyedül elénekelni? Az egyik kisfiú jelentkezik, és elénekli szép csilingelő hanggal a dicsőítő éneket. Az angyal megdicséri, és mindannyian megtapsoljuk. Kimegyünk, és a mellette lévő terembe lépünk, ahol 8-10 éves gyerekek csendben várnak Engem, a Szűzanyát, Én fogom tanítani őket. Az asztalon már vár egy Biblia. Jézus életét fogom nekik tanítani, egészen a fogantatásától, a születésén át. Most éppen ott tartunk, amikor Jézus 12 éves, és a jeruzsálemi templomba visszaszökik. Az egyik kislány felteszi a kezét. Drága Édesanyám, lehetséges, hogy Jézus is engedetlen volt. Erre Én ránézek Évára, és kérem: Évám, magyarázd meg nekik! Erre Éva így szól: Jézus soha sem volt engedetlen, a Mennyei Atya akaratát teljesítette. Az Atyának, pedig az volt a szándéka, hogy a Szűzanya és Szent József újra rádöbbenjenek, hogy Jézus nem az ő gyermekük elsősorban, hanem az Atyáé. „Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem” – mondja Jézus.Ez a jelenet arra tanít bennünket, hogy első legyen a szívünkben Isten, és utána következzenek a családtagok és mindenki más. Vége van az órának és tovább megyünk a következő terembe, ahol Szent Mihály arkangyal nyitja ki az ajtót, nagyon szépen van felöltözve, díszes hófehér ruhában van és egészen földig érnek hófehér szárnyai. Mosolyog, nagyon kedvesen fogad minket. Felismerlek benneteket, én is voltam már néhányszor a ti foglalkozásaitokon. Gyertek be, álljatok oda a gyerekek mellé. Itt már nagyobb, 15-16 éves fiúk és lányok vannak. Szent Mihály arkangyal először a Sátán és a többi gonosz lélek eredetéről beszél, azután tanítja őket a kísértés veszedelmeiről, és hogyan kell ellene védekezniük a földi embereknek, és a pokolról is beszél nekik. Ebből a teremből is kilépünk, és lemegyünk az utcára. Egyszer csak csilingelést hallunk, felnézünk az égre, mert onnan halljuk. Egy kicsi angyal száll az égen, csengetve kiáltozza: – Testvéreim, testvéreim, siessetek, el ne késsetek, menjetek a templomba, mert a Szentháromság fog tanítani. És a sok fehér ruhás ember, akik eddig beszélgettek az utcán, vagy bent voltak a házukban, mind egytől egyig a templom felé közelednek. A Szentháromság temploma fényből épült, nem olyan, mint a földi templomok. Három gyönyörű hófehér tornya van. Belépünk és látjuk, hogy zsúfolásig tele van. Hátul megállunk. Egyszer csak néma csend lett, és nyílt hátulról egy ajtó és ezen az ajtón belép a Szentháromság. A Mennyei Atya a szentek felé fordul, és így szól: Drága Gyermekeim, most a szentek egyességéről szeretnélek benneteket tanítani, és ezen belül is arról, hogy ti hogyan segítsetek a földön élő testvéreiteken, és a tisztítótűzben szenvedőkön. Itt már nem lehet szenvedni, nem tudtok áldozatokat hozni, mint a földön tettétek, itt csak imádkozni tudtok értük, de a ti imáitok nagyon értékesek, mert ti csak azért imádkoztok, ami lelkük hasznára válik. Ezután az Úr Jézus szólt hozzájuk: Látjátok Gyermekeim, hogy különböző fény van körülöttetek, tehát a szentek dicsősége különböző, és a dicsőség foka attól függ, hogy a földön milyen közel kerültetek a Jó Istenhez. Ha valaki nagyon-nagyon szerette a Jó Istent, akkor neki nagy dicsőség jár majd a Mennyben, ha valaki nagyon sok lelket mentett, évtizedeket nap mint nap arra használt, hogy rengeteg áldozatot hozzon, böjtöket, virrasztást, akkor neki is nagyobb lesz a dicsősége, mint annak, aki kevesebb áldozatot hozott. A legnagyobb dicsősége az Én Édesanyámnak, a Szűzanyának van. Ő Isten Fiának anyja, és úgy szült, hogy bűn nélkül fogantatott, és nem is követett el bűnt egész életében, az erényekben túlszárnyalta minden teremtményünket, természetes, hogy az övé a legnagyobb dicsőség.

Utána a vértanúk következnek, mert ők egyetlen kicsi életükkel százakat mentenek meg. Azután a szüzek következnek, akik megőrzik a tisztaságukat, születésüktől fogva halálukig tiszták maradnak. Most pedig a Szentlélek következik: az igaz, hogy különböző a dicsőségetek foka, de köztetek nincs olyan, aki irigykedne a másikra, aki úgy érezné, hogy ő többet érdemelt volna. Mindenkinek helyén van az igazságérzete, és tudja, hogy amit kapott a Mennyországba az a legnagyobb öröm a számára.

A Mennyei Atya int a kezével, nektek engesztelőknek, hogy gyertek közelebb, gyermekeim! A szentek utat nyitnak nektek. Először a Mennyei Atya szól hozzátok: Drága Gyermekeim, eddig mindig mi, Égiek mentünk el hozzátok az engesztelésre, most a ti édesanyátok hozott ide benneteket hozzánk. Szeretnétek-e szentek lenni? Igen. Hát ha úgy akarjátok úgy is lesz, de ehhez ki kell üresíteni magatokat. Szakítsatok el minden kapcsolatot a világi dolgokkal! Ez nem megy egyszerre, csak fokozatosan. Valamiről mondjatok le, egy jó könyvről, vagy filmről, vagy internetről, vagy kevesebbet foglalkozzatok ezekkel. Vagy édességről. És így sikerülni fog. Építek nektek egy fénylő keresztet a szívetekbe. A kiüresítéshez ugyanis az is hozzátartozik, hogy áldozatokat hoztok, és a szenvedésektől nem vonakodtok, hanem felajánljátok a lelkekért. Mindnyájan nyissátok ki a szíveteket, és egyenként belehelyezem a fénykeresztet a szívetekben.

Most pedig Jézus következik: Drága Gyermekeim, köszönöm, hogy eljöttetek hozzánk. Most a szeretetről szólok nektek, nézzétek, a szentek hogy szeretik egymást és benneteket. A ti engesztelő csoportotok a legjobbak közé tartozik, mégis előfordul, hogy negatív gondolatok fordulnak meg a fejetekben egy engesztelőtársatokról, egyesek még ki is mondják, nem is gondolván, hogy tövist szúrnak a másik szívébe. Vagy a háta mögött a harmadikról beszélnek, vagy nincs kedve valakinek elmenni az engesztelésre, mert valaki, akit nem kedvel, ott van. Gyermekeim, Én ezeket fájó szívvel tapasztalom. Ritkán fordul elő, de mégis van javítani valótok. Aki a Mennyországba akar jutni, annak a szeretetből példát kell mutatnia. És most a szívemből mindenkinek a szívébe egy szeretetsugarat sugárzok, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket. most pedig a Szentlélek Isten követezik: Ó, milyen boldoggá tettetek engem, hogy eljöttetek, ide ahol nincs kísértés, ide nem merészkedik a gonosz. Én most a kísértésről szeretnék nektek beszélni. Ellenségem nem azokat kísérti, akik bűnben hemperegnek, akik paráznák, házasságokat törnek, abortuszokat csinálnak, lopnak, rabolnak, gyilkolnak, nem járnak a templomba, elhanyagolják a vallásukat, őket már nem kell, hiszen mindnyájan a markában vannak. Hanem titeket, pl. ilyesmiket mond nektek: Ne menj el ma a misére, látom olyan sokat fáradtál, majd a vasárnapi kötelező misére elmész. Vagy amikor imádkozol, elég lesz az az egy rózsafüzér is, inkább helyette nézd meg azt a jó filmet a Tv-ben. Vagy egy rosszakaróddal kapcsolatban azt a gondolatot ébreszti benned, hogy olvass be neki, ne légy ilyen kis mafla, add vissza neki. A kísértés ravasz módon közeledik felétek. Én most egy sereg kardot hoztam a kezemben, ezek misztikus kardok, nem látszanak, de arra valók, hogy amikor jön a kísértés, gondolatban előkapjátok, suhintotok egyet a kísértőre, hívjátok Szent Mihályt, és minket Égieket, és azonnal eltakarodik a kísértő.

Végül Én, Szűzanyátok szólok hozzátok: Most itt ebben a Mennyei templomban hajtsatok térdet a Szentháromság előtt, és ők mindhárman egy nagy keresztet rajzolnak rátok, engesztelőkre, és közben így szólnak: Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Látom a valóságban is letérdeltetek, most odamegyek hozzátok, és mindegyiketek homlokára egy édesanyai csókot lehelek, és megáldalak benneteket a Mennyországba való vágyakozás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.12.21

ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya: Karácsony

Drága engesztelő Gyermekeim! Most egy családhoz látogatunk el, megnézzük, hogy ők hogy készülnek karácsonyra, ők nem látnak bennünket, csak mi őket.

Először a konyhába megyünk. Az édesanya és a nagymama már majdnem készen vannak az ünnepi vacsorával. Ott párolog a finom aranysárga húsleves, mellette egy tálon a sült hús, a körítések, mártások, savanyúság. A sütemény is elkészült. A terítés következik, nagyon szépen akarják megteríteni az asztalt, hagyjuk őket, hadd dolgozzanak, mi menjünk be a halba, ahol egy mennyezetig érő karácsonyfa áll. Ott van az édesapa és a négyéves kisfia Gáborka. Az édesapa már felszerelte az égőket, és szépen világítanak. Most a szaloncukrokat rakják fel, Gáborka adogatja az apjának, és egyszer csak megszólal. – Apa, képzeld ma az óvodában azt mondta a Krisztike, hogy őnáluk a Jézuska hozza a karácsonyfát, és az angyalkák díszítik fel. És az ajándékokat is a Jézuska hozza.

– Kisfiam, most jól figyelj arra, amit mondok! Nincs Jézuska, a Jézuska csak egy mese, olyan, mint a nyuszi, vagy a télapó, a gyerekeket butítják vele. De te olyan okos kisfiú vagy, nem hiszel ilyen butaságokat. – De apa, mégiscsak van Jézuska, ez a kislány mutatott nekem egy képet, ahol a szalmán fekszik a kis Jézus. – Kisfiam, az nem fénykép, hanem egy festőművész festett egy szép képet, és azt sokszorosították. – Apa, vegyél nekem egy ilyen képet! Ennek örülnék a legjobban karácsonykor. – Kisfiam, most már elég volt a csacsiságokból, adogasd a szaloncukrot. Szomorú lesz a kisfiú, lehajtja a fejét, és kötelességszerűen adogatja a szaloncukrokat. És mi ott vagyunk mindnyájan, és ezt végignéztük.

Én most segíteni fogok ennek a kisfiúnak, teljesítem a kívánságát. Felnézek Mennyei Atyámra, az Ég felé, és kérem, segíts Atyám, tégy csodát! Odamegyek a karácsonyfához, felemelem a két kezemet, és a Mennyei Atya leküldi nekem a kicsi Jézust. Újszülött Jézuskámat leteszem a karácsonyfa alá, Gáborka ajándékdoboza tetejére. Jézuska elkezdi ontani magából a fényt mindenfelé, hirtelen bevilágítja a szobát. Az apa az ablakhoz néz, hátha valami autó ment el előttük, és a reflektora bevilágított az ablakon, de lehetetlen, mert le van húzva a redőny. A kis Gábor is keresi a fény forrását, egyszer csak az apa látja, hogy a doboz fénylik. Nem tudja elképzelni mitől. Gáborka is odamegy, s ő megkapta azt a kegyelmet, hogy látja is a kis Jézust. Letérdel, és elkiáltja magát: – Apa, ez a baba ugyanolyan, mint a Jézuska a képeslapon. És a kicsi Jézuska felemeli a kezét, és kéri Gáborkát, hogy vegye fel, és mutassa meg az édesanyjának és a nagymamának. Gáborka teljesen oda van az örömtől, fölkapja a Jézuskát, egészen a szívéhez szorítja, szalad, és közben csak kiáltozza: – Van Jézuska, van Jézuska, hiába mondja apa, hogy nincs, igenis van! És akkor az édesanya, a nagymama és az édesapa is csak nézik, ámulnak, hogy Gáborka kezeiből, karjaiból is ragyogó fény árad. Mind a hárman letérdelnek, keresztet vetnek, és eszükbe jut, hogy valamikor ők is elhitték, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát. Mind a hárman megtértek.

Drága Engesztelő gyermekeim, itt megtettük, amit lehet. Most menjünk ki az utcára. Nézzétek csak, ez egy ütött kopott kicsi házikó. Gyertyafény világít belül. Egy öreg néni üldögél az asztalnál, mintha szomorú lenne. Menjünk be hozzá! Csak egy konyha és szoba az egész, és nagy szegénység mindenütt. Az asztalon a gyertya mellett egy betlehemi kis Jézus szobor van. Ott van a rózsafüzére is, és arcát két kezébe temeti és sír. Egyre jobban zokog. Akar imádkozni, de nem tud a bánattól. Ránéz a kicsi szoborra, és így szól: édes Jézuskám, már csak te maradtál nekem, ugye tudod, hogy a legnagyobb gyermekem külföldön van, és csak nyáron jön haza az egész családjával, a középső fiam pedig Budapesten van, és a hóakadályok miatt nem tud eljönni. Van még egy gyermekem, de ő haragszik rám, ellenem fordította a menyemet, és az unokáimat is. Ezért vagyok ilyen egyedül, csak te maradtál nekem.

Drága Engesztelőim, segítsetek ennek az asszonynak, énekeljétek el a Mennyből az angyalt, én pedig azt az ajándékot fogom adni neki, mintha nagyon messziről hallaná ezt az éneket. Kicsinyeim köszönöm szépen, ahogy elkezdtétek énekelni, a néni is elkezdte veletek, abbahagyta a sírást. És nézzétek, mit teszek: Atyám segítségét kérem, majd odamegyek a kicsiny Jézuska szoborhoz, egy keresztet rajzolok fölé a levegőbe. Abban a pillanatban a Jézuska szobor megelevenedik, megnő akkorára, mint egy igazi gyermek. Az asszony csak nézi, dörzsöli a szemét, ez nem lehet igaz, Jézuskám te vagy? És a kis Jézus felé nyújtja a karját, és mondja: Igen, testvérkém, én vagyok, emelj fel, vegyél az öledbe. Az asszony kezébe veszi a Jézuskát, magához öleli, simogatja, csókolgatja, nagyon-nagyon boldog. Tudjátok, ez az asszony, holnap, amikor találkozik a lelki testvéreivel, egyiknek sem meri majd elmondani, mert attól fél, hogy bolondnak nézik. Látjátok, most boldoggá tettük ezt a síró nénit.

Most menjünk tovább! Közeledik az éjfél. Van-e kedvetek eljönni az éjféli misére? Igen, akkor most együtt megyünk a templomba. Ahogy belépünk, csodálkozunk, hogy tömve van a templom. Ti biztos tudjátok gyermekeim, hogy mi az oka ennek. Mi csalogatja ide az embereket, akik soha be nem teszik a lábukat az Isten házába. Kb. 300 ember van itt. Nem az Én Jézuskám születésnapját ünneplik, hanem a látványosság vonzza őket ide. És az áldozáskor csak kb.15 ember megy ki. Látom, ahogyan Szent Fiam, felnőtt alakjában ott áll a szentélyben, hosszú fehér ruhában, arany övvel a derekán. Nem mosolyog, egy könnycsepp gördül le a szeméből, és így szól: hát ilyen kevesen szeretnek engem, ennyi emberből csak 15! Pedig mindenkit hívtam, kitárt karokkal, mint gyermek az Oltáriszentségben, és mindenkinek a szívébe akartam költözni.

Gyertek, Gyermekeim menjünk vissza az engesztelő terembe. Micsoda ajándék vár minket itt! Ezen az asztalon itt áll egy kicsi karácsonyfa, gyönyörűen feldíszítve, és alatta ott van az igazi újszülött kicsi Jézuska. A Mennyei Atya tette ide nekünk, amíg mi távol voltunk. De nézzétek, a kicsi Jézus sír, dörzsöli a szemeit, és hangosan zokog. Évám kérdezd meg tőle, miért sír! Kicsi Jézusom, mi a baj, ki bántott téged, mi a bánatod?

Ugye látjátok gyermekeim, hogy a 300-ból csak 15 áldozó volt, mert nem szeretnek engem, csak nagyon kevesen. Tudom, ti szerettek, ezért most vigasztaljatok meg engem! Drága Gyermekeim! Éva most felveszi a kicsi Jézust a kezébe, és ti gondolatban jöjjetek ide hozzá! Hozzátok neki az advent alatt összegyűjtött ajándékaitokat, a szentáldozásaitokat, a szentgyónásaitokat, a szentmiséket, az önmegtagadásokat, a bűnbánatotokat, a virrasztásaitokat, a böjtjeiteket, minden jó cselekedeteteket, amit másokkal tettetek. Én most mindegyiketek keze fölé rajzolok egy kicsi keresztet, és abban a pillanatban ezek az ajándékok rózsaszirmokká változnak. És most mindnyájan dobjátok a kis Jézus fölé ezeket a szirmokat, rózsa esőben fürdik, kapkod a kicsi kezével, elfelejt sírni, elkapja egyik másik szirmot, és nagyon boldog. Így szól hozzátok: – Drága Kis Testvéreim, köszönöm, hogy megvigasztaltatok, most már egyáltalán nem vagyok szomorú, és ha pár nap múlva lesz az igazi szenteste, az éjféli szentmise, nem fogok sírni, erőt merítek a ti drága ajándékaitokból, és a szeretetetekből. Most pedig Édesanyámmal együtt megáldalak benneteket a karácsonyi ünnep lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.12.14

ÉGI ÜZENETEK

Mennyei Atya: Advent

Drága engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, legszívesebben mindannyiótokat az ölembe vennélek, és össze-vissza csókolgatnálak, mert nagyon örülök, hogy megjelentetek. Ma az adventről tanítalak benneteket. Az Anyaszentegyháznak van két nagy ünnepe, amely előtt egy hosszabb időszak van, az egyik a húsvét és előtte van a nagyböjt, a másik a karácsony, amit az advent előz meg.

Az advent várakozás. Várjátok a kicsi Jézus megszületését, és várjátok, hogy Jézus Krisztus hatalma teljében elérkezzen a második eljövetelében. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán a Szűzanya milyen kedvesen beszélt arról, hogy milyen nagy szeretettel, örömmel várta a kis Jézust.

Jézus nemcsak ember, hanem Isten is, és Ő egészen másképp gondolkodott ott az anyaméhben, mint egy földi szülő magzata. Mert Ő már előtte látta a Mennyországot, és csodálatos dolgokat tapasztalt, ezért édesanyja méhében sokat kellett szenvednie, mert hiányolnia kellett azt a sok gyönyörűséget, ami a Mennyországban körülvette. Pl. a földi ember magzatát egyáltalán nem zavarja, hogy nem hall, de Jézusnak ez fájt, hiszen a Mennyországban gyönyörködött a szférák zenéjében, az angyalok gyönyörű dicsőítő énekében. Ott édesanyja méhében semmit nem hallott, még édesanyja szelíd hangját sem. És akkor mit is tett a drága Jézus? Imádkozott az emberekért, először is azokért, akik süketek, és szenvednek attól, hogy nem hallanak semmit a földi életben, és azokért, akik a fülük miatt követnek el bűnöket.

A földi ember magzatát nem zavarja, hogy nem lát, de Jézus szenvedett tőle, mert a Mennyország csodálatos volt, és ahogy anyja méhében került, becsukódott a szeme, és teljes sötétségbe került. Ezt a sötétséget felajánlotta a vakokért, és azokért, akik a szemükkel vétkeznek. Az Úr Jézus a Mennyországban tágas helyen volt, és hatalmas szabadsága volt, és amikor 9 hónapon át anyja méhében volt, alig volt lehetősége mozgásra, a végén pedig egyáltalán nem tudott megmozdulni, se a kezét, se a lábát, se a fejét nem tudta mozdítani. Ezt a szenvedést felajánlotta a fogyatékosokért, az ágyhoz kötött betegekért, és azokért a gyermekeikért, akik a testükkel, a mozgásukkal követik el a bűnöket, pl. a paráználkodást, a fajtalankodást, a házasságtörést, az abortuszokat, lopásokat, gyilkolásokat, erőszakosságokat.

Mindenki tudja, hogy az Advent a megújulás ideje is, az Egyházi Év kezdete, és ilyenkor fellángol benne az az érzés, hogy ő most meg fog változni, új ember lesz belőle. Leveti a régi rossz tulajdonságait, a hibáit, a gyengeségeit, mindent megbán, nagyon megvizsgálja a lelkiismeretét, és nagy bűnbánat után elmegy szentgyónásra. És ekkor végre tiszta a lelke, mire jön a kis Jézus karácsonykor, leteszi elé a tiszta lelkét. A karácsony nem csak a kis Jézus születésnapjának az ünnepe, hanem Jézus dicsőséges második eljövetelének a várása. Ezzel kapcsolatban a Szentírásban, a magánkinyilatkoztatásokban és a fatimai harmadik titokban is találunk utalásokat. A Szentírásban benne van, hogy Jézus teljes dicsőségében, hatalma teljében az angyalok és szentek társaságában le fog jönni a földre, megítéli az emberiséget. Az is benne van a Bibliában, hogy új eget, új földet teremtett, hogy leszáll az új Jeruzsálem, hogy az Ég és Föld megrendül, nagy változások lesznek az égi testekben, megváltozik az egész világ, nagy katasztrófák lesznek az egész földön, nemzet nemzet ellen fordul. Az is benne van a Bibliában, hogy ha ketten fekszenek egymás mellett, az egyiket felemelik, a másikat otthagyják, ha ketten őrölnek a malomban, az egyiket felemelik, a másikat otthagyják, ha ketten dolgoznak a mezőn, az egyiket felemelik, a másikat otthagyják. Ez mi lenne más, mint az elragadtatás, amit megkapnak a választottak.

Szinte minden választottján keresztül a Mennyei Atya azt üzeni, hogy eljön a Nagy Figyelmeztetés. Most pedig időrendi sorrendben fogom elmondani, hogy mi fog történni: Kezdődik az egész a Nagy Figyelmeztetéssel, amely Isten irgalmának a legnagyobb megnyilvánulása, mert Isten nem akarja, hogy a büntetésben az emberek elpusztuljanak, és a bűneikben, amikben most fetrengenek, elkárhozzanak, hanem meg akarja menteni az emberiséget.

A Nagy Figyelmeztetés lelki esemény lesz, nem kell gondolnunk Jézus második eljövetelére, igaz látni fogjátok a keresztet a vérző Krisztussal és mindenki a lelkében látni fogja Jézust, hogy mi minden szenvedést okozott a bűneivel. Lesz, aki a boldog, örvendező Jézust fogja látni a figyelmeztetéskor, lesz, akinek a lelkét elragadják, és a Mennyországba elviszik pár percig.

Amikor vége a Figyelmeztetésnek, szinte azonnal megjelenik az Antikrisztus, aki már most is működik a világban, csak még nem fedte fel magát. Úgy jelenik meg, mint egy angyal. Először a globális erők próbálnak az embereken segíteni, mert az ő irányításukkal tönkre tették az országok gazdasági, társadalmi helyzetét, és most mint jó nagybácsik mutatkoznak az Antikrisztus emberei, munkát adnak, pénzt adnak, a jó arcukat mutatják. És a frissen megtérteket ez megérinti, hiszen szegények, éheznek, és odaállnak az Antikrisztus elé.

Az emberek másik része megmarad Jézus Krisztus mellett. A nagy szétválódás után az Antikrisztus mellé állók lelke és teste egyaránt elpusztul. Meghalnak a háborúban, katasztrófákban, a chiptől, amit beléjük ültetnek, amely egy lítium nevű anyagot tartalmaz, ami halálos fekélyt okoz. A Jézus Krisztus mellé állókkal pedig ezt történik: amikor kezdődik a büntetés Jézus lejön a felhőkig angyalaival szentjeivel együtt, azokat szétküldi a választottjaihoz, és elragadják őket testestül, lelkestül. Egy új testet kapnak, ami láthatatlan és azzal együtt elviszik őket egy biztos helyre, amelyről most nem beszélek. Krisztus mellé állók közül nagyon sokak lelkét elragadják az angyalok. Vannak olyanok, aki felajánlják magukat Jézusnak, ők amikor a keresztényüldözéskor kivégzik őket, azonnal a mennybe jutnak, és különösen nagy boldogságban lesz részük. Vannak olyanok a Jézus mellé állók közül, akiket nem ragadnak el az angyalok, végig kell élniük a büntetést, de Jézus vigyáz rájuk, nem hagyja, hogy nélkülözzenek, vagy hogy megöljék őket. Tehát Jézus mellé, és a Pápa mellé kell állni, mert csak akkor menekültök meg, Drága Kicsi gyermekeim!

Megtörténik a nagy csoda, amit nagyon sokan fognak látni, és ami a nagy zarándokhelyeken látható marad, semmivel nem lehet eltörölni. Ez után a nagy csoda után Jézus nem tesz több csodát, az Antikrisztus viszont igen, többen hisznek majd benne. Megkezdődik a keresztényüldözés, a Nagyfigyelmeztetés után is tapasztalni fogjátok, hogy nem kedvelnek benneteket, de az igazi keresztényüldözés csak ezután kezdődik. Még a római keresztényüldözésnél is rosszabb lesz, mert kitalálnak mindenféle kínzóeszközt, amivel egekig tudják fokozni a fájdalmat, de ti ne féljetek, mert ti védelem alatt lesztek. Elkezdődik a nemzet nemzet ellen fordulása, a globális erők olyan nyomást gyakorolnak a világ vezetőire, hogy megkezdődik a harmadik világháború.

De mindez feltételes, mert ha hirtelen mindenki megtérne a világon, akkor nem lenne se keresztényüldözés, se világháború. Ha százszor ennyien engesztelnének, megkönnyíteném, lerövidíteném a szenvedést. De mindenképpen megkönnyítem, mert amikor már a legszörnyűbb eszközökhöz nyúlnak a hadvezérek, politikusok, akkor hozom a 3 napos sötétséget, ami a fatimai titokban van. A 3 napos sötétség alatt a Sátán és angyalai az elkárhozottakkal együtt kijönnek a pokolból és körüljárják a lakásokat és mindenhová be akarnak menni, de ahova ki van téve az én Szent Fiam keresztje, azt angyalok védik, oda nem tudnak bemenni. Kiadják magukat a ti rokonaitoknak, ismerőseiteknek, barátaitoknak. Vigyázzatok, ne engedjétek be őket, mert ők a gonosz lelkek, akik benneteket meg akarnak ölni. A 3. nap végén nagy fényesség lesz, és akik megmaradnak, látják majd az Új Eget és Földet, és akkor lesz Jézus második eljövetele. Mindez nincs messze, gyermekeim! Ezért kell mondanunk. Marahnata! Az Új Világban Jézus lesz a király és a Szűzanya lesz a királynő. Mindenki látni fogja a testi szemeivel Istent, aki letörli könnyeiteket. Ott nem lesz szenvedés, és halál, csak boldogság, és öröm lesz. 1000 évig fog tartani, és a végén kiszabadul a Gonosz, aki eddig el volt zárva. A gonoszok vezére az Antikrisztus, és a Sátán lesz, és ott állnak mögöttük az elkárhozottak. Szembe velük ott áll Jézus Krisztus serege, Szent Mihály arkangyallal az élen, és a szentek, és a maradék. A két erő összecsap, és a jó fog győzni. Jézus Krisztus megöli az Antikrisztust és a Sátánnal együtt beveti őket a kénköves tóba. És mikor ez megtörtént Jézus megint megjelenik az Új Világban, és elkezdődik a feltámadás. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, majd az elkárhozottak. És új testet kapnak a megmaradtak. Jézus jobbjára és baljára állítja a feltámadottakat. A jók a mennyországba kerülnek, a gonoszak a kénköves tóba, a pokolba.

Egy-két látomást szeretnék elmondani, amely kapcsolatos Adventtel és az Új Világgal.

Vantorta Mária látomásával kezdem. Amikor a Szűzanya hazajött Erzsébettől, tudta, hogy József nem nézi jó szemmel, hogy ő áldott állapotban van. Leül a rokkája mellé és szomorúan dolgozgat. Egyszer csak kopognak, Szent József érkezik. Szent József nagy bűnbánattal a szemében köszönti Máriát: Ó, Jegyesem tévedtem! Természetfeletti módon kinyilatkoztatták nekem, hogy téged a Szentlélek beárnyékolt, és te vagy a Messiás anyja. Miért nem mondtad meg nekem? Mária így felelt: Olyan nagy dolgot művelt velem a Mindenható, hogy ezt nem  lehetett csak úgy elmondani. József bocsánatot kért. Mária így szólt: Nincs miért bocsánatot kérned! Erre József letérdelt elé, az ölébe hajtotta a fejét és úgy sírt, mint egy kicsi gyermek, Mária pedig megsimogatta a fejét. Azután a tekintetük egybeolvadt, és boldogan mosolyogtak egymásra, micsoda öröm lesz, amikor majd először meglátják a kicsi gyermeket, Isten fiát. Elképzelték, hogyan fognak majd körülötte térdelni, hogyan fogják imádni. Szent József azt mondta, hogy nem meri majd megérinteni, mert Ő Isten Fia. Mária azt mondta, hogy csak nyugodtan érintsd meg, öleld a szívedre a te kicsi nevelt fiadat, mert rád bízta az Atya. József azon gondolkodott, hogy ő csodálatos bölcsőt készít neki, hiszen ő szakember ebben, senki másnak nem lesz olyan! De a jövő másképp hozta.

Most egy 19 éves kislánynak az Új Világról kapott látomását mondom el.  Egy hatalmas várost látott, annak a közepén egy nagy templom, amely kiemelkedett a házak körül, amelyek kicsi házak voltak körbe-körbe a templom körül. Jézus Krisztus jött-ment a házak közül, állatok követték, házi állatok, vadállatok, az oroszlán a lábához dörgölőzött, Jézus pedig lehajolt és megsimogatta.   A házakban két-három nemzedék együtt élt, a szülők, a nagyszülők, a dédszülők és a gyermekek. Együtt mennek a misére, este viszik magukkal a kis lámpásaikat, bemennek a templomba, tömve van a templom. A szentáldozás előtt letérdelnek, kérik Jézust, hogy mossa le a lelkükről a legkisebb foltot is. Áldozáskor letérdelnek, majd a helyükre mennek, és áhítatosan letérdelnek. Nagy figyelemmel vesznek részt a szentmisén. Karácsonykor Jézus házról házra jár. Mindenütt már nagyon várják, leültetik és beszélgetnek vele, egy házat sem hagy ki. Az emberek szíve megtelik Jézus iránti mélységes szeretettel és hálával.  A másik látnok, egy idősebb néni, azt tapasztalhatta, hogy nincs betegség és halál. Ezt nehéz elképzelni, hogy 1000 évig tart az Új Világ, és soha nem halnak meg? Mutatták a tengert, a parton egy üres, és egy távolodó bárkát, amely tele volt fehér ruhás emberekkel. A tenger az örök élet vize, a bárka viszi az embereket Jézus vezetésével a Mennyei Atyához a Mennyországba azokat, akiknek az élete már letelt. Egy-egy idősebb ember, az életszentség legfelsőbb fokán beszáll a bárkába, és úgy megy a Mennyországba. Egy másik választottnak pedig úgy mutatták a halál helyettesítését, hogy azokat, aki már elég idősek voltak, és készen álltak, angyalok ragadták el a Mennyországba. Az előbb említett 19 éves kislány látta, hogy a Figyelmeztetéskor a Föld elfeketedik, majd lángok borítják, majd hófehérré válik, megtisztul, és tele lesz drágakövekkel. Megkérdezte Jézust ez a kislány, hogy mik ezek a drágakövek. Ő válaszoltam, hogy ezek a teljesen megtisztultak jelképei. A három napos sötétségről is mutattak egy képet az égiek. Ott voltak a rejtekben a maradék emberek, szörnyű dolgokat hallottak, nagy zúgásokat, ordítozásokat, kiáltozásokat. A gonosz lelkek nemcsak egyedül jöttek, hanem hozták magukkal a kárhozottakat. Az arcukon gyűlölet volt, a testük pedig oszlott, és azokba a házakba, ahol olyan hozzátartozóik voltak, akik halálukkor nem hívtak hozzájuk papot, bementek és úgy megijesztették őket, hogy azon nyomban meghaltak. Ebből a szörnyű látomásból megtudhattátok, hogy milyen fontos a haldoklókhoz papot hívni, mert ha fölveszik az utolsó kenetet, még ha meggyónni nem is tudnak, Isten eltörli a bűneiket, és nem a pokolba, csak a tisztítóhely legmélyére kerülnek.

Megáldalak benneteket a bátorság, a türelem és a várakozás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.12.07

ÉGI ÜZENETEK

Szentlélek: A lelki sötétség

Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a lelki sötétségről, a lélek éjszakájáról szeretnék beszélni nektek.

A lelki sötétség is Istentől való, azoknak a választottjainak adja, akik a legelőrehaladottabb állapotban vannak a lelki élet fejlődésének útján. Azért adja nekik Isten ezeket a lelki sötétségeket, mert ezáltal a hitet, a reményt, a szeretetet erősíti bennük. Csodálatos lelki tulajdonságokat ad nekik, amit egészen magas fokra emel a lelki sötétséggel.

Miről lehet felismerni a lelki sötétséget? A gonosz kísértéseiről, a kételkedésekről, a vallásgyakorlatoktól való iszonyodásról, a felebarátoktól való elszigetelődéstől. Mindezek a lélek haldoklásához vezetnek.

A gonosz kísértései: a lélek éjszakájában a gonosz nagyon sokat kísért, olyanokat mond ezeknek a szegény lelkeknek, hogy ne menj a vasárnapi szentmisére, a hétköznapira sem, mert ez csak egy külsőség, vagy ne menj gyónni, mert tele vagy bűnnel, túl súlyos bűneid vannak, úgysem oldoz fel a pap, el fogsz kárhozni. Ne menj áldozni, mert nem vagy rá méltó. Miért teszed az önmegtagadásokat, gondolod, hogy azért mert lemondasz 1 csésze finom feketekávéról, majd a föld másik felén, valaki, akit te nem is ismersz megtér. Hiszen a saját családtagjaid sem térnek meg ettől a lemondástól. Azután azt is mondja, hogy ne böjtölj, ne hozz semmiféle áldozatot, ne virrassz, aludd ki magad. Miért nincs barátod, a szex nagyon egészséges és fontos az életben. És ilyen szörnyűségekkel zavarja meg a lelket.

A kételkedés: aki ebben a lelki sötétségben van, még azokban a dolgokban is elkezd kételkedni, amiben régen teljesen hitt, pl. hogy Jézus Isten Fia, hogy az Oltáriszentségben Jézus teste, vére, dicsősége, istensége benne van. Elhitte régen, hogy a Szűzanya szüzen foganta és szülte fiát, és amikor a lelki sötétség eléri, ezekben a lelki igazságokban semmit nem tud hinni.

Faustyna nővérnek az életéből szeretnék egy példát felhozni nektek. Faustyna nővér a lelki sötétség állapotában nem csak a lelki igazságokban nem hitt, hanem a saját maga által tapasztalt kegyelmekben sem. Elment a gyóntatójához, és azt mondta, hogy Atyám, eddig én hazudtam magának, nem láttam az Úr Jézust, nem kaptam semmiféle kinyilatkoztatást, mindent csak én találtam ki, ilyen gonosz vagyok, vagy talán az agyammal van valami baj. A gyóntató atya próbálta mondani a nővérnek, hogy ez nem így van, mert most próbára teszi magát Isten, nem kell félni, mert ez mind igaz, ami magával történt. És feloldozta.

Fausztyna nővér egy csöppet sem vigasztalódott meg, úgy érezte, hogy Isten teljesen eltaszította magától és gyűlöli.

A vallásgyakorlatoktól való iszonyodás: a sötétségben lévő lelkeknek a gonosz azt mondja, hogy ne járj szentmisére, ne gyónj, ne áldozz, mert növekszik a fájdalmad. Fausztyna nővér ebben az állapotban, ha elment a szentmisére, elkapta egy undor, rettenetesen rosszul érezte magát, és az ajkára tódultak mindenféle istenkáromló szavak. Áldozni elment, az engedelmesség diktálta neki, hogy menjen, de semmi jót nem érzett, csak rosszat. A szentgyónáskor, a szentmise alatt végig úgy érezte, hogy ő egyáltalán nem felel meg Jézus tanításának, és gyűlöli Jézus, nem is szereti, ha odamegy a közelébe.

Az elszigetelődés: Különösen azoktól, akik a legközelebb álltak hozzá, a lelki testvéreitől. A legjobb barátja sem tudja megvigasztalni, teljesen mélyre süllyed, és úgy érez, mintha haldokolna a lelke. Fausztyna nővér ilyenkor csak bezárkózott, nem tudott a társnői között lenni. Imádkozni nem tudott, hanem csak sírt, sírt, elment belőle minden erő és összeesett. Ott feküdt a cellája hideg kövén, és ha kopogtak nem engedett be senkit. Azután nagy nehezen a falba kapaszkodva átment a közeli kápolnába. Ott is azonnal összeesett. Ahogy ott feküdt mozdulatlanul, felemelte a fejét, és így szólt: Uram, tégy velem, amit akarsz, ha akarod, ölj meg, ha akarod, vigasztalj meg. És képzeljétek el, Drága Gyermekeim, abban a pillanatban megjelent neki az Úr Jézus, úgy ahogy az irgalmasság képről ismeritek, összetéve a két kezét a szívére téve, és a szívéből egy piros és egy fehér fénysugár áradt. És a fehér fénysugarak közül egy belehatolt Fausztyna nővér szívébe, ott világosságot gyújtott, eltűnt a sötétség, azonnal felállt szinte felugrott a boldogságtól. És Jézus így szólt: Leányom, ne félj, veled vagyok, most is itt vagyok. És olyan boldog volt, amilyen azelőtt még soha. Hát ez jellemző a lelki sötétségre. De nem csak Fausztyna nővérrel történt, sok más szenttel is.

Az Úr Jézussal is előfordult több alkalommal, az egyik a vérrel verítékezése alatt történt, a barlangban ijesztő rémképek vonultak el előtte a bűnökről, előzményeikről, következményeikről, és a rengeteg sok emberről, akik mind a pokolba kerültek. És a sátán így szólt: Látod, ezekért akarsz te meghalni, ezeknek a bűnét akarod magadra vállalni, hiszen mind egytől egyig a pokolba fog jutni, az egész emberiség el fog kárhozni, hiába szenvednél és halnál meg. Te akarsz másokért szenvedni, meghalni, te, aki magad is bűnös vagy, hiszen Heródes miattad ölette meg azt a sok kicsi gyermeket, otthagytad édesanyádat 3 évre és elmentél csavarogni a barátaiddal, Keresztelő Jánost nem mentetted meg a lefejezéstől, pedig megtehetted volna. Mária Magdolna, amikor eladta a birtokát, elküldte neked az árát, és te felelőtlenül elköltötted, ahelyett, hogy visszaadtad volna neki, hogy a családjára költse. Jézus megkapta ezt az összeget, adták neki, nem lopta, és 27 ártatlan rabot szabadított ki vele a tyrsai börtönből. Azután megmutatták Jézusnak az egész szenvedését, az elfogatásától kezdve a haláláig. Borzalmas volt neki előre átélni mindent. Ez a sok dolog felgyülemlett benne, hatalmas félelemmé változott, leborult a barlang közepén és így szólt: Atyám vedd el tőlem a szenvedés kelyhét, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön. És a veríték elöntötte az egész testét, és erre a nagy-nagy lelki sötétségre jött a vigasztalás, mert a Mennyei Atya megmutatta neki a szentek, a vértanúk, a hitvallók sokaságát, titeket engesztelőket is előre megmutatott neki. És ő csak nézte, gyönyörködött, elmúlt a félelme, a szíve megtelt bátorsággal, elszántsággal. A másik lelki sötétsége a keresztfán volt. Amikor már majdnem haldoklott, és a nép szitkokat szórt rá. Te hazug, azt mondtad, hogy 3 nap alatt felépíted a jeruzsálemi templomot, csak romboljuk le. Hát hogy fogod te felépíteni, most fogsz meghalni. Meg azt is kiabálták neki: Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről, ha te vagy a Messiás, szabadítsd meg magad.

És akkor Jézus úgy érezte, hogy senki a világon nem szereti őt, még édesanyja sem jutott eszébe, János a szeretett tanítvány se, a szent asszonyok se, akik valóban ott voltak az utolsó pillanatig, úgy érezte mindenki elhagyta, teljes mértékben kimerítette az elhagyatottság, a sötétség kelyhét. Tudjátok, Jézus minden szenvedést magára vett, hogy megmutathassa, hogy ne legyen olyan szenvedés az emberek életébe, amit ő előtte meg nem kóstolt volna.

Drága Gyermekeim, a Mennyei Atya, amikor adja a lelki sötétséget a választottjainak, akkor Ő jól tudja, hogy mennyit adhat a szenvedésből, hogy mit tud elviselni, és nem feleslegesen adja, hanem azért mert jól tudja, hogy csak néhány tulajdonságot kell fejlesztenie ahhoz, hogy eljusson a lelki tökéletesség fokára. És ez a lelki sötétség a legmegfelelőbb eszköz erre.

Most pedig Drága Gyermekeim! Szeretném nektek megmutatni, hogy hogyan van jelen a Szentháromság és a Szűzanya itt közöttünk. Először a Szűzanyát mutatom nektek. Egy fehér fátyol van rajta, és világosszürke ruha. Áldott állapotban van, már az utolsó időkben, alig van 1-2 hét hátra és megszületik a kis Jézus. És így szól hozzátok: Ó, Drága Gyermekeim! Advent van a várakozás ideje, én is várakozom és ti is. Tudjátok-e hogy már fogantatásától kezdve végig a kilenc hónapig mindig beszélgettem vele gondolatban, énekeltem neki, beszéltem hozzá, és ő is énhozzám. Elmesélte nekem, hogy milyen gyönyörű volt a Mennyország, micsoda ragyogás volt, mekkora nagy szabadság volt, oda ment ahová akart, és egy pillanat alatt nagy távolságokat tudott megtenni. És elmondta nekem, hogy most milyen szűk helyre került, hogy moccani sem bír, ezt a bezártságot most fel ajánlja értetek emberekért. Drága Gyermekeim, az én Jézuskám kétszer született, először az idők előtt az Atyától, másodszor pedig tőlem itt a földön. És hogy miért vált emberré, azt ő fogja most nektek elmondani. Ő, a magzati kis Jézus kíván szólni hozzátok: Drága Kistestvéreim, innen Édesanyám szíve alól szólok. Szeretettel köszöntelek benneteket, csak azért nem tudlak egyenként átölelni benneteket, mert ide be vagyok zárva. Csak lélekben ölellek a szívemre benneteket. elmondom nektek, hogy miért váltam emberré: Két okból, azért hogy példát mutassak nektek a szenvedés, a halál elviselésére, a nagy szegénység és az engedelmesség bemutatására, a fáradhatatlan munka példaadására. Ezért éltem le az életemet, de a legfontosabb cél a megváltásotok volt. Higgyétek el, ha Én ezt nem vállalom, ti mindnyájan elkárhoztatok volna, az egész emberiség. Mert az úgy volt, hogy Atyám, a Szentlélek, és Én megbeszéltük, hogy mi a teendő, lenéztünk a Földre és láttuk, hogy a bűnök tengerében élnek az emberek, és gyorsan tenni kell valamit. És így döntöttünk, mi hárman, hogy Én leszek, aki lemegy a Földre, és megvált bennetek. De ők is részt vettek ebben.

Most átadom a szót a Mennyei Atyának: Drága Gyermekeim, én is itt vagyok veletek, és most arra kérlek benneteket, hogy mivel közeledik a karácsony, készítsetek ajándékot a betlehemi kis Jézusnak, gyűjtsetek sok-sok önmegtagadást, böjtöljetek, virrasszatok, mentsetek rengeteg lelket, és karácsonykor tegyétek le oda a jászola elé. És most a Szentléleknek adom át a szót: Nézzétek két ajándékot hoztam nektek, az egyik kezemben van az Én piros dobogó Szívem, ez a Szív most megnyílik és rengeteg sok kicsi piros szívecske száll ki belőle, ezek a szívek az én szeretetemet jelentik. Felétek szállnak, ezért nyissátok meg szívetek ajtaját és engedjétek be magatokhoz. A másik kezemben pedig egy díszes üvegpohárban tiszta víz van, ez a víz a tisztaság vize. Most végigmegyek köztetek és mindenki ajkához odaérintem ezt a poharat, hogy igyon egy kortyot belőle, meg akarlak kínálni benneteket az Én isteni tisztaságommal. Mindezt azért teszem, mert tudjátok, hogy közeledik az Én kiáradásom ideje, a Nagy Figyelmeztetés és szeretném, hogyha tisztasággal és szeretettel várnátok Engem akkor. Most pedig Megáldalak benneteket a szeretet és a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.11.30

ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya: Vigasztalások, lelki szárazságok

Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok mennyei Édesanyátok, nagy szeretettel köszöntelek mindnyájatokat. És külön köszöntöm azt a gyermekemet, aki ma először jelent meg közöttünk.

Ma a vigasztalásokról és a lelki szárazságokról lesz szó. Isten a lelki fejlődés útján járó gyermekeit vigasztalásokkal és lelki szárazságokkal borítja el. A vigasztalás békét, nyugalmat, csendes örömöt, lelki, szellemi hatalmas nagy boldogságokat jelent. Ezeknek a vigasztalásoknak különböző fizikai megnyilvánulásai vannak, pl. erős szívdobogás, vagy mint ha egy tűzgolyó lenne a szívünkben, vagy a kezünk és a lábunk közül bizsergő, kellemes érzés van, vagy mintha kitágulna a mellkasunk. Akik vigasztalásban részesülnek, azok számára öröm a szentmise, az evangéliumra oda tudnak figyelni, mélyen átélik, otthon a gyakorlatban alkalmazzák Jézus tanításait. A felajánláskor pedig, abba a kehelybe, amibe a bor van, belehelyezik saját lelküket, szeretteik lelkét, a közömbös és megátalkodott lelkeket, a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. És ezeket a lelkeket a pap a kehellyel együtt felemeli és felajánlja a Mennyei Atyának. Azután mikor elérkezik a legszebb része a szentmisének, az úrfelmutatás, akkor az a lélek, aki vigasztalás alatt van, teljesen átéli, hogy ott van az Úr valóságosan, és leszállt az oltárra, és testté és vérré vált. És ahogy megy ki az áldozáshoz, hatalmas bűnbánatot érez a szívében. Mennyire méltatlan ő az áldozáshoz, és mégis boldog, hogy ilyen méltatlanul is elfogadja az Úr és egyesülni akar vele. És amikor megáldozott, a helyén letérdel, és tele van hálával, nem győz köszönetet mondani, hogy vele a kicsi porszemmel az Ég és Föld leghatalmasabb királya egyesült.

És mikor otthon van, elvégezve az állapotbeli kötelességeit, elérkezik az imádság ideje, akkor nagyon boldog, mert vigasztalásban van. Amikor elkezdi az imádságot elmondja a felajánlásokat, és csak úgy buzog a lelke a Miatyánk-ok és Üdvözlégy-ek és a szívből jövő imádságok alatt, mert felgyújtja a szívét Isten, és olyan csodálatosan elmélkedik a rózsafüzér titkok között, hogy maga is csodálkozik, hogy hogyan lehet ez, hiszen ő nem tud ilyen csodálatosan beszélni. A Szentlélek az, aki beszél belőle. A Jó Isten amikor megtér egy lélek, akkor azonnal elárasztja nagyon nagy örömökkel, magához akarja láncolni. Olyan örömöket kap, amit azelőtt soha nem élt át. Ezek az örömök jó darabig tartanak, segítik őt abban, hogy megtanulják az áldozatokat Jézustól. Hogy meg tanuljanak böjtölni, virrasztani és önmegtagadásokat hozni, lemondani mindenféléről, ami lelküknek, testünknek kedves. És egyszer csak elkezd csendesülni ez a hatalmas nagy öröm, csendes örömmé, békévé, nyugalommá változik.

Van egy választottunk, aki megkapta a benső szó ajándékát. Beszélgethet Jézussal, a Szentlélekkel, a Mennyei Atyával és velem, a Szűzanyával. Nagyon hálás ezért. Az első három évben végig azt tapasztalja, hogy hatalmas örömökkel árasztják el. Úgy kezdődik, hogy ül az íróasztalánál, fogja a rózsafüzért és imádkozik. Egyszer csak úgy érzi, hogy tele van a szíve az Isten iránti hatalmas szeretettel. Lobog a láng benne, nem tudja folytatni, mert a hangja elcsuklik. Nem tud imádkozni, de még halkan sem, mert csak arra tud gondolni, hogy Istenem, szeretlek. Teljesen betölti Isten a lelkét, úgy érzi, hogy a kezei lábai moccani se tudnak, és azt kívánja, hogy bárcsak örökké tartana ez a csodálatos boldogság. És akkor megkérdezi: -Drága Uram, mit teszel velem? -A karjaimba ringatlak, és az örök élet vizével itatlak.

Képzelhetitek, milyen boldog ez a választott! Ezek a hatalmas nagy örömök minden héten kétszer eljönnek, azután ritkulnak, s végül egyáltalán nem lesz része benne, csak egy csendes nyugalom és béke marad a szívében. És akkor megkérdezi az Ő Jézusát: -Mondd Uram, valami nagy bűnt követtem el, haragszol rám, vagy visszaestem a lelki fejlődésben? Akkor Jézus így válaszol neki: -Nem Gyermekem, inkább nagyon szépen haladsz az úton a tökéletesség felé, még van javítani valód, de nagy lépésekben haladsz. Csak tudod, most először a fejlődésednek olyan szakaszába értél, amikor a puszta akaratod elég az áldozatokhoz. Most már nem kell, hogy nagy örömökkel noszogassalak, arra, hogy ne idd meg a kávét, ne edd meg az édességet, hogy ne nézd a tévét, és ilyenkor még több lelket mentesz, mint a nagy boldogság idején. Engedd meg gyermekem, hogy azoknak adjam ezeket a hatalmas érzelmeket, akik soha nem tudják szeretni a Szentháromságot, akik nem tudnak hinni, a közömbös, megátalkodott, hitetlen embereknek. És akkor ez a lélek boldog, mert tudja, hogy még többet segíthet. Tudjátok drága Gyermekeim, Isten a lélekben nem az érzéseket nézi, hanem az akaratot. Mert aki imádság közben szinte reszket az átéléstől, azt nem magától teszi, ez Isten ajándéka, nem az ő érdeme. Viszont, hogyha szép csendes nyugalomban elimádkozza a rózsafüzért, szépen felajánlja a lelkekért, próbál elmélkedni, szemlélődni, és mondja becsületesen, szépen az imáit, ez a lélek talán még több érdemet szerez magának és más lelkeknek.

Drága gyermekeim eddig a hatalmas nagy örömökről, a csendes nyugalomról, békéről hallottatok és a lelki élet fejlődését előmozdító akaratról. Most pedig a lelki szárazságról fogok beszélni nektek. Az az állapot, amikor Isten nemcsak ezeket a hatalmas örömöket, hanem a nyugalmat és csendes békét is elveszi, nincs érzelem az emberben, úgy érzi, semmihez sincs kedve. Hányszor előfordult veletek is Gyermekeim! De nem kell félni tőle, mert Istentől való, és amit Ő ad, az biztos hogy csak javunkra szolgál. Amikor ilyen lelki szárazságban lévő nagy nehezen rá veszi magát, hogy elmenjen a szentmisére, akkor ott semmit nem tud átélni, csak a teste van ott, a lelke ki tudja, hol kószál. Az evangéliumra sem tud odafigyelni. Az úrfelmutatáskor semmit nem érez, nem érzi, hogy ez a legszentebb pillanat, mert ekkor változik a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé. Nem tudja szenvedéseit hozzátenni Jézus szenvedéseihez, nagyon száraz a lelke, szomorú és levert. Amikor otthon imádkozni kellene, minden más eszébe jut, elmosogat, letörölgeti a port, elmegy a boltba, egy könyvet elolvas, mindig felugrál. Egyszer csak ráveszi magát, hogy imádkozzon, de nem tud odafigyelni, nem tudja Isten szeretni. Ez a lelki szárazság olyan, hogy senki nem tud tőle megszabadulni, ezt egyedül csak Isten tudja feloldani. Annyit kell csak tennie, hogy ellen kell állnia a gonosz kísértéseinek: -Ne menj el a templomba, csak hétköznap van, majd elmész vasárnap, aztán ne mondd el azt a rózsafüzért, hiszen semmi eredménye nincs, csak Istent bántod vele. Ez a lélek nem hallgat a gonoszra, és amikor ezt Jézus látja, lehajol hozzá, megsimogatja és azt mondja: -Drága Gyermekem, ne félj veled vagyok, ilyenkor vagyok a legközelebb hozzád, ilyenkor átölelve tartalak, vagy az ölemben tartalak, csak te nem érezheted. És abban a pillanatban fény gyúl a lelkében és tele lesz a szíve Istenszeretettel, felebaráti szeretettel. Drága Gyermekeim ez a lelki szárazság nem fölösleges dolog, hiszen alázatra nevel, hiszen érezheted, hogy még Istent szeretni sem tudod magadtól, Isten kell hozzá, hogy Őt szeresd. Azután érdemszerző is,  minden zúgolódás nélkül fel kell ajánlani a fájdalmadat, ezt a levertségedet. És akkor Isten felhasználja, saját lelkedért vagy mások lelkéért.

Most szeretném elmondani, hogy hogyan van jelen itt közöttetek a Szentháromság. Most Jézussal kezdem. Hófehér ruhában van, arany öv van a derekán, szép barna haja leomlik a vállára, oly nagy szeretettel tud rátok nézni. Legelteti gyönyörű kék szemét rajtatok, és örül hogy eljöttetek ide. Jézussal szemben térdel egy fejkendős asszony, a vigasztalás állapotában van összeteszi a kezeit és imádkozik, hívja Jézust, hogy legyen jelen, érzi hogy Jézus ott áll veled szemben: - Drága Jézusom, én most a fájdalmas rózsafüzért szeretném elmondani, és felajánlom a tisztítótűzben szenvedőkért. Kérlek, engedd meg nekem, hogy csak egyetlen lélek kiszabaduljon tisztítótűzből. Elkezd gyönyörűen imádkozni, elmélkedik, szemlélődik. Jézus boldog és örömmel hallgatja ezt az imát. Amikor az ima véget ér Jézus így szól: -Drága Kislányom, te nem egy hanem tíz lelket szabadították ki a tisztítótűzből!

És most a Mennyei Atyát mutatom be nektek, aki szintén fehér ruhában van, és itt ül egy széken veletek szemben, és az ölében ott ül ugyanez az asszony, csak most ő a lelki szárazságban van. Ő nem tudja, hogy a Mennyei Atya ölében van, azt hiszi, hogy nagyon messze van tőle. De azért ő elkezd imádkozni, elmondja a Hiszekegyet, a Miatyánkot, Üdvözlégyeket, de újra és újra meg kell ismételnie, mert nem tud figyelni. Amikor befejezi, a Mennyei Atya így szól: -Drága Kislányom, ha tudnád mennyire szeretlek! Gondolatban szeretted volna, hogy a haldoklókból egy lelket megmentsek. Hát tudod hány lelket mentettél meg? Száz lelket! Hát így szeretlek Én. Elsősorban az akaratot nézem!

Drága Gyermekeim! Ha így sikerül imádkoznotok, az is értékes, talán még értékesebb!

És most nézzük a Szentlelket, Ő is itt van. Veletek szemben áll hófehér ruhában, aranyövvel a derekán, és egy glória van a feje körül. Az egyik kezében tart egy kis arany tálacskát, azon egy magas lobogó lángot. És így szól: -Drága Gyermekeim, van köztetek, aki a vigasztalás állapotában van, van aki a lelki szárazság állapotában van itt éppen jelen. Arra kérlek benneteket, hogy nyissátok ki szíveteket, hogy bele tehessek egy darabot szívetekbe az Én szeretetlángomból, hogy megnöveljem bennetek az Istenszeretetet és a felebaráti szeretetet.

És most Én, mennyei Édesanyátokat szeretnélek megáldani benneteket a Mennyei atya végtelen szeretetével, Jézus áldozatos szeretetével és a Szentlélek bölcsességével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Drága Engesztelő Gyermekeim! A múlt hét szerdáján azért ajánlottátok fel a medugorjei rózsafüzért, hogy megmentsétek azoknak a lelkét akik szenvedélybetegek. Most kerül sor rá, hogy elmondjam mi történt ekkor. Amikor elkezdtetek imádkozni, akkor a Mennyei Atya az égből pici angyalkákat küldött, annyit ahányan voltatok azon a napon. Mindegyikük kezében volt egy kis tálacska. Azt tudnotok kell, hogy minden rózsafüzér szemeiben az Én Szent Fiam vére csillog. És míg imádkoztatok ezek a vércseppek a tálacskákba hullottak, amit az angyalkák tartottak. Én pedig elővettem egy kelyhet, és az angyalkák beleöntötték az összegyűlt vért, az imátok eredményét. A Mennyei Atya parancsára lementem a tisztítótűzbe egészen a legmélyére, mivel a Mennyei Atya azt mondta, hogy mind három fokozatára menjek le, és ezzel a Szent Vérrel a szenvedélybetegeket, akik emiatt haltak meg kenjem meg. A tisztítótűz legmélyén nagyon sok szenvedélybeteget találtam, mindegyiknek megjelöltem a homlokát a Vérrel és abban a pillanatban megkapták a szabadulást. A Mennyei Atya a tisztítótűz legmélyéről egyenesen a Mennyországba engedte őket. A középső, és a legfelső fokozatban lévőknek is megkentem a homlokát, s ezek a szenvedélybetegek is mind megszabadultak. A múlt szerdán értük mondott rózsafüzéretekkel rengeteg lelket kiszabadítottatok. Köszönöm, drága Gyermekeim a szereteteteket, a szelídségeteket. Megáldalak titeket az együttérző szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.11.23

ÉGI ÜZENETEK

Jézus:  A hét főbűn  III.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Jézus Krisztus, a ti Uratok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy nagy szeretettel köszöntelek benneteket, és most külön odamegyek ahhoz a két gyermekemhez, Juliskához, és Margithoz, akik ma vannak most itt először.

Drága Gyermekeim, ismételjük át a hét főbűnt: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Ebből most az utolsó kettő következik, az torkosság és a jóra való restség. A torkosság az evésnek és ivásnak mértéktelen használata. Bizonyára emlékeztek arra, hogy egyszer arról volt szó, hogy vannak emberek, akik a gyomrukat tartják Istennek. Ha valahová meghívják őket ebédelni, akkor megkérdezik előzetesen, hogy mi lesz az ebéd, elmondják, hogy ők hogy szokták készíteni, mert azt ők úgy szeretik. Elmondok nektek egy történetet: Van egy Kinga nevű özvegyasszony, akit a barátnője el szokott hívni minden évben egy pár napra, hiszen olyan magányos, egyedül van. Délelőtt Kinga kimegy a konyhába,  és nézi, mi lesz az ebéd, és ha nem fogára való, akkor azt mondja: Ugye megengeded, hogy a magamét elkészítsem. És megfőzi az ebédjét. Nincs semmi probléma, de képzeljétek csak el, hogy a nagycsalád körül üli az asztalt, kezdődik az ebédelés. Van két kis unoka, meglátják, hogy Kinga előtt más van a tányérban. Rögtön kérdezik, Kinga néni mit eszik, én is olyat kérek. Kinga néni nem tudja odaadni, mert csak egy adagot készített. Ezzel nem törődik, csak azt egye, amit ő szeret.

Ő a válogatás mintaképe, az egyik ételt szereti, a másikat nem. A válogatás egy olyan tulajdonság, ami visszavezethető pici korra. Az anya úgy neveli a gyermekét, hogy csak azt adja oda neki enni, amit szeret. Amit nem szeret, azt nem is kell megkóstolnia. Így aztán van egy csomó olyan étel, amit nem is ismer. Az össze-vissza rendszertelen evés, egy másik fajtája a torkosságnak. Az ilyen ember, kinyitja a hűtőszekrényt, és végig kóstolja, amit lát, chipszeket eszik, csokoládét, süteményt, és mire kezdődik a főétkezés, addigra már nincs is étvágya. Ezt is a csecsemőkorra lehet visszavezetni, mert vannak anyukák, akik ha a gyerek megnyikkan, rögtön etetik. Nem várják ki az etetési időt, és így a kisbaba felnőtt korában is ilyen rendszertelenül fog táplálkozni.  A torkosság harmadik fajtája a falánkság, ez a legrosszabb. Kétszer-háromszor annyit eszik, mint mások. Ettől aztán gyomorégése lesz, fájnak a belei, mindenféle egészségügyi problémái lesznek, és ráadásul meghízik.

A falánkság egy súlyos bűn, míg a torkosság egy bocsánatos bűn. A falánksághoz tartozik az élvezeti cikkek mértéktelen fogyasztása a kávé, a szeszes ital, a cigaretta és a narkotikumok. Ha valaki egy-két kávét megiszik, azzal még nem árt az egészségének, egészségi állapottól függően, és nem is számít bűnnek, de ha valaki minden nap óránként, kétóránként issza, akkor már súlyos bűnt követ el, mert rongálja a szervezetét. Még szívinfarktus is lehet belőle, halálhoz is vezethet, a gyomrot is tönkreteheti a sok kávézás. A cigaretta elszívása addig  nem is bűn, amíg csak 1-2 szálat szív az illető, de ha valaki egy egész dobozzal, vagy még többet elszív, akkor teljesen tönkreteszi magát, és akkor már halálos bűnt követ el. Torokrákot, gégerákot, tüdőrákot, és más szörnyű betegséget idéz elő, megrövidíti az életét. Lassú öngyilkosság, a cigarettát viccesen koporsószögnek is szokták nevezni.

Imádkozzatok az erős dohányosokért, mert nagyon rossz úton járnak. A szeszes italok fogyasztása addig nem bűn, amíg naponta legfeljebb csak egy pohárral iszik valaki, de ha nem tud megállni az egy pohárnál és részeg lesz, az már súlyos bűn.

Elmesélem Józsi esetét. 36 éves fiatalember, aki alkalmi munkákból és az édesanyja nyugdíjából él. Amikor megy a házakhoz füvet nyírni, fát vágni vagy egyéb munkákat végezni, akkor mindig szeszes itallal kínálják. Bizony rá is szokott az ivásra, olyannyira, hogy a járdán fekszik, és alszik, piros arccal télen-nyáron. Éppen ezért, mert ennyire túlzásba viszi az italt, nagyon rövid életű lesz. Az iszákos emberek az ördög karmában vannak. Az ő megkötözöttei, megbénítja a testüket, lelküket, eltávolítja őket Istentől, hiszen nem láttok a templomban alkoholistákat, nem érdekli őket a saját lelkük. Nem gondolnak Istenre, haladnak a pokol felé a széles úton. A tisztítóhely legmélyebb fokára kerülhetnek, ha imádkoznak értük. És a pokolban, tisztítóhelyen az lesz a büntetésük, hogy hatalmas vágyat éreznek a szeszes ital iránt, és még sem ihatnak soha.

Nagyon sokat kell imádkozni az iszákos emberekért, mert meg fogják ölni magukat. A narkotikumok fogyasztása is a falánkság bűnéhez tartoznak. Mesélek nektek ezzel kapcsolatban egy történetet. Eszközöm keresztlányáról van szó, Katiról. Nem rokonok, hanem egy művésztelepen ismerkedtek meg. Eszközöm akkoriban jött meg Medugorjéből, elmesélte a művésztársainak élményeit. Hallgatták, de legmélyebben ezt a 19 éves lányt fogta meg. Azt mondta, hogy ő ateista családból származik, de ez nagyon megfogta. Elhatározta, hogy megkeresztelkedik, de nem lehet otthon, mert az apja nagyon szigorú ember, csak itt lehet megkeresztelkednie. Erre elmentek a paphoz  Évával, és megkérdezték, hogy kell-e a szülők beleegyezése a kereszteléshez. A pap azt mondta, hogy nem, mert neki  kell eldöntenie hovatartozását. Csak megbízta Évát azzal, hogy a szentségekről tájékoztassa, készítse elő. És öt nap múlva jelentkezzenek. Így is volt, visszamentek a templomba, és a pap megkeresztelte, megáldoztatta, megbérmálta. Nagyon boldog volt, szinte repülni szeretett volna. Ó, ha láttátok volna, amíg a többiek  iszogattak, eszegettek, addig ő a folyosón járkált és imádkozott, tele volt boldogsággal a lelke. Aztán vége lett a művésztelepnek és mindenki hazament. Évával 2 évig leveleztek. Egyszer Kati édesapja megtalálta az egyik levelet, és amikor látta, hogy vallásos tartalmú, rögtön dühbe gurult, és megtiltotta Katinak, hogy levelezzen Évával. Fél évig nem is írt, egyszer csak kapott egy levelet Katitól. Ebből a levélből nem lehetett érteni semmit, a sorok fölfelé, lefelé szaladtak, a betűk fordítva voltak, összekeveredve. Éva rögtön tudta, hogy itt valami nagy baj van vagy az agyával, vagy kábítószer hatása alatt van. Megkérdezte a közös ismerősüket, akivel együtt voltak művésztelepen és abban a városban lakott, ahol Kati. Kiderült, hogy Kati egy kábítószeres bandába keveredett, és azok szoktatták rá. Egy évre rá hallotta Éva a halálhírét. Hát látjátok, milyen veszélyes a kábítószerezés.

És most nézzük a jóra való restséget. Ez nem más, mint lustaság. A rest ember kényelemszerető, legszívesebben mindig a fotelben ül, vagy az ágyán heverész. Mindenféle rossz gondolat eszébe jut a múltból, hogy ki bántotta meg, hogy fogja megbosszulni. Ha belefog pl. egy könyv olvasásába, 10 perc múlva már félre is dobja. A hobbijához fog, attól is elmegy a kedve, ha imádkozni kezd, azt is gyorsan abbahagyja, mert belefárad. El is határozza, hogy ő többet nem imádkozik. Ez a legveszélyesebb a lusta embereknél, mert akkor már a vallásgyakorlatot is abbahagyják, mert akkor már nem járnak el a templomba, közösségbe imádkozni, nem áldoznak, nem gyónnak, otthon sem imádkoznak egyedül, teljesen eltávolodnak Istentől és a pokol felé haladnak.

Úgyhogy a lustákért is imádkozni kell, Gyermekeim. Majd ha az ítélőszékem elé kerülnek, akkor a mulasztásaikért fogom őket kérdőre vonni. Most elmondok nektek egy látomást, amelyben megmutatom, hogy hogyan szenved a tisztítótűzben a lusta ember. Egy köves ágyon fekszik, és arról soha nem szállhat le, borzalmas testi szenvedései vannak, lélek, de mégis úgy érzi, hogy van teste, és az összes kő beleszúródik. Nagyon óvakodjatok a lustaságtól.

Szeretném elmondani, hogyan kerültünk mi ide ebbe a terembe. Amikor gyülekeztetek, beszélgettetek, az Irgalmasság rózsafüzért mondtátok, ennek a háznak a mennyezete megnyílt, az ég is megnyílt fölötte, és a Mennyországból, az égbolton keresztül, a felhők között ezen a nyíláson keresztül leereszkedett egy nagy-nagy fényes gömb, és megállt a padlón. Volt rajta egy ajtó, amelyet belülről kinyit a Mennyei Atya, és kilép belőle. Hófehér ruha volt rajta, aranyszínű hímzésekkel. Fehér volt a haja, a szakálla és egy glória volt a feje körül. Gyönyörű szép volt, ugyanígy áll előttetek most is. Azután kilép Jézus Krisztus, rajta is fehér ruha volt és egy aranyöv, glória a fejel körül. Odaállt a Mennyei Atya mellé, most is onnan beszél hozzátok. Majd kilépett a Szentlélek Úr Isten, ő is ember alakban jött el, nagyon hasonlít hozzám. Ő is fehér ruhában van, szárnyakkal, melyek egészen a földi érnek. Utoljára kilépett a Szűzanya, fehér ruhában, fején fehér kendővel. Azért voltunk mindnyájan fehérben, mert az előző hetekben a bűnről volt szó, és a bűn ellentéte a tisztaság, és Én most azt szeretném, hogy a ti lelketek is olyan hófehér legyen, mint a mi fehér ruhánk. És most elmondom, hogy mit teszünk. A Mennyei Atya előrelép és belenyúl a keblébe, és kivette az Ő Atyai szívét, arany színű a szíve, még a töviskoszorú is rajta van, és az is aranyszínű, és így szól: Drága Gyermekeim! Olyan boldog vagyok, hogy ma is itt vagytok engesztelni, lelkeket menteni, nagyon nagy szükség van rátok, ma különösen.

Nézzétek csak, az én arany szívemen egy ajtó van, és nagyon szeretném ha ti belépnétek a szívembe. Körbemegyek, mindenkinél megállok és így szólok: Gyermekem, nyisd ki ezt a kis ajtót a szívemen, és lépj be! Ezt most azért teszem, hogy megérezd, milyen jó érzés együtt lenni velem. Mindent, amit teszel együtt teszel énvelem. Például meglocsolod a cserepes virágokat, Én is fogok egy kannát és veled együtt locsolom. Vagy mész a szentmisére, és Én is veled megyek, a gyóntatószékbe is bemegyek veled. Amikor szentáldozáshoz járulsz, akkor én is kísérlek. Ugye, milyen jó a szívemben lenni. És most vissza teszlek a helyedre. De ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok veled, hiszen csak annyit kell mondanod: „Atyám, jöjj segíts, ne hagyj magamra. És most szeretném kifejezni, irántad érzett nagy atyai szeretetemet. Ott állok veled szembe, szívemet a helyére teszem, átölellek, a szívemre szorítalak. Ha megtudnád, mennyire szeretlek, azon nyomban meghalnál. Megsimogatom a fejedet, és most emeld fel a homlokodat.

Egy atyai szeretetcsókot lehelek rá. Átadom a szót Jézus Krisztusnak.

Drága Gyermekeim, Én vagyok a ti Jézusotok, aki az előbb tanított benneteket. Atyámhoz hasonlóan kiemelem az Én szeretettől lángoló töviskoszorúval átfont, lándzsával átszúrt Szent Szívemet.

Nézzétek, hogy dobog, hogy remeg ez a szív, mert él. A töviskoszorút azok szúrták bele, akik sokat isznak, dohányoznak, a torkosak, a lusták. Akarjátok, hogy enyhüljenek a szenvedéseim. Körbe megyek közöttetek, és arra kérlek benneteket hogy mindenki húzzon ki két tövist, az egyiket a  bűnösökért, akiket az előbb mondtam, a másikat saját bűneitekért. És most, hogy kihúztátok, nem csak hogy enyhítettétek, hanem eltűnt a töviskoszorú, nem érzek fájdalmat. Köszönöm, hogy ennyire szerettek, Drága Gyermekeim, Én is szeretlek benneteket. És most megkérem Évát, hogy a lándzsasebre adjon egy csókot. Köszönöm, Évám, nézd meg ezt a sebet, teljesen begyógyult. És most átadom a szót a Szentlélek Istennek.

Köszöntelek benneteket, Én a Szentlélek Isten. Megmutatom nektek, hogy a ti imáitok, amit most az 5 Szent Seb rózsafüzér alatt imádkoztok, hogyan vállnak kegyelemmé. Körbemegyek, köszöntelek mindnyájatokat, átölellek benneteket, homlokotokra egy keresztet rajzolok, kinyitom a szárnyaimat, olyan nagyra, amekkorára csak tudom, és ez kérdezem: Akartok-e repülni velem. (Akarunk!)

Nagyon boldog vagyok, hogy rögtön válaszoltatok. Most a szárnyaim közé veszlek benneteket, jól kapaszkodjatok meg, mert még a fénynél is sebesebben fogunk repülni. És most az égen lévő nyíláson átrepülünk. A világűrbe kerülünk, nézzetek körül, holdak napok csillagok keringenek körülöttünk, milyen szép ez a világ, ezt is mi teremtettük. És most lefelé mutatok, a Földre, amely kicsi kék gömbnek látszik innen. És most képzeljétek el, hogy mondjátok az 5 szent seb rózsafüzért, és a szavak vékony hosszú fénysávokká alakulnak, és ahogy találkoznak egy fényköteg lesz belőlük, amely neki ütközik a földnek. Mikor eléri, a föld felszínéről lesöpri az összes démont, a sátánnal együtt, és begyömöszöli őket a föld belsejébe, a pokolba. A démonoktól és a sátántól szabadítjátok meg szegény megkötözött lelkeket ezzel az imával. Most pedig kapaszkodjatok, visszatérünk a földre, mindenki a székén ül.

Drága Gyermekeim, köszönöm segítségeteket, hogy imáitokat felajánljátok a lustákért, a cigarettázókért, kábítószerezőkért, torkosokért. Most pedig a Szűzanya szól hozzátok:

Csatlakozom a Szentlélek kéréséhez, megígérem, hogy veletek együtt imádkozom. Most pedig odamegyek mindannyiatokhoz egyenként, és átölellek benneteket, édesanyai csókot lehelek mindkét arcotokra. Most pedig a Szentháromsággal együtt megáldunk benneteket a tisztaság és a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.11.16

ÉGI ÜZENETEK

Szentlélek:  A hét főbűn  II.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a főbűnökről lesz szó, és közülük is a negyedik és az ötödikről.

Újra felsorolom a hét főbűnt: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Ebből most az irigységről és a haragról lesz szó. Az irigység az első ember megjelenésével jelen van. Ezért most felidézem nektek Káin és Ábel történetét. Káin földműves volt, Ábel pedig juhpásztor. Egyszer megbeszélték, hogy Istennek égő áldozatot mutatnak be. Káin a föld termését rakta az oltárára, Ábel pedig a bárányaiból a legfiatalabbakat. A legzsengébbeket. Ahogy szállt fel a füstjük, Isten Káin áldozatára nem tekintett rá, csak Ábel áldozatára. Ezért Káinban feltámadt az irigység, amely bosszúvágyat alakított ki benne. Azt mondta a testvérének, hogy menjünk ki a mezőre, és ott megölte. Isten mindezt látta, és megszólította Káint: -Hol van Ábel, Káin? Káin csak ennyit mondott válaszul: -Hát őrzője vagyok én testvéremnek? És mivel Isten tudta, hogy mit cselekedett, ezt mondta neki: -Ezután a föld nem terem neked semmit, és bujdosni fogsz egész életeden át, és egy pecsét lesz rajtad.

Gondoljatok bele, amikor valami nagyon rossz emberrel találkozunk, nekünk is Káin jut eszünkbe róla.

Mi okozza az irigységet? Először is irigy lesz az ember, ha valaki gazdagabb nála. Tudjátok, az irigység a kevélységgel szorosan összefügg. A múlt szerdán, amikor a kevély emberről volt szó, azt hallottuk, hogy a kevély tökéletesnek érzi magát, és aki őnála egy kicsit is több, arra rettentően irigy lesz. Így van az az ember, aki nézi a nála gazdagabbat, elönti a sárga irigység. Erre egy példát fogok nektek elmondani. István egy egyszerű munkás ember egy építkezési vállalatnál. Látja, hogy a szomszédja mennyivel jobban él, mint ő. Hiszen neki alig van egy kevés kis fizetése. Minimálbérből élnek a családjával, a feleségének is csak minimálbére van. Szűkölködve, de azért meg tudnak élni, ki tudják fizetni a számlájukat, van fedél a fejük fölött, tudják iskoláztatni a gyerekeiket, de szerény keretek között. Viszont a szomszéd nagyon gazdag, minden évben elviszik az egész családot tengerparti nyaralásra, a Balatonon pedig egy kacsalábon forgó nyaralója van. A felesége tele van arany és ezüst ékszerekkel, a gyerekeket pedig a legmárkásabb ruhákba, cipőkbe öltöztetik. Van egy sok milliót érő autója. István elgondolkozik ezen: -Micsoda igazságtalanság ez? Mi milyen szegényen, és szerényen élünk, az pedig tobzódik a pénzben.

Szól is Marikának a feleségének: -Nézd csak Marika, milyen jó ezeknek, milyen jól élnek! Hát Isten hogyan osztja szét a javakat? Miért nem igazságosabb?

– István, ez istenkáromlás! Isten nem oszt szét semmit, Ő nem teremtette gazdagnak és szegénynek az embereket. Ez a különbség abból adódik, hogy az egyik embernek más a természete, mint a másiknak. Az egyik fogához veri a garast, míg a családjától és saját magától is sajnálja, így aztán gyülekezik a vagyona. Van olyan is, aki hajszolja magát a munkával, éjt nappallá téve dolgozik. Nézd csak István a szomszéd, mit csinál: – Még éjszaka 2-kor is az autókat szereli. És mikor, mi vasárnap megyünk a templomba, akkor ő csak szerel és szerel. Amikor abbahagyja a munkáját, akkor már mindenki alszik. Nálad egészen más a helyzet, te amikor fáradtan hazajössz a munkából kikérdezed a gyerekektől a leckét, beszélgetsz velem, nézed a tévét, együtt imádkozunk, aztán lefekszel, hogy kipihend magad másnapra. Isten az egyszerű életet kedveli, ő azt akarja, hogy ne hajszoljuk magunkat a munkával, de azért szorgalmasak legyünk. Aki hajszolja magát Istentől is eltávolodik, és a családjától is.

Irigy lehet az ember a másikra a fizikai adottságai miatt is. Észreveszi, hogy a másik csinosabb, mint ő. Elhatározza, hogy utánozza. – Milyen jó neki, mindenhol fölveszik dolgozni, mert olyan előnyös a külseje. Én is kell, hogy tegyek valamit, hogy egy kicsit jobban mutassak-gondolja. És hogy ha egy kicsit hajlott orra van, csináltat magának a plasztikai sebésszel egy szép kis pisze orrot, hogy olyan legyen, mint a barátnője. Vagy ha egy kicsit el kezd öregedni, nézi a fiatalokat, milyen szépek, üdék, arra gondol, hogy majd ő is ilyen lesz, és elmegy, felvarratja a ráncait. Vagy ha látja a vékony, csinos embereket, és kövérnek találja magát, zsírleszívást végeztet. Valaki irigyli a másiktól, hogy az gyorsabb, ügyesebb, erősebb, jobban tudja végezni a munkát, mint ő. Valaki a szellemi adottságokra irigy, látja, hogy a másik műveltebb nála, nyelveken beszél, olyan jól tud beszélni, előadni. És ez fölöttébb bosszantja, ezen nem is tud változtatni. Van, aki élsportoló, és azt sem lehet utolérni, csak irigyelni lehet. Van, aki csodálatosan fest, vagy szobrokat készít, irigylésre méltó.

Drága Gyermekeim! Az irigység az egy nagyon csúnya tulajdonság. Egyáltalán nem szabad a másik embert irigyelni, mert mindenkinek van egy talentuma, pl. van olyan, aki nagyon jól ért a szerelő munkákhoz, igaz, hogy nem ért a nyelvekhez, de mindent meg tud javítani. Kincset ér az ilyen ember a családban. Van olyan, akinek olyan csodálatos szép a virágos kertje, és a veteményes kertje, hogy egy szál gaz nincs benne. Ő neki ehhez van érzéke. Van olyan, aki olyan gyönyörűen tud énekelni a templomban, mintha briliáns lenne a torkában. Ezek a talentumok, amelyeket nem szabad elfecsérelni, ezekkel el kell majd számolnunk Isten előtt. Van az irigységnek egy nagyon veszélyes fajtája, amikor a lelki adományokat irigyelik. Különböző lelki adományokat adok, Én a Szentlélek a választottaimnak. Pl. a látás, hallás kegyelmét, vagy hogy a gondolataiban beszélgetni tud Jézussal, a Szentlélekkel, az Atyával, a Szűzanyával, szentekkel, tehát a benső szó ajándékát kapja. Van olyan, aki gyógyító kegyelmet, prófétálást, nyelvek adományát, szabadító kegyelmet. Sok olyan pap és civil ember van, akik vallásosak, de nem tudják elfogadni ezeket a lelki adományokat, irigyelik, csak azért nem fogadják el, mert irigyek. Pedig el kellene fogadniuk, ha megegyezik a szentírással. Van egy Ibolya nevű gyermekem, aki megkapta a látás, hallás kegyelmét. Úgy beszél az Úr Jézussal és a Szűzanyával, és úgy látja őket mint ti emberek egymást látjátok és beszélgettek egymással. Ibolya nagyon boldog, amikor ez először történik vele, alig várja, hogy a legjobb barátnőjével megossza. Elmondja Katinak, aki ahelyett, hogy örült volna, elfogta az irigység, és arra gondolt, miért éppen az Ibolya kapja ezt az ajándékot, miért nem én, aki többet imádkozom. Ő azt mondja, hogy csak három rózsafüzért mond el egy nap, én öt-hat rózsafüzért mondok. És alig megy zarándokutakra, igaz hogy gyerekei vannak, de hát én meg majdnem mindegyikre jelentkezem, és mindenen ott vagyok, hát miért nem én kapom ezt az ajándékot, milyen igazságtalanság ez Istentől.

Ebből az irigykedésből kételkedés lesz. És erre gondol: – Ó, hát ez az Ibolya biztos beteg az agyával, nem hiszem, hogy látta Jézust, vagy a Szűzanyát, csak odaképzeli. Vagy pedig a sátán felveszi az alakjukat, és úgy jelenik meg neki, mert olvastam már ilyeneket is szentek életében. De sajnos nem tartja ezt meg önmagában, hanem elmegy a Katihoz és feltárja előtte a kételkedését. Ezzel nagy fájdalmat okoz a barátnőjének. Ibolya sírva fakad, és elkezd ő is kételkedni.

A harag, a másik fő bűn, amelyről szeretnélek benneteket tanítani. A harag nem más, mint az emberek közti viszály, ellentét, nem tudják egymást elviselni, valamiért megharagudnak egymásra. A túlérzékenység az egyik oka a haragnak. Vagy a félreértés, vagy egy igazi sérelem, amikor valóban megbántott valaki. Két példát emelek ki az életből. Az újszülött kisbabát hozzák haza a kórházból, az egész család odasereglik köré, gügyögnek neki, gyönyörködnek benne. Egyszer csak a nagymama, kiveszi az ágyából, ringatja, viszi körbe a szobába, beszélget hozzá, énekelget neki. Egy darabig még tűri Erzsike, a menye, de nem sokáig, és azt mondja: Mama, legyen szíves tegye vissza a kiságyba, mert még el fogja kényeztetni. Éjszaka nem tudunk aludni tőle, mindig ezt fogja kívánni, hogy ölbe legyen. És a mama sértetten visszateszi a gyereket a helyére, és kivonul a szobából. És attól kezdve soha meg nem nézi a kis unokáját, semmiben nem segít a menyének, aki bizony rászorulna a segítségére. Itt félreértésről van szó, azt hitte, hogy irigyli, hogy féltik tőle az ő saját unokáját. Egy másik példa egy házaspárról szól. Az asszony nagyon féltékeny. Pár hónapja házasodtak csak össze, nagy volt a szerelem, de most már szinte minden héten egy nagy hisztit, jelenetet csap a fiatalasszony, mert arra gondol, hogy megcsalja a férje. Elég, ha csak ránéz az utcán szembejövő nőre, ő már féltékeny. Egyszer valaki mondott neki valamit, erre neki esett a férjének, elkezdte szidni, kérdőre vonni. A férje próbálta megmagyarázni, hogy ez nem igaz, egyáltalán nem volt ezzel, vagy azzal. De hiába mondta, a feleség egyre jobban sírt, kiabált, hisztériázott. És a férje ennyiféle sértés után megsértődött, megharagudott, másnap beadta a válópert.

Gyermekeim! A harag nagyon veszélyes, mert a haragból bosszúvágy lesz, a bosszúvágyból pedig gyűlölet. És aki gyűlöl, és ebben a gyűlöletben marad, és nem engesztelődik ki azzal, akire haragszik, és meghal, akkor vagy egyenesen a pokolba kerül, vagy a tisztítótűz mélyére. Jaj azoknak, akik az én eljövetelemkor gyűlöletben lesznek, akiket úgy találok, hogy valakire haragszik, vagy gyűlöl valakit. Nagyon nagy szenvedésben lesz részük, és sokan közülük meg fognak halni. Ezért arra kérlek benneteket, drága Gyermekeim, hogy egy parányi neheztelés se legyen a lelketeken, azok felé, akik megbántanak, mert hiszen nem ti bántjátok a többieket, a lelketek már sokkal fejlettebb, mint hogy sértegessetek valakit. A bántásokat próbáljátok elviselni, és ajánljátok fel azért, aki megbántott. Ha tisztán és szeretetben talállak benneteket a Figyelmeztetéskor, akkor nagyon nagy boldogságban lesz részetek.

Most azt szeretném elmondani, hogy hogyan van jelen köztetek a Szentháromság, a Mennyei Atya hófehér ruhában veletek szemben áll, a kezében egy aranyszínű kőtábla van, rajta a tíz parancsolat. Fölemeli a magasba, és az első és az utolsó parancsolat betűi villognak, egyre jobban villognak. Azután fényt bocsátanak ki magukból, és ezek a fénynyalábok egyenesen a ti kitárt szívetekbe hatolnak. És megszólal a Mennyei Atya: -Drága Gyermekeim, Én beleírom szívetekbe az elsőt és az utolsót : „Én vagyok a te Urad, Istened. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Szeressd felebarátodat, mint önmagadat”, és a tizedik „Felebarátod tulajdonát ne kívánd!” Őrizzétek meg a szívetekben, és éljetek eszerint.

És az Úr Jézust másképpen látjátok, a szenvedő Jézus van most előttetek, keresztre van feszítve. Itt áll a keresztfa az én eszközöm és a Mennyei Atya között. Jézus a kitágult sebein függ, folyik a vér a kezeiből, lábából, oldalából és a töviskorona alól, hullanak a könnyei, nagyon szomorú és szenved, és alig bírja felemelni a fejét, olyan nehéz a töviskorona, de mégis egy kicsit felemeli, hogy rátok nézzen, és megszólal: -Drága, együttérző, engesztelő Kicsinyeim! Most az irigyekért, haragosokért, gyűlölködőkért szenvedek.

Felemelem a fejemet, föltekintek Atyámra, és mondom: -Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Bocsáss meg az irigykedőknek, a gyűlölködőknek! Drága Gyermekeim, ha Én így megtudtam bocsátani a bűnösöknek, és most értük imádkozom. És megtudok bocsátani a a kevélyeknek, a fösvényeknek, a paráznáknak, az irigyeknek, a haragvóknak, gyűlölködőknek, akkor ti is tudjatok megbocsátani azoknak, akik megbántanak, mert hol vannak azok a bántások attól, amiket Én kaptam. Most arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok el ma az Öt Szent Seb rózsafüzért, a szándékaitok mellett, a gyűlölködőkért és az irigyekért. És most Én a Szentlélek szólok újra hozzátok: - Ma egy kis fehér galamb alakjában vagyok jelen, és itt ülök eszközöm jobb vállán. Az egész beszédet innen mondtam. És most felreppenek, egyre nagyobb és nagyobb leszek. A végén olyan nagy leszek, hogy teljesen beborítlak benneteket, odaszállok fölétek, és onnan felülről az én fehér ragyogó tollaimból világoskék szalagok hullanak alá, több száz szalag. Ezek egészen beborítanak bennetek, az van rájuk írva: kiengesztelődés, erre hívlak meg benneteket. Édesanyátok is itt van, odamegy a Mennyei Atya elé, letérdel előtte, összeteszi a kezét, és könyörögve kéri a Őt, hogy bocsásson meg a gyűlölködőknek, az irigykedőknek, adjon nekik bűnbánatot. Ő is arra kér benneteket, imádkozzatok ezekért a felebarátaitokért, hogy kijavíthassák ezeket a nagy-nagy hibáikat. És most Én, a Szentlélek Isten nagy szeretettel megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.11.09

ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya:  A hét főbűn  I.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok.

Ma nagy örömmel tapasztalom, mint mindig, hogy újra itt vannak az én leghűségesebb, legszeretettebb gyermekeim. Ezért most körbemegyek, mindegyiketek előtt megállok, átölellek benneteket két karommal, és a homlokotokra egy édesanyai szerető csókot lehelek. És máris visszajöttem a helyemre.

Ma a hét főbűnről foglak benneteket tanítani. Az áteredő bűnből származik a hét főbűn, és ezek a következők: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Pontosan ellentétei az erények, amíg az erények az emberekben a jócselekedeteket indítják el, addig a főbűnök a rossz cselekedeteket. A főbűn általában nem is bűn önmagában, csak a belőlük származó rossz gondolat, szó, cselekedet, az, ami bűnné teszi. Egy példát hozok fel: Van egy gimnazista kislány, aki állandóan nézegeti magát a tükörben, gyönyörködik magában. Tényleg nagyon bájos, szép kislány, azzal hogy nézegeti magát még nem követ el bűnt, viszont ha elmegy az iskolába, és ott olyan gondolatai támadnak, hogy ő a legszebb ebben az osztályban, hogy milyen csúnya kövér az a lány, vagy hogy neki mennyivel szebb haja van, mint annak a másiknak, akkor már bűnt követett el.

Így értsétek, hogy nem maga a főbűn a bűn, hanem ami belőle származik. A főbűnök közül az első hárommal foglalkozunk a mai napon. Tehát a kevélység, a fösvénység és a paráznaság. (1) A kevélység nem más, mint önmagunk fölött érzett helytelen, túlzott szeretet. Erre egy életből vett példát mondok: Julianna egy 55 éves hivatalnoknő, aki még mindig nagyon jól tartja magát, még mindig megfordulnak utána a férfiak, amikor megy az utcán, sokat ad a külsejére. Ha csak ennyi lenne a baja, nem lenne komolyabb baj belőle. Amikor megérkezik a munkahelyére, akkor is olyan, mint egy karácsonyfa, a füleiben nagy színes karika fülbevalók vannak, a karja tele van karkötőkkel, minden ujján van egy gyűrű. Látszik, hogy neki a külseje a legfontosabb. A baj ott kezdődik, hogy a munkatársaival, és mindenkivel, aki körülötte van lekezelő, öntelt, gőgös. Azt hiszi, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a legjobb, aki mindig a társaság középpontja, ha valaki megszólal, azt rögtön leállítja, hogy az nem úgy van, mindenben csak neki lehet igaza. Azon kívül nem értékeli a többi ember munkáját, csak a sajátját. A lányát nagyon szereti, és a kis unokáját. Állandóan dicsekszik, hogy a lánya adjunktus az egyetemen, és hogy micsoda megbecsült ember, és milyen szép, hódító jelenség, a kis unokája minden versenyt megnyer az iskolában. Tele van dicsekvéssel, és ráadásul hatalomra tör. A főnökét mindenáron ki akarja billenteni a helyéről. Ezért aztán elmegy a vezérigazgatóhoz, előveszi az összes női hódító bájait, leül az igazgató elé összetett lábakkal, és elmeséli, hogy az ő főnöke milyen erénytelen, nem fogad szót neki senki, nem veszik semmibe, nem tud rendet tartani, nem is ért a feladataihoz. Ő mennyire jobban el tudná látni azokat, de hát hiába ő a főnök. Teljesen elbűvöli a vezérigazgatót a megjelenésével, a beszédstílusával és alig telik el egy hét, és  az osztályvezető székben már ő ül a régi helyett. Akkor kezdődik csak a probléma! Mert még szívtelenebb, még gonoszabb, még igazságtalanabb a beosztottjaival. A Mennyei Atya nem nézi ezt jó szemmel, és ezt a báránykáját is szeretné megmenteni a gőgtől, a kevélységtől, amivel tele van a lelke, és akkor megpróbáltatást küld neki. Éppen a legérzékenyebb oldalán keresztül. Megengedi a Mennyei Atya, hogy a lánya beleszeressen egy nős férfiba, akinek 3 gyermeke van. Elszakítja a családjától, ő is otthagyja a jó férjét, a kislányát, és összeköltöznek. Ez Juliannát nagyon idegesíti, de nem azért, mert félti lánya lelkét, ő a lélekkel nem törődik. Hanem az idegesíti, hogy a lánya őt most az egész vállalat előtt lejáratja. Elmegy hozzájuk, próbálja lebeszélni, nagy patáliát csap, de nem sikerül, ők ketten együtt maradnak. Haza megy a lakásába, és dühroham jön rá, össze-vissza dobálja a tárgyakat, vázákat tör el, ajtót csapkod és káromkodik. Istent hibáztatja a lánya ballépéséért, pedig saját magát hibáztathatná, hiszen nem valláserkölcsi alapon nevelte. Ezt látván a Mennyei Atya még egy megpróbáltatást küld neki. Most a lánya hátsófali szívinfarktust kap, élet-halál között van, a mentő viszi a lányát, és ő is vele megy a mentőautóban. Teljesen összeomlik, borzasztó nagy fájdalom, mert igazán szereti a lányát. És mikor este hazajön a korházból, akkor átgondolja, hogy mit is mondott az orvos. Hogy azonnal meg kell műteni, 50% az életben maradás, 50% hogy meghal. Idegileg teljesen összeomlott, rádől az asztalra, arcát a két kezébe temeti és rázza a zokogás. De a Mennyei Atya megint közbeszól. Ugyanis megszólal a telefon, és egy 10 évvel ezelőtti barátnője hívja fel, aki mélyen vallásos, annakidején éppen ezért szakított vele. És megkérdezi:  ̶ Julikám! Hát miért sírsz, csak nincs valami baj? Juli elmesél neki mindent. A barátnő ezt mondja:  ̶  Julikám, nyugodj meg, beülök az autóba és már ott is vagyok nálad.

Amikor megérkezett, elmondta, hogy mi a teendő. Mivel az orvos nem tudja, hogy életben marad-e vagy nem. Először is minden bűnödet meg kell bánni, az abortuszaidat, a rendetlen kapcsolataidat, azt hogy a lányodat nem Isten felé fordítva nevelted. El kell menni gyónni, még ma este, gyere velem, viszlek az autóval, keresünk egy szentmisét, egy papot. Meg kell gyónni, és ezután minden vasárnapi szentmisén részt kell venni. És miután megtisztultál és megtértél, csak utána lehet kérni az Urat, hogy segítsen meggyógyítani a lányodat, ha Ő is úgy akarja. Julianna, aki eddig soha senki tanácsát el nem fogadta, most hallgatott barátnőjére, mindent úgy tett, ahogy tanácsolta. És este 11 tájban felhívta az orvost, sikerült a műtét, megmentették a lányát, és lassan pár hónap leforgása alatt teljesen meg fog gyógyulni.

Gyermekeim, a kevélység nagyon veszélyes a főbűnök közül, oda kell figyelni rá. Ha van valaki a családban, vagy ismerőseitek közül, aki öntelt, gőgös, akkor beszélni kell vele, meg kell változnia, mert különben borzalmas nagy szenvedés vár rá a figyelmeztetéskor.  A másik főbűn a (2) fösvénység. A fösvénység a pénz iránti imádatot jelenti, amikor valaki a vagyont, a pénzt, a sikert, a hatalmat teszi az értékrendje elejére, és csak azután jön a család, a munka, egészség stb.

A keresztény embernél Isten van első helyen. A fösvény a pénzt isteníti. Most hallgassátok meg Lukács evangéliumából, hogy a fösvénységről, hogy is vélekedik az Én Szent Fiam: „Ekkor valaki megszólalt a tömegben: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” De Jézus elutasította: „Ember ki hatalmazott fel, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket?” Majd a tömeghez fordult, és így szólt: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

Drága Gyermekeim, Jézusnak most is igaza van, mint mindig. Az élet nem a pénztől, a gazdagságtól függ  ̶  földi élet sem és az Örök Élet sem  ̶ , mert ha valaki olyan gazdag, hogy degeszre tömi az orvosa zsebét, és közben nagyon súlyos áttétes betegségben a halál előtt áll, nem tud egy orvos semmit sem tenni, nem tudja megvásárolni az egészségét. Vagy ha valaki nem kap viszont-szeretetet attól, akit nagyon szeret, akármennyit költ rá, csak hízelkedést kap, szívből jövő szeretetet nem tud megvenni.

Ugyanígy van az Örök Élettel, ha valaki haldoklik, felhalmozott egy hatalmas vagyont, az örököseire hagyja, egy fillért nem tud belőle elvinni magával, csak a lelki kincseket. Ezért mondja az Én Szent Fiam, hogy ne a földi kincseket gyűjtsétek, amit a rozsda mar, és a moly rág, hanem a lelki kincseket. Könnyebb átjutni a tevének a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a Mennyei Országába. Ezt is Ő mondja.

Most pedig a (3)paráznaságról szeretnék nektek beszélni. A paráznaság a testi élvezeteknek a túlhajszolása. Pontosabban a házasságon kívüli testi élvezetek gyakorlása. Ötven-hatvan évvel ezelőtt egész más erkölcsi normák voltak, mint ma. Akkor, ha szétnéztünk egy negyedikes gimnazista osztályban, akkor a fiatalok többsége tiszta, önmegtartóztató volt. Akkor talán, ha egy lány volt, aki elbukott, aki állandóan fiúzott, és aki az éjszakában csavargott, azt a lányt kerülték, megvetették. Vagy ha a házaspárok rendeztek egy partit, és a meghívottak közé keveredett egy asszony, aki megcsalta a férjét, akkor annak ott nem volt tekintélye, a nők ujjal mutogattak rá: ̶ Látod, ez az a nő, aki megcsalta a férjét! Akkor ez még ilyen ritkaság volt.

Milyen más a mai világ, mennyivel romlottabb! Hogyha ma bemegyünk egy hetedikes osztályba, ahol 13-14 éves gyerekek vannak, és ha a lányok között egy olyan van, aki tiszta, szűz, érintetlen, nem foglalkozik fiúkkal, nincs barátja, akkor a lányok lenézik, kinevetik, azt mondják, azért van, mert olyan ronda, nem kell senkinek. Vagy ha egy férfi a munkahelyén el kezdi dicsérni a feleségét, hogy milyen aranyos, milyen gyönyörű tisztaságot tart, és hogy milyen finom ebédeket főz, és hogy mennyire szereti, és hogy már 20 éve együtt vannak, akkor mindenki nevet, és megkérdezik: ̶ Hát neked nincs barátnőd? Sajnos ilyen a közerkölcs ma.

Az Úr Jézusnak és Nekem is vérző könnyeket kell hullatnom, annyira fáj ez. Az, aki parázna, elszakad a Jó Istentől, és nem azért szakad el, mert nem hisz a Szentháromságban, csak nem tűri, hogy beleszóljon Isten az ő szexuális életébe. Erre is mondok egy példát: Van egy kislány, hat éves korától kezdve, egész 12 éves koráig minden nap mondta a nagymamájával a rózsafüzért. Ministrált, nagyon tiszta életet élt, minden vasárnap ott volt a szentmisén, gyónt, áldozott. Ezt a kislányt az egyik barátnője csábította a rossz életre, elvitte a diszkóba, megmagyarázta neki, hogy milyen butaság, hogy így tartózkodik a fiúktól, az életet ki kell élvezni. Ez a lány sajnos bele esett a kísértésbe, azóta nagyon rendetlen az élete, most már 18 éves, de bizony váltogatja a fiúkat, és nem elég, hogy lefekszik ezzel-azzal, hanem most már összeköltözik valakivel. Egy-két hónapig együtt vannak, majd jön a következő fiú. Ez nagyon szomorú, ez a kislány elengedte az Úr Jézus kezét, aki annyira szerette.

Van egy nagyon híres választottja az Úrnak. Valtorta Mária. Az Úr Jézus látomásban mutatta meg neki egész életét, egészen a fogantatástól kezdve a feltámadásáig. Ebből szeretnék egy kis részletet kiemelni, mégpedig amikor éppen a VI. parancsról tanított:

Egy sík területen volt ez a tanítás, és elkezdett esni az eső, mindig jobban esett, és esett. Szerencsére volt ott egy fészer, az apostolok bevitték Jézust, az asszonyokat és kisgyerekeket is. A férfiak pedig kint álltak a zuhogó esőben, és úgy hallgatták Őt. És ezeket mondta: „Isten az embert férfinak és nőnek teremtette mégpedig az utódnemzés céljából, nem csak az örömszerzés céljából. És amelyik ember a szentségi házasságon kívül nemi kapcsolatot létesít valakivel, súlyos bűnt követ el” A paráznaság Jézus szerint nagyon undorító, Ő magától a bűntől undorodik, nem az embertől. Azt mondja, hogy még a szentségi házasságon belül is lehet parázna valaki, mégpedig akkor, amikor valaki nem fogadja el a gyermekáldást, csak az élvezetet. Hallotta, hogy egy fiatal ember, messziről 20-25m-ről kiabál neki egy bokor mögül: „Názáreti Jézus segíts rajtam, gyógyíts meg, leprás vagyok. Nem mehetek közelebb.” Jézus azonnal abbahagyja a beszédet, az emberek pedig, a betegségtől való félelmükben köveket ragadtak, hogy elkergessék a leprást. De Jézus egy mozdulatával leintette őket, és közelebb ment, az apostolok nem engedték, hogy egészen megközelítse, pár méter távolságból beszélt vele. Ott volt a fiatal ember édesanyja is Jézus mellett, sírva, zokogva, könyörögve, hogy segítsen. És akkor Jézus így szólt a leprás fiúhoz: „A Mennyei atya tudja, hogy milyen körülmények között kaptad el ezt a betegséget, Én is tudom. Mégis arra kérlek, hogy mondd el, hogy megalázódjál az emberek előtt. És erre a fiatalember elmondta, hogy úgy történt az egész, hogy apjával egy kereskedő útra indultak, és útközben bementek egy gazdag ember házába, és annak volt egy nagyon csinos, szép felesége. Az ember kiment az apjával az udvarra beszélgetni, és ez elég alkalom volt arra, hogy egymásba habarodjanak, és sajnos engedtek a kísértésnek. Akkor úgy tűnt teljesen egészségesek, az asszonyon sem volt a betegségnek semmi jele. Mégis elkapta tőle, mert később hallotta, hogy ez az asszony leprás lett, és most már a temetőben van. Ő is rettenetesen félt a haláltól, és ezért könyörög.

És akkor az édesanyja odament egészen közel Jézushoz, átölelte a térdeit és így könyörgött: „Mester, názáreti Jézus, könyörögve kérlek, bocsáss meg az én fiamnak, töröld el szörnyű vétkét, tisztítsd meg a testét és a lelkét! És közben folyt a könnye. Jézus megsajnálta, és odafordult a fiúhoz: „Fiam, nem a te kedvedért gyógyítalak meg, hanem az anyád kedvéért, aki helyetted bocsánatot kért. Felemelte a kezét, és minden folt eltűnt a leprás fiúról. És mikor befejezte beszédét, észrevette, hogy van egy asszony, aki közeledik felé, de nem engedik oda az apostolok. Le volt borítva egy köpennyel, csak a szeme meg az orra látszott ki, de az apostolok fölismerték, hogy ez egy utcalány, nem engedték oda Jézushoz. Egy kicsit hátrébb húzódott ez az asszony, várt, és amikor Jézus és az apostolok elmentek egy másik helyre folytatni a tanítást, akkor ez az asszony tisztes távolból követte őket. És mikor megállapodtak, hogy ez a hely jó lesz, körülvették az emberek, és el kezdett tanítani. Egyszercsak az apostolok nem figyeltek eléggé, ez az utcalány odament Jézushoz átölelte a térdeit, a fejét az ölébe hajtotta, és elkezdett könyörögni. Elmondta, hogy ő milyen szörnyű életet élt eddig, hogy árulta a testét, de amióta ismeri Jézust, követi őt és hallgatja tanításait. Szakított a régi életével. És Jézus így válaszolt neki: „Kicsi lány korodban, amikor a szüleid magukkal vittek a mezőre, szedted a virágokat, és amikor meg volt egy nagy csokor, futottál anyád után és a kezébe adtad a virágokat.” Akkor még te is olyan voltál, mint egy üde virágszál, mint egy fehér virágszál, illatos és tiszta. Azután nézd, mit csináltál a szíveddel, teljesen tönkretetted, a szíved, lelked romokban hever. És mennyire vágyódtál a kisgyermekek után, de nem mertél megcsókolni egyetlen gyermeket sem, mert tudtad, hogy olyan tisztátalan vagy. A szüleid becsületét egészen tönkretetted. A testvéreid is szégyellnek rád nézni. Szívesebben érintek meg egy háromnapos hullát, vagy egy leprás embert, mint téged, aki így vétkezett. Én gyűlölöm ezt a bűnt, a legjobban ezt a paráznaságot. De most látom, ahogy folynak a könnyeid, látom, ahogy megtértél, tudom, hogy abbahagytad ezt az életed. Add a kezed! És Jézus felemelte, és szembe állt vele, és azt mondta, leányom a bűneid bocsánatot nyertek, menj, és többé ne vétkezz. És attól kezdve állandóan ott volt Jézus körül.

Gyermekeim, ha a családotokban van olyan, aki csak úgy összeköltözött a párjával, akkor kötelességetek figyelmeztetni mindkettőjüket, hogy nagy veszedelemnek teszik ki a lelküket, hogy ez súlyos bűn, Isten elleni, és saját lelkük elleni vétség. És amúgy is közeledik a figyelmeztetés, és ha nem is hisznek benne, mégis meglesz. És akkor nagyon szigorúan a Szentlélek biztos, hogy megvilágítja, és helyre teszi a lelküket. Nagy-nagy szenvedés vár rájuk, ha nem változtatnak ezen az életformán.

És most, kicsinyeim megint egy szép dolog következik. Itt ebben a teremben mellettem, itt áll a Szentháromság. Hófehér ruhában, megdicsőülten emberi formában. A Mennyei Atya kezében van egy Földgolyó, nagy és fekete, egy picike fehér folt van rajta. Mennyei Atyátok most így szól hozzátok: ̶  Drága Engesztelő Gyermekeim, látjátok, hogy itt tartom a Földet, amelyen a feketeség annak a szimbóluma, hogy mennyire jelen van a paráznaság bűne az egész Földön. Mindegy, hogy milyen országban, mindenhol ez dúl. A kicsi fehér volt azoknak a jelképe, akik a szentségi házasságban, hűségesen élnek egymás mellett, és azoknak, akik önállóak, függetlenek és megtartóztatják magukat. Gyermekeim, nézzétek mennyire sajnálom szegény gyermekeimet, akik ennyire elsüllyedtek a bűn posványában, megindult a könnyem, és könnyemmel áztatom a Földet, amit tartok a kezemben. Arra kérlek benneteket, hogy a mai Öt Szent Seb rózsafüzért ajánljátok fel a paráznákért, a házasságtörőkért, meg azokért, akik csak úgy összeköltöztek. És most pedig az Úr Jézus kiemeli a szívét, de most nem olyan, amilyen szokott lenni, töviskoszorús, lánggal, sebbel, hanem most ez az eleven dobogó piros szív telis-tele van szúrva tövisekkel. És így szól hozzátok Jézus: ̶  Drága, kicsi Gyermekeim! Együttérző, aranyos testvérkéim! Ezt a sok-sok tövist a paráznák szúrták a szívembe. Ők okozták ezt a rettentő fájdalmat. Most arra kérlek benneteket, egyenként, ahányan csak vagytok, jöjjetek ide hozzám, és gondolatban húzzátok ki mindet. Köszönöm, drága gyermekeim, mert úgy képzeljétek el, hogy mikor ki húztátok az utolsó tövist is, akkor minden seb begyógyult, amit okoztak. És most boldog vagyok, nem érzem a paráznaság bűne által okozott fájdalmat. Én is arra kérlek benneteket, hogy amikor mondjátok az Én rózsafüzéremet, az Öt Szent Seb rózsafüzért, akkor emlékezzetek meg a házasságtörőkről, a fajtalankodókról, a csak úgy együtt élőkről, hogy szabadítsuk meg őket a gonosz karmaiból. És most ott áll az Úr Jézus mellett a Szentlélek Isten, és egy csokor liliomot tart a kezében, és azt mondja: ̶ Most körbe megyek gyermekeim, mert nagyon szeretlek benneteket. Nézzétek ezek a liliomok, amiket most a szívetekbe ültetetek, ezek nem csak a paráznaság bűnével szembeni tisztaságot jelképezik, hanem minden bűnnel szembeni tisztaságot, mert meg akarlak védeni benneteket mindattól, amit a tíz parancsolat ellen véthettek bármikor. Azt akarom, hogy abszolút tisztaságban és szeretetben találjalak benneteket, mert nemsokára eljövök, és ha nem lesz egy szál bűn sem a lelketeken, akkor nagyon boldoggá teszlek benneteket.

És most Én, a Szűzanyátok búcsúzom el tőletek. Drága Kicsinyeim, Megáldalak benneteket az összes édesanyai szeretettemmel, a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

2011.11.02

ÉGI ÜZENETEK

Mennyei Atya:  Az irgalmasság lelki cselekedetei III.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma befejezem az irgalmasság lelki cselekedeteiről szóló tanításainkat. A hatodikról és a hetedikről lesz szó. A hatodik az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, a hetedik élőkért és holtakért imádkozni.

Ellenünk vétkezőknek megbocsátani, ez bizony rendkívül nehéz, embernek szinte lehetetlen, csak velünk együtt lehetséges. Ki volt az, aki először tanított benneteket ellenségszeretetre? Nem más, mint Jézus Krisztus, amikor köztetek járt. Ő sok mindent mondott a népnek, akik özönlöttek utána. Mondta nekik, hogy a rosszat jóval viszonozzátok, hogy szeressétek ellenségeiteket.

A mai emberek között sok olyan van, aki el tudja fogadni, és ismeri Jézus tanításait az ellenségszeretetről, a megbocsátásról, de még többen vannak azok, akik nem is hallottak róla, és nem is akarják megismerni ezt a tanítást. Példákban fogom nektek megmutatni, hogy mekkora különbség van az emberek között a megbocsátáshoz való kapcsolatukban. Az első példában egy tanárnőről lesz szó, Mariannak hívják és az egyik kolléganőjéről, Irénkéről. Mariann irodalomtanár, Irénke pedig alsótagozatos tanítónő. Az igazgató helyettes Irénkét megkéri, hogy menjen végig az osztályokon, és vigyen a gyerekeknek és a tanároknak egy felolvasni való fontos üzenetet. Irénke végzi is a munkáját, és elsőként bekopog Mariann órájára, Mariann a tanári asztal székén ül, és olvas egy regényt, a gyerekek pedig csöndben írják a dolgozatot. De hogyan! Papírfecniket adogatnak egymásnak, a könyvből olvassák ki a válaszokat a dolgozathoz, tehát puskáznak. Megdöbben ezen Irénke, meg is van a véleménye erről a nagy lazsálásról, és ahogy végez a rábízott feladattal, rögtön megy az igazgatóhelyetteshez, és elmondja, hogy Mariann milyen felelőtlenül íratja a dolgozatot. De ezzel nem elégszik meg, hanem továbbmegy és a többi tanárnak is elmondja. Ezzel aztán ítélkezett, bűnt követett el. Telik az idő, valahogyan a fülébe jutott Mariannak, hogy mit mondott róla Irén, és elkezd haragudni rá. Nem is szól hozzá, éppen hogy csak köszön, rideg, fagyos hozzá. Egy fél év múlva Irén odaáll Mariann elé és így szól: –Te, Mariann, nem tudnál nekem segíteni, te magyar szakos vagy, biztos meg van neked az Arany Ember. Kötelező olvasmány a lányomnak és sehol nem tudom megszerezni. Nem hoznád be holnapra? Mariann felemeli a fejét és azt mondja dacosan: –Nem! – Miért nincs meg neked? – De meg van, de neked semmit nem adok kölcsön. – De miért? – Irén már régóta elfelejtette, amit tett. –Gondolkozzál csak! Eszébe jut Irénnek, és bocsánatot kér: – Ne haragudj, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak több ember előtt! De Mariann egy szót sem szól, és a könyvet nem hozza.

Amint tapasztaljátok ebből a példából, Mariann nem követte Jézus tanítását, Nem volt egyáltalán vallásos, de Irén sem. Nem voltak hívő emberek, nem tudták, mi az a megbocsátás.

És most nézzünk egy másik esetet. Piroska és Gábor házaspárok. Nemrég házasodtak össze, egy katolikus templomban volt az esküvő. Gábor ateista, Piroska pedig vallásos, katolikus, és csak azért volt a katolikus esküvő, mert Piroska másképpen nem ment volna hozzá Gáborhoz. Hát ebből a különbségből volt is vitájuk nem egyszer, de nem annyira komoly, hogy ártott volna a házasságuknak. Egyszer az történt, hogy Piroska a templomból nem egyedül jött haza, hanem az utcájukban lakott egy fiatalember, Istvánnak hívták. A kapunál észrevette a Piroska, hogy a szembe szomszéd Iluska néni függönye meg lebben, az üvegen keresztül lesi őt. A következő vasárnap megint Istvánnal jött haza, az öregasszony megint megleste őket. Azután nem is várt tovább, hanem másnap, amikor ment az ÁBC-be, el kezdte mondani az ismerősöknek, akikkel találkozott, hogy Piroska megcsalja a férjét, Piroskának barátja van, képzeljétek el, hogy nem szégyelli magát. És ez el is terjedt a faluban nagyon gyorsan. Természetesen a férjnek is a fülébe jutott. Gábor haragra lobbant és azonnal ment Piroskához, szidta-hordta, mindennek elmondta, hogy mennyire csalódott benne. Azt hitte, hogy szereti. Piroska hiába sírt és könyörgött, hogy ne haragudjon rá, ő igazán senkivel nem csaltam meg, nincsen barátja. Azután hirtelen a fejéhez kap, és azt mondja: – Most már tudom, hogy honnan terjedt el a hír. És elmondta azt is, hogy Istvánnal hozta össze, aki Gábornak jó barátja az utcából. Gábor fellélegzett, bocsánatot kért Piroskától, összeölelkeztek, és nem is volt semmi baj. A Juliska néni influenzát kapott, és annyira megbetegedett, hogy nem tudott elmenni még a boltba sem. Haragban volt a két szomszédjával, felhívta Piroskát, hogy ez alatt a pár nap alatt, amíg beteg megtenné-e, hogy elmegy neki a boltba. Csak egy fél kiló kenyér, meg egy fél liter tej kellene. A Piroska nagyon kedvesen megígérte, hogy természetes, hogyha bajban van, segít rajta. Ez így ment egy pár napig. Piroska amint hallottátok, vallásos, templomba járó ember volt, ő hallotta Jézus tanítását. Tudta jól, hogy a rosszat jóval kell megfizetni.

Nézzük mi mindent tanított Jézus, amikor itt a földön köztetek járt. Az átokra áldással kell felelni, mert ha megáldjátok azt, aki átkot mond felettetek, akkor megtöritek az átkot, és rátok is vissza száll ez a csodálatos áldás, mert Isten nagyon szereti, amikor megbocsátók vagytok. És azt is tanította Jézus, hogy imádkozni kell a rágalmazóitokért. Mert amikor rágalmaznak, rögtön dühbe gurultok, és szeretnétek bosszút állni. Visszaszólni, és védeni magatokat. Ne ezt tegyétek, hanem imádkozzatok azért, aki rosszat mondott rólatok. Erre is mondok egy példát, gyermekeim. Gizike nagyon messze lakik, valahol az Alföldön. És egyszer nagy bajba került, azt vette észre, hogy húzódoznak tőle az emberek. Az a két asszony, aki a templomban mindig mellette szokott ülni jobbról, balról, egy padsorral hátrébb megy. A többiek is, amikor mennek kifelé a templomból, most nem szólnak hozzá, nem is köszönnek neki. Nem tudja elképzelni, hogy mi lehet ez. Megkérdezi az egyik asszonyt, aki mellette szokott ülni, hogy miért nem ül mellé, hát csak nem haragszik rá. Az illető csak ennyit mondott: – Azt mondta az egyik asszony, hogy te a nőket szereted. És ez elterjedt közöttünk, és ezért valahogy óvakodunk tőled. De ne mond meg, hogy én mondtam. Gizike rettenetesen megdöbbent, hogy mondhattak ilyet róla, ez nem igaz, semmi ilyen hajlama nincs, miből gondolhatta az, aki ezt mondta róla. Ráadásul a sekrestyés nő volt. De ezzel nem elégedett meg a sekrestyés, hanem elment abba a háztömbbe, ahol Gizike lakik, és elmondta a házmesternek, hogy a nőket szereti, vigyázzanak, óvakodjanak tőle. Így aztán, amikor hazament otthon, a házban, annyira húzódkoztak tőle az emberek, mintha leprás lenne. Rettenetes volt ez, az ő életében még soha nem volt ilyen vád. Elmondta sírva a férjének, hogy mit beszélnek róla. A férje nagyon dühös lett, haragudott erre a sekrestyésre. Gizike azért nyugtatta, hogy ne szóljon neki. Fájdalmában felhívta az én eszközömet Évát, és megkérte, kérdezze meg az Úr Jézust, hogy mit tegyen. Jézus így szólt: – Drága Gyermekem, Gizike! Ne aggodalmaskodj, tudom rettenetes neked ez a vád, ez borzalmas nagy-nagy igazságtalanság. De látod, most megengedtem, hogy neked részed legyen abban, amiben nekem volt. A mai emberek nagyon sok rosszat mondanak rólam és az én szeretett tanítványomról, Jánosról. Látod engedem, hogy ugyanazt átéld, amit Én. Ne törődj az emberek véleményével, hanem csak azzal, hogy nekem mi a véleményem rólad, Én tudom, hogy te hűséges és tiszta gyermekem vagy. És tudod mit, imádkozz azért a sekrestyésért, mert nagyon kemény büntetés vár rá, emiatt a csúnya rágalmazása miatt. Azután Jézus arra is tanította az embereket, hogy a rosszért jóval kell fizetni, ha megütik az egyik arcod, akkor tartsd oda a másikat is. Hát erre is egy példát mondok nektek: Mégpedig Jutkával történt, aki egy rajzszakos tanárnő, aki Budapestről került le Kadarkútra. Rendesen végezte a feladatát, a tanfelügyelők és az igazgató is meg voltak vele elégedve, kivéve azt, hogy vallásos lelkületű volt. Akkoriban még harminc-negyven évvel ezelőtt a falusi iskolából a tanárok és diákok elmentek a téesz földre dolgozni egy hétre. A gyerekeket a tanárok beállították egy sorra egy kosárral, és el kezdték szedni a krumplit. Jutka nézte, a többi tanárnőt, hogy mit kell csinálni, mert ő Pesten ilyesmit nem csinált. Hallja ám, hogy a szomszéd sorban, a Marika nevű kolléganője úgy hajtja a gyerekeket, mintha csak állatok lennének, ordít, pofozza őket, a legcsúnyább, legtrágárabb szavakkal hajtja őket. Ez nagyon bántotta őket. És amikor már három hosszú sort összeszedtek, a gyerekek így szóltak: –Jutka néni, nem lehetne már egy kicsit pihenni, annyira fáj már a derekunk, olyan jó lenne leülni csak egy pár percre. És Jutka azt mondta nekik, hogy rendben van, üljetek csak le a kosár tetejére, öt percig pihenünk. Meglátta ezt Marika, rögtön odajött, összeszidta a kolléganőjét, aztán a gyerekekre ripakodott, hogy takarodjatok azonnal szedni a krumplit. Vége lett a krumpliszedésnek, és hamarosan rá néhány napra volt egy nevelési értekezlet. A szokásos beszámolót most éppen Jutkának kellett elmondania. A témája az volt, hogy a munkára nevelés. Mikor vége volt a beszámolónak, Marika feltette a kezét, és azt mondta: – Hát a Jutka nagyon tudja elméletben, hogy hogyan kell munkára nevelni a gyerekeket, mert csak üldögéltek a kosáron, ahelyett hogy szedték volna a krumplit velünk együtt. Ezzel aztán teljesen eláztatta Jutkát az igazgató előtt. Attól kezdve, amikor jutalomosztás volt, Jutka mindig kimaradt belőle. Teltek az évek. Három év is elmúlt. Marika lánya negyedikes gimnazista lett. Már el is felejtették az egészet. Marika odaállt Jutka elé és mondta: – Te Jutka, te rajzszakos vagy, nem tudnál nekem segíteni? A kislányom a képzőművészeti főiskolára jelentkezik, most lesz egy hét múlva a felvételi. Nincs valami ismerősöd a képzőművészetin? Erre Jutka így felelt: – Ó, dehogy nincs, hiszen ott van Jóska, akivel egy csoportba jártam a főiskolán. Majd én segítek, ma este már föl is hívom. Elrendezte, hogy felvegyék a képzőművészeti főiskolára a kislányt. Látjátok, aki hisz Istenben, aki ismeri Jézus tanítását az ellenségszeretetről, az tudja, hogy el kell felejteni a bántást, meg kell bocsátani, és ha valaki rosszat tett vele, akkor is jót kell tenni vele.

Élőkért, holtakért imádkozni kell. Az élőkért imádkozni azt jelenti, hogy az igazakért és a bűnösökért is kell imádkozni. Felötlik bennetek, miért kell az igazakért imádkozni, akik olyan buzgók, napi áldozók, akik ott vannak a szentségimádáson, akik mindig imádkoznak, ott vannak a szentségimádáson, akik mindenkihez jók, alázatosak, áldozatosak. Mert az ördög nem alszik! Őket is megkísérti, sőt őket kísérti a legjobban, mert őket is meg akarja kaparintani. Ezért imádkozni kell, hogy a kegyelemben megmaradhassanak, és hogy egyre több erény fejlődjön ki bennük, hogy elérjék az életszentséget. A bűnösökért pedig azért kell imádkozni, hogy a tágas útról, ami a pokol felé vezet, rátérjenek a keskeny, rögös útra, hogy elnyerjék az örök életet. A holtakért is kell imádkozni. Azt gondoljátok, hogy azért a gonosz emberért, aki egész életében csak rosszat tett, pokollá tette az egész családja, szomszédai, kollégái életét a szekáns rossz természetével nem érdemes imádkozni, mert úgyis a pokolba került? Vagy azért aki nagy halálos bűnöket követett el, mint a gyilkosság, abortusz, rablás? Nehogy azt higgyétek! Isten végtelenül irgalmas, nem tudhatjátok, hogy közülük ki az, aki mégis megkapta a kegyelmet, hogy a tisztítóhelyre jusson. És ott vár, és hiába várja a ti imáitokat, mert ti azt gondoljátok, hogy a pokolba került. A fordítottja is így van. Sokan vannak, akik sok jót tettek itt a földön, mindig jártak a templomba, olyanok voltak, mint a szentek. Talán értük nem kell imádkozni? Ez sem így van. Lehetnek ezeknek a nagyon kedves, jó embereknek is bűneik, tartozásaik. Lehetnek olyan rejtett bűneik, amit csak ő tudott és a gyóntatója, és a tisztítóhelyről hiába várja, hogy imádkozzatok érte, hozzatok érte áldozatokat, ajánljatok fel érte szenvedéseket, ti nem teszitek, mert azt gondoljátok, hogy a mennyben van. Nem mondom meg senkinek, hogy hová kerültek azok, akik meghaltak. És ennek is meg van az oka. Ha tudnátok, akkor sok hibát elkövetnétek. Például, van egy ember, aki nagyon jó, kedves, mindenki szereti, templomba jár, de közben van valami, amit ti nem tudtok, lehetetlenné teszi otthon a családja életét, pl. rendkívül féltékeny, ezzel kínozza a feleségét. Vagy túlságosan sokat követel a gyerekeitől, nem veszi észre, hogy azok csak középszerű képességekkel rendelkeznek, és állandóan üti-veri őket, mert rossz jegyet hoznak haza. Tehát annak is vannak bűnei, akinek úgy tűnik, hogy nincs semmi hibája. Vagy volt egy vagy több abortusza, amit már meggyónt, és most le kell töltenie a tartozásait. Mi lenne, ha kiderülne az igazság, hogy ez a lélek a tisztítóhely mélyén van és nagyon szenved, pedig hát napi áldozó volt, és öt rózsafüzért mondott el, és mégis odakerült. Ti könnyen azt a következtetést vonnátok le, ha így van, hogy az ember annyit szenved, és minden nap elmegy a templomba, hát akkor érdemes templomba járni? Nem kell annyira vallásosnak lenni, nem kell templomba járni, otthon is lehet imádkozni. Ilyen nagy bajok származhatnának, ha tudnátok, hogy hova kerültek a meghaltak. Vagy a fordítottja is igaz, ha valaki nagyon rosszul viselkedik, így kívülről nézve tele van bűnnel, annyi rosszat tesz, senki se szereti. Iszákos, goromba a családjával, csal, lop, mindenféle szörnyű bűne van, és meghal. Ez az ember a mennyországba jutott, amit ti szerencsére nem tudtok. Mert ha tudnátok arra gondolhatnátok, hogy most akkor nyugodtan bűnözzünk, paráználkodjunk, igyunk, élvezzük az életet, mert úgyis a mennyországba jutunk. Látjátok, drága Gyermekeim! Hát ezért nem jó, ha tudjátok, ki hol van a túlvilágon!

És most egy utolsó kérdés, vajon kikért kell többet imádkozni? Az élő bűnösökért, vagy a tisztítótűzben lévőkért. Ezen sokat vitatkoztak már apácák, szerzetesek, papok, hívek egyaránt. Az egyik azt mondja, hogy a tisztuló lelkekért kell először is többet imádkozni, a másik a bűnösökért kell. Gyermekeim, a tisztítótűzben szenvedőkért is kell imádkozni, áldozatokat hozni, csakhogy ők már biztonságban vannak, nem tudnak elkárhozni, viszont az élők, legyenek bármilyen jók, bármikor eleshetnek, hiszen a sátán ott van és a legjobbakat úgy meg kísértheti, hogy úgy elesnek, hogy halálos bűnben találják magukat. Tehát még ők a tágas útra is áttérhetnek, tehát természetes, hogy elsősorban az élőkért, a bűnösökért kell imádkozni, és azután jönnek a tisztuló lelkek.

Most pedig elmondom, hogy itt áll előttetek a teljes Szentháromság, és a Szűzanya. Emberalakban látjátok őket. Mindhárman hófehér ruhát öltöttek, nagyon szépek, ragyognak a fénytől. A Szentháromság előtt térdel egy ember, zokog, sír és tele van foltokkal. Ez az ember a tisztuló lelkeket jelképezi. Egy kicsit távolabb, hátat fordítva a Szentháromságnak áll egy ember dühösen, káromkodva, kiabálva, éppen valami bűnre készülve, és azon gondolkodik, hogyan fogja elvégezni azt a gyilkosságot, amire készül. Ez az ember szintén tele van folttal, azzal a különbséggel, hogy majdnem koromfekete, annyira súlyosak a bűnei. Mit tehet a Szentháromság? A Mennyei Atya belenyúl a kebelébe és kiveszi a szívét, gyönyörű arany szív, amelyen aranykoszorú van. Jézus ugyanezt teszi: kiveszi a szívét, egy dobogó piros szív, töviskoszorúval, lánggal a tetején, és egy sebbel, amit a lándzsa okozott. A Szentlélek szintén kiveszi a szívét kebléből, és ott van a dobogó piros szíve, és láng van a közepén. A szívük elkezd ragyogni, sziporkázni, mindig jobban és jobban, és egyszer csak mind a három szívből a kegyelem sugarai áradnak egyenesen a térdeplő, bűnbánó, tisztuló ember szívébe. Abban a pillanatban a foltok elkezdenek tünedezni róla, szinte perceken belül hófehér lesz a ruhája, tiszta az arca, keze, lába. Megjelenik az őrangyala és elvezeti a Mennyországba. A Szentháromság a szívét odairányítja a neki hátatfordító gonosz lélekre. Nem is gonosz lélekre, mert a gonosz lélek maga a sátán, csak erre a szerencsétlen bűnös emberre. A fények elérik őt, de lepattanak róla. Ezek a kegyelmek a valóságban ezt jelentik: Pl. odaküldünk hozzá egy mélyen vallásos hívő embert, aki próbál rólunk beszélni, és próbálja megtéríteni, de nem sikerül neki, mindent visszautasít. Vagy pedig a kezébe akad egy vallásos könyv, gyorsan eldobja. Bekapcsolja a televíziót, a „Jézus élete” című film megy éppen, rögtön átkapcsolja a televíziót egy másik csatornára. Hiába küldjük a kegyelmet a bűnös embernek, lerázza. Csak ti tudtok segíteni drága engesztelő gyermekeim!

Csak ti tudtok imádkozni ezekért az elvetemültekért, akik mindent visszautasítanak. Mert a ti imáitokat, áldozataitokat, szentmiséiteket átalakítjuk bűnbánattá, és kiosztjuk nekik, és ez fogja megindítani a szívüket. Ezért most a Szűzanya itt áll előttetek hófehér ruha van rajta, és így szól: Drága Kicsinyeim, kérlek benneteket, hogy a mai Öt Szent Seb rózsafüzért ajánljátok fel a legelvetemültebb bűnösökért, akik nem tudnak bocsánatot kérni, és nem akarnak. Csak ti tudjátok a szívüket megpuhítani nekünk. Most pedig, Én, Mennyei atyátok megáldalak benneteket az irgalmasság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.10.26

ÉGI ÜZENETEK

Jézus:  Az irgalmasság lelki cselekedetei II.

Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Uratok, nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma folytatom, ami Édesanyám elkezdett. Az irgalmasság lelki cselekedetei közül most a negyedik és az ötödik következik. A negyedik a szomorúakat vigasztalni, az ötödik bántalmakat békével tűrni.

Mit jelent ez, hogy a szomorúakat vigasztalni? A szomorúság nagyon elharapózott a világban. És a szomorúság mindenkit egyformán érint. Szomorúak az óvodások, az iskolás gyermekek, szomorúak a fiatalok, a középkorúak, az öregek, hogyha nem kapnak elég szeretetet.

Mi váltja ki a szomorúságot? Először is a magány. Magányos, aki egyedül él, magányos lehet az is, aki családban él, és magányos az is, akinek nincs párja, nem találja az élete párját, a férjét, vagy a feleségét. Szomorú, aki teljesen egyedül él.

A Kató néni esetét szeretném elmondani nektek. Kató néninek két fia is van, az egyik nagyon messze van, külföldön, a másik pedig Budapesten. Egy évben egyszer-kétszer látogatják meg. Az egyik szomszédjával nincs jó viszonyban, olyan rideg a kapcsolata vele. A másik szomszédai fiatalok, rohannak a munkájukba, késő este jönnek haza, úgyhogy csak mosolyogva köszönnek neki, ennyi az egész. Eljár a templomba vasárnap, sőt minden nap. De mivel erősen kopnak a térdei, fáj a lába és bottal jár, lassan tud menni. Amikor jönnek ki a templomból szeretne valakivel beszélgetni, de sajnos ő csak lassan tud járni, és mindenki rohan. Kedvesen köszöntik, elszaladnak mellette, mert sietnek. Tehát nincs senki, akivel a gondolatait kicserélje.

Bánatában felhívta eszközömet, Évát. És Én a következőt válaszoltam a szomorúságára: Drága Gyermekem, Katókám! Szeretném megvigasztalni a kis szívedet. Én megértem, hogy szomorú vagy, mert minden ember társas lény, mindenki vágyódik a szeretet után, hogy tudjon egy kicsit beszélgetni ezzel-azzal. Neked ez nem jutott osztályrészedül, de hidd el, te is hibás vagy ebben. Ajánlok neked valamit, hagyd abba az önsajnálatot, ne gondolj a saját bajodra, hanem másokéra.

Lakik az utcában egy ismerősöd, aki egy pár hete törte el a lábát. Fekszik az ágyban, nem tud most templomba menni. Hogy örülne, ha meglátogatnád, menj el hozzá, beszélgess vele egy kicsit, vigasztald, imádkozz vele együtt az ő gyógyulásáért. Egy másik utcában lakik egy asszony, aki már réges-régen nem tud templomba járni, ismered jól, ő pedig most már annyira elgyengült, elöregedett, hogy csak otthon totyogni tud a bútorok között. Menj el hozzá, segíts neki egy kicsit, vigyél be egy vödör fát, hogy rá tudja tenni a tűzre, vagy kérdezd meg nem kell-e neki valami a boltból. Amikor hazajöttél a templomból, ott vagyok a szívedben, akkor gondolj rám, dédelgess egy kicsit, beszélj hozzám bensőségesen, saját szavaidból, a szívedből, és meglátod, érezni fogod, hogy ott vagyok melletted. Éreztetem majd veled a jelenlétemet, ne nyugtalankodjon a kicsi szíved, nem vagy egyedül, én mindig veled vagyok.

Azután Gyermekeim, magányos lehet az is, aki családban él. Pista bácsi egy darabig jól érezte magát, igaz, hogy meghalt a felesége, és a gyereke a családjával együtt felköltözött Budapestre, tehát egyedül maradt. De remekül feltalálta magát, befizetett magának ebédre az öregotthonba, a kertjét gyönyörűen tudja gondozni, a ruháját ki tudja mosni, ellátja magát, talpraesett kis öreg. Jó kapcsolatban van a szomszédaival, és van egy barátja, akivel minden héten legalább kétszer-háromszor találkoznak, és elbeszélgetnek. Egész addig nem volt semmi baja a kis öregnek, amíg a fia Budapestről le nem jött. Elmondta neki, hogy nagy tervei vannak vele, szeretnék, hogy ha ott lakna velük, itt hagyná ezt a poros falut, följönne Budapestre. Adnak neki egy kis szobát, és családi légkörben lehet, sokat beszélgethet majd az unokájával, az egyetemista Lacikával, hiszen annyira szeretik egymást. Hallani sem akar Pista bácsi erről, és mondja, hogy ő nagyon jól érzi itt magát, és esze ágában sincs innen elmenni. De akkor a fia politikát változtat, és azt mondja: – Hát apa, nem szereted a Lacikát? – Hát hogy ne szeretném? –Tudod, Lacinak szeretnék egy autót venni, mert már minden csoporttársának van, és azzal jár az egyetemre, és ő annyit buszozik és villamosozik, a tanulástól lopja el az idejét ez a sok utazás, és ha autója lenne percek alatt ott lenne az egyetemen. Tudod, apa arra gondoltunk, hogy eladnánk a te házadat, és neked adnánk egy szobát, remekül éreznéd magadat nálunk. Ugye szereted az unokádat? Pista bácsi elgondolkozott: – Hát milyen ember vagyok én, hogy nem segítek az unokámon, amikor rám szorul? Olyan jó szíve volt, hogy beleegyezett. Oda is költözött közéjük. Eleinte semmi probléma nem volt, kényeztették, babusgatták, odaültették az asztalon a főhelyre, mindig kihívták az ebédhez, a vacsorához és hallgatták a katonai emlékeit, meg a gyermekkori és ifjúkori történeteit. Az unokája bement hozzá, hiszen még nyári szünet volt, ráért, elbeszélgetett a papájával.

Ilyen szépen telt az idő. És közbe lement a parkba, látta, hogy az emberek sétáltatják a kutyájukat. Összeszorult a szíve, mert a kutyáját oda kellett ajándékozni valakinek. De hamar megvigasztalódott, itt vagyok a kedves családommal. Aztán valahogy megváltozott minden, közölték vele, hogy apuka képzeld, sikerült eladni a házat, megvettük Lacikának az autót. Laci már kérte is, hogy menjen le vele kocsikázni egy kicsit, nézze meg hol van az egyetem, és hálásan köszönte az autót a nagypapának. Aztán elkezdődött a tanítás az egyetemen, Lacika alig volt itthon, kora reggel ment, és késő este jött haza. Bizony sose ment be ezután a papához. A menye pedig, egy tálcával benyitott hozzá, és azt mondta, ezután mindig be fogom hozni az ebédet, mert most már Laci sincs itthon, a családban mindenki akkor eszik, amikor éhes. Elszomorodott, de azért elfogadta a helyzetet, a vacsorával is így tettek. Lement Pista bácsi minden délután a parkba sétálgatni, leült egy padra. Ahogy ott ült, odajött hozzá egy hasonló idős ember: – Uram megengedi, hogy én is itt helyet foglaljak? –Persze, nyugodtan üljön csak le! És elkezdtek beszélgetni. Nagyon hamar összebarátkoztak, összetegeződtek. Mutatta ez az újdonsült barátja, hogy ő abban a házban lakik. Éppen az ő háztömbje mellett, milyen közel van és attól kezdve minden nap találkoztak. Egyre jobban megszerették egymást. Aztán az történt, hogy vendégek jöttek a fiatalokhoz, Pista bácsi már előre örült, milyen jó lesz, megismer másokat is. Amikor megjöttek a vendégek, már ki is jött a szobájából, de rögtön visszatuszkolták a fiatalok, apuka csak menjen vissza a szobájába, ezek a vendégek nem magához jöttek, nem kíváncsiak a katonai történtetekre. Velünk szeretnének beszélgetni. Pista bácsi nagyon elszomorodott, bement a szobájába, és amikor behozta a menye a vacsoráját, oda ült a levese mellé, de belecsöpögött a könnye a levesbe. Annyira fájt neki, hogy valahogy őt nem vonják bele a család dolgaiba. Másnap megint lement a parkba, gondolta elmeséli, hogy mi is történt, hogy mostanában milyen ridegek, fagyosak vele a gyerekek, mert megszerezték, amit akarnak. Igen ám, de nem tudta neki elmondani, mert nem jött el barátja. Mit történhetett, csak nem betegedett meg, és elment hozzá. Fölment a lépcsőn, bekopogott. Nagyon szomorú arccal nyitotta ki az ajtót a barátja leánya. – Mi történt, csak nem beteg a barátom? – Nem. Sokkal nagyobb baj van, reggel agyvérzést kapott, és mire kijött a mentő, meghalt. Pista bácsi elgyengült, remegtek a lábai, gyorsan bevitték a konyhába, leültették, hogy nehogy összesen. Aztán mikor egy kicsit összeszedte magát, hazament, bement a szobájába, lefeküdt az ágyára és zokogott. Látjátok, Gyermekeim, családban élve is lehet magányos az ember.

Mitől lehet még valaki szomorú? Pl. a betegségtől. Valakinek megmondják, hogy gyógyíthatatlan betegsége van, és csak rövid ideje van hátra. Az ilyen ember nagyon elszomorodik. Így járt Marika is. Tüdőrákos volt, az egyik tüdejét már megoperálták, a másik már tele volt daganatokkal. Feküdni sem tudott a kórházban, úgy támogatták párnákkal, hogy üljön az ágyán. Ott a városban volt egy kis missziós csoport, egy papból és híveiből állt. Ők járták a kórházat, beszélgettek a betegekkel, vitték a szentségeket. Ilonka volt az egyik. Bekopogott az egyik kórterembe, éppen abba, ahol Marika feküdt. Köszönt, kiválasztotta magának Marikát, mert olyan rémültek voltak a szemei. Megkérdezte, hogy megengedi-e, hogy egy kicsit beszélgessen vele. Leült mellé, és kikérdezte Marikát, hogy mi a baja. Marika elmondta a történetét, és azt, hogy már csak hetei vannak vissza. Két-három hét és meg fog halni. Három gyermeket és a férjét hagyja maga után. Nagyon nagy fájdalmai vannak, és rettenetesen fél a haláltól, mert ha meghal, mi lesz? Megsemmisül és vége mindennek. Erre Ilonka megkérdezte: – Marikám, hát te nem voltál elsőáldozó? Nem gyóntál, nem jártál hittanra? – Dehogynem, de azokat én már réges-régen elfelejtettem, és egyáltalán nem gyakorolom a vallásomat, a gyerekeimet sem így neveltem. – Nem baj, soha nem késő! Most a Jó Istenhez kell fordulnod, és el kell hinned, hogy a halál csak egy átmenet egyik életformából a másikba. Átmész a túlvilágba. Elmagyarázta neki, mi az a túlvilág. Milyen három része van, és hogy lehet bejutni az örök életbe. És hogy Isten irgalmából mindenki elérheti az örök életet, aki úgy él, aki akarja. – Én biztos nem, – mondja Marika –négy abortuszt elkövettem, és egyszer megcsaltam a férjemet. Gondolod, hogy Isten megbocsát nekem, nem létezik, én el fogok kárhozni, ha van pokol, akkor én biztosan oda kerülök. – Dehogy kerülsz, Marikám, hogy ha megbánod a bűneidet, meggyónsz és áldozol, felveszed a betegek szentségét, akkor biztos, hogy elnyered az örök életet. Legfeljebb az adóságaidat le kell törlesztened a tisztítóhelyen, de még az sem biztos, mert ha a szenvedéseidet, ami most van, felajánlod, akkor elnyerheted a Mennyországot. – És hogy kezdjek hozzá? – kérdezi. – Itt az imakönyvem, ezt kölcsönadom holnapig, nézd meg a lelkitükörből, hogy milyen bűnöket követtél el. Holnap ide küldöm az atyát, ő majd meggyóntat, megtisztul a lelked, annyi mintha Jézus jönne ide, és Ő gyóntatna meg.

Drága Gyermekeim, ha találkoztok ilyen súlyos beteggel, akinek az orvos megmondja, hogy csak rövid ideje van hátra. Akkor ne ámítsátok, hogy meg fogsz gyógyulni, erős vagy te, csak akaraterő kell. Nem kell ámítani, nem kell hazudozni, hanem úgy kell vele beszélni, ahogy Ilonka Marikával.

És most, Drága Gyermekeim, az irgalmasság lelki cselekedeteiből az ötödiket szeretném ismertetni veletek: a bántalmakat némán tűrni. Ez nagyon nehéz dolog, embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Istent hívjátok, mikor mélyen megbántanak, és nagyon fáj! Ha rögtön hívjátok, akkor nincs semmi baj, mert akkor némán tudtok maradni. Ha mégis megvéditek magatokat az nem bűn, ha annyit mondotok, hogy nincs igazad, rosszul informáltak. De ha folytatod, és nem kezdesz el rögtön Énhozzám imádkozni, hanem bosszúálló gondolatok támadnak benned, és elkap az indulat, és elkezdesz kiabálni, őt is szidni-hordani, akkor már vége. Benne vagy a bűn kellős közepében, és a sátán markában. Elmondok nektek egy példát. Egy élelmiszerboltban van egy főnök, aki éppen nincs ott, mert anyagbeszerzésen van. Krisztián ott ül a pénztárban, Imre pedig a vevőkkel foglalkozik. Amikor ki megy az utolsó vevő, Krisztián így szól: – Te Imre, holnapra hozd vissza azt a két konyakot, mert láttam, hogy leloptad onnan, a polc tetejéről és elvitted a raktár felé, ott tartod a táskádat. És mikor tegnap este mentél haza, láttam, hogy púposodik a táskád. Légy szíves hozd vissza holnap, mert nagy baj lesz belőle.

Imre ámuldozik: – Te idefigyelj, velem ne viccelj, ismersz engem, hogy én megbízható vagyok, és soha nem lopok. – Dehogynem, én láttam. – Erre annyira dühbe esik Imre, hogy neki esik Krisztiánnak. – Én nem loptam, de te minden nap kiveszel a kasszából, hol egy ötezrest, hol egy kétezrest, hol egy ötszázast, kétszázat, nem nagy összeget, nehogy észrevegye a főnök. Még soha nem árultam el főnöknek.

Na ebből aztán nagy-nagy veszekedés lett. Trágár szavakat kiabálnak egymásnak. Megjön másnap a főnök, és Krisztián rögtön el kezdi a vádat mondani. Na de Imre sem marad csendben, és mi a vége, mind a kettőt kidobják a munkahelyéről, és a rengeteg munkanélküli közül fölvesznek újakat.

Tehát nagy baj lesz abból, ha valaki nem tud idejében hallgatni. Nem elég, hogy anyagi káruk lett belőle, még a lelkük is oda van, mert rágalmaztak, veszekedtek. Gyermekeim, a lelki fejlődésnek az már egy komoly foka, ha valaki, amikor bántalmazzák, akkor némán tűri. De van egy még magasabb foka, amikor bántják, nem csak hogy némán tűri, hanem nem mondja el senkinek. Magába zárja, csak nekem mondja el, az ő Jézusának. Nagyon tetszik az ilyen viselkedés, én meghallgatom, és meg is vigasztalom. De van egy még magasabb foka a lelki fejlettségnek, ami már egészen közel van az életszentséghez. Amikor nemcsak, hogy némán hallgat a bántalomra, nemcsak hogy magába zárja, hanem sír, nem azért, mert megbántották, hanem azért, mert Engem Jézust bántanak. Az Én szívembe szúrnak tövist azzal, hogy őt bántják.

Drága Gyermekeim! Az irgalmasság lelki cselekedeteiről, erről a kettőről, csak ennyit szerettem volna ma mondani. Most az következik, hogy hogyan is van jelen itt a Szentháromság és a Szűzanya. Mennyei Atyátok hófehér ruhában van, és árad belőle az életszentség, egészen bevon benneteket a fényével. Belenyúl a keblébe, és kiveszi az Ő piros szívét, ami lángol a szeretettől, és rajta van egy aranyszínű töviskoszorú. Most így szól hozzátok: – Drága, Kicsi Gyermekeim! Eljöttem hozzátok, most körbemegyek, mindenki elé odaállok, egyenként, és mindenkinek a szívéhez odaérintem az én szívemet. Mert az Én szívemen, ez az aranykoszorú azt jelenti, hogy a bántalmak, amivel megbántják egymást az Én gyermekeim, nekem is nagyon nagy fájdalmat okoznak, nemcsak Szent Fiamnak. És azt is jelenti az Én piros hús szívem, hogy nagyon sajnálom a szomorúakat. És most nektek egy együttérző, hús szívet akarok adni, ezért érintem hozzá a ti szívetekhez az Enyémet. Hogy a szomorúakat ezzel a nagy együttérző szeretettel tudjátok vigasztalni. Mennyei Édesanyátok is körbemegy, fehér kendő van a fején, szép ruhában van, odamegy egészen a közeletekbe, egy piros szívet rajzol homlokotokra, annak a jeléül, hogy szeressétek a felebarátaitokat, különösen a szomorúakat. És most Engem, Jézus Krisztust nem úgy láttok, ahogy szoktatok eddig. Nem hosszú, fehér tiszta ruhában, hanem szomorúan lehorgasztott fejjel. Hullik a könnyem bánatomban, mert magamon hordozom az egész világ szomorúságát. Azután a ruhám, az arcom, a kezem, a lábam tele van piros foltokkal. Ezek a bántalmak foltjai, amivel az egyik teremtményem bántja a másikat. Különösen azokat a foltokat mutatom, amivel titeket bántanak a felebarátaitok. Találkoztok velük az utcán, és azt mondják: – Hová mész, talán a szektába? Akkor már is egy folt keletkezik a ruhámon. Vagy ha azt mondják: – Minek jársz oda, ott már nem a Szentlélek működik. És képzeljétek el, hogy a világban, mennyi és mennyi fájdalom van és ez mind Engem súlyt. Úgy képzeljétek el, hogy ha valakit megbántanak, akkor az annyi, mintha engem bántanának. Vigasztaljátok a szomorúakat, Kicsinyeim, és viseljétek némán a bántalmakat, kövessetek Engem! Emlékeztek a Szentírásból, amikor ott álltam a zsidó papok előtt, és mindenféle rosszat mondtak rám, hogy Én király akarok lenni, a császár ellensége vagyok, hogy megváltoztatom a zsidó törvényeket, hogy hazudozok össze-vissza, a vámosok és utcalányok barátja vagyok, eszem-iszom életet élek, stb. Ez mind, mind  merő hazugság, és némán tűrtem. Merítsetek ebből az Én némaságomból. Vagy amikor a töviskoronázásom volt, letérdeltek körbe: Üdvözlégy, zsidók királya! - gúnyolódtak. Akkor nem mondtam nekik, hogy Én király vagyok, de nem a zsidó nép királya, hanem az egész Ég és Föld Ura és királya. És a ti bírátok leszek. Vagy amikor a kereszten függtem, felállítottak a kereszttel. A szidalmak jöttek rám egymásután: – Ha te vagy a Messiás, szállj le a keresztről! Ha Isten Fia vagy, mentsd meg magad! Te hazug, azt mondtad, hogy ha leromboljuk a templomot három nap alatt felépíted. Hogy fogod felépíteni, hiszen mindjárt meghalsz. És akkor Én mit mondtam nekik: – Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Látjátok Drága Kicsinyeim, ti is rögtön ezt mondjátok, abban a pillanatban, hogy megbánt az illető. Atyám bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit beszél, mit cselekszik! Most pedig megáldalak benneteket az irgalmasság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.10.19

ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya:  Az irgalmasság lelki cselekedetei I.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Két héttel ezelőtt a Szentlélek az irgalmasság testi cselekedeteiről tanított benneteket. Én pedig az irgalmasság lelki cselekedeteiről szeretnék szólni, és abból is a következő háromról: a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek pedig jó tanácsot adni.

A bűnösöket meginteni. Mária Natália nővér naplójában benne van, hogy az ember  a lelkek mentése nélkül egy üres lap. Hát bizony ez így van, drága Gyermekeim. Nemcsak a saját lelketekkel kell törődni, lelkiismeretvizsgálatot végezni, gyónni, áldozni, ez mind nem elég, mások lelkét is figyelemmel kell kísérni. Kiket kell figyelmeztetni a bűneire? Nem azokat, akik jönnek veletek szemben idegenek, vagy alig ismeritek őket, csak köszönő viszonyban vagytok, mert ha nekik el kezdtek beszélni a bűneikről, akkor abból csak harag lesz, és megbotránkozás. Hanem azokat kell a bűneire figyelmeztetni, akik valamilyen szorosabb kapcsolatban vannak veletek. Pl. a családtagjaitokat, vagy a legjobb barátaitokat, vagy lelki testvéreiteket.

Hogyan kell figyelmeztetni az embereket a bűnre, az ő bűnükre? Jézus Máté evangéliumában erre választ ad nektek, azt mondja, hogyha felebarátod vétkezik ellened, akkor azonnal félre kell vonni, és négyszemközt kell figyelmeztetni. Ha pedig nem hallgat rád, oda kell hívni két lelki testvéredet, és előttük, mint tanúk előtt, megismétled azt a figyelmeztetést. Ha akkor sem hallgat rá, az egyház elé kell állítani. És ha az egyházra se hallgat, pogánynak vagy vámosnak kell tekinteni.

Drága gyermekeim, én tudom, hogy nektek, akik hűségesek vagytok Istenhez és idejártok engesztelni, vannak gyermekeitek, akik nem járnak templomba, nem gyónnak, áldoznak. Tehát bűnt követnek el. Nektek szülőknek kötelességetek gyermekeiteket figyelmeztetni, hogy ez a harmadik parancs ellen elkövetett súlyos bűn, és hogy micsoda következményei lehetnek. Mert aki nem jár templomba, gyónni még évente egyszer sem, az felelősségre lesz vonva, majd ott  a túlvilágon, és nagyon sok adósság föltorlódik az ő lelkében. Persze a gyermekek nem biztos, hogy ezt elfogadják, másodszor és harmadszor is szólni kell nekik, de többet nem. Az nagyon helytelen, hogy ha minden áldott nap felhozzátok nekik ezt a bűnüket, mert abból csak veszekedés lesz, elválaszt benneteket, elhidegülnek tőletek. Vannak köztetek olyanok, akiknek a gyermeke nem szentségi házasságban él, hanem együtt lakik a barátjával vagy a barátnőjével. Ez is nagy fájdalom nektek, engesztelőknek, és a ti felelősségetek, hogy vonjátok félre, illetve kettőjükkel beszéljetek, úgy hogy más ne hallja.

Magyarázzátok el nekik, hogy micsoda nagy bűn ez, súlyos halálos bűn. A hatodik parancs ellen vétenek, és hogy Isten nem áldja meg kapcsolatukat, csak ha szentségi házasságban élnek. És hogyha gyermeketek, vagy párja ezt nem akarja elfogadni, amikor már kétszer vagy háromszor elmondtátok nekik, akkor abba kell hagyni, nem szabad erőltetni. Az Én szent Fiam sem híve az erőszakosságnak, tiszteletben kell tartani a szabad akaratukat. És arra kell gondolni, hogy a ti gyermeketek már felnőtt és saját maga felel a lelkéért. Ilyenkor mit tehettek mást, mint hogy imádkoztok, böjtöltök, virrasztotok, áldozatokat hoztok, szenvedéseket ajánlotok fel értük, és a szentmiséket is, amelyeken részt vesztek.

A tudatlanokat tanítani, az irgalmasság második lelki cselekedete. Mit kell tanítani? Hát biztos, hogy nem a tudomány alapjait kell tanítani a tudatlanoknak, a tájékozatlanoknak, hanem lelki dolgokat. És hogy kiket kell tanítani, itt is elmondhatom, hogy nem a járókelőket, az idegeneket, hanem azokat, akik nagyon közel állnak hozzátok. Tudjátok, hogy mikor lesz erre nagy lehetőségetek? A figyelmeztetés után, mert akkor rengeteg ember megtér, és akkor egy valami ott lesz minden ember lelkében, hogy van Isten. Nagyon sokaknak semmi más nem lesz a tudatukban. Szomjaznak és éheznek az ismeretekre, és kiktől kaphatnák meg leginkább, mint azoktól, akik részt vettek ezekben az isteni tanításokban. Mit kell tanítani a frissen megtérteknek? Először is azon kell munkálkodni, hogy Istenről tiszta képük legyen. Lássák be, hogy Isten nem egy bosszúálló, haragvó Isten, aki bünteti őket, hanem egy szerető Atya. Azután meg kell mondani, hogy Isten örökkön-örökké volt, hogy egy Isten van, és benne három személy.

Erről eszembe jutott egy bájos történet. Nagyon régen történt. Szent Ágoston püspök sétált a tengerparton, és látott egy kicsi gyermeket, ahogy a homokban játszott, és a vödrébe lapátolja a vizet. Lehajol hozzá és megkérdezi: – Mit csinálsz, kisfiam? Én atyám, a tengert fogom most belekanalazni ebbe a vödörbe. –Hogy-hogy, hát nézz ide, milyen hatalmas nagy ez a tenger, és a te vödröd milyen kicsi. Erre azt mondja a gyermek: – Tudod atyám, én hamarabb fogom belekanalazni a vödrömbe a tenger vizét, mint ahogy te megérted, a Szentháromság titkát.

Tehát gyermekeim, ne aggódjatok amiatt, hogy akit tanítotok nem értik meg ezt a hitigazságot, és még sok más ilyen hitigazságot, de az alap dolgokat meg kell ismerni. Azután meg kell ismerkedniük Isten tulajdonságaival: szeretetével, jóságával, irgalmával, igazságosságával. Azután Jézus életével, egészen a születésétől kezdve a tanításán, a gyógyításain, a csodáin, a szenvedésein és a halálán keresztül egészen a feltámadásáig. Meg kell ismerniük a szentmise lényegét. Nehogy azt higgye, hogy a szentmise, az egy automatikus, unalmas ismétlődés. Hanem meg kell értenie, hogy az nem más, mint Jézus 2000 évvel ezelőtti szenvedésének, a golgotai szenvedésnek megújítása, megjelenítése. És a szerkezetét is meg kell ismertetni velük, úgy ahogy mi tanítottuk nektek: van a tanítói rész, és van az áldozati rész a szentmisén, és hogy micsoda nagy értéke van a szentmisének. A szentségeket is meg kell tanítani a frissen megtérteknek.

Mi is a keresztség? Nem más, mint egy olyan hatalmas szentség, hogy azáltal minden ember Isten gyermekévé válik. Azután mi a bérmálkozás: a bérmálkozás közben a Szentlélek teljesen elárasztja a gyermek lelkét, és betölti hittel, reménnyel, szeretettel, és más egyéb szép erényekkel. Azután az Oltáriszentségről meg kell tanítani nekik, hogy Jézus legnagyobb, és leggyönyörűségesebb ajándéka, mert saját magát adja az Ő Testét, és Vérét. Azután a bűnbocsánat szentsége. El kell mondanotok, hogy a szentgyónás Jézus nagyon értékes ajándéka, mert a bűnbocsánat szentsége nélkül mindenki elkárhozna, aki a földre született. A házasság szentsége. El kell magyaráznotok, hogy a szentségi házasság milyen nagyon fontos, és hogy csak azon van rajta Isten áldása. Igaz, hogy férfinak, nőnek teremtette őket, és szerelemre teremtette, de nem erkölcstelenségre, paráznaságra. Azután az egyházi rend, a papi rend szentsége. El kell magyaráznotok, hogy szükség van a papokra, mert a papok azok, akik elvezetik híveiket Isten felé, azok, akik közvetítők Isten és az ember között, ők azok, akik kiszolgáltatják a szentségeket. A betegek szentsége, vagy utolsó kenet. Hány olyan hozzátartozót látok, akik attól tartva, hogy megijesztik betegüket, aki éppen haldoklik, vagy nagyon beteg, nem merik odahívni hozzá a papot. Pedig a pap, aki a betegek kenetét hozza, nagyon nagy szolgálatot tesz ilyenkor, mert ha feloldozza bűneiből, és megkeni a beteget, vagy haldoklót, akkor annak a lelkéről minden bűnt letöröl. Akkor az illető azonnal a kegyelem állapotába kerül, és bármilyen bűnei voltak akkor, és bármilyen életet élt addig, ha megkapta a feloldozást, és a betegek kenetét, nem tud elkárhozni, akkor már emberileg biztos, hogy a tisztítóhelyre kerül, ahonnan csak a Mennyország felé vezet az út.

Azután a kételkedőknek jó tanácsot adni. Mindnyájan tudjátok, hogy a kételkedést mindig a gonosz okozza, ő az, aki azt akarja, hogy mindenben kételkedjünk, ami Istennel, a túlvilággal kapcsolatos. Mi mindenben lehet kételkedni? Például Isten létezésében. Hát nem csoda, ha milliók és milliók kételkednek abban, hogy Isten teremtette a világot, és hogy van-e egyáltalán Isten. Az ateista világban 40 éven keresztül, de lehet, hogy már régebben azt nyomkodták bele az emberek szívébe, hogy nincs Isten, és mindféle tudományos elméleteket hoztak a világ keletkezésére.

Pedig a világot velünk együtt Isten teremtette. Azután lehet kételkedni Isten különböző tulajdonságaiban, a szeretetében, a jóságában, az irgalmában, az igazságosságában. Elmondok nektek egy történetet. Erzsike és Jolika szomszédok, a kerítésen keresztül beszélgetnek, Erzsinek be van gipszelve a karja, éppen tegnap tört el, majdnem sírva meséli, hogy mi történt vele, és hogy most jött a kórházból. Tavaly meg a lába tört el ugyanígy. Csontritkulásos, és minden lépésére vigyázni kell. Nagyon magas a vérnyomása, cukorbeteg, hat műtéte volt, és most következik a hetedik, mert epeköve van. – De mindez nem elég, -mondja Erzsi – képzeld el Jolikám, hogy a menyem állandóan szekíroz, olyan barátságtalan, az unokáimat és a fiamat teljesen ellenem fordítja. Igazság ez a Jó Isten részéről? Hát én minden nap ott vagyok a templomban, gyónok, áldozok, és éppen én szenvedek ilyen sokat. Nézd meg Jóskát, a hátsó kertszomszédunkat, ő olyan piszkos, szennyes életet él, folyton megcsalja a feleségét, ilyenkor kiöltözik szép ruhába, és napokra elmegy hazulról, máskor pedig veri a gyerekeket, és az asszonyt. Éppen nemrég láttam, hogy a ház körül kergeti késsel a családját. Állandóan káromkodik, hiszen te is hallhatod, hogy csak úgy zeng az egész kert a káromló szavaitól. És képzeld el, hogy ez a Jóska olyan makk egészséges, hogy még soha nem volt egy torokgyulladása sem. Hol van Isten igazságossága?

– Most már hagyd abba, mondta Joli, mert ez már tiszta istenkáromlás. Hát, ha van türelmed, akkor elmagyarázom neked, hogy hol van Isten igazságossága a te esetedben. Isten jól tudja, hogy ki az, akinek több szenvedést ad, és ki az akinek egyáltalán nem ad szenvedést. Általában az olyanoknak, mint te, akik hűségesek hozzá, akik heti áldozók, gyónnak rendszeresen, imádkoznak, azoknak több szenvedést ad, azért mert ők elfogadják, és felajánlják a saját lelkükért, a saját adósságaik törlesztésre, hogy a tisztítótűzben kevesebbet kelljen szenvedniük vagy pedig semmit. Vagy felajánlják másokért, a férjükért, gyermekeikért, a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, haldoklókért, nemes célokra ajánlják fel. Értéke van a szenvedésüknek, Erzsikém a te szenvedésednek is értéke van – mondja Joli. – De hát akkor a Jóska miért nem kap szenvedéseket?

– - Azt is megmagyarázom neked, a Jóska azért nem kapja a szenvedéseket, mert attól még gonoszabb lenne, még jobban üvöltözne, verné a családját, és még többet káromkodna. Az ő szenvedése teljesen értéktelen lenne. Viszont, hogy miért egészséges, erre is tudok neked válaszolni. Azért, mert Jóskának volt az életében egy-két jó cselekedete. És ezt a kicsi jót megajándékozza Isten, és egészséget ad neki itt a földön. De alaposan meg kell felelnie a gonoszságáért a túlvilágon. Lehet, hogy a világ végéig ott lesz a tisztítóhely legalján, lehet, hogy a pokolba kerül. Ugye most már érted, Erzsikém, hogy milyen végtelenül igazságos Isten?

– Erzsi abbahagyta a panaszkodást, megértette. Hát valahogy így kell nektek is majd nevelni a kételkedőket.

Azután kételkednek majd emberek a túlvilágban. Nagyon sokan vannak a világban, akik nem hisznek a tisztítóhely létezésében, pedig ott van a Bibliában, több helyen is megtalálható, csak meg kell keresni. Bizony van tisztítóhely, és ez tulajdonképpen Isten végtelen irgalmának bizonyítéka, hogy megteremtette a tisztítóhelyet. Mert mi lenne, ha nem lenne? Akkor azok az emberek, akik leélték az életüket bűnökkel vegyesen, mert nagyon ritka az az ember, aki egy szál bűnt sem követ el, nincs is ilyen a Szűzanyán kívül. A haláluk után nem léphetnének be a mennyországba, mert még nem tiszta a lelkük, ahhoz, hogy üdvözüljenek, hótisztának kell lenni. És ezek mind a pokolba kerülnének. Akkor lenne csak igazságtalan Isten! Hányan kételkednek a pokolban, az ilyeneknek csak mondogassátok, hogy bizony van pokol! Ők azt mondják, hogy Isten olyan végtelenül jóságos, hogy nem engedte meg, hogy legyen olyan ember, aki elkárhozik, azért csak mert itt a földön rossz volt az élete. Hát Isten nem egy tehetetlen báb, hanem végtelen irgalmas és igazságos egyszerre. Ha Isten nem teremtette volna meg a poklot, akkor mi lenne azokkal az emberekkel, akik nagyon gonosz módon élték le az életüket, abban merült ki az egész létezésük, hogy másokat, családjukat, munkatársaikat kínozták, bántották, elszomorították az életüket. Gyilkoltak, rengeteg abortuszt elkövettek. Mi lenne a sorsuk a haláluk után? Odamennének a mennyországba, a mennyországot is pokollá tennék? Mert ha csak egy ilyen ember is bekerülne oda a békétlenségével, a gonoszságával, az ítélkezésével, a rágalmazásával, mert akkor megszűnne a Mennyország, mint olyan, mert akkor már nem lehetnének boldogak a szentek. Tehát, igenis van pokol, szükség van arra is, hogy azok, akik nagyon gonoszak voltak és megátalkodottak és az utolsó pillanatban sem bánták meg, nem voltak képesek bocsánatot kérni, még haldoklásukkor sem Jézustól, akkor sem estek térdre előtte lélekben. Odaítélték magukat a pokolba. Hát akkor természetes, hogy van pokol és ez az ő helyük. És most mondok nektek egy meglepő dolgot a kételkedéssel kapcsolatban.

Azok, akik kiválasztottak szintén érzik a kételkedést, pl. kapnak egy kegyelmet, és arra gondolnak álszerénységükben, hogy én ezt nem érdemlem meg, ez nem létezik, Isten nem engem választ ki erre, hanem más valakit, aki jobban megérdemli. Biztos a Gonosz súgja nekem ezeket a mondatokat. Nem létezik, hogy Isten szól hozzám, vagy a Szentháromság tagjai, vagy a szentek szólnak hozzám, én ehhez méltatlan vagyok. Ezt csinálja éveken át, és Isten mindig újra és újra szól hozzá, de ő nem válaszol, eltolja magától. Ilyenkor az Úr Jézus nagyon szomorú, nagyon fáj neki a kételkedés, és kénytelen elvenni tőle a kegyelmet, mert látja, hogy semmire sem megy vele. Azután vannak olyan választottak, akik szintén kételkednek, de nem saját kegyelmeikbe, hanem más választottak ajándékaiban. Nem hiszik el, hogy a másikat is ugyanúgy kitünteti a Jó Isten, mint ahogy őt. És akkor olyanokat híresztelnek róla, sőt a szemébe is mondják, hogy te úgy találsz ki mindent, ez nem istentől jön, ez a Gonosztól jön, stb. Ezzel be is fejeztem az irgalmasság lelki cselekedeteinek ezt az első három pontját.

Elmondom nektek, hogy a Szentháromság és Én, itt vagyunk jelen ebben a kicsi teremben. A Szentháromság mindhárom tagja az Atya, a Fiú és a Szentlélek teljes dicsőségükben vannak jelen, csak úgy ontják magukból a fényt, úgy hogy ezt az egész termet beragyogják. Rátok is rengeteg ilyen sugár hull. Hogyha most megengedném nektek, hogy láthassátok, azonnal megvakulnátok, vagy belehalnátok. Ezért Isten senkinek, még a legnagyobb szentnek sem engedi, hogy teljes dicsőségében megláthassa, se Jézust, se a Szűzanyát, mert nem bírná azt a hatalmas fényt. Csak a Mennyben találkozhat az ember a megdicsőült Istenével. Először az Úr Jézus áll veletek szembe, egy lépést tesz hozzátok, kitárja kezét és azt mondja: „Drága Kicsinyeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Én most ide a szívem mellé helyezem a kezemet, széthúzom a ruhámat és kilátszik az Én megdicsőült, dobogó, szeretetlánggal díszített, töviskoronával átfont, sebes szívem. Itt láthatjátok kívül a bőrömön. A szeretetlángomról most mindenkinek egy izzó szeretetsugarat küldök, mindegyiketek szívébe azért, hogy ha majd a bűnösöket figyelmeztetnetek kell, meg kell inteni, akkor azt az én tapintatos szeretetemmel tegyétek meg, hogy egyet se bántsatok meg közülük.” Utána pedig a Szentlélek Isten tesz egy lépést felétek, kitárja a karjait, és köszönt benneteket: „Drága Gyermekeim, Én is itt állok előttetek, nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Mit is mondott az Én legszentebb Jegyesem? Mi az irgalmasság második lelki cselekedete? A tudatlanokat tanítani. Hát én most egy csodát művelek veletek, az ajkatokat, a szíveteket, a nyelveteket megérintem az Én isteni hatalmas erőmmel. Kiárasztom rátok, és ettől a perctől fogva, egészen másképpen tudtok majd tanítani. Eszetekbe fogom juttatni, mikor tanítotok, azokat a tanításaimat, amiket itt hallottatok, és ékesszólóan fogtok beszélni, nem fogtok magatokra ismerni.” És most a Mennyei Atya áll előttetek. A Mennyei Atya egy aranytálcát fog a kezében, és az tele van kicsi égő fehér gyertyákkal. És így szól hozzátok: „Drága Gyermekeim, én most odamegyek közétek, mindenkihez egyenként, tárjátok ki a pici szíveteket, mert beleteszek egy ilyen kicsi égő gyertyát. Ez a gyertya nem más, mint az Én hatalmas izzó szeretetem és bölcsességem. Megvilágítom az értelmeteket és a szíveteket az Isteni bölcsességemmel, hogy meg tudjátok különböztetni a jót a rossztól, de nemcsak azért adom nektek, hogy meg tudjátok különböztetni, hanem, hogy tovább adjátok azoknak, akiket tanítotok, a kételkedőknek.” Most pedig Én, Mennyei Édesanyátok körbejárok köztetek. Kitárom a karomat, és mindenkit magamhoz szorítok. Homlokotokra egy szerető édesanyai csókot lehelek, és már vissza is jövök ide a helyemre, most hogy újra előttetek állok, megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.10.05

ÉGI ÜZENETEK

Szentlélek:  Az irgalmasság testi cselekedetei

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Szívem szeretetlángjából mindannyiatoknak küldök egy kis csóvát, és ezzel ébresztem fel alvó kis szíveteket.

Ma az irgalmasság testi cselekedeteiről foglak benneteket tanítani. Hogy honnan vette az egyház a szokást, hogy az irgalmasság testi cselekedeteire tanítja a híveit? Természetesen a Szentírásból. Mégpedig az Úr Jézusnak azon szavaiból, amit akkor fog majd kiejteni, amikor lesz a nagy Feltámadás, és az Utolsó Ítélet: „Gyertek Atyám áldottai, vegyétek birtokba a kezdettől fogva nektek készített helyet, mert mikor éhes voltam, ennem adtatok, mikor szomjas voltam, inni adtatok, mikor meztelen voltam felöltöztettetek, amikor beteg voltam, börtönben voltam meglátogattatok.

Az irgalmasság cselekedetei szinte ugyanebben a sorrendben meg vannak őrizve az Egyház tanításaiban. Nézzük elölről őket: az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni. Drága gyermekeim, nézzetek körül a világban, nemcsak itt a ti hazátokban, hanem az egész világon mindenütt nőttön nő a szegénység. Amíg ti a kenyérhéjakat, a megpenészedett kenyérdarabokat kidobáljátok a kukába, és a hűtőszekrényből  a romlott ételeket  kidobjátok a szemétbe, addig képzeljétek el, hogy vannak olyan családok, ahol a szülők még egy darab kenyeret sem tudnak a gyermekeik kezébe adni. Vannak olyan szegény családok, hogy nem tudnak tüzelőt venni, mert nem dolgoznak sehol, mert megszüntették a munkahelyeket. És vannak olyan szegény kicsi gyerekek, akik mennek az iskolába, és útközben odanyomják az orrukat az édességbolt kirakatának üvegére, és vágyakozva néznek, hogy milyen finom csokoládék, cukorkák vannak ott, és nekik soha sincs részük benne, csorog a nyáluk és rongyos ruhájukkal törlik le a szájukat. Azután vannak édesanyák, akik megszülik a pici gyermeküket,  ők maguk is alultápláltak. De az még hagyján, hogy ezek a családok ilyen végtelenül szegények, de gondoljátok el, hogy amikor már a számlákat sem tudják fizetni, és eladósodtak, akkor elveszik a fedelet a fejük felől, és kikerülnek az utcára.

Mi történik akkor a családdal? Szétszakítják őket, a gyermekeket elveszik tőlük és beteszik valami intézetbe. A felnőttek pedig kint maradnak az utcán. Ó, milyen szomorú látni őket, ahogy barangolnak össze-vissza otthontalanul, a kukából szedik össze a maradék romlott szendvicseket, és azt eszik meg. Amikor besötétedik, szeretnék lehajtani valahol a fejüket, de úgy vannak, mint az Úr Jézus három éven át, nem volt hova lehajtani a fejét. És akkor bemennek a várótermekbe, ahonnan általában kizavarják őket, azután próbálnak lefeküdni a város padjaira, onnan  a rendőr fölkelti és elzavarja, mert rontja a városképet. Azt tanácsolja neki, hogy menjen a hajléktalanok szállására. Igen csakhogy a hajléktalanok, akik már évek óta ebben a sorsban tengődnek jellemferdülést kapnak. A nagy nyomorúság hozta ki ezt a lelkükben. Egymást letámadják, a szállásokon lehúzzák egymásról a kabátot, alvás alatt ellopják egymás cipőjét, azt a pár forintot, amit koldulva kaptak. Ezért a legtöbb nem megy be a szállásra.

Drága Gyermekeim! Hozzátok fordulok segítségül. Ti nagylelkűek vagytok, nem a gazdagokhoz fordulok, a hatalmasokhoz, mert azok nem segítenek. Nem a nagy politikusokhoz fordulok, hanem hozzátok kicsiny engesztelő Gyermekeim, hogy segítsetek. Hogyan tudtok segíteni? Ha az utcátokban vagy az ismerőseitek közül van olyan család, aki nélkülözik, és egy darab kenyeret sem tudnak becsomagolni tízóraira a gyerek táskájába, annak vigyetek egy két kilós kenyeret, vagy egy doboz margarint, ami kitelik a kis nyugdíjatokból. Vagy ha télen, nincs tüzelőjük, mindenféle pokrócokat magukra csavarnak, és majdnem megfagynak ezek a családok, a falak teljesen kihűltek, ajánljátok fel a ti fátokat, hogy vigyenek egy-két talicskával maguknak, hogy legalább pár napig ne fagyoskodjanak. Tudjátok, ha mindenki ezt tenné, akkor a családok nem éheznének annyira, és nem fáznának olyan nagyon. És mit tehettek a hajléktalanokkal, azonkívül, hogy adtok egy százast a markukba. Talán még jobban teszitek, ha bementek az ÁBC-be vesztek két szendvicset neki, az legalább nem romlott, vesztek egy paradicsomot, paprikát, beteszitek a sapkájába egy-két kedves szó kíséretében. Ha mindenki ezt tenné, akkor nem éheznének. Elmondok nektek egy nagyon szép, régi történetet. Árpádházi Szent Erzsébetről van szó. Egy szerelmi házasság volt az övéké Lajos királlyal. Nagyon szerették egymást, Lajos király sokszor távol volt, és amikor jött hazafelé, Erzsébet csak úgy röpült felé, eléje lovagolt, és átölelte nagy szeretettel. De Erzsébet jószívű volt, és látta maga körül a nagy nyomort. Elhatározta, hogy segíteni fog. Megnyittatta a királyi kincstár, és éléstár ajtaját és mindig vitt valamit az ő szegényeinek, hol egy gyűrűt, hol egy fülbevallót, hol egy kis gyémánt darabot, hol kenyeret, bort, gyümölcsöt stb. A király egy darabig elnézte ezt, de aztán a tanácsosai körülvették, mikor látták, hogy nagyon fogynak a kincsek, meg az élelmiszer, figyelmeztették, hogy vigyázzon, mert a felesége elszór mindent. És akkor szigorúan meghagyta Erzsébetnek, hogy ezután semmit nem vihet el a szegényeknek. Erzsébet nem tudott szót fogadni, akkora irgalom és szeretet volt a szívében, hogy az éjszaka sötét leple alatt kiszökött az ágyából és a konyhából egy kis élelmiszert tett a kötényébe és elvitte. Ezt csinálta szinte minden éjszaka. És mikor visszajött, a férje még aludt. De bizony meglátták a király tanácsosai és elmondták a királynak. Lajos feldühödött, és elhatározta, hogy most utána néz a dolognak. Elbújt egy oszlop mögött, és onnan nézte, hogy mit tesz Erzsébet. És rákiáltott: Állj, mutasd, mi van a kötényedben? És akkor Erzsébet, nagyon félve, remegve megmutatta a kötényét. És képzeljétek a kenyér, az élelmiszer helyett gyönyörű szép rózsákkal volt tele. A király megrendült ezen, és többé nem szólt rá, ha ilyeneket tett.

Azután az irgalmasság cselekedetei közé tartozik, hogy ruhátlanokat felöltöztetik. Gyermekeim, annyi alkalom van rá, hogy segítsetek azoknak, akiknek csak egy szál ruhájuk van. Ha két téli kabátotok van, adjátok oda az egyiket a szegény embernek, ha két takarótok van vigyétek el az egyiket annak a szegény családnak, akik dideregnek. Azután lehet gyűjtésekben részt venni, ó milyen szép példa volt itt tavaly a csoportban: mindenki hozott valami ruhát, amire már nincs szüksége, meg pénzt, élelmiszereket. Összecsomagoltuk és elvittük Romániába. Nagyon örültek neki a nagybányai testvéreink. Azután ezzel kapcsolatban, hogy fel kell ruházni a szegényeket, megint eszembe jut egy történet, mégpedig Szent Márton és a koldus.

Márton egy gazdag családból származott és az édesapja katonatisztet nevelt belőle. Ahogy lovagolt a város utcáin, meglátott egy koldust, a kardját elővette és ketté vágta a köpenyét, és az egyik felét a koldusra terítette. Azután lovagolt tovább és hazament. És úgy képzeljétek el, hogy az Úr Jézus megjutalmazta, mégpedig egy csodálatos látomással, megjelent neki angyalok kíséretében. És a vállán szent Márton köpenye volt. Az angyalokhoz így szólt rámutatva Mártonra: Látjátok ő az a gyermekem, aki rám terítette ezt a köpenyt, amikor fáztam.

A betegeket ápolni, és meglátogatni nagyon szép cselekedet. Drága Gyermekeim! Itt ebben a közösségben van egy ragyogó példa rá, sok példa, de az egyiket emelem ki: egy édesanya, aki már évtizedek óta súlyos beteg lányát ápolja, és zokszó nélkül, ó mennyire szeretem ezt a gyermekemet. És az Úr Jézus is nagyon szereti. Sokan vagytok, akik édesanyjukat, édesapjukat ápolták egészen a halálukig. Nem tették be az öregotthonba, hanem végig ápolták, amíg csak meg nem halt, és a karjuk között halt meg. Ez is be van írva a Nagy Könyvbe. Annyi lehetőség van arra, hogy a betegekkel jót tegyetek. Vannak missziók, főleg városokban alakulnak ki, papokból és civilekből állnak, akik elmennek a kórházba, és a legsúlyosabb betegeket, haldoklókat meglátogatják. Elviszik a Szentségeket nekik, beszélgetnek a szenvedés értelméről velük, a túlvilágról, a halál értelméről stb. erre is tudnék egy szép példát mondani: Ugyancsak Árpádházi Szent Erzsébetről van szó. A férje éppen elutazott egy hosszú útra és közben Erzsébet talált egy nagyon súlyos, ragályos beteg embert. Valamelyik szolgálója segítségével bevitte a férje ágyába, és ott lefektette. Napokig ápolta. És amikor a király jött hazafelé a szolgálók mondták neki: Képzeld Uram, már megint mit művelt a te feleséged. Egy ragályos beteget vitt be, ott fekszik az ágyadban. Felbőszült a király, s elkiáltotta magát: Erzsébet, ide gyere! Erzsébet félénken megjelent királya és férje előtt. – Ki van az én ágyamban? És akkor Erzsébet elhúzta a függönyt az ágya elől, és megmutatta, hogy kifekszik ott, képzeljétek Kicsinyeim az Úr Jézus feküdt ott! Lajos nagyon megilletődött, és azt mondta Erzsébetnek, hogy ha ilyen előkelő betegeket fektetsz az ágyamba, akkor megengedem.

Az irgalmasság testi cselekedetei közé tartozik a foglyok látogatása. Gyermekeim, ez olyan, amitől ti húzódoztok, ez természetes, hiszen a foglyok között vannak gyilkosok, rablók, vannak olyanok, akik megerőszakolnak nőket, gyermekeket, hát hogyne félnétek tőlük. De higgyétek el, ha megpróbáljátok, hogy közéjük mentek a börtönbe, nem kell félnetek, az őrök ott vannak egészen a közelben. A másik, amiért nem kell tartanotok a támadástól, hogy nagyon megilletődnek azon, hogy van olyan, aki szeretettel közeledik hozzájuk. Megmozdul valami az ő lelkükben. Különösen akkor, amikor olyan dolgokról hallanak, ami még eddig soha nem volt, mert a gorombaság volt az ő részük. Amikor Jézusról hallanak az Ő életéről, áldozatairól, haláláról. Vannak olyan missziók, papok, akik ott miséznek, meggyóntatják őket, megáldoztatják őket.

Az utazókat befogadni, ez is az irgalmasság egyik cselekedete. Ó, drága Gyermekeim, ahogy így végigtekintek a csoportotokon, egyből tudnék jó néhány példát felsorolni, hogy mi mindent tettetek már ezen a területen. Itt van a Marcell atya példája, valaki kihozta a kórházból, és otthon ápolta, vigasztalta, imádkozott érte. Vagy itt van az én eszközöm Éva, akinek a műtétjét, nem lehetett volna másképp megoldani, csak úgy, hogy valahol szálást kap. Közületek volt egy áldott lelkű testvér, aki befogadta, ott aludhatott nála két napig, és kísérgette a kórházba oda-vissza. És mondhatnám azokat a nagylelkű gyermekeimet, akik ide az engesztelésre autójukkal elhozzák a testvéreiket és hazaviszik. Pedig nagyon drága a benzin, de nekik nem számít az áldozat. Vannak, akik befogadják a miskolciakat és a szegedieket, és szívesen látják a lakásukban, hogy eljuthassanak ide, az engesztelésre. Áldottak legyetek, kicsi gyermekeim, aki valamit tesztek ezért a szent dologért, az utazók befogadásáért.

A halottakat eltemetni, ez is az irgalmasság cselekedete. A halottakat el kell temetni egészségügyi szempontból is, mert ragályos betegségeket terjesztenének, ha a föld felett maradnának, de azért is el kell temetni őket, mert mindenkinek jár az a kis végtisztesség, hogy rendesen eltemessék. Még a legegyszerűbb, legszegényebb embereknek, még a koldusoknak is. Most a kegyelettel kapcsolatban szeretnék nektek elmondani egy szomorú történetet, ami a valóságban 20 évvel ezelőtt Budapesten óbudai temetőben megtörtént. Volt egy asszony, aki egy kicsit bent feledkezett a temetőben, annyira imádkozott a férjénél, a sírnál a kispadon, azon vette észre magát, hogy sötétedik. Megijedt, és elkezdett szaladni a kapuhoz, hogy kijusson a temetőből, mert a végén még bezárják. Nem volt ott a kapus, a kapu be volt zárva. Visszament a férje sírjához szomorúan, hogy mi lesz most ővele. És ahogy ott üldögélt, és aggodalmaskodik, egyszercsak kinyílik a kapu, és bejön egy nagy teherautó. Az ő férjének a sírja közelében volt ásva egy hatalmas nagy gödör. A teherautó tele volt valamivel, és ahogy közelebb jött, ijedtében elbújt egy sír mögé, mert szörnyű dolgot látott, meztelen halottakkal volt tele a kocsi. Lebillentették a kocsi oldalát, és azután elásták őket. Az asszony megdöbbenve, ijedten nézte, és nem tudta elképzelni, hogy hogyan történhet ez. Mikor a teherautó elment, odament a kapushoz, és mondta, hogy ne haragudjon, de itt feledkezett a temetőben, és örül, hogy most ki tud menni. De hadd kérdezzen valamit, mert szörnyű dolgot látott, a kapus a szájára tette a kezét, hogy erről nem szabad beszélni. Felsőbb utasítás volt, olyan sok halottat hoztak a hozzátartozók, hogy ennyit már nem lehetett elégetni. Ezek mind a  krematóriumban várakoztak az elégetésre. Kiválasztottak négyet-ötöt, akiket elégettek, és az ő hamvaikat osztották szét a hozzátartozóik urnáiban. Úgyhogy senki sem tudta, hogy kinek a hamvait kapta a kezébe. Hát ezt a kegyeletsértést nem azért mondtam el, hogy most elborzadjatok, de tényleg van ilyen kegyetlenség, az irgalom hiányzott ezekből az emberekből. Kérlek benneteket drága Kicsinyeim továbbra is legyetek irgalmasak, mert az irgalmas szeretet ér a legtöbbet a világon. Mindenkivel azt tegyétek, ami nektek jól esne, ha tennének veletek.

Most pedig az irgalmasság testi cselekedeteiről befejezem a tanításomat. Szeretném nektek elmondani, hogy az első pillanattól kezdve, amikor kezdtetek gyülekezni, mi is történt itt a teremben. Ez az, amit csak én láttam, mert ti nem kaptátok meg ezt a kegyelmet. Megjelent az egész Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségük teljes fényében, hófehér ruhában és itt álltak veletek szemben. Azután Szent Márton és Szent Erzsébet is, és sok-sok angyal. Ők most is itt vannak, és majd az imáitokat is hallgatni fogják. És most abban a pillanatban, ahogy befejeztem ezt a beszédet, az Úr Jézus átváltozott, mint nyomorult koldus áll itt előttetek. Rongyokban van, és csupa maszat a keze, arca. A kezét előre teszi és kéreget. És most az Úr Jézus így szól hozzátok: Drága Kicsi Gyermekeim! Én koldulom az emberek szeretetét, végig jártam az embereket. Voltam a gazdag politikusoknál, voltam a vezetőknél, az igazgatóknál, a bíborosoknál, a püspököknél, de valahogy mindenhol a szeretetet visszautasították. Pedig én csak szeretetért koldultam náluk. Kérlek benneteket, fogadjátok el az én szeretetemet, mert a szeretetmorzsákért is lehajolok, annyira szomjazom és éhezem utánatok, a ti szeretetetekre. És még azt szeretném nektek mondani, hogy amikor egy éhezőnek adtok egy szelet kenyeret, vagy bármi élelmiszert, az annyi, mintha nekem adnátok. Ha valaki ágyban fekszik, tehetetlenül és nem tud odamenni a vízcsaphoz, adtok egy pohár friss vizet, az annyi mintha az én szomjúságomat oltanátok. Ugyanígy, ha a saját kis betegeteket felültetitek az ágyban, azután megetetitek, és hogyha kell, bepelenkázzátok. Ezt mind velem teszitek gyermekeim. Ha befogadjátok az utazókat, Engem fogadtok be. Legyetek irgalmasok, mert akkor Én is irgalmas leszek hozzátok! Most pedig a Mennyei Atyát látjátok. Hosszú, hófehér ruhában, dicsősége teljében, csak úgy sugárzik az Ő dicsősége felétek. És most belenyúl az Ő keblébe és kiveszi az Ő ragyogó, piros szívét. Csakúgy lángol a szíve a szeretetétől, és ez a szív úgy csillog, ragyog, szikrázik, hogy nincs az a drágakő, az a rubint, amelyik így ontaná a fényt magából, mint ahogy a Mennyei Atya szíve. És ezeket a fényeket felétek küldi, mindnyájatok szívébe, ezek a fények az Ő irgalmas szeretetének fényei. És Én, a Szentlélek Isten, hirtelen egy nagy, hatalmas galamb formájában mutatkozom nektek, és ott lebegek a fejetek felett. A tollaimból virágesőt küldök nektek, ezek a virágok az erényeket jelentik, és elsősorban az irgalmam erényét. Ezt szeretném beleültetni kicsi szívetekbe, hogy mindenkivel végtelenül irgalmasak legyetek. És ezt az irgalmat, amit itt kaptatok, a mai tanítás alatt, ezt osztogassátok tovább hozzátartozóitok, ismerőseitek, és egyéb testvéreitek között, hogy ők is irgalmasak lehessenek. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2011.09.28 ÉGI ÜZENETEK

Mennyei Atya:  Az önszeretet

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma a szeretet harmadik területéről, az önszeretetről szeretnék beszélni nektek. Ezelőtti szerdákon az istenszeretetről és a felebaráti szeretetről tanítottunk titeket.

Az önszeretet rendkívül fontos, mégpedig a helyes önszeretet. Ugyanis, aki nem szereti önmagát, az könnyen meghasonlik önmagával, depressziós lesz, esetleg még öngyilkos is. A helyes önszeretetnek lelki és földi céljai vannak. A legfontosabb lelki célja az üdvösség elnyerése.

Milyen eszközei vannak az üdvösség elnyerésének? Először is a bűnre vezető alkalmakat kell kerülni. Ez rendkívül fontos annak az embernek, aki szereti a saját lelkét. Gondoljatok bele, gyermekeim, néztek egy jó, izgalmas filmet. Egyszer csak jön egy ágyjelenet benne, mit tesz ilyenkor az olyan gyermekem, aki helyesen szereti a lelkét, és nem akarja, hogy bajba kerüljön, kikapcsolja a TV-t, mert bizony a lelkét megfertőzik ezek az érzéki dolgok. Vagy hogyha egy könyv kerül a kezedbe, nagyon szép, izgalmas, egyszer csak kiderül, hogy egyházellenes, vagy ezoterikus. Ilyenkor ezt a könyvet azonnal le kell tenni, és alkalomadtán elégetni, nem odaadni másnak, hogy más lelkének is ártsatok. A másik eszköze az üdvösség elérésének a vallásgyakorlatok folyatása. Mégpedig nagyon rendszeresen és kitartóan kell a vallásgyakorlatokkal élni. Hogy milyen következményekkel jár, ha valaki elszakad a vallásától, azt majd példákon keresztül szeretném nektek bemutatni.

Milyen vallásgyakorlatok is vannak, amik elősegítik a lélek fejlődését? Ilyen a vasárnapi illetve a hétköznapi szentmisére járás, az imádkozás, a különböző liturgiákon való részvétel, mint pl. a lourdes-i ájtatosságon, októberi rózsafüzéreken, Mária-litániákon való részvétel. Ezek mind rendkívül fontosak. Most mindjárt elmondom nektek, hogy hogyan jár az, aki hosszabb ideig nem megy szentmisére, és így lassan-lassan elszakad Tőlem. Egy asszony esetét fogom elmondani nektek. Vallásos nevelést kapott gyermekkorában, és egészen addig járt szentmisére, amíg férjhez nem ment egy ateista emberhez. Ettől kezdve minden megváltozott, és bizony nem járt templomba. Ha a férje sem jár, akkor ő sem. És higgyétek el, hogy még az imádságot is elfeledte, lassan kikopott belőle még a Miatyánk és az Üdvözlégy is. Így ment ez öt éven át, egészen addig, míg a gyermeke nagyon súlyosan megbetegedett. És ez a nagy fájdalom visszahozta Énhozzám. Vagy ha valaki a rózsafűzért szokta imádkozni, és egyik nap nem jut idő rá, akkor a második nap már nincs olyan nagy kedve hozzá, a harmadik nap meg lehet, hogy már el is hagyja. Tehát fontos, hogy gyakorold ezeket a vallásoddal kapcsolatos dolgokat. Azután ott vannak az áldoztatok, azok is rendkívüli módon fejlesztik a lelket. Aki szereti önmagát, az vállalja az áldozatokat, böjtöl és virraszt, lemond sok mindenről, amit nagyon szeret, különböző szórakozásokról, ételekről, italokról.

Az önszeretetnek a lelki célokon kívül földi céljai is vannak. Aki egészségesen szereti magát, az a rábízott állapotbeli kötelességeknek maradéktalanul eleget tesz. A munkahelyén elvégzi a feladatait rendesen, lelkiismeretesen, mert ha nem ezt teszi, hanem felületes, rendetlen, vagy elkésik mindig a munkahelyéről, akkor kiteszik onnan. Tehát saját magának árt. Vagy például egy háztartásban egy nyugdíjas asszonyról beszélek, aki végtelenül hanyag. Mindenfelé dobálja a dolgait, nem emlékszik mit hova tett. Egyszer csak az áramszolgáltatótól kap egy értesítést, hogy 3 havi befizetéssel tartozik. Ilyen nincs, hát most adtam föl az ehavit és a másik két havit is feladtam becsülettel, elkezdi keresni, és sehol nem találja. Természetesen ki kell fizetnie a 3 hónapot. Tehát saját magának árt, aki nem szereti magát eléggé.. Azután, aki szereti önmagát az figyel az egészségére. Nagyon ügyel arra, hogy amikor kikíséri a vendégeit, és nyirkos a háta, mert meleg volt odabent, felkap magára egy kardigánt, mert ha a hidegben egy félórát beszélget a barátaival, már kész is a tüdő- és mellhártyagyulladás. Ártott magának, pedig vigyázni kell a testre, nem azért kaptuk, hogy elherdáljuk, tönkre tegyük. Vagy ha átmentek az úttesten, nagyon körül kell nézni, nem szabad a piros jelzésen átmenni, mert bizony elüthet az autó. Vagy ott vannak az élvezeti cikkek, vannak, akik korlátlanul fogyasztják az élvezeti cikkeket, öt kávét megisznak minden nap, ezzel aztán nagy szívdobogásuk lesz, fölmegy a vérnyomásuk, és talán még agyvérzést is kaphatnak, és meghalnak. Sokan cigarettáznak, van, aki két dobozzal is elszív. Nikotinmérgezést kaphatnak, a tüdejüket pedig teljesen lebetegítik, tüdőrákban halnak meg. Emberileg is tudni lehet, hogy a tüdőrákosoknak nagyon nagy százaléka olyan, aki dohányzó. Vagy pl. a kábítószer olyan, mint egy öngyilkosság, mert aki csak egyszer megkóstolja, már nem tudja abba hagyni és egyszer csak belehal a túladagolásba. Eddig arról beszéltem, hogyan kell vigyázni az egészségre. De miért kell vigyázni rá? Azért, mert a testetek a Szentlélek temploma. Tisztelni, becsülni kell, mert a Szentlélek, az Úrjézus és Én is ott lakom benne. Nem szabad ezt a testet tönkretenni.

Most pedig a helytelen önszeretetről szeretnék néhány mondatot mondani nektek. Vannak olyan emberek, akik nagyon hiúak, főleg a hölgyek között, akik mielőtt elmennek a boltba, mind festik a szemüket, pöndörítik a szempillájukat, nézegetik magukat a tükörben, háromféle frizurát csinálnak a hosszú hajukból, két-három féle ruhát is felpróbálnak, és utána lemennek a boltba egy kiló kenyérért, meg egy liter tejért. Hát ez nevetséges. Ők az önimádók, abban élik ki magukat, hogy tetszelegnek maguknak. De van egy másik fajtája a hiú embernek. Az ilyen nem tud gyönyörködni magában, mert mindig talál valami hibát. Nem tetszik neki, hogy kövérebb, mint a másik, vagy hogy hajlott az orra, a szája nem elég vastag. Erre aztán elmegy az orvoshoz és plasztikai műtétet csináltat magának. Nincs megelégedve a Jóisten adományaival, nem hálás azért, amiért őt olyannak teremtette, amilyen. Aki ennyire el vannak bűvölve önmaguktól, és azt hiszik, hogy ők a legszebbek, azok a nárcisz típusú emberek. De ők nem csak a külsejüktől vannak elragadtatva, hanem a belső tulajdonságaiktól is. Azt hiszik, hogy ők mindenkinél okosabbak, ügyesebbek, talpraesettebbek, tehetségesebbek, vonzóbbak, különös kisugárzásuk van. Minden jót el tudnak mondani az ő természetükről, az egész alkatukról és viselkedésükről. Mindenkit, aki körülöttük van, lenéznek, semminek néznek. Ha valaki tehetségesebb, vagy okosabb náluk, akkor irigykednek, dühösek. Senkitől nem fogadnak el tanácsot. Inkább rá akarják erőltetni a saját akaratukat mindenkire. Tudjátok, drága Gyermekeim ezek az öntelt gőgös emberek a legsajnálatraméltóbbak, mert majd a Nagyfigyelmeztetéskor nem tudnak megtérni, mert a saját szemüknek se hisznek. Őbelőlük lesznek az ellenségeitek, vagy pedig közülük sokan meghalnak. Ezért arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok sokat ezekért az emberekért.

És most elmondom, hogy mit látok, Én a Mennyei Atyátok. Látom az Én virágoskertemet, itt ebben a teremben. Egy hatalmas nagy kert, tele csodálatos virágokkal. Ez szimbólum, ezek a virágok az Én Gyermekeim. Ti is köztük vagytok, vannak a virágok között piros rózsák, ezek olyan embereket szimbolizálnak, akik tele vannak szeretettel, áldozatkészséggel, még vértanúk is vannak köztük. Képesek meghalni a felebarátaikért. Azután vannak sárga rózsák az Én kertemben, azok pedig az Én leghűségesebb gyermekeim, akik nem törődenek azzal, hogy miket mondanak róluk, ők akkor is hűségesen jönnek ide az engesztelésre. Azután vannak fehér rózsák. Azok tartoznak közéjük, akik nagyon vigyáznak a lelkük tisztaságára, mindig gyónni mennek, mindig tele vannak bűnbánattal, és úgy érzik, hogy sohasem tiszta a lelkük egészen. Azután vannak pipacsok, ők egyszerű emberek, tanulatlanok, és mégis nagyon gazdagok, mert nagyon nagy szeretet van bennük. Azután vannak hófehér liliomok, ők azok a gyermekeim, akik megtartják magukat szűznek, úgy ahogyan születtek, és nekem ajándékozzák magukat, testestül-lelkestül. Vannak ibolyák is az Én kertemben, ők az Én szerény gyermekeim, akik a háttérbe húzódnak, a szobájuk mélyén kettesben vannak velem, imádnak Engem. És nagyon szerények, nem beszélnek magukról és csak mentik a lelkeket. Ezen kívül még számtalan, sokféle nemes virág és vadvirág van az Én kertemben, még nárciszok is vannak, akikről az előbb tanítottalak benneteket, hogy önteltek és gőgösek. Az Én kertemet hárman ápolgatjuk. Én az Örök Élet vizével locsolom őket minden áldott nap, az Én kegyelmeimmel, Jézus pedig szent vérével permetezi, és amikor elesnek, megtisztítja őket. A Szentlélek Isten pedig úgy viselkedik, mint a Nap. A kegyelme sugaraival élteti őket. Jönnek angyalaim és kérdezik: Fölséges Urunk, mikor szedhetjük már ki a gazokat, meg azokat a Nárciszokat virágaid között. És akkor Én így felelek: Legyetek nyugodtak, eljön az ideje a válogatásnak. Akkor majd arra kérlek benneteket, hogy az Én drága virágszálaimat szedjétek össze egy hatalmas nagy csokorba, és még nárciszokból is azokat, akik megtértek, és adjátok oda Mennyei Édesanyátoknak, a Szűzanyának. Ő pedig azt a nagy virágcsokrot felviszi a Mennybe, és a mennyei oltáromra vázába helyezi. A vázában az örök élet vize van, amit Én tettem bele előzetesen. És ez az örök élet vize táplálja őket, és életben tartja, örök életet ad nekik, és ott illatoznak Nekem örökkön örökké.  Ti is köztük lesztek. Én most megáldalak benneteket a helyes önszeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2011.09.21 ÉGI ÜZENETEK

Jézus:  A felebaráti szeretet

Jézus: Drága Gyermekeim! A szeretet még a reménynél és a hitnél is nagyobb. Én ma a felebaráti szeretetről fogok nektek beszélni. A múlt héten Édesanyám az Istenszeretetről tanított nektek.

A felebaráti szeretet benne van a főparancsban: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Én ehhez a parancshoz még hozzátettem valamit, amikor lejöttem a földre és ezt mondtam tanítványaimnak: „Szeressétek egymást úgy, ahogy én szeretlek benneteket!” És még hozzátettem: „Arról ismerjenek fel benneteket, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”

Drága Kicsinyeim, akik itt ültök előttem, ti is úgy szeressétek egymást, ahogy az apostolok szerették. Nektek is szól, amit nekik mondtam, hogy arról ismernek fel benneteket, hogy ide jártok az engesztelésre, és az Én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást. Tudjátok, milyen nagyot dobban a szívem mikor megérkeztek, és egymást öleléssel, csókkal fogadjátok, és mennyire örülök, amikor látom, hogy a búcsúzásnál is megölelitek egymást. És annak is örülök, hogy vannak köztetek olyanok, akik az autójukkal ide-oda hozzák az engesztelésre és vissza testvéreiket. Tehát bennetek drágáim, megvan a felebaráti szeretet és az egymás iránti szeretet. Ki szereti legjobban a felebarátját? Aki az életét is odaadja érte. Hát nézzetek Rám, Én meghaltam, utolsó csepp vérem is kiontottam, csak azért, hogy ti elnyerjétek a Mennyországot.

Hogy az életeteket adjátok a felebarátotokért az nem pontosan azt jelenti, hogy meg kell halnotok, hanem azt, hogy nagyon kell szeretni, áldozatosan kell szeretni a felebarátotokat. Az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit kell gyakorolni velük. Segíteni kell nekik, ha rászorulnak, meg kell bocsátani, ha megbántanak. Meg kell hallgatni őket, hogyha panaszkodnak, nem kell sajnálni rájuk az időtöket. Türelmesnek kell lennetek hozzájuk, akkor is, ha nem kellemes, hanem tüskés a természetük. Tapintatosnak kell lenni hozzájuk. Hát most elmondom nektek, hogy sajnos a világon rengeteg sok gyermekem van, akik a következőt teszik: Három csoportra osztják a körülöttük élő embereket: az első csoportba tartoznak azok, akiket szeretnek, tehát a családtagjaik, a legközelebbi, legkedvesebb rokonaik, a barátaik, azok az ismerőseik, akik jót tesznek nekik, azokat szeretik. A második csoportba osztják azokat, akik bántják őket, bosszantják, nevetségessé teszik őket, vagy megalázzák, vagy bántják fizikailag, bárhogy, akik rosszakaróik, tehát ellenségeik, ezeket az embereket nemhogy nem szeretik, hanem egyszerűen gyűlölik. A harmadik csoportba sorolják azokat az embereket a környezetükből, akik számukra nem jelentenek semmit, teljesen közömbösek. Az ilyenek, ha ott fekszenek az úttesten félholtan, akkor sem hajolnak le hozzájuk, hogy segítsenek rajtuk. Mert azt mondják, mi közöm hozzá?

Ó, Gyermekeim, örülök, hogy ti nem így gondolkodtok, hanem Engem követtek, és válogatás nélkül szeretitek az embereket. Ha jók, ha rosszak, ha kedvesek, ha kellemetlenek. Most nézzük Pál apostol mit mondott, milyen legyen a szeretet. Ő azt mondja: „Az igazi szeretet türelmes.” Mit is jelent az, hogy türelmes? Hogy nem idegesíti fel az embert a másiknak a viselkedése, lassúsága, kellemetlensége, szurkálása, vagy tehetetlensége, hanem mindig türelmes hozzá, minden esetben. Hát Én erre most szeretnék nektek egy példát elmondani, egy olyat, amelyikben bemutatom nektek először a türelmetlen embert, aztán a türelmeset.

A családban a mamának a 70. születésnapja van. Kap a fiataloktól egy mobiltelefont. Nagyon örül neki, rögtön arra gondol, hogy a távol lakó lányomat föl tudom majd hívni, meg a barátnőimet, meg az unokáimat, akik nem itt laknak ebben a városban. De aztán elborul a kedve, ránéz erre a kis szerkentyűre, és arra gondol: Istenem, hiszen én olyan buta vagyok, azt sem tudom, hogy kell ezt kezelni. Odafordul a vejéhez és azt mondja neki: Fiam, te olyan jó műszaki érzékkel rendelkezel, jöjj, segíts nekem! Mutasd meg, hogyan kell felhívni valakit, vagy hogyan kell fogadni, hogyha felhívnak. Nekem csak ennyit kell tudnom a telefonról, semmit többet, semmiféle játékot, amit ti csináltok, én csak felhívni szeretnék, meg fogadni a hívást.  A veje azt mondja, na jöjjön Mama! – de már volt a hangjában egy kis leereszkedő hangsúly. Jöjjön Mama, de aztán jól figyeljen ám, mert nem mondom el még egyszer! És akkor el kezdte mondani. Nézze, Mama ezzel a zöld gombbal kell a hívást fogadni, amikor pedig maga hív, akkor is ezt kell megnyomni. Aztán a piros gombbal befejezi a beszélgetést. Aztán nézze itt alul van egy gomb, ezzel kell a kulcsot kioldani. – Kulcsot? Miféle kulcsot? Nem adtatok nekem ehhez semmilyen kulcsot! – Jaj, Mama! – és a fejéhez kap a veje – Hát hogy lehet ilyen értetlen! Itt van kijelzőn a kulcs. Látja? – Igen látom. – Na ha ezt a gombot megnyomja, akkor kioldotta a kulcsot, és akkor már maga is tud hívni. Aztán megmutatta neki az SMS-ezést, megmutatta hogyan kell valakinek beírni a telefonszámát. És a végén megkérdezte: – Na Mama, akkor érti?  A mama így válaszolt: – Jaj, édes fiam, egy kukkot sem értek. Most már annyi gombot mutattál, hogy össze-vissza keveredett minden. A két kezébe temeti az arcát és jajgat: Jaj, Istenem, hiába kaptam ezt a szép ajándékot, én már csak ilyen buta vagyok. Aztán a veje kimegy onnan és a lánya odamegy hozzá: – Hát anyuka, ne legyél már olyan elkeseredett, hát azt hiszed, hogy ezt te nem tudod megtanulni? Dehogynem idenézz, vegyél elő egy papírt meg egy tollat! Megmondom, hogy melyik gombot mire használod. És mindent megmagyarázott szép türelmesen, az anyuka pedig mindent leírt. – Most felhívlak, próbáljuk ki! És felhívta az anyukáját. – Nézd meg, most csörög a telefonod, melyik gombot írtad fel a hívás fogadásra? – A zöldet! – Na látod, milyen okos vagy! Most nyomd meg a zöldet! És boldog a mama, mert tud beszélni, hallja a lánya hangját a telefonban. – Most változtassunk egyet! Te fogsz engem fölhívni. – mondja a lánya. És ezt is megtanította neki. És boldog volt a mama, mert ezt a két legfontosabbat 10 perc alatt megtanulta, türelmes lánya segítségével. Hát ez a türelem!

Mit is mond még Szent Pál? Azt mondja: „A szeretet jóságos.” Ez azt jelenti, hogy aki igazán szeret, az nagyon szívesen ad, sokkal szívesebben ad, mint kap. Annyira jó a szíve. Vagy aki igazán szeret, nem beszél semmi rosszat senkiről, nem tételez fel semmi rosszat senkiről, nem ítélkezik, nem rágalmaz. Tehát a szeret maga a jóságosság. Nézzük, mit mond még Szent Pál: „A szeretet alázatos.” Ebben az esetben mit is jelent az alázatosság? Ha valakivel valami jót tesztek, akkor szerényen és alázatosan magatokban kell tartani, senki ne tudja meg, hogy milyen jót tettetek a másikkal. Hogy adtatok egy kis pénzt egy családnak, vagy hogy egy szegény családnak egy használt gáztűzhelyet odaadtatok. Vagy megvigasztaltatok valakit, aki nagyon szomorú volt. Ezeket nem kell elmondani, elhíresztelni, mert akkor már el is veszett az értéke. Az emberek előtt nő a tekintélyed, de az Isten semmisnek veszi az ilyen szeretetet. Amit a jobb kéz tesz, azt a bal kéz soha ne tudja meg. Azután nézzük, hogy mit is mond még Szent Pál a szeretetről: „A szeretet önzetlen.”  Ez pedig azt jelenti, hogyha valakivel valami szeretetcselekedetet teszel, akkor nem azért kell tenni, mert számítasz valamire, és arra gondolsz, hogy majd ő is visszaadja. Aki igazán szeret, az nem vár viszonzást a szeretetéért. Hogyha meghív valakit, akkor nem biztos, hogy csak olyan valakit hív meg vendégségbe, aki majd biztos, hogy visszahívja, hanem a legszegényebbet is meghívja magához. Ez az önzetlenség, nem várunk viszonzást a szeretetért. Azután a szeretet nagyvonalú. Ez azt jelenti, hogy apróságokkal nem törődik az, aki igazán szeret. A saját akaratát nem akarja mindenáron érvényesíteni a másikon. Mondok erre is egy példát. Új menyecske érkezett a családba. Most még nagy a békesség és a szeretet. Az anyós és a kis menye együtt főznek a konyhában. Éppen húslevest csinálnak, már csak az egész bors hiányzik a levesből. A mama beleönt néhány szemet a tenyerébe, és a menyecske így szól: – Anyuka, várjon, mi nem így szoktuk, mi törött borsot szoktunk a húslevesbe tenni. És erre az anyuka előveszi a törött borsot és azt teszi a levesbe. És csak mosolyog egyet a kis menyére. Hát ennyi az egész, ennyibe került, hogy megmaradt a szeretetük egymás iránt. Azután azt mondja Szent Pál, hogy a szeretet nem féltékeny és nem irigy. Ó, Gyermekeim! A féltékenység annyi kapcsolatot szétzúz. Van két barát, nagyon jól megvannak egymással. De az egyik teljesen ki akarja sajátítani magának a másikat, nem engedi, hogy elmenjen másnak segíteni, nem engedi, hogy másokkal is beszélgessen. Gondolhatjátok, hogy ez a barátság nem tarthatott sokáig. Azután nézzük a házasságokat. Egy házaspárnál nagy volt a szerelem, amikor összekerültek. De sajnos a férfi nagyon féltékeny, ilyen a természete. Amikor mentek az utcán, és jött szembe egy férfi, vagy egy házaspár, és a nő rájuk mosolygott, és köszönt, akkor utána már egy rumlit rendezett. Annyira nem tetszett neki, hogy más férfiakra ránéz vagy köszön nekik, ez már egész beteges féltékenység. És az történt egyik nap, hogy a férfi szabadságot kapott, otthon volt a feleségével. Csöngettek, megérkezett a postás, egy levelet hozott. Kánikula volt, nagy forróság, és ömlött a veríték a homlokáról, szegény postásnak. A feleség már röpült is a csaphoz és egy pohár vizet adott neki. Ott állt a férje is mellette. Egészen belesápadta a férfi. Alig várta, hogy elmenjen a postás, nekirontott a feleségének. –Tudtam, hogy valami van köztetek! És attól kezdve gyanakodott rá. És egy borzasztó elhatározást hozott, elvitte a két kulcsot magával, és az asszonyt bezárta. Vállalta, hogy majd ő bevásárol, de az asszony ne menjen sehová, és a postást ide többé be ne engedje. Kirakott egy leveles szekrényt a kiskapura. Az asszony nem sokáig tűrte ezt az állapotot, pár hétig, de már egészen belebetegedett. Felhívta az édesanyját, az pedig a testvéreit. Eljöttek és hazavitték az édesanyjához az asszonyt. Vége lett ennek a házasságnak. Látjátok, a féltékenység ide vezet, tönkre teszi a kapcsolatokat. Az irigység a másik nagyon csúnya tulajdonság. Az emberek azért irigyek egymásra, mert az egyiknek előbb bújik ki a petrezselyme, mint a másiknak. Mert irigy azért, mert szebb az autója, vagy jobb felesége, vagy férje van. Tehát nagyon sok irigység van az emberek között, és ez megmérgezi az életüket. De még az Istenhez legközelebb állók között is van irigység, a választottak között is. Mesélek nektek egy esetet. Van egy választottam, akinek a gyógyítás kegyelmét adtam. Csodálatosan meggyógyulnak a betegek a keze alatt, Én gyógyítom meg őket, Én Jézus Krisztus. Egyszer csak megismerkedik egy olyan testvérrel, aki megkapta a látás és a hallás kegyelmét is a gyógyítás mellé. Akkor el kezd irigykedni. – De jó neki, meg tudja beszélni a betegek dolgát! Hogyhogy ő megkapja, én meg nem? Milyen sok áldozatot hozok, milyen sok mindenről lemondok, mennyit járok templomba, milyen fáradhatatlanul gyógyítom az embereket. Hát Uram, miért nem adod nekem is ezt a kegyelmet. Addig-addig piszkálta a gonosz őt, amíg beleültette a kételkedés gondolatát. Elment ehhez a testvéréhez és azt mondta neki, hogy bizony ő nem hisz abban, hogy Jézust látja meg a Szűzanyát, hanem a Sátán belebújt Jézus és a Szűzanya alakjában és az mutatkozik neki. Úgyhogy jobb lesz inkább, ha nem is foglalkozik ezekkel a különböző látomásokkal. Elszomorította azt a testvért, kételkedővé tette őt is, Én pedig megbüntettem gyermekemet. Irigységéért egyik napról a másikra elvettem tőle a gyógyítás ajándékát. Azután nézzük, hogy Szent Pál mint mond az igazi szeretetről: „Az igazi szeretet nem fuvalkodik fel.” Nem sértődik meg, nem érzékenykedik. Mindenki azt hiszi, hogy az érzékenység az egy kis aranyos emberi tulajdonság. Hát nem így van! Az egy utálatos rossz emberi tulajdonság, egy negatívum. Erre is mondok egy példát. Engesztelők között történt. Tízen imádkozzák a rózsafüzért, énekelnek, engesztelnek egy templomban, egy városban. Szépen megy ez az engesztelés, mentik a lelkeket. De egyik nap jön a kísértés, a következőképpen. Azt mondja a csoportvezető: – Ide figyeljetek, Gyerekek, nyissátok ki  a Hozsannát és mondok egy számot, hogy melyik ének jön, mert most a rózsafüzérnél ezt az éneket fogjuk énekelni, hiszen már nagyon régen énekeltük, és még nem tudjuk olyan erősen. Egy kicsit gyakoroljuk! A többiek mondták, hogy ez nagyon jó lesz, de volt közöttük egy, aki felfújta magát, dühös lett, és azt mondta: – Én ezt nem énekelem veletek! – De hát miért? – Hát azért, mert ez egy csúnya ének! – Csúnya? Hát hogyan lehetne csúnya a Hozsannából bármilyen ének? Csak még nem tudjuk olyan nagyon. – Na látjátok, ezért nem éneklem, mert nem tudom a dallamát. – Hát majd megtanulod. A csoportvezető tudja. – Nem és nem! – erre felállt, összecsomagolt, nem is köszönt, fogta magát és elment. Két hét múlva enyhült meg, akkor tért vissza a csoportba. Hát látjátok, ilyen a felfuvalkodott ember, ilyen ellenszenves. Drága Gyermekeim! Amikor a Mennyei Atya magához szólít majd benneteket, és ott álltok az én ítélőszékem előtt, akkor nem azt fogom tőletek kérdezni, hogy milyen valláshoz tartoztatok, vagy hogy hány rózsafüzért mondtatok el, még azt sem fogom kérdezni, hogy mennyit böjtöltetek, holott ezek fontos dolgok, de mégsem ezzel fogom kezdeni. Hanem azzal, hogy mennyi szeretetet adtatok a körülöttetek élő embereknek? Mégpedig a szorosan körülöttetek lévő családtagotoknak, a férjeteknek, feleségeteknek, a gyermekeiteknek, az unokátoknak, a szomszédaitoknak, a kollégátoknak. Ezt fogom csak kérdezni, semmi mást. És amikor majd jön a feltámadás, nagyon soká, amikor a Mennyei Atya a testeteket a lelketekkel egyesíti, és Én, a feltámadt emberiség felé fordulok, rátok mutatok, és azt mondom. „Jöjjetek a jobb felemre, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a kezdettől nektek készített helyet, azért, mert amikor éhes voltam, ennem adtatok, mikor szomjas voltam, inni adtatok, mikor meztelen voltam felöltöztettetek, amikor beteg voltam, börtönben voltam meglátogattatok. És erre gyermekeim majd megkérdezitek tőlem: Uram Jézus, mikor láttunk Téged éhezni, vagy szomjazni, hiszen nem is éltél itt közöttünk. Mikor láttunk téged betegen, vagy a börtönben, vagy mezítelenül. És akkor én így felelek: ‑ Amit eggyel a legkisebbek közül tettetek, azt velem tettétek. Tehát, Gyermekeim ebből láthatjátok, hogy az Utolsó Ítéleten is megmutatkozik, hogy az első és legfontosabb a világon a szeretet. Nyissátok ki a szíveteket mindenki felé, mindegy hogy milyen az illető! Mutassatok példát, hogy lássák az emberek, hogy ti ide jártok, hallgatjátok a Mi tanításainkat, és ez a tanítás megfogan bennetek. És valóban mindenkit szerettek, még azt is, aki szembe jön veletek, és azt mondja, hogy egy szektából jöttetek, mindenkit szeretni kell.

És most elmondom nektek, hogy hogyan van itt jelene a Szentháromság és a Szűzanya. Akkor, amikor kezdtetek gyülekezni, már itt volt az egész Szentháromság, itt álltak középen, most Én voltam középen, aki tartottam a tanítást. A Mennyei Atya jobbról, a Szentlélek balról és mindnyájan ember formában jelentünk meg. Végighallgattuk ezt a tanítást. És most a Szűzanya odamegy közétek. Érezzétek úgy, hogy most ott van veletek szemben. Belenyúl a kebletekbe, és kiveszi a ti szeretettől lángoló, lobogó és dobogó kis szíveteket. Visz magával egy aranyláncot és felfűzi. És így szól hozzátok: Egybe fűzlek benneteket, hogy szeressétek egymást továbbra is, hogy soha el ne szakadjatok egymástól. És most a Szűzanya összekötözi a lánc két végét, és odajön elénk, a Szentháromság elé. Letérdel előttünk, fölnyújtja a láncot hozzánk és így szól: Drága Szentháromság, áldjátok meg az én drága engesztelő gyermekeim szeretettől lángoló szívét. És töltsétek fel a szívüket, a ti válogatás nélküli, feltétel nélküli és önzetlen, örök isteni szeretetetekkel! És akkor a Szentháromság mindegyik tagja, az Atya, a Szentlélek és Én is, egy keresztet rajzolunk a lánc fölé a szívetek fölé. Megáldjuk szíveteket, majd a Szűzanya visszaviszi a láncot közétek, mindenkinek visszateszi a megáldott és feltöltött szívét a keblébe. Azután ide jön elétek, szemben veletek, és a Szentháromsággal együtt egy nagy keresztet rajzol a levegőbe és így szólunk: Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2011.09.14 ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya:  Istenszeretet

Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! A szeretet rendkívül fontos. Annyira elképzelhetetlen szeretet nélkül az ember élete, mint ahogy a virág napfény nélkül nem tud megmaradni. A fuldokló levegő nélkül és a szomjas ember víz nélkül. Hogy mennyire hiányzik a szeretet, és mi történik azzal, aki nem kap belőle, arra most én egy nagyon szép példát fogok mondani az életből.

Ilonka néniről van szó. 82 éves, egész életét rááldozta a vele együtt lakó családjára. A legkisebb fiával és annak családjával lakik együtt már évtizedek óta. Sütött, főzött, vasalt, mosott rájuk. Vitte a gyereket az óvodába, amikor kicsi volt. De most egy nagy változás történt az életében. 3 szoba van a lakásban, az egyikben lakik Ilonka néni, a másikban a 22 éves unoka, a harmadikban pedig a szülők. A fiúnak megtetszett egy leány, udvarolt neki egy darabig, majd elvette feleségül. Természetesen nem volt külön lakása, és odahozta a szobájába. Együtt laktak, Ilonka néni azt hitte, minden folytatódik, úgy mint eddig. De most már a fiatal menyecske változtatott a helyzeten. Azt mondta, hogy ő önálló akar lenni, ne legyenek közös háztartásban. Egy konyha volt, és bizony elég nehéz volt megosztozni, hogy ki mikor főz. De mégiscsak sikerült valahogy békében megoldani. De aztán történt egy másik változás is. Megszületett az első unoka, Ilonka néninek a dédunokája. A fiatalasszony és a férje szerették volna, ha még egy szobájuk van. Kevésnek tűnik valahogy ez az egy szoba hármuknak. Megbeszélték a szülőkkel, hogy Ilonka nénit ki fogják helyezni a garázsba. Ilonka néni nagyon jó szívű volt, beleegyezett. A garázs alját szépen lefedték línóleummal, szigetelték az oldalát, hogy ne fázzon meg télen, kihurcolták a bútorait. Ilonka néni ezután ott lakott a garázsban. Nem volt már szükség semmire tőle, nem várták, hogy eljöjjön vásárolni, nem várták, hogy főzzön, mosson, vasaljon, semmi munkát nem fogadtak el tőle. Ezért egy kicsit szomorú volt, de aztán arra gondolt: -Ott van nekem az Úr Jézus, meg a Szűzanya, és ott a rózsafüzérem. Legalább többet tudok majd imádkozni. De sajnos ez a béke nem sokáig volt ott a szívében, ahogy ott ült a garázsban az ágyán. Mert egyszer csak vettek egy új, milliókat érő autót a fiúnak. Nézték, hogy az autó ott van az udvaron, ráesik az eső, jön a tél,  hóban, fagyban ott lesz a drága autó, ennek a garázsban a helye. Összedugták a fejüket a családtagok, és elhatározták, hogy Ilonka nénit beteszik a szociális otthonba. Szereztek is neki egy jó helyet. Ilonka néni elszomorodott, azért mert meg kellett válnia a családjától és az ő ismerős, kedves bútordarabjaitól, személyes tárgyaitól. De mit volt mit tenni, megértette, hogy az autó nem mehet tönkre. Szomorú volt, hogy az autót jobban szeretik, mint őt, de elfogadta ezt a helyzetet. Bekerült a szociális otthonba és ott egy nagyon kellemetlen szobatárs jutott neki. Hogy ha becsukta az ablakot az volt a baj, ha kinyitotta az volt a baj, ha imádkozott a kis ágyán, némán, csendben, akkor zavarta, hogy ő nem tud aludni. Ha a kislámpáját meggyújtotta, akkor megint csak veszekedett. Aztán amikor a bőröndből elővette a szép nagy keresztjét a corpussal, és gondolta, hogy ez az egy tárgy, amit magával hozott, hát ezt most kiteszi az ágya fölé. Kalapácsot és szöget is hozott magával, annyira előrelátó volt. De abban a pillanatban, ahogy megfogta a szöget és a kalapácsot, társa rögtön veszekedni kezdett vele, hogy ezt hagyja abba, hogy semmit nem lehet kitenni a falra. Azonnal megy és megmondja gondnoknak, hogy összeszurkálja a falat. Mit volt mit tenni, szegény Ilonka néni ráfektette a keresztet a párnájára, attól kezdve együtt aludt Jézus Krisztussal. Nem baj, így legalább közelebb volt hozzá, hozzásimulhatott. Megpuszilgathatta közben, ahogy lefeküdt. Az zavarta legjobban, hogy nem lehetett imádkozni úgy, mint otthon a garázsban. És erre fogta magát és elment a templomba. Be volt zárva, csak a rácsig volt nyitva. Nem baj, nem zavarta őt, bement, látta a tabernákulumot a rácson keresztül. Elmondta a három rózsafüzért állva, mert ott bizony nem volt szék, nagyon elfáradt a 82 éves lábaival, de azért ezt megtette nap mint nap. Egyszer eszébe jutott, hogy most már el kellene menni a férjéhez is a temetőbe. Tél volt, jó hideg, és nagy volt a hó. Felvette a hosszúszárú csizmáját, a meleg télikabátot, rózsafüzért a zsebébe és ment a temetőbe. A férje sírja mellett volt egy kis pad és arra le akart ülni. Látta, hogy vastagon ellepte a hó, a kezével lesöpörte és leült. El kezdte mondani a rózsafüzért, de nagyon hideg volt, a szíve egészen összeszorult, és rosszul lett. Hirtelen rádőlt a padra, a padról legurult a földre, a hóba, és három nap múlva találták meg a holttestét összefagyva.

A szomorú történetből láthatjátok, kicsinyeim, hogy mennyire hiányzik a szeretet az embernek. Hogy hova vezet, ha nem kap semmi szeretetet. A szeretet három területre lehet osztani: az egyik az Istenszeretet, a másik a felebaráti szeretet, a harmadik az önszeretet.

Ma, gyermekeim, az Istenszeretetről fogok nektek beszélni.

Először nézzük, hogy Isten hogyan szereti az embereket, a teremtményeit. Amikor Istenről beszélek, mindig az egész Szentháromságra gondoljatok. Az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre. Hát hogy szereti Isten a teremtményeit? Először is válogatás nélkül. Neki mindegy, hogy valaki fehér, fekete vagy sárga bőrű, egyformán szereti. Neki mindegy, hogy az egyik férfi, a másik nő. Egyformán kedves neki. Vagy az egyik gyerek, a másik felnőtt. Vagy az egyik vallásos, a másik hitetlen. Vagy az egyik katolikus, a másik zsidó vagy muszlin. Teljesen mindegy Istennek, ő egyformán szeret minden embert, aki csak él a világon. A másik, ami jellemző Isten szeretetére, hogy feltétel nélkül szeret. Egyszerűen nem mond semmi feltételt az embereknek, hogy most ilyen vagy olyan légy. Soha nem mondja Isten, te nem jársz templomba, ezért téged nem szeretlek. Ilyet ő soha nem ejt ki a száján. Vagy te parázna vagy, mert együtt élsz egy férfivel, és nem házasodtatok össze, nincs rajtatok az áldásom, nem szeretlek titeket. Ilyet Isten soha nem mond. Vagy nem szeretlek, mert ítélkezel, mert káromkodsz. Viszont felállította Isten a Tízparancsolatot, és aki annak nem tesz eleget, az azért elszámolás alá kerül majd halálakor, az első ítéletkor, és az utolsó ítéleten. De addig rengeteg kegyelemmel árasztja el. A harmadik, hogy Isten szeretete örök. Ugye ha mi, emberek megismerünk egy kellemes, jó természetű embert, akkor rögtön rajongásig tudjuk szeretni, és ez a szeretet eleinte még nagyon erős és lángol a szívünkben. De ahogy megszokottá válik az a felebarát, a szeretet egyre enyhébb lesz iránta. Gondoljatok egy házaspárra. Most egy negatív példát mutatok nektek:

Két fiatal összeházasodik, nagyon szeretik egymást, őrületig szerelmesek. Aztán összeköltöznek, és megismerik egymás természetét, és a szerelem egyre jobban elhal bennük. Mindig gyengébb, gyengébb lesz bennük, elhalványodik, a végén pedig szinte gyűlöletté válik. Tehát az ember nem állhatatos a szeretetben. Az ember szeretete nem tart örökké. Milyen más Isten szeretete irántunk. A fogantatásotoktól kezdve, egészen örökkön örökké a halálotokon át, a túlvilágon át, örökké tart az ő szeretete, soha nem múlik el. És talán akkor lesz a csúcsán a szeretete, amikor ott leszünk mellette, vele együtt élünk ott a Mennyországban.

Eddig arról volt szó, hogy Isten hogyan szeret bennünket, most pedig arról szeretnék beszélni, hogy miért kell szeretni Istent nektek, gyermekeinek.

Először is gondoljatok arra, hogy Isten, a hatalmas Úr, az Ég és a Föld Ura megteremtette a világot. Az egész Világmindenséget, a Naprendszereket, ezen belül megteremtette a bolygókat, csillagokat, a bolygókhoz tartozó Holdakat, és magát a Földet. Szeressétek Istent ezért a gyönyörű Földért, amit lakóhelyül adott nektek! Szeressétek Istent a kék égért, a rajta úszó fehér bárányfelhőkért, a zöld rétekért, a fenséges erődkért, a hófödte hegycsúcsokért, a lankákért, a virágos mezőkért, a madárcsicsergésért, a kedves vadállatokért, akik olyan gyönyörűek, a cicátokért, a kutyátokért és szeressétek az emberért, mert végül az embert is megteremtette, és személy szerint téged is életre hívott. Ó, milyen boldogság ez, hogy meghívott Isten bennünket a földi életre, mert a földi élet igaz, hogy sok szomorúságot, gondot okoz nekünk, de ugyanakkor örömöket is ad. Hát mennyire lehet örülni annak, amikor a napod jól sikerül, mindent meg tudsz oldani, amit beütemeztél, vagy mennyire lehet örülni egy jól sikerült vizsgának, vagy amikor egy súlyos betegségből meggyógyulsz. Vagy mikor a kicsi unokád rád mosolyog vagy felkacag. Annyi szépség van már ebben a földi életben is.

De szeressétek Istent a szenvedésekért is! Mert a szenvedés is érték, majd erről később fogunk beszélni. Szeressétek Istent a többi emberért, akiket körétek állított, a hozzátartozóitokért, barátaitokért, rokonaitokért, ismerőseitekért, az ellenségeitekért. Mert ha mindig csak kedvesen, kényeztetve, nagy szeretettel szólnak hozzátok, akkor hiúak lennétek, önteltté válnátok. Kell, hogy legyen egy rosszakaratú ember is valahol a környezetedben, aki a hibáidra keményen rávilágít, tükröt tart eléd. Tehát szeretni kell Istent még az ellenségeitekért is.

És most nézzük, hogy az ember, mit tud adni Istennek ezért a nagy szeretetért! Mivel tudja kifejezni, hogy ő is szereti Istent. Például az imával. A napi 24 órából kell, hogy találj 1-2 órát, vagy 3-at, vagy 5-öt tetszés szerint, kinek hogy van hozzá kedve, beállítottsága, lehetősége. Kell egy kis időt szakítani Istenre, amikor csak Vele vagy. Senki más, csak Isten és te, ti ketten vagytok együtt a kis szobádban, rejtekedben. És akkor hívni kell Őt, az egész Szentháromságot, hogy jöjjön oda, hogy ott legyen körülötted. És akkor érezni fogod a jelenlétüket, dicsőíteni kell őket, ha már odahívtad, mindegyiküket külön-külön. Azután elmondani a kéréseidet, a köszönetedet, a háládat, és amikor ez megtörtént, akkor el lehet kezdeni imádkozni. És ahogy belefogsz, mondjuk egy rózsafüzérbe és mondod a Miatyánkjait és Üdvözlégyeit, azt veszed észre, hogy nem tudsz figyelni. Éppen ezért azt kell tenni, hogy a rózsafüzér tizedei előtt, mindig elmélkedni, szemlélődni kell. Pl. a fájdalmas rózsafüzér második tizedénél vagyunk, (Akit érettünk megostoroztak. Mielőtt belekezdenél ebbe a 10 üdvözlégybe, csak annyit mondjál a te Jézusodnak: „Uram Jézusom, szeretlek Téged, megyek oda az ostorozó oszlophoz, ahol vagy, látom levetkőztettek, teljesen meztelenül állsz ott. Ó, de boldogan eltakarnálak, hogy ne nevetgéljenek rajtad a gonosz emberek. És most felkötöznek az oszlophoz, előveszik korbácsaikat, azokat a szörnyű szerszámokat és nagyokat vágnak a hátadra, Jézusom, bár inkább engem korbácsolnának, mert én bűnös vagyok, te pedig egészen ártatlan. És gondoljatok bele, ahogy így imádkozzátok a rózsafüzért, az örvendetesnél, a dicsőségesnél is, a világosság rózsafüzérnél is. Mindenhol kell, hogy eszetekbe jusson egy mondat. Ha nem is jut eszetekbe más, csak ennyit mondjatok közben: Jézusom szeretlek, Szűzanyám jöjj ide, te is imádkozz velem! Elég ennyi is, és már a lelked felfrissül és tele leszel szeretettel. A konkrét imaidőn kívül mást is kell nyújtanod Istennek, hogy érezze, mennyire szereted. A nap 24 órájában szinte állandóan engesztelni kell őt. Nagyfalun is ezt mondja Csilik Atya.

Mit is jelent ez, hogy a nap 24 órájában engeszteljük? Talán állandóan imádkozni kell, és elhanyagolni az állapotbeli kötelességeinket? Nem, egyáltalán nem azt jelenti, csak azt, hogy belevonod az életedbe. Amikor felébredsz, rámosolyogsz Jézusra, és mondod: Köszöntelek édes Jézusom, hálásan köszönöm, hogy ki tudtam magam pihenni az éjszaka. Neked adom az előttem álló napot. Irányítsd értelmemet, szívemet, segíts dönteni ebben-abban. Vagy amikor dolgozol a kertben és már nagyon fáj a derekad, túlságosan forrón süt a nap, letörlöd a homlokodról a verítéket, fölegyenesedsz és mondod: Jézusom, neked adom fáradságomat, oszd ki a hitetlen és közömbös lelkek között, hogy megtérjenek. És nem is folytatom, mert annyi mindent lehet mondani Jézusnak a nap folyamán, és ezzel érezni fogja, hogy mennyire szereted. Az ima után itt van a hála. Gondoljatok bele, hogy mennyi mindenért kell köszönetet mondani a Jó Istennek. Természetes, hogy hálásak vagytok, ha valami jól sikerül, hálásak vagytok, hogy fedél van a fejetek fölött, hogy ki tudtátok fizetni a számláitokat, hogy nem nyomorogtok. Hálásak vagytok, hogy a gyereketek átment az érettségin, vagy jól sikerült neki. Hálások vagytok, hogy megszületett az unokátok. Tehát az természetes, hogy a jó dolgokért hálásak vagytok. Még az egészségetekért is hálát adhattok. De az már nem annyira természetes, hogy pl. hálát kellene adni Istennek azért, hogy van két lábatok, amin el tudtok menni a templomba, az engesztelésre. Van két dolgos kezetek, amivel még meg tudjátok művelni a kerteteket, meg tudjátok főzni az ebédet, el tudtok mosogatni, tudtok dolgozni. Azután van két szemetek, amivel sok minden szépséget láthattok az életben, elképzelitek, hogy milyen lehet sötétségben élni. És ezért hálát kell adni, a szemünkért is. Hálát kell adni azért is, hogy hallotok. Amikor valami szép zene van a rádióban, vagy a tv-ben, jó gyönyörködni a zenében, végighallgatni a nagy művészek szimfóniáit. Azután, mikor átmentek az úttesten, milyen jó, hogy halljátok az autók dübörgését, mert különben, ha nem hallanátok, és nem lennétek eléggé szemfülesek, elütne könnyen az autó, tehát a hallásotokat is meg kell köszönni. Ami olyan természetesnek tűnik, mind meg kell köszönni. Hogy nem vagytok tolószékben, tudtok jönni-menni. Hogy nem vagytok ágyhoz kötöttek. És ha tolószékben vagytok azt is meg kell köszönni, hogy értelmeteket még mindig meghagyta a Jó Isten. Tudtok imádkozni, tudtok szeretni. Tehát mindezért hálával tartoztok Istennek.

Azután a harmadik, amivel ki tudja fejezni az ember az Istenszeretetét az áldozat, az önmegtagadás és a szenvedés. Nézzük a szenvedést! Ha van valami betegséged és fájdalmad, akkor ti, engesztelők máshogy fogjátok ezt fel, mint azok, akik nem vallásosak. A nem igazán hívő emberek a szenvedéstől dühösek lesznek, még káromkodnak is. Ilyeneket mondanak, hogy Isten miért ver engem, miért nem a szomszédomat veri, vagy miért nem a kollégámat, az mennyi bűnt elkövet. És akkor én, aki rendesen éli az életét, én szenvedjek itt. Nos hát, a nem igazán hívő ember így fogadja a szenvedést.

De ti még a szenvedéssel is ki tudjátok fejezni Isten iránti szereteteteket. Mert, ha beleestek egy betegségbe és fájdalmatok van, akkor nem méltatlankodtok, hanem elfogadjátok és felajánljátok Istennek azért, hogy lelkeket mentsetek. Azért kell lelkeket mentenetek a fájdalmaitokkal, mert Isten éhezik és szomjazik a lelkek után. És hull a könnye, azért mert látja a pokol felé haladni azt a rengeteg sok millió embert. És csodálatos módon a ti szenvedéseiteket átalakítja - ha felajánljátok - kegyelemmé, és rászórja ezeknek a millióknak a fejére és nagyon sokan közülük megtérnek. Azután nézzük az áldozatok kérdését! Hogyan lehet áldozattal kifejezni, hogy szereted Istent? Hogy lehet örömet okozni Istennek?  Itt van a böjt vagy a virrasztás, mint áldozat. A böjtöt ugyanúgy, ha vállalod, föl lehet ajánlani a lelkek megtérésért. De, aki nem egészséges, annak nem szabad böjtölni, legalábbis gyomorböjtöt végezni. Azért, mert a test a Szentlélek temploma, és aki azt rongálja, bűnt követ el. Tehát a cukorbetegek, gyomorbetegek stb. nem böjtölhetnek, nem szabad nekik, Isten nem engedi. De akkor mit tegyenek ők? Itt van pl. a nyelv böjtje. Ha nagyon szeretsz beszélgetni, egyik nap elhatározod, hogy most lecsökkented a beszélgetéseket, most csak a legfontosabbakat fogod kimondani a családtagok vagy a szomszédok között. Vagy ami még sokkal nehezebb, hogy hallasz egy hírt, pl. hogy a szomszédasszony megcsalja a férjét. És ezt, mint újdonságot szeretnéd elmondani ennek is annak is, de ha böjtölni akarsz a nyelveddel, egy szót sem szólsz, magadba zárod. Vagy ha megbántottak, megsértettek, mondjuk a menyed vagy a vejed, durva szót mondott, akkor olyan jó lenne elpanaszolni valakinek, aki meghallgatna, megvigasztalna, mondaná, hogy ó, hát pont neked mondanak ilyet, ez nem is igaz, ez rágalom, szegénykém. És ezt az együttérzést várod a másik embertől, és ezért szeretnéd elpanaszolni. De ha a nyelvedet böjtölteted, akkor magadba zárod ezt a fájdalmadat, nem mondod el senkinek, csak Jézus Krisztusnak. Ez nagyon nehéz.

De higgyétek el, megadja hozzá a kegyelmet, csak kérni kell. Azután ott vannak az önmegtagadások, amikor lemondasz valamiről, amit nagyon szeretsz. Képzeld el magad, hogy mész az utcán hőségben, kánikulában, csorog a víz az arcodról, és egy cukrászda ajtaja nyitva van. Be szoktál menni ide, és veszel egy fagyit általában. De most eszedbe jut Jézus, szeretetet érzel iránta, örömöt akarsz neki szerezni, elfordítod a fejed, nem mész be és nem veszel fagylaltot. Ezt egyszer-egyszer megteszed. Ez egy nagyon szép önmegtagadás. De van ennek egy magasabb foka, ahová már kevesen jutnak el. Elhatározod, hogy hátralévő életedben végig lemondasz a fagylaltról, vagy a fekete kávéról, vagy a szeszes italról, vagy bármiről, amit te szeretsz. Minél jobban kiüresíted magad, drága gyermekem, annál előbbre jutsz az életszentség útján. Amikor már egészen kiüresítetted magad, és mindenről lemondtál, ami neked kedves, akkor foglalja el igazán Jézus helyét a szívedben. Vannak egész apró, jelentéktelen önmegtagadások, de Isten előtt hatalmas kincsek. Rászáll egy légy a karodra, nem zavarod el, hagyod, hadd kellemetlenkedjen egy kicsit, Isten kedvéért, hogy örüljön, hogy áldozatot hozol. Vagy viszket valahol a bőröd, nem vakarod meg, vagy nagyon szomjas vagy, már nyúlsz is a pohár után, de aztán eszedbe jut az Úr Jézus szomjúsága és csak két perc múlva iszol és felajánlod a lelkekért. Vagy mész az utca napos oldalán, csorog rólad a víz, mert annyira meleg van. A másik oldal, ahol a dolgod lenne, árnyékos, de te mégsem mész át, végig mész a napos oldalon Isten iránti szeretetből. Ez egy gyönyörű önmegtagadás. A Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek nagyon szereti az önmegtagadásokat. Azt szokták ígérni, ha mindennap végzel önmegtagadást nagyon nagy lépésekben fogsz haladni a szentté válás útján.

És most befejezem, amit az Istenszeretettel kapcsolatban szerettem volna tanítani nektek. Elmondom, hogy a tanítás alatt hogyan is van jelen a Szentháromság. A Mennyei Atya hosszú, fehér ruhában és aranypalásttal a vállán, gyönyörű csillogó aranykoronával jelent meg, mint az Ég és a Föld Ura, Királya. Ide áll elétek, és ahogy itt áll ezt mondja: „Gyermekeim! Most leveszem a koronámat, ide teszem a kezembe. Emlékezzetek az első parancsomra: „Én vagyok a te Urad, Istened, Uradat Istened imádd, és csak neki szolgálj!” Hát én most ezt szeretném megvalósítani egyenként a ti kis szívetekben. Végigmegyek köztetek, megfogom a koronámat, és beleteszem mindegyiketek szívébe, mert szeretném elérni, hogy Én legyek a ti szívetek Királya. Hogy Én mondhassam meg, mikor mit tegyetek, hogy Én szerethessek helyettetek. Engedjétek meg ezt, kicsinyeim! És most mindegyiketek homlokára rajzolok egy kicsi keresztet. Most a Szűzanya szól újra: Drága Gyermekeim! A Mennyei Atya idejön a helyére, itt áll veletek szemben, és most az Úr Jézus következik, de hogyan! Pici 3 éves gyermekként, úgy fog szólni hozzátok. Itt áll mellettem, édesanyja mellett, és azt mondja: „Édesanyám, vegyél öledbe és vigyél körbe a testvéreim között. – Mi van a kezedben, kisfiam? –Az én kezem tele van apró kicsi piros szívecskékkel. Annyi szív van a kezemben, ahányan itt ülnek ebben a teremben. Vigyél oda édesanyám, mindenkinek szeretnék egy kis piros szívet beletenni a szívébe. És már viszem is kisfiamat. És mikor beleteszi a kis szívet a szívetekbe, így szól hozzátok. Azért teszem bele kicsi gyermekszívem a ti szívetekbe, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az én szívem, hogy mindig mondjátok el napközben, sokszor a fohászt: „Jézusom édes szíve add, hogy mindig jobban szeresselek.” És ahányszor elmondjátok, ez a szív mindig egy kicsit nagyobb lesz, és a végén akkora lesz, mint a ti szívetek. És most egyenként, miután kicsi szívemet beletettem a ti szívetekbe, kicsi karomat kitárom, átölelem a nyakatokat és egy gyermeki csókot lehelek az arcotokra.

És most Én, Szűzanyátok szólok újra hozzátok. Visszajön a kicsi Jézus az ölemben, és ide leállítom magam mellé. És most a Szentlélek következik. Hófehér, hosszú ruhában áll itt, hosszú, fehér szárnyakkal, egészen a földig ér a szárnya. A kezében van egy aranyszínű lapos kehely, és ebbe a kehelybe magas tűz lobog az Ő szeretetlángjának tüzével. Amikor kezdtetek gyülekezni, megtelt a terem angyalokkal. A sok angyal közül egy 5-6 éves forma angyal idejön a Szentlélekhez segíteni. A Szentlélek Isten odaad a kezébe az apró kis gyertyákat, mint amilyeneket a körmenetben is szoktak vinni. Még nincsenek meggyújtva. A Szentlélek Isten az angyalkával körbemegy köztetek. Az angyalka egyenként nyújtja a gyertyákat a Szentlélek Istennek, aki meggyújtja az Ő szeretetlángjával, és belehelyezi a szívetekbe. És ezt mondja a Szentlélek: Drága Gyermekem! Most az én isteni szeretetlángomat teszem a szívedbe, hogy úgy szeress Engem, a Szentlélek Istent, mint ahogy Én szeretlek téged, hatalmas, lángoló szeretettel. Emlékezz vissza arra, hogy minden jót, ami benned van, minden erényt Én ültettem a szívedbe! A legszebb erényeteket elsősorban: a hitet, a reményt, a szeretetet.

És most visszajönnek ide a sorba, hárman állnak egymás mellett és Én, Édesanyátok. És mi mindnyájan felemeljük a kezünket, és egy nagy keresztet rajzolva megáldunk benneteket az Istenszeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.09.07 ÉGI ÜZENETEK

Szentlélek:  A remény

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok.

A reményről foglak tanítani benneteket. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán a hitről volt szó, mert azt magyaráztuk nektek, hogy annak, aki a tökéletesség útjára lép, egy szilárd, tökéletes jellemet kell kialakítani magában, és utána erre a szilárd jellemre rá kell építeni a természetfeletti jellemet, amelynek három alapja van: a hit, a remény és a szeretet.

Ma a reményről tanulunk. Drága Gyermekeim, remény nélkül az élet lehetetlen, nagyon fájdalmas, depressziót okoz, sőt öngyilkossághoz vezethet, ha valakiben nincs semmi remény. Én most azt szeretném nektek mondani, hogy lehet reménykedni a földi dolgokban, pl. az anyagi gondokban, hogy majd sikerülnek, a betegségekben, hogy majd meggyógyulsz belőle, vagy sikered lesz a munkában, amibe belefogtál, de kell reménykedni az Örök Életben is. Most egy példát szeretnék nektek elmondani arra, milyen az ember lelke, amikor egészen reménytelen, és milyen akkor, amikor végre tud remélni. Egy főnővérről van szó. Hirtelen nagyon rosszul lett a szívével. A kórházban rögtön ott a helyszínen kivizsgálták, és megállapították, hogy súlyos infarktust kapott, nagyon súlyosat. De azon kívül más egyéb szívproblémákat is megállapítottak nála. Azt mondták, hogy a műtétet nagyon gyorsan el kell végezni,  és hogy a műtét sikerének az esélye nagyon kicsi. Szegény nővér gondolkodott, mit csináljon. Még fiatal, 45 éves, van egy kislánya, még szeretne élni. Végül is úgy döntött, hogy műtsék meg. Hozzá kell tenni, hogy teljesen ateista. 10 éves koráig vallásosan nevelődött, még elsőáldozó is volt,  aztán teljesen elfordult Istentől, nem járt többé templomba. A barátok, a főnökök, a tanárok teljesen a rossz útra terelték a meggyőződését. És így ment neki a műtétnek, ilyen hitetlenül.

Túl volt a műtéten, a Mennyei Atya nem engedte, hogy meghaljon a műtét alatt. De utána rizikós volt, hogy életben tudják-e tartani vagy sem. A műtét után két nappal meglátogatta az egyik beosztottja, egy nővérke, aki őt nagyon szerette. És látja, hogy hullik a könnye. Ezt a főnővért Erzsikének hívják. –Miért sírsz Erzsikém? Ne szomorkodj, olyan rossz nézni. – Hát hogyne sírnék, amikor tudom, hogy meg fogok halni.
– Nem fogsz meghalni. Lehetséges, hogy megsegít a Jó Isten. – Engem? Hát tudod, hogy ki vagyok én? Ismersz te engem, a lelkemet egyáltalán? Volt két abortuszom. Fiatal lány koromban váltogattam a fiúkat, azután nem is mentem férjhez, csakúgy összeálltam egy barátommal. Egy darabig együtt éltünk, és ebből a kapcsolatból született a lányom. De ez a férfi elhagyott, azóta egyedül vagyok, keresem a társamat. És hirtelen elkapott ez a betegség, hát azt hiszed, hogy nekem megbocsátana Isten, ha egyáltalán van Isten, ha egyáltalán van Mennyország és Pokol. Azt hiszed, hogy én nem a pokolba jutnék? Teljesen oda való vagyok, ha van Pokol. És erre azt mondja a nővérke neki: – Nehogy azt hidd! Téged ugyanúgy szeret Jézus, mint engem, aki napi áldozó vagyok. Meg akarja menteni a lelkedet, lehet, hogy a testedet is. Csak tudod mire vár? Az első lépésedre, hogy fordulj hozzá a szívedből a gondolataiddal, a szavaiddal és mondd, hogy Jézusom, megbántam bűnös életemet, gyónni akarok, meg akarok tisztulni. Bocsáss meg, hogy ilyen mélyen és ilyen sokszor megbántottalak. Ha ezt a lépést megteszed, Jézus lehajol hozzád, magához ölel, és nem engedi, hogy elvesszél. – Elég nehéz elhinni. De hát én nem tudok elmenni most gyónni, hogyan mennék el innen a kórházból. – Nem úgy van az, bízd rám magadat, már röpülök is, és ha megengeded, hozok neked egy papot. És talált is egy fiatal papot a városban, aki még abban az órában eljött a súlyos beteghez. Vitte a szentségeket, meggyóntatta, megáldoztatta, föl adta neki a betegek szentségét. És mikor a pap végzett, és elment, bement a nővérke hozzá. – Na, hogy érzed magad? És egy mosolygó főnővért talált. Nagyon boldog vagyok, mert már tudom, hogy szeret Jézus, mert mindent megbocsátott nekem. És ha meg kell halnom, akkor már tudom, hogy nem a pokolba kerülök. Tele vagyok reménnyel, tudom, hogy szeret engem. – Na látod, mondtam én, nem lesz semmi baj.

És képzeljétek csak el, Drága Gyermekeim, ez a főnővér napról-napra jobban lett! Eltelt két-három hét, és azt mondták az orvosok, hogy most már hazamehet pihenni. Semmi problémát se találtak a szívénél, óvatosan élje az életét. Meggyógyította Jézus az orvosok segítségével, de meggyógyította az Ő szeretetével, a reménnyel.
Drága Gyermekeim, a remény olyan dolog, hogy lehet bűnös is. Pl. van vakmerően reménykedő, pl. azt gondolja magáról, hogy igaz, hogy elkövettem ezt a bűnt is meg amazt is, meg még el is fogok követni sok-sok bűnt, de engem szeret Isten, és én nem kárhozhatom el. És nem lép ki a bűneiből, mégis reménykedik. Az ilyen remény nagyon káros, árt a léleknek. Azután van olyan remény, ami szintén bűnös, hogy csak magába bízik, nagyon reménykedik magában. Emlékezzetek a Szentírásból Szent Péter apostolra, azt mondta, ha mindenki megbotránkozik benned Uram, én biztos, hogy nem botránkozom meg. Péter apostol háromszor is megtagadta félelmében, túlságosan bízott magában. Azután vakmerő az, aki megmászta a hegyeket, a havas hegycsúcsokat és arra gondol, hogy úgysem hal meg, őrá vigyáz a Jó Isten. És ő eddig sem halt meg, és most sem fog meghalni. És egyszer csak mégis lezuhan, és meghal.

Drága Gyermekeim, a remény legszebb formája, amikor az Örök Életben reménykedtek. Az „Úr Angyala”-ra gondoljatok, amikor az Üdvözlégy Máriát mondjátok, az utolsó Üdvözlégy Máriát…, és itt tulajdonképpen Jézus ígéreteiről van szó, Jézus ígéreteket adott nekünk,  megígéri nekünk a békét és a nyugalmat, az Ő szent békéjéből ad nekünk. Olyan nyugtalanok voltunk még az előbb, féltünk, és Ő mind elvette tőlünk, mert ráhagyatkoztunk, gyermeki módon. Azután ígéri nekünk Jézus az Örök Életet. Ennél gyönyörűségesebbet nem ígérhet nekünk. Szem nem látta, fül nem hallotta, amit ott tapasztalunk – ígéri nekünk Jézus. Legyünk örökké hálásak ezért az ajándékért, amit Én, Szentlélek Isten ültettem a szívetekbe.

Most pedig itt állok előttetek, hófehér, hosszú, földi érő szárnyakkal. Szárnyamat kiterjesztem, és ezekből a szárnyakból reménysugarakat küldök mindenkinek a szívébe, mindenkinek, aki most itt van, hogy reménykedjen, bízzon, reménykedjen ebben a földi életben és elsősorban az Örök Életben.

Megáldalak benneteket a remény lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.08.31 szerda

Jézus:  A hit

Jézus: Drága engesztelő Testvéreim! Ne féljetek! Én vagyok Jézus, a ti Uratok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma a hitről fogok beszélni nektek. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán arról volt szó, hogy a hit útjára lépő testvéreiteknek milyen feladatokat kell teljesíteni, mit kell tenni.

Hát először is új ismereteket kell szerezni. Másodszor pedig a vallásgyakorlatokat kell elsajátítani: a templomba járás, a szentmise, a szentáldozás, a szentgyónás, Biblia olvasás, stb. De van egy 3. tennivalójuk, amiről ma lesz szó, ugyanis az a feladatuk, hogy egy természetes világi jellemet alakítsanak ki magukban. Akár hívő az ember, akár hitetlen, vannak benne jó tulajdonságok, pl. a becsületesség, a kitartás, szorgalom, türelem és sok-sok más tulajdonság. A híveknek, akik rálépnek a tökéletesség útjára ezeket a tulajdonságokat meg kell szilárdítani magukban. Minél több és több ilyen tulajdonságot kialakítani a lelkükben, hogy természetes szilárd jellemük legyen, amire aztán rá lehet majd építeni a természetfeletti jellemet. A természet feletti jellem alapjai pedig a hit, a remény és a szeretet.

Ezek közül Én itt most a hitről szeretnék nektek beszélni. Mi is a hit? Az ember akaratának a meghajlása az én kinyilatkoztatásom előtt. Tehát az evangélium szavai előtt, a szentbeszéd szavai előtt, az égi tanítások szavai előtt, a magánkinyilatkoztatások előtt, ha valóban tőlem valók.

Nem mindenki tud hinni, nem mindenki tud meghajolni az Én Szavaim előtt. Nem tudja mindenki elhinni, hogy igaz, amit Én mondok. Erre Én most egy példát szeretnék elmondani: Van két férfi, Laci és Péter, akik jó barátok és minden vasárnap együtt mennek a templomba a szentmisére, a kóruson szoktak lenni. Közülük Laci mindig lejön áldozni, de Péter sohasem. Egyszer megkérdezi Laci: -Mondd, Péter, miért nem jössz te velem áldozni? Péter így válaszolt: - Azért, mert én nem eszem ostyát. –Micsoda, ostyát? Hát nem ostya ez, hanem Jézus Krisztus Teste és Vére! Hát te ebben nem hiszel? – Nem bizony, én csak abban hiszek, amit látok. Hogyha az ostya a szemem előtt egy izom darabbá, egy hússá változna, akkor azonnal elhinném, de így nem hiszem el.

Ez azt jelenti Gyermekeim, hogy ennek a Lacinak az akarata nem tud meghajolni az Én szavaim előtt, nem tudja az én kinyilatkoztatásaimat elhinni, mégpedig azt, hogy „vegyetek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az Én testem, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van”. Laci ebben nem hisz, nem tud hinni.
Drága Gyermekeim! Mit tegyen az, aki nem tud hinni, de szeretne hinni? Hát először is tegye meg az első lépést Isten felé, ajánlja fel magát a Mennyei Atyának. Valahogy így: „Istenem, nem tudok hinni benned, de nagyon szeretnék, légy szíves jöjj, segíts, add meg nekem a hit kegyelmét, én pedig cserében odaadom neked egészen magamat, odaadom neked a testemet, lelkemet, értelmemet, szívemet, csak segíts rajtam.” 
És az Én Atyám látja az égből, hallja, meghatódik, lehajol az ő fiához vagy lányához, aki így szól hozzá, és odaajándékozza magát. Megszánja, és megérinti a hit kegyelmével. Ez volt az első lépés a hit felé.

A második lépés pedig az, hogy most megpróbál az illető megfelelni Isten tetszésének. És igyekszik mindent úgy tenni, hogy elnyerje Isten tetszését. Ha eddig káromkodott, most nem, ha eddig ítélkezett, ezután nem fog, ha eddig lopott, soha többé nem lop, mert tudja, hogy Istennek az nem tetszik.

A harmadik lépés pedig az, hogy akaratát ez a hívő lélek alárendeli Isten akaratának. Ez nagyon nehéz dolog, még a legmélyebben hívők sem tudják egészen alárendelni akaratukat Istenüknek. Elmondok erre egy kis példát az életből: Van egy asszony, akinek az édesanyja már nagyon öreg, ott lakik vele az ő lakásában. Eddig kiszolgálta a családot, mindent megtett értük. Mosogatott, főzött, vasalt, mosott, mindent megtett. De most hirtelen leesett a lábáról, elgyengült, szédeleg, neki esik hol az egyik bútornak, hol a másiknak. És van olyan is, hogy úgy elvágódik, hogy beveri a fejét és csupa vér a homloka. A gyógyszert sem tudja beosztani magának. A leánya leül a férjével az asztalhoz egyik este, amikor az anyuka már alszik, és beszélgetnek róla, hogy itt tenni kell valamit. Ez nem mehet tovább. És akkor az a gondolat születik az asszonyban, hogy legjobb lenne betenni egy szociális otthonba, ott teljes felügyelet alatt van, orvosi ellátást kap. És különben is ők mindketten dolgoznak, a gyerekeik már kirepültek. Talán ez lenne a legjobb megoldás neki.

Igen, ám, de Én, Jézus Krisztus nem így gondolom, az Én akaratom egészen más, és sugalltam ennek az asszonynak a lelkiismeretébe, hogy a családi szeretet melege kell ennek a szegény anyának, aki egész életét rájuk áldozta. Még ne vigyék, ilyen helyre. Kórházba se kell még vinni, hadd maradjon közöttük még egy kicsit. És akkor elgondolkozott rajta az asszony, mondta a férjének, hogy mégse vigyék el. Sikerült akaratát Isten akaratának alárendelni.

És most nézzük, milyennek is kell lennie a hitnek. Először is nagyon erősnek, állhatatosnak, kitartónak kell lennie. Hogy ha sziklára építetted a hitedet, és jön a vihar, tehát valami fájdalom, mondjuk, elveszíted egy családtagodat, vagy egy nagy betegség, egy gyógyíthatatlan betegség, vagy egy fájdalmas nagy betegség, akkor, ha szilárd a hited, akkor még jobban szereted Istent. Akkor még jobban közel kerülsz Hozzám, az Én szívemhez. De ha homokra építetted hitedet, akkor fölmerül benned a kérdés, miért éppen én? Hát ott van a szomszéd, miért nem azt veri az Isten, miért éppen engem? Tele vagy lázadással és eltávolodsz Istentől. Tehát a hitnek erősnek, szilárdnak kell lenni, mert különben elveszik a lelked.

Azonkívül a hitnek általánosnak, egyetemesnek kell lenni. Ez azt jelenti, hogy mindenféle kinyilatkoztatásomat - ami benne van a Bibliában, vagy amit hallasz az Evangéliumban a templomban, vagy amit a magánkinyilatkoztatásokban hallasz, és azok igazak és megvizsgáltak, - el kell hinni, mert ha ezekből kihagysz valamit, akkor a hited hiányos és gyenge. Hány és hány olyan ember van, aki elhiszi, hogy én meghaltam és szenvedtem érte, de az hogy föltámadtam, az sehogy se fér a fejükbe. Hány olyan ember van, aki gyönyörködik az Én tanításomban, egész nagy vallások vannak ilyenek. És ugyanakkor nem hiszik el, hogy az Oltáriszentségben valóságosan ott vagyok jelen. Azt hiszik, hogy valami emlék vagyok csupán, az utolsó vacsora emléke. Ennyire lealacsonyítanak engem.

Tehát az egyetemes hitet kívánom tőletek. Azután a hitnek bátornak kell lennie, nem szabad letagadni. Ha megkérdezi, bárki legyen az, hogy te hiszel Istenben, akkor azt kell mondani mindig, bármilyen körülmények között, mindig, még az életed árán is, hogy igen hiszek. Képzeljetek el egy kórtermet, ahol három  daganatos beteg fekszik. Az egyik Zsuzsika, aki mélyen vallásos, hívő ember, a másik egy ateista nő, a harmadik pedig szellemidézésekre, jósnőkhöz jár, ferde, rossz úton halad. És most a következő történt: Beszélgettek először a családról, eddig hol dolgoztak, mit csináltak, utána rögtön rátértek a betegségükre. És akkor Zsuzsika megszólal: - Gyerekek, higgyétek el, én egy csöppet sem félek a haláltól. –Ugyan már, nem hisszük el. – válaszolták. – Nem, egy csöppet sem félek- folytatta Zsuzsika-, mert tudom, hogy nincs is halál. Akkor, amikor meghalunk, egyszerűen ebből a földi rövid, röpke életből átlépünk az örök életbe. Különben is teljesen rendbe raktam az életemet. Mielőtt bejöttem a kórházba, elmentem gyónni, áldozni, felvettem a betegek szentségét, és azóta is imádkozom rendületlenül. Erre azt mondja az ateista: - Hallod, irigyellek, mert ilyen butaságokban hiszel, és így nem is fogsz félni, mikor meghalsz. Tudod, mi lesz, amikor meghalsz. Elásnak és elfelejtenek. Elporladsz, semmivé válsz. Nincs túlvilág, jegyezd meg, ez mese! Gyerekkorod óta ezzel etetnek. Az asszony hite egy pillanatra megrendült, de csak egy pillanatra. Arra gondolt, mi van, ha ennek az asszonynak van igaza, és nem nekem. De a következő pillanatban óriási öröm töltötte be a szívét – amit már tapasztalt néhányszor életében –, ismerős ez az öröm, tudja, hogy tőlem, az ő Jézus Krisztusától van. Ezt mondtam neki: „Gyermekem, a Sátán ezen a betegtársadon keresztül össze akarta törni a hitedet, de Én nem engedem, mert az enyém vagy, nem engedlek át a Sátánnak.”

Az asszony mosolyogva és nyugodtan mondta a másik kettőnek: -Nyugodtan elhihetitek, hogy van túlvilág, én már nem csak hiszem, hanem tudom is, és imádkozni fogok értetek, hogy mind a ketten egyszer csak odakerüljetek ti is az örök boldogságba. A harmadik asszony is megszólalt: -Higgyétek el, én sem félek. –Miért nem félsz? -kérdezi az ateista. –Azért, mert mielőtt bejöttem a kórházba, elmentem három jósnőhöz, és mindegyik  mást csinált velem. Az egyik valami színes cérnaszálakat rakott az arcomra, és a végén kimutatta, hogy meg fogok gyógyulni. A másik pedig gyertyát öntött hideg vízbe, és az megmutatta, hogy bizony ebből a betegségből meggyógyulok. A harmadik pedig kártyát vetett, és annak is éppen az jött ki, hogy nem fogok meghalni, hanem meggyógyulok. Zsuzsika rögtön elmondta a véleményét, hogy a legrosszabb úton jár, nem szabad hinni a  jósnőknek, mert a Sátán vezeti őket, azok hazudnak.

Aztán telt, múlt az idő, alighogy eltelt egy hónap mind a hárman meghaltak. Zsuzsika kikerülve a tisztítótüzet azonnal a mennybe jutott. A másik kettő, amiért ez a drága Zsuzsika imádkozott értük, nem a pokol mélyére kerültek, hanem a tisztítóhely mélyére. Azóta is hálásak Zsuzsikának, hogy imádkozott értük, mert bizony elkárhoztak volna. És most drága Gyermekeim, szeretném nektek megmutatni, hogy ezalatt a beszéd alatt mi történt, és hogy vannak közöttetek a Szentháromság és a Szűzanya. Ennek a művelődési háznak a mennyezete megnyílt, az ég is megnyílik, és a Mennyből a Mennyei Atya fénye sugárzik be ide, ebbe a terembe. És ez a fénysugár vékony kis sávokra oszlik. Annyi olyan fénysugár válik ki belőle, ahányan most itt vagytok. A fényeknek a tetején, mindegyiknek a tetején van egy hófehér galamb. A fény egyenesen mindegyiketeknek a szívébe hatol. A galamb pedig rászáll a fejetekre, ő nem más, mint a Szentlélek Isten. Kis piros csőrével lehajol a homlokotokig, egy keresztet rajzol rá. És azt mondja: Drága Kicsinyeim, szeretném e jellel elmélyíteni a hiteteket. És most tartsátok a két tenyereteket egymás mellé téve, mert a Szentlélek Isten leszáll a tenyeretekbe, és fog valamit a csőrébe. Így szól: Drága Kicsinyeim! Nézzétek ajándékot hoztam nektek, egy kis lámpást, egy égő lámpást. Ez a hit lámpása. Arra kérlek benneteket, hogy ezt a lámpást fogjátok a kezetekbe, akármerre mentek, ismerősök közé, rokonok közé, családtagok közé, engesztelők közé, templomba járók közé, ateisták közé, mindenhová vigyétek magatokkal a hit lámpását és világosítsátok meg a lelküket. Merjetek beszélni nekik Rólam, és egész Egyházamról, a túlvilágról. Merjetek beszélni az egész Szentháromságról, merjetek beszélni az Én közelgő Kiáradásomról. Ez a lámpa világítsa be az utatokat, és mindegyik ember útját, akivel találkoztok.

Most pedig átveszem a szót a Szentlélek Istentől, Én Jézus Krisztus. Itt áll mellettem Édesanyám, és most ketten odamegyünk hozzátok, egyenként mindenkihez. Édesanyámon egy gyönyörű szép kék palást van. Kikapcsolja a palástját a nyakánál, ahol egy drágakő fogja össze. A palást világoskék színű és aranydíszítések vannak rajta, csupa kis szívecske aranyból. És ezt a palástot egyenként mindegyiket vállára ráborítja. És közben ezt mondja: Drága Kicsinyeim! Édesanyai szeretetem palástjával óvlak benneteket ellenségeitektől, mert egyre több ellenség lesz, de ne féljetek, Én Édesanyátok mindenkitől megvédelek benneteket. Most pedig egy csokor sárga rózsát tartok a kezemben, és ahová odaérek, mindenkinek adok egy sárga rózsát a kezébe. Fogadjátok el, tegyétek be a kis szívetekbe. Legyetek hűségesek a hitben, soha el ne hagyjátok a hiteteket, mert csak így maradhattok fenn. Megáldalak benneteket a hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.08.24 szerda

Szentlélek: Mik a teendők a tökéletesség 1.fokán?

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. Isteni Személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Múltkor azt tanítottuk nektek, hogy kik tartoznak a lelki tökéletesség első fokozatába. Most azzal folytatjuk, hogy mik a teendők ebben az első, kezdő fokozatban.

Drága Gyermekeim! A lelki élet ott kezdődik, mikor egy közömbös vagy hitetlen embert Isten kegyelme megérint, és ennek hatására hinni kezd Istenben és a túlvilágban. De ez még csak a kezdet. Sokat kell tennie azért, hogy elindulhasson a lelki élet útján: 1.) Új ismereteket kell szereznie, 2.) Meg kell ismernie a lelki élethez szükséges gyakorlatokat, 3.) Ki kell alakítania önmagában a természetes jellemű embert, amely alapja a természetfeletti jellemnek.

Mit jelent az első feladat a tökéletesség 1. fokozatában? Mikor megtér valaki még nagyon tájékozatlan a hit dolgaiban. Mivel Jézus a ti üdvösségeteknek és minden kegyelemnek forrása, ezért először Őt kell megismerni, az Ő egész életét, tanítását, csodáit, szenvedését, halálát és feltámadását. Erre ott van a Biblia és egyéb lelki olvasmányok, szentbeszédek, lelkigyakorlatok. A hitbeli tudatlanság akadálya az életszentségnek és eltévelyedéshez vezethet.

Erre egy példát szeretnék mondani az életből. Egy frissen megtért gyermekem, Katalin elkezdett szentmisére járni, megkeresztelkedett, első áldozó lett. Ettől kezdve rendszeresen gyónt, áldozott, sőt még egy engesztelő csoportba is eljárt. Lelke tele volt érdeklődéssel és vágyódással a természetfeletti, transzcendentális dolgok iránt. Egyszer csak nagy lelki megrázkódtatás érte, mert meghalt a férje, akit oly nagyon szeretett. A temetésen ott volt egy régi barátnője, és a részvétnyilvánítás közben elkérte a telefonszámát. Néhány hét múlva felhívta, és azt mondta neki, hogy ne szomorkodjon, mert ő elő tudja segíteni, hogy találkozzon férje lelkével és beszélgethessen vele. Katalinnak meggyötört szíve nagyot dobbant, hogy van ilyen lehetőség. Megbeszélték, hogy hova és mikor mehet. Amikor megérkezett, egy összeszokott társaságot látott egy asztal körül ülni. Leült közéjük egy üres székre. Beszélgettek és hirtelen csend lett, mert bejött a médium. Különös volt a viselkedése. Síri hangon néven szólította Kati férjét. A haja szemlátomást égnek meredt, reszketni kezdett, és hangján keresztül megszólalt a halott. Katiban majdnem megfagyott a vér, mert férje ismert, megszokott hangját hallotta.

Szörnyű és veszélyes, ami ott történt. Nem a halott jött, amikor hívták és nem ő szólalt meg, hanem a Sátán az általa megszállt médiumon keresztül. Kati ezzel nagy veszedelembe került, mert a gonosz hatalmába akarta keríteni. Szegény gyermekem hetekig hatása alatt volt, mindig férje hangját hallotta és rémálmai voltak. Bekerült a pszichiátriára.

Mindez miért történhetett? Mert ismeretei még hiányosak voltak. Nem hallott még a gonosz praktikáinak veszélyeiről. Így járhatnak azok is, akik nem elégednek meg a Szentírással, a szentmisével és az értékes lelki olvasmányokkal, hanem jósnőhöz fordulnak, agykontroll, rejki és jógatanfolyamra járnak, és ezoterikus könyveket olvasnak.2.)

Milyen vallási gyakorlatokat kell megismerni a lelki élethez a tökéletesség első fokán? Meg kell tanulni az imádságokat, az elmélkedést, a szentségekhez járulás gyümölcsöző módját, meg kell szokni a Biblia olvasást és meg kell ismerkedni a szép lelki könyvekkel.

A kezdők gyakran esnek abba a hibába, hogy a megtanult alapimákat lélek nélkül, automatikusan ismételgetik. Ebbe azután belefáradnak, és az ima fáradságot és unalmat jelent számukra.

De ha megtanulnak elmélkedni, tehát a Miatyánk, Hiszekegy, Üdvözlégy 1-1 mondata után megállnak és elgondolkoznak azon, amit mondtak, akkor már nem fárasztó az ima. Hát még az milyen sokat segít, ha az égiek jelenlétébe képzelik magukat. Ez nem képzelődés, hanem ha hívtok bennünket, a Szentháromságot, akkor mi valóban körülöttetek vagyunk. Amikor a Miatyánkról vagy Hiszekegyről tanítássorozatokat adtunk nektek, akkor tulajdonképpen elmélkedni tanítottunk benneteket. A bennetek megmaradt gondolatokat használjátok fel az elmélkedéshez!

Volt olyan szent köztetek, aki egy Miatyánkot egy órán keresztül mond elmélkedve. Volt köztetek egy püspök, Tóth Tihamér, aki éveken keresztül prédikált csak a „Hiszekegy”-ről. Aki képtelen elmélkedni, az csak ennyit mondjon Istennek a „Miatyánkban” : Hiszek benned, szeretlek Téged, Mennyei Atyám.

Megáldalak benneteket a tökéletességre való törekvés lelkületével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

ÉGI ÜZENET

2011. augusztus 17.

Mennyei Atya: Tökéletesség a lelki életben

Mennyei Atya: A múlt szerdán az örök életről beszéltünk nektek. Én, Atyátok az örök életre teremtettelek benneteket. Jézus azért adta nektek az Egyházat, hogy a szentségeken keresztül az örök életre vezessen benneteket. Mit is tanítottunk nektek az elmúlt hetekben arról, hogy mi életetek célja?

Az örök élet elnyerése, tehát hogy földi életetek után bejussatok a Mennyországba. Ehhez el kell nyernetek a tökéletességet. Akinek itt a földön ez nem sikerül, az csak nagy szenvedés árán, a tisztítóhelyen jut el a tökéletes tisztaságra.

Kicsinyeim! Azt szeretném, hogy ti mindnyájan már itt a földi életben elérnétek a lelki élet tökéletességét. Akkor lesztek a lelki életben tökéletesek, ha együtt éltek Jézussal a megszentelő kegyelem állapotában, tehát Isten parancsai szerint éltek.Egy engesztelő imaóra után ott maradtak néhányan a közösségből és a szentekről beszélgettek. Egyikük elmondta, hogy több szent életrajzát olvasta, és csodálkozva vette tudomásul, hogy milyen magas fokra jutottak a lelki életben. Ezt példákkal támasztotta alá. Veronika hangosan megjegyzi: Én szent akarok lenni. A többiek megbotránkozva lehurrogták: ilyet kívánni szerénytelenség, az alázat hiánya.

A csoportvezető a védelmére kelt. Tévedtek. Igaza van Verának, Isten minden embert életszentségre hívott, azt akarja, hogy mindnyájan szentek legyünk. Mit is mondott Jézus? „Legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok is tökéletes!”

Az egyik testvér hitetlenkedve megszólalt: -Tudunk mi olyan tökéletesek lenni, mint a Mennyei Atya? Tudjuk mi egymást úgy szeretni, mint Jézus szeret minket? A csoportvezető így felel: Jézus nem így értette, szó sincs erről. Hanem ezzel azt akarta tudomásunkra hozni, hogy holnap tökéletesebbek legyünk, mint ma. Hogy holnap jobban szeressük egymást, mint ma, hogy egyre jobban hasonlítsunk a Mennyei Atyához és Jézushoz. Drága Gyermekeim! Mindnyájan szentek lehettek és nem valami különleges cselekedet által, hanem azokban az életkörülményben, ahová állítottalak benneteket. Csak akarnotok kell. Jézust kell követnetek mindenben, elsősorban szeretetben.

Gyermekeim! A szeretet fontosságáról hallgassátok meg a következő példát! Van egy buzgó, templomba járó asszony, napi áldozó. Ő az, aki legszebben teszi össze a kezét. Külsőleg a szentmisén az áhítat mintaképe. De mielőtt elkezdődik a szentmise, és miután befejeződik, hol egyik, hol másik lelki testvérébe köt bele, mindenkiben a hibát látja, ítélkezik és rágalmaz. Otthon a szomszédaival kiabál, és ezt káromkodással fűszerezi. Elment egy távolabbi városba gyónni 10 évvel ezelőtt és az én felelőtlen pap fiam a gyóntatószékben azt mondta, hogy neki már nem kell gyónni, mert koránál fogva nincsenek bűnei. Azóta nem is volt gyónni, de naponta szentáldozáshoz járul.

Ez a szegény gyermekem sajnálatraméltó, mert nincs benne szeretet, és a pokol felé halad, ha nem változik meg.A másik asszony egy végtelenül elfoglalt nagymama. Együtt él a fiatalokkal. 3 kis unoka van a házban és a távolabbi leányainál is van 2-2 unokája. Mindhárom családnál sokat segít, vigyáz a kicsi unokára, a nagyobbiknak segít leckét írni. Kiharcolta, hogy a vasárnap délelőtt az övé legyen, ilyenkor szentmisére megy. Csak éjszaka, fáradtan marad ideje egy kis imádkozásra. Heti áldozó.

Áldott legyen ez a kedves, szeretettel teli, áldozatos gyermekem. Ő a sok fáradozásával, melyet szeretetből tesz, a szentté válás útján lépked. Minden munkája imádság, mely szentté teszi őt.

Drága Kicsinyeim! Most a tökéletesség fokozatait szeretném megismertetni veletek. Három fokozata van:A tisztulás útja 2.) A megvilágosodás útja és az 3.) egyesülés útja. Kik tartoznak a tökéletesség első fokozatába?

Azok, akik Tőlem, Mennyei Atyátoktól kegyelmet kapnak arra, hogy vágyakozzanak a tökéletességre. Elszántság és erős akarat kell hozzá. Eddig élte a többség közömbös, langyos életét, elmerült a földi dolgokban és hirtelen vágy ébredt a szívében, hogy ő meg akar változni, meg akar szabadulni a bűneitől és egészen felém akar fordulni. Ehhez felajánló imát kell végezni. Lehet saját szavaival is felajánlani nekem eljövendő életét, megbánni bűneit és megígérni, hogy ezután akaratomat teljesítve betartja parancsaimat, hogy szentté válhasson.

Ebben az első fokozatban az ígéretek megvalósítása nem könnyű. A sikertelen próbálkozások, elesések után nagy lendülettel újra kell kezdeni. Egyik gyermekem, egy nőtlen fiatalember már itt az elején megtorpant. Megtette a felajánlást, de ígéretét a parancsaimmal kapcsolatban már nem tudta teljesíteni. Képtelen volt a vasárnapi szentmisére elmenni, mert ahhoz korábban kellett volna kelni. Inkább elutasította Isten hívását és beleolvadt a közömbösök tömegébe.

Itt a tökéletesség első fokozatában sokat kell küzdeni a bűnök ellen. Az igazi veszélyt a halálos bűn jelenti, mert kilöki az embert a kegyelem állapotából és elszakítja Istentől. Az ilyen súlyos bűnt gyorsan meg kell gyónni. A bocsánatos bűn már nem olyan veszedelmes, de ez ellen is harcolni kell, mert kioldja az emberből a bűnnel szembeni ellenállást és előkészíti a halálos bűnt.

Ezzel a küzdelemmel el kell érni, hogy halálos bűn többé ne forduljon elő, csak így maradhat valaki a tökéletesség első fokozatában. Persze még akkor is ott maradhat, ha véletlenül előfordul 1-1 halálos bűn, de nem érzi jól magát benne és nagyon siet meggyónni.

A halálos bűntől való szabadulás döntő, nagy lépés a tökéletesedés felé, a tisztulás első lépése.A következő alkalommal azzal ismerkedünk meg, hogy mik a teendők a tökéletesség első fokozatában.Most Gyermekeim, elmondom mit történt itt a tanítás alatt. Tudjátok e mit látok? Egy egyenes, hosszú, keskeny, akadályokkal teli göröngyös utat, mely a messzeségben a Mennyország kapujába torkollik. Az elején nagyon sok az akadály: mély gödrök, nagy kövek, tövisek, bozótok. A közepe felé már ritkábbak az akadályok, a vége felé pedig sima, fényes az út és a legvégén ott vár az Úr Jézus. Az út két oldalán végig mély, sötét szakadék van. Az út elején áll a Szűzanya és kezét nyújtva felsegíti azokat a gyermekeimet, akik rálépnek erre az útra. A Szentlélek Isten emberalakban, fehér ruhában, szárnyakkal ott áll a Szűzanya mellett, a kezében arany tálacskában egy lobogó lángot tart, és akit édesanyátok rásegített az útra, annak egy lobogó lángnyelvecskét helyez a szívébe. Ez nem más, mint a tökéletesedés iránti vágy lángja. Ez lendületet ad gyermekeimnek és nagy elszántsággal lépegetnek a göröngyös, keskeny úton.

Az egyik leányom megbotlik egy sziklában és elesik. Félig becsúszik a szakadékba, ahonnan feltűnik ellenségem, a gonosz, és lábát megragadva le akarja húzni a mélybe. De egyik kezét az őrangyala, másik kezét Szent Mihály arkangyal fogja és segítenek felállni neki. Így aztán folytatja az utat.

Gyermekeim! Amit elmondtam, azok szimbólumok. A göröngyös út az életszentség, a tökéletesség útja. A sok akadály: a kövek, a gödrök, a sziklák, a tövises bozótok a bűnöket jelentik. A szakadék a kárhozat helye. Aki nem a keskeny utat választja, odakerül. Az út elején még nagy veszélyt jelentenek a halálos bűnök, a nagy kövek, mély gödrök, de ahogy előre halad az ember, az akadályok csökkenek, csak bocsánatos bűnök vannak. Az út vége már egész sima, akadálynélküli, bűn nélküli. Aki odaért, azt Jézus karjaiba zárja, Szent Szívére öleli és bevezeti a Mennyországba.

Drága Gyermekeim! Ti már javában lépkedtek ezen a keskeny, göröngyös úton. Legyőzitek a bűnöket. Súlyos, halálos bűn már nem akadályoz benneteket. Kérjétek az Égieket, hogy segítsenek nektek a bocsánatos bűnöket is kiirtani, hogy megérkezzetek életetek céljába, az örök életre. Én, Mennyei Atyátok megáldalak benneteket a tisztaság kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.