2011.11.02

ÉGI ÜZENETEK

Mennyei Atya:  Az irgalmasság lelki cselekedetei III.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma befejezem az irgalmasság lelki cselekedeteiről szóló tanításainkat. A hatodikról és a hetedikről lesz szó. A hatodik az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, a hetedik élőkért és holtakért imádkozni.

Ellenünk vétkezőknek megbocsátani, ez bizony rendkívül nehéz, embernek szinte lehetetlen, csak velünk együtt lehetséges. Ki volt az, aki először tanított benneteket ellenségszeretetre? Nem más, mint Jézus Krisztus, amikor köztetek járt. Ő sok mindent mondott a népnek, akik özönlöttek utána. Mondta nekik, hogy a rosszat jóval viszonozzátok, hogy szeressétek ellenségeiteket.

A mai emberek között sok olyan van, aki el tudja fogadni, és ismeri Jézus tanításait az ellenségszeretetről, a megbocsátásról, de még többen vannak azok, akik nem is hallottak róla, és nem is akarják megismerni ezt a tanítást. Példákban fogom nektek megmutatni, hogy mekkora különbség van az emberek között a megbocsátáshoz való kapcsolatukban. Az első példában egy tanárnőről lesz szó, Mariannak hívják és az egyik kolléganőjéről, Irénkéről. Mariann irodalomtanár, Irénke pedig alsótagozatos tanítónő. Az igazgató helyettes Irénkét megkéri, hogy menjen végig az osztályokon, és vigyen a gyerekeknek és a tanároknak egy felolvasni való fontos üzenetet. Irénke végzi is a munkáját, és elsőként bekopog Mariann órájára, Mariann a tanári asztal székén ül, és olvas egy regényt, a gyerekek pedig csöndben írják a dolgozatot. De hogyan! Papírfecniket adogatnak egymásnak, a könyvből olvassák ki a válaszokat a dolgozathoz, tehát puskáznak. Megdöbben ezen Irénke, meg is van a véleménye erről a nagy lazsálásról, és ahogy végez a rábízott feladattal, rögtön megy az igazgatóhelyetteshez, és elmondja, hogy Mariann milyen felelőtlenül íratja a dolgozatot. De ezzel nem elégszik meg, hanem továbbmegy és a többi tanárnak is elmondja. Ezzel aztán ítélkezett, bűnt követett el. Telik az idő, valahogyan a fülébe jutott Mariannak, hogy mit mondott róla Irén, és elkezd haragudni rá. Nem is szól hozzá, éppen hogy csak köszön, rideg, fagyos hozzá. Egy fél év múlva Irén odaáll Mariann elé és így szól: –Te, Mariann, nem tudnál nekem segíteni, te magyar szakos vagy, biztos meg van neked az Arany Ember. Kötelező olvasmány a lányomnak és sehol nem tudom megszerezni. Nem hoznád be holnapra? Mariann felemeli a fejét és azt mondja dacosan: –Nem! – Miért nincs meg neked? – De meg van, de neked semmit nem adok kölcsön. – De miért? – Irén már régóta elfelejtette, amit tett. –Gondolkozzál csak! Eszébe jut Irénnek, és bocsánatot kér: – Ne haragudj, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak több ember előtt! De Mariann egy szót sem szól, és a könyvet nem hozza.

Amint tapasztaljátok ebből a példából, Mariann nem követte Jézus tanítását, Nem volt egyáltalán vallásos, de Irén sem. Nem voltak hívő emberek, nem tudták, mi az a megbocsátás.

És most nézzünk egy másik esetet. Piroska és Gábor házaspárok. Nemrég házasodtak össze, egy katolikus templomban volt az esküvő. Gábor ateista, Piroska pedig vallásos, katolikus, és csak azért volt a katolikus esküvő, mert Piroska másképpen nem ment volna hozzá Gáborhoz. Hát ebből a különbségből volt is vitájuk nem egyszer, de nem annyira komoly, hogy ártott volna a házasságuknak. Egyszer az történt, hogy Piroska a templomból nem egyedül jött haza, hanem az utcájukban lakott egy fiatalember, Istvánnak hívták. A kapunál észrevette a Piroska, hogy a szembe szomszéd Iluska néni függönye meg lebben, az üvegen keresztül lesi őt. A következő vasárnap megint Istvánnal jött haza, az öregasszony megint megleste őket. Azután nem is várt tovább, hanem másnap, amikor ment az ÁBC-be, el kezdte mondani az ismerősöknek, akikkel találkozott, hogy Piroska megcsalja a férjét, Piroskának barátja van, képzeljétek el, hogy nem szégyelli magát. És ez el is terjedt a faluban nagyon gyorsan. Természetesen a férjnek is a fülébe jutott. Gábor haragra lobbant és azonnal ment Piroskához, szidta-hordta, mindennek elmondta, hogy mennyire csalódott benne. Azt hitte, hogy szereti. Piroska hiába sírt és könyörgött, hogy ne haragudjon rá, ő igazán senkivel nem csaltam meg, nincsen barátja. Azután hirtelen a fejéhez kap, és azt mondja: – Most már tudom, hogy honnan terjedt el a hír. És elmondta azt is, hogy Istvánnal hozta össze, aki Gábornak jó barátja az utcából. Gábor fellélegzett, bocsánatot kért Piroskától, összeölelkeztek, és nem is volt semmi baj. A Juliska néni influenzát kapott, és annyira megbetegedett, hogy nem tudott elmenni még a boltba sem. Haragban volt a két szomszédjával, felhívta Piroskát, hogy ez alatt a pár nap alatt, amíg beteg megtenné-e, hogy elmegy neki a boltba. Csak egy fél kiló kenyér, meg egy fél liter tej kellene. A Piroska nagyon kedvesen megígérte, hogy természetes, hogyha bajban van, segít rajta. Ez így ment egy pár napig. Piroska amint hallottátok, vallásos, templomba járó ember volt, ő hallotta Jézus tanítását. Tudta jól, hogy a rosszat jóval kell megfizetni.

Nézzük mi mindent tanított Jézus, amikor itt a földön köztetek járt. Az átokra áldással kell felelni, mert ha megáldjátok azt, aki átkot mond felettetek, akkor megtöritek az átkot, és rátok is vissza száll ez a csodálatos áldás, mert Isten nagyon szereti, amikor megbocsátók vagytok. És azt is tanította Jézus, hogy imádkozni kell a rágalmazóitokért. Mert amikor rágalmaznak, rögtön dühbe gurultok, és szeretnétek bosszút állni. Visszaszólni, és védeni magatokat. Ne ezt tegyétek, hanem imádkozzatok azért, aki rosszat mondott rólatok. Erre is mondok egy példát, gyermekeim. Gizike nagyon messze lakik, valahol az Alföldön. És egyszer nagy bajba került, azt vette észre, hogy húzódoznak tőle az emberek. Az a két asszony, aki a templomban mindig mellette szokott ülni jobbról, balról, egy padsorral hátrébb megy. A többiek is, amikor mennek kifelé a templomból, most nem szólnak hozzá, nem is köszönnek neki. Nem tudja elképzelni, hogy mi lehet ez. Megkérdezi az egyik asszonyt, aki mellette szokott ülni, hogy miért nem ül mellé, hát csak nem haragszik rá. Az illető csak ennyit mondott: – Azt mondta az egyik asszony, hogy te a nőket szereted. És ez elterjedt közöttünk, és ezért valahogy óvakodunk tőled. De ne mond meg, hogy én mondtam. Gizike rettenetesen megdöbbent, hogy mondhattak ilyet róla, ez nem igaz, semmi ilyen hajlama nincs, miből gondolhatta az, aki ezt mondta róla. Ráadásul a sekrestyés nő volt. De ezzel nem elégedett meg a sekrestyés, hanem elment abba a háztömbbe, ahol Gizike lakik, és elmondta a házmesternek, hogy a nőket szereti, vigyázzanak, óvakodjanak tőle. Így aztán, amikor hazament otthon, a házban, annyira húzódkoztak tőle az emberek, mintha leprás lenne. Rettenetes volt ez, az ő életében még soha nem volt ilyen vád. Elmondta sírva a férjének, hogy mit beszélnek róla. A férje nagyon dühös lett, haragudott erre a sekrestyésre. Gizike azért nyugtatta, hogy ne szóljon neki. Fájdalmában felhívta az én eszközömet Évát, és megkérte, kérdezze meg az Úr Jézust, hogy mit tegyen. Jézus így szólt: – Drága Gyermekem, Gizike! Ne aggodalmaskodj, tudom rettenetes neked ez a vád, ez borzalmas nagy-nagy igazságtalanság. De látod, most megengedtem, hogy neked részed legyen abban, amiben nekem volt. A mai emberek nagyon sok rosszat mondanak rólam és az én szeretett tanítványomról, Jánosról. Látod engedem, hogy ugyanazt átéld, amit Én. Ne törődj az emberek véleményével, hanem csak azzal, hogy nekem mi a véleményem rólad, Én tudom, hogy te hűséges és tiszta gyermekem vagy. És tudod mit, imádkozz azért a sekrestyésért, mert nagyon kemény büntetés vár rá, emiatt a csúnya rágalmazása miatt. Azután Jézus arra is tanította az embereket, hogy a rosszért jóval kell fizetni, ha megütik az egyik arcod, akkor tartsd oda a másikat is. Hát erre is egy példát mondok nektek: Mégpedig Jutkával történt, aki egy rajzszakos tanárnő, aki Budapestről került le Kadarkútra. Rendesen végezte a feladatát, a tanfelügyelők és az igazgató is meg voltak vele elégedve, kivéve azt, hogy vallásos lelkületű volt. Akkoriban még harminc-negyven évvel ezelőtt a falusi iskolából a tanárok és diákok elmentek a téesz földre dolgozni egy hétre. A gyerekeket a tanárok beállították egy sorra egy kosárral, és el kezdték szedni a krumplit. Jutka nézte, a többi tanárnőt, hogy mit kell csinálni, mert ő Pesten ilyesmit nem csinált. Hallja ám, hogy a szomszéd sorban, a Marika nevű kolléganője úgy hajtja a gyerekeket, mintha csak állatok lennének, ordít, pofozza őket, a legcsúnyább, legtrágárabb szavakkal hajtja őket. Ez nagyon bántotta őket. És amikor már három hosszú sort összeszedtek, a gyerekek így szóltak: –Jutka néni, nem lehetne már egy kicsit pihenni, annyira fáj már a derekunk, olyan jó lenne leülni csak egy pár percre. És Jutka azt mondta nekik, hogy rendben van, üljetek csak le a kosár tetejére, öt percig pihenünk. Meglátta ezt Marika, rögtön odajött, összeszidta a kolléganőjét, aztán a gyerekekre ripakodott, hogy takarodjatok azonnal szedni a krumplit. Vége lett a krumpliszedésnek, és hamarosan rá néhány napra volt egy nevelési értekezlet. A szokásos beszámolót most éppen Jutkának kellett elmondania. A témája az volt, hogy a munkára nevelés. Mikor vége volt a beszámolónak, Marika feltette a kezét, és azt mondta: – Hát a Jutka nagyon tudja elméletben, hogy hogyan kell munkára nevelni a gyerekeket, mert csak üldögéltek a kosáron, ahelyett hogy szedték volna a krumplit velünk együtt. Ezzel aztán teljesen eláztatta Jutkát az igazgató előtt. Attól kezdve, amikor jutalomosztás volt, Jutka mindig kimaradt belőle. Teltek az évek. Három év is elmúlt. Marika lánya negyedikes gimnazista lett. Már el is felejtették az egészet. Marika odaállt Jutka elé és mondta: – Te Jutka, te rajzszakos vagy, nem tudnál nekem segíteni? A kislányom a képzőművészeti főiskolára jelentkezik, most lesz egy hét múlva a felvételi. Nincs valami ismerősöd a képzőművészetin? Erre Jutka így felelt: – Ó, dehogy nincs, hiszen ott van Jóska, akivel egy csoportba jártam a főiskolán. Majd én segítek, ma este már föl is hívom. Elrendezte, hogy felvegyék a képzőművészeti főiskolára a kislányt. Látjátok, aki hisz Istenben, aki ismeri Jézus tanítását az ellenségszeretetről, az tudja, hogy el kell felejteni a bántást, meg kell bocsátani, és ha valaki rosszat tett vele, akkor is jót kell tenni vele.

Élőkért, holtakért imádkozni kell. Az élőkért imádkozni azt jelenti, hogy az igazakért és a bűnösökért is kell imádkozni. Felötlik bennetek, miért kell az igazakért imádkozni, akik olyan buzgók, napi áldozók, akik ott vannak a szentségimádáson, akik mindig imádkoznak, ott vannak a szentségimádáson, akik mindenkihez jók, alázatosak, áldozatosak. Mert az ördög nem alszik! Őket is megkísérti, sőt őket kísérti a legjobban, mert őket is meg akarja kaparintani. Ezért imádkozni kell, hogy a kegyelemben megmaradhassanak, és hogy egyre több erény fejlődjön ki bennük, hogy elérjék az életszentséget. A bűnösökért pedig azért kell imádkozni, hogy a tágas útról, ami a pokol felé vezet, rátérjenek a keskeny, rögös útra, hogy elnyerjék az örök életet. A holtakért is kell imádkozni. Azt gondoljátok, hogy azért a gonosz emberért, aki egész életében csak rosszat tett, pokollá tette az egész családja, szomszédai, kollégái életét a szekáns rossz természetével nem érdemes imádkozni, mert úgyis a pokolba került? Vagy azért aki nagy halálos bűnöket követett el, mint a gyilkosság, abortusz, rablás? Nehogy azt higgyétek! Isten végtelenül irgalmas, nem tudhatjátok, hogy közülük ki az, aki mégis megkapta a kegyelmet, hogy a tisztítóhelyre jusson. És ott vár, és hiába várja a ti imáitokat, mert ti azt gondoljátok, hogy a pokolba került. A fordítottja is így van. Sokan vannak, akik sok jót tettek itt a földön, mindig jártak a templomba, olyanok voltak, mint a szentek. Talán értük nem kell imádkozni? Ez sem így van. Lehetnek ezeknek a nagyon kedves, jó embereknek is bűneik, tartozásaik. Lehetnek olyan rejtett bűneik, amit csak ő tudott és a gyóntatója, és a tisztítóhelyről hiába várja, hogy imádkozzatok érte, hozzatok érte áldozatokat, ajánljatok fel érte szenvedéseket, ti nem teszitek, mert azt gondoljátok, hogy a mennyben van. Nem mondom meg senkinek, hogy hová kerültek azok, akik meghaltak. És ennek is meg van az oka. Ha tudnátok, akkor sok hibát elkövetnétek. Például, van egy ember, aki nagyon jó, kedves, mindenki szereti, templomba jár, de közben van valami, amit ti nem tudtok, lehetetlenné teszi otthon a családja életét, pl. rendkívül féltékeny, ezzel kínozza a feleségét. Vagy túlságosan sokat követel a gyerekeitől, nem veszi észre, hogy azok csak középszerű képességekkel rendelkeznek, és állandóan üti-veri őket, mert rossz jegyet hoznak haza. Tehát annak is vannak bűnei, akinek úgy tűnik, hogy nincs semmi hibája. Vagy volt egy vagy több abortusza, amit már meggyónt, és most le kell töltenie a tartozásait. Mi lenne, ha kiderülne az igazság, hogy ez a lélek a tisztítóhely mélyén van és nagyon szenved, pedig hát napi áldozó volt, és öt rózsafüzért mondott el, és mégis odakerült. Ti könnyen azt a következtetést vonnátok le, ha így van, hogy az ember annyit szenved, és minden nap elmegy a templomba, hát akkor érdemes templomba járni? Nem kell annyira vallásosnak lenni, nem kell templomba járni, otthon is lehet imádkozni. Ilyen nagy bajok származhatnának, ha tudnátok, hogy hova kerültek a meghaltak. Vagy a fordítottja is igaz, ha valaki nagyon rosszul viselkedik, így kívülről nézve tele van bűnnel, annyi rosszat tesz, senki se szereti. Iszákos, goromba a családjával, csal, lop, mindenféle szörnyű bűne van, és meghal. Ez az ember a mennyországba jutott, amit ti szerencsére nem tudtok. Mert ha tudnátok arra gondolhatnátok, hogy most akkor nyugodtan bűnözzünk, paráználkodjunk, igyunk, élvezzük az életet, mert úgyis a mennyországba jutunk. Látjátok, drága Gyermekeim! Hát ezért nem jó, ha tudjátok, ki hol van a túlvilágon!

És most egy utolsó kérdés, vajon kikért kell többet imádkozni? Az élő bűnösökért, vagy a tisztítótűzben lévőkért. Ezen sokat vitatkoztak már apácák, szerzetesek, papok, hívek egyaránt. Az egyik azt mondja, hogy a tisztuló lelkekért kell először is többet imádkozni, a másik a bűnösökért kell. Gyermekeim, a tisztítótűzben szenvedőkért is kell imádkozni, áldozatokat hozni, csakhogy ők már biztonságban vannak, nem tudnak elkárhozni, viszont az élők, legyenek bármilyen jók, bármikor eleshetnek, hiszen a sátán ott van és a legjobbakat úgy meg kísértheti, hogy úgy elesnek, hogy halálos bűnben találják magukat. Tehát még ők a tágas útra is áttérhetnek, tehát természetes, hogy elsősorban az élőkért, a bűnösökért kell imádkozni, és azután jönnek a tisztuló lelkek.

Most pedig elmondom, hogy itt áll előttetek a teljes Szentháromság, és a Szűzanya. Emberalakban látjátok őket. Mindhárman hófehér ruhát öltöttek, nagyon szépek, ragyognak a fénytől. A Szentháromság előtt térdel egy ember, zokog, sír és tele van foltokkal. Ez az ember a tisztuló lelkeket jelképezi. Egy kicsit távolabb, hátat fordítva a Szentháromságnak áll egy ember dühösen, káromkodva, kiabálva, éppen valami bűnre készülve, és azon gondolkodik, hogyan fogja elvégezni azt a gyilkosságot, amire készül. Ez az ember szintén tele van folttal, azzal a különbséggel, hogy majdnem koromfekete, annyira súlyosak a bűnei. Mit tehet a Szentháromság? A Mennyei Atya belenyúl a kebelébe és kiveszi a szívét, gyönyörű arany szív, amelyen aranykoszorú van. Jézus ugyanezt teszi: kiveszi a szívét, egy dobogó piros szív, töviskoszorúval, lánggal a tetején, és egy sebbel, amit a lándzsa okozott. A Szentlélek szintén kiveszi a szívét kebléből, és ott van a dobogó piros szíve, és láng van a közepén. A szívük elkezd ragyogni, sziporkázni, mindig jobban és jobban, és egyszer csak mind a három szívből a kegyelem sugarai áradnak egyenesen a térdeplő, bűnbánó, tisztuló ember szívébe. Abban a pillanatban a foltok elkezdenek tünedezni róla, szinte perceken belül hófehér lesz a ruhája, tiszta az arca, keze, lába. Megjelenik az őrangyala és elvezeti a Mennyországba. A Szentháromság a szívét odairányítja a neki hátatfordító gonosz lélekre. Nem is gonosz lélekre, mert a gonosz lélek maga a sátán, csak erre a szerencsétlen bűnös emberre. A fények elérik őt, de lepattanak róla. Ezek a kegyelmek a valóságban ezt jelentik: Pl. odaküldünk hozzá egy mélyen vallásos hívő embert, aki próbál rólunk beszélni, és próbálja megtéríteni, de nem sikerül neki, mindent visszautasít. Vagy pedig a kezébe akad egy vallásos könyv, gyorsan eldobja. Bekapcsolja a televíziót, a „Jézus élete” című film megy éppen, rögtön átkapcsolja a televíziót egy másik csatornára. Hiába küldjük a kegyelmet a bűnös embernek, lerázza. Csak ti tudtok segíteni drága engesztelő gyermekeim!

Csak ti tudtok imádkozni ezekért az elvetemültekért, akik mindent visszautasítanak. Mert a ti imáitokat, áldozataitokat, szentmiséiteket átalakítjuk bűnbánattá, és kiosztjuk nekik, és ez fogja megindítani a szívüket. Ezért most a Szűzanya itt áll előttetek hófehér ruha van rajta, és így szól: Drága Kicsinyeim, kérlek benneteket, hogy a mai Öt Szent Seb rózsafüzért ajánljátok fel a legelvetemültebb bűnösökért, akik nem tudnak bocsánatot kérni, és nem akarnak. Csak ti tudjátok a szívüket megpuhítani nekünk. Most pedig, Én, Mennyei atyátok megáldalak benneteket az irgalmasság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.10.26

ÉGI ÜZENETEK

Jézus:  Az irgalmasság lelki cselekedetei II.

Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Uratok, nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma folytatom, ami Édesanyám elkezdett. Az irgalmasság lelki cselekedetei közül most a negyedik és az ötödik következik. A negyedik a szomorúakat vigasztalni, az ötödik bántalmakat békével tűrni.

Mit jelent ez, hogy a szomorúakat vigasztalni? A szomorúság nagyon elharapózott a világban. És a szomorúság mindenkit egyformán érint. Szomorúak az óvodások, az iskolás gyermekek, szomorúak a fiatalok, a középkorúak, az öregek, hogyha nem kapnak elég szeretetet.

Mi váltja ki a szomorúságot? Először is a magány. Magányos, aki egyedül él, magányos lehet az is, aki családban él, és magányos az is, akinek nincs párja, nem találja az élete párját, a férjét, vagy a feleségét. Szomorú, aki teljesen egyedül él.

A Kató néni esetét szeretném elmondani nektek. Kató néninek két fia is van, az egyik nagyon messze van, külföldön, a másik pedig Budapesten. Egy évben egyszer-kétszer látogatják meg. Az egyik szomszédjával nincs jó viszonyban, olyan rideg a kapcsolata vele. A másik szomszédai fiatalok, rohannak a munkájukba, késő este jönnek haza, úgyhogy csak mosolyogva köszönnek neki, ennyi az egész. Eljár a templomba vasárnap, sőt minden nap. De mivel erősen kopnak a térdei, fáj a lába és bottal jár, lassan tud menni. Amikor jönnek ki a templomból szeretne valakivel beszélgetni, de sajnos ő csak lassan tud járni, és mindenki rohan. Kedvesen köszöntik, elszaladnak mellette, mert sietnek. Tehát nincs senki, akivel a gondolatait kicserélje.

Bánatában felhívta eszközömet, Évát. És Én a következőt válaszoltam a szomorúságára: Drága Gyermekem, Katókám! Szeretném megvigasztalni a kis szívedet. Én megértem, hogy szomorú vagy, mert minden ember társas lény, mindenki vágyódik a szeretet után, hogy tudjon egy kicsit beszélgetni ezzel-azzal. Neked ez nem jutott osztályrészedül, de hidd el, te is hibás vagy ebben. Ajánlok neked valamit, hagyd abba az önsajnálatot, ne gondolj a saját bajodra, hanem másokéra.

Lakik az utcában egy ismerősöd, aki egy pár hete törte el a lábát. Fekszik az ágyban, nem tud most templomba menni. Hogy örülne, ha meglátogatnád, menj el hozzá, beszélgess vele egy kicsit, vigasztald, imádkozz vele együtt az ő gyógyulásáért. Egy másik utcában lakik egy asszony, aki már réges-régen nem tud templomba járni, ismered jól, ő pedig most már annyira elgyengült, elöregedett, hogy csak otthon totyogni tud a bútorok között. Menj el hozzá, segíts neki egy kicsit, vigyél be egy vödör fát, hogy rá tudja tenni a tűzre, vagy kérdezd meg nem kell-e neki valami a boltból. Amikor hazajöttél a templomból, ott vagyok a szívedben, akkor gondolj rám, dédelgess egy kicsit, beszélj hozzám bensőségesen, saját szavaidból, a szívedből, és meglátod, érezni fogod, hogy ott vagyok melletted. Éreztetem majd veled a jelenlétemet, ne nyugtalankodjon a kicsi szíved, nem vagy egyedül, én mindig veled vagyok.

Azután Gyermekeim, magányos lehet az is, aki családban él. Pista bácsi egy darabig jól érezte magát, igaz, hogy meghalt a felesége, és a gyereke a családjával együtt felköltözött Budapestre, tehát egyedül maradt. De remekül feltalálta magát, befizetett magának ebédre az öregotthonba, a kertjét gyönyörűen tudja gondozni, a ruháját ki tudja mosni, ellátja magát, talpraesett kis öreg. Jó kapcsolatban van a szomszédaival, és van egy barátja, akivel minden héten legalább kétszer-háromszor találkoznak, és elbeszélgetnek. Egész addig nem volt semmi baja a kis öregnek, amíg a fia Budapestről le nem jött. Elmondta neki, hogy nagy tervei vannak vele, szeretnék, hogy ha ott lakna velük, itt hagyná ezt a poros falut, följönne Budapestre. Adnak neki egy kis szobát, és családi légkörben lehet, sokat beszélgethet majd az unokájával, az egyetemista Lacikával, hiszen annyira szeretik egymást. Hallani sem akar Pista bácsi erről, és mondja, hogy ő nagyon jól érzi itt magát, és esze ágában sincs innen elmenni. De akkor a fia politikát változtat, és azt mondja: – Hát apa, nem szereted a Lacikát? – Hát hogy ne szeretném? –Tudod, Lacinak szeretnék egy autót venni, mert már minden csoporttársának van, és azzal jár az egyetemre, és ő annyit buszozik és villamosozik, a tanulástól lopja el az idejét ez a sok utazás, és ha autója lenne percek alatt ott lenne az egyetemen. Tudod, apa arra gondoltunk, hogy eladnánk a te házadat, és neked adnánk egy szobát, remekül éreznéd magadat nálunk. Ugye szereted az unokádat? Pista bácsi elgondolkozott: – Hát milyen ember vagyok én, hogy nem segítek az unokámon, amikor rám szorul? Olyan jó szíve volt, hogy beleegyezett. Oda is költözött közéjük. Eleinte semmi probléma nem volt, kényeztették, babusgatták, odaültették az asztalon a főhelyre, mindig kihívták az ebédhez, a vacsorához és hallgatták a katonai emlékeit, meg a gyermekkori és ifjúkori történeteit. Az unokája bement hozzá, hiszen még nyári szünet volt, ráért, elbeszélgetett a papájával.

Ilyen szépen telt az idő. És közbe lement a parkba, látta, hogy az emberek sétáltatják a kutyájukat. Összeszorult a szíve, mert a kutyáját oda kellett ajándékozni valakinek. De hamar megvigasztalódott, itt vagyok a kedves családommal. Aztán valahogy megváltozott minden, közölték vele, hogy apuka képzeld, sikerült eladni a házat, megvettük Lacikának az autót. Laci már kérte is, hogy menjen le vele kocsikázni egy kicsit, nézze meg hol van az egyetem, és hálásan köszönte az autót a nagypapának. Aztán elkezdődött a tanítás az egyetemen, Lacika alig volt itthon, kora reggel ment, és késő este jött haza. Bizony sose ment be ezután a papához. A menye pedig, egy tálcával benyitott hozzá, és azt mondta, ezután mindig be fogom hozni az ebédet, mert most már Laci sincs itthon, a családban mindenki akkor eszik, amikor éhes. Elszomorodott, de azért elfogadta a helyzetet, a vacsorával is így tettek. Lement Pista bácsi minden délután a parkba sétálgatni, leült egy padra. Ahogy ott ült, odajött hozzá egy hasonló idős ember: – Uram megengedi, hogy én is itt helyet foglaljak? –Persze, nyugodtan üljön csak le! És elkezdtek beszélgetni. Nagyon hamar összebarátkoztak, összetegeződtek. Mutatta ez az újdonsült barátja, hogy ő abban a házban lakik. Éppen az ő háztömbje mellett, milyen közel van és attól kezdve minden nap találkoztak. Egyre jobban megszerették egymást. Aztán az történt, hogy vendégek jöttek a fiatalokhoz, Pista bácsi már előre örült, milyen jó lesz, megismer másokat is. Amikor megjöttek a vendégek, már ki is jött a szobájából, de rögtön visszatuszkolták a fiatalok, apuka csak menjen vissza a szobájába, ezek a vendégek nem magához jöttek, nem kíváncsiak a katonai történtetekre. Velünk szeretnének beszélgetni. Pista bácsi nagyon elszomorodott, bement a szobájába, és amikor behozta a menye a vacsoráját, oda ült a levese mellé, de belecsöpögött a könnye a levesbe. Annyira fájt neki, hogy valahogy őt nem vonják bele a család dolgaiba. Másnap megint lement a parkba, gondolta elmeséli, hogy mi is történt, hogy mostanában milyen ridegek, fagyosak vele a gyerekek, mert megszerezték, amit akarnak. Igen ám, de nem tudta neki elmondani, mert nem jött el barátja. Mit történhetett, csak nem betegedett meg, és elment hozzá. Fölment a lépcsőn, bekopogott. Nagyon szomorú arccal nyitotta ki az ajtót a barátja leánya. – Mi történt, csak nem beteg a barátom? – Nem. Sokkal nagyobb baj van, reggel agyvérzést kapott, és mire kijött a mentő, meghalt. Pista bácsi elgyengült, remegtek a lábai, gyorsan bevitték a konyhába, leültették, hogy nehogy összesen. Aztán mikor egy kicsit összeszedte magát, hazament, bement a szobájába, lefeküdt az ágyára és zokogott. Látjátok, Gyermekeim, családban élve is lehet magányos az ember.

Mitől lehet még valaki szomorú? Pl. a betegségtől. Valakinek megmondják, hogy gyógyíthatatlan betegsége van, és csak rövid ideje van hátra. Az ilyen ember nagyon elszomorodik. Így járt Marika is. Tüdőrákos volt, az egyik tüdejét már megoperálták, a másik már tele volt daganatokkal. Feküdni sem tudott a kórházban, úgy támogatták párnákkal, hogy üljön az ágyán. Ott a városban volt egy kis missziós csoport, egy papból és híveiből állt. Ők járták a kórházat, beszélgettek a betegekkel, vitték a szentségeket. Ilonka volt az egyik. Bekopogott az egyik kórterembe, éppen abba, ahol Marika feküdt. Köszönt, kiválasztotta magának Marikát, mert olyan rémültek voltak a szemei. Megkérdezte, hogy megengedi-e, hogy egy kicsit beszélgessen vele. Leült mellé, és kikérdezte Marikát, hogy mi a baja. Marika elmondta a történetét, és azt, hogy már csak hetei vannak vissza. Két-három hét és meg fog halni. Három gyermeket és a férjét hagyja maga után. Nagyon nagy fájdalmai vannak, és rettenetesen fél a haláltól, mert ha meghal, mi lesz? Megsemmisül és vége mindennek. Erre Ilonka megkérdezte: – Marikám, hát te nem voltál elsőáldozó? Nem gyóntál, nem jártál hittanra? – Dehogynem, de azokat én már réges-régen elfelejtettem, és egyáltalán nem gyakorolom a vallásomat, a gyerekeimet sem így neveltem. – Nem baj, soha nem késő! Most a Jó Istenhez kell fordulnod, és el kell hinned, hogy a halál csak egy átmenet egyik életformából a másikba. Átmész a túlvilágba. Elmagyarázta neki, mi az a túlvilág. Milyen három része van, és hogy lehet bejutni az örök életbe. És hogy Isten irgalmából mindenki elérheti az örök életet, aki úgy él, aki akarja. – Én biztos nem, – mondja Marika –négy abortuszt elkövettem, és egyszer megcsaltam a férjemet. Gondolod, hogy Isten megbocsát nekem, nem létezik, én el fogok kárhozni, ha van pokol, akkor én biztosan oda kerülök. – Dehogy kerülsz, Marikám, hogy ha megbánod a bűneidet, meggyónsz és áldozol, felveszed a betegek szentségét, akkor biztos, hogy elnyered az örök életet. Legfeljebb az adóságaidat le kell törlesztened a tisztítóhelyen, de még az sem biztos, mert ha a szenvedéseidet, ami most van, felajánlod, akkor elnyerheted a Mennyországot. – És hogy kezdjek hozzá? – kérdezi. – Itt az imakönyvem, ezt kölcsönadom holnapig, nézd meg a lelkitükörből, hogy milyen bűnöket követtél el. Holnap ide küldöm az atyát, ő majd meggyóntat, megtisztul a lelked, annyi mintha Jézus jönne ide, és Ő gyóntatna meg.

Drága Gyermekeim, ha találkoztok ilyen súlyos beteggel, akinek az orvos megmondja, hogy csak rövid ideje van hátra. Akkor ne ámítsátok, hogy meg fogsz gyógyulni, erős vagy te, csak akaraterő kell. Nem kell ámítani, nem kell hazudozni, hanem úgy kell vele beszélni, ahogy Ilonka Marikával.

És most, Drága Gyermekeim, az irgalmasság lelki cselekedeteiből az ötödiket szeretném ismertetni veletek: a bántalmakat némán tűrni. Ez nagyon nehéz dolog, embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Istent hívjátok, mikor mélyen megbántanak, és nagyon fáj! Ha rögtön hívjátok, akkor nincs semmi baj, mert akkor némán tudtok maradni. Ha mégis megvéditek magatokat az nem bűn, ha annyit mondotok, hogy nincs igazad, rosszul informáltak. De ha folytatod, és nem kezdesz el rögtön Énhozzám imádkozni, hanem bosszúálló gondolatok támadnak benned, és elkap az indulat, és elkezdesz kiabálni, őt is szidni-hordani, akkor már vége. Benne vagy a bűn kellős közepében, és a sátán markában. Elmondok nektek egy példát. Egy élelmiszerboltban van egy főnök, aki éppen nincs ott, mert anyagbeszerzésen van. Krisztián ott ül a pénztárban, Imre pedig a vevőkkel foglalkozik. Amikor ki megy az utolsó vevő, Krisztián így szól: – Te Imre, holnapra hozd vissza azt a két konyakot, mert láttam, hogy leloptad onnan, a polc tetejéről és elvitted a raktár felé, ott tartod a táskádat. És mikor tegnap este mentél haza, láttam, hogy púposodik a táskád. Légy szíves hozd vissza holnap, mert nagy baj lesz belőle.

Imre ámuldozik: – Te idefigyelj, velem ne viccelj, ismersz engem, hogy én megbízható vagyok, és soha nem lopok. – Dehogynem, én láttam. – Erre annyira dühbe esik Imre, hogy neki esik Krisztiánnak. – Én nem loptam, de te minden nap kiveszel a kasszából, hol egy ötezrest, hol egy kétezrest, hol egy ötszázast, kétszázat, nem nagy összeget, nehogy észrevegye a főnök. Még soha nem árultam el főnöknek.

Na ebből aztán nagy-nagy veszekedés lett. Trágár szavakat kiabálnak egymásnak. Megjön másnap a főnök, és Krisztián rögtön el kezdi a vádat mondani. Na de Imre sem marad csendben, és mi a vége, mind a kettőt kidobják a munkahelyéről, és a rengeteg munkanélküli közül fölvesznek újakat.

Tehát nagy baj lesz abból, ha valaki nem tud idejében hallgatni. Nem elég, hogy anyagi káruk lett belőle, még a lelkük is oda van, mert rágalmaztak, veszekedtek. Gyermekeim, a lelki fejlődésnek az már egy komoly foka, ha valaki, amikor bántalmazzák, akkor némán tűri. De van egy még magasabb foka, amikor bántják, nem csak hogy némán tűri, hanem nem mondja el senkinek. Magába zárja, csak nekem mondja el, az ő Jézusának. Nagyon tetszik az ilyen viselkedés, én meghallgatom, és meg is vigasztalom. De van egy még magasabb foka a lelki fejlettségnek, ami már egészen közel van az életszentséghez. Amikor nemcsak, hogy némán hallgat a bántalomra, nemcsak hogy magába zárja, hanem sír, nem azért, mert megbántották, hanem azért, mert Engem Jézust bántanak. Az Én szívembe szúrnak tövist azzal, hogy őt bántják.

Drága Gyermekeim! Az irgalmasság lelki cselekedeteiről, erről a kettőről, csak ennyit szerettem volna ma mondani. Most az következik, hogy hogyan is van jelen itt a Szentháromság és a Szűzanya. Mennyei Atyátok hófehér ruhában van, és árad belőle az életszentség, egészen bevon benneteket a fényével. Belenyúl a keblébe, és kiveszi az Ő piros szívét, ami lángol a szeretettől, és rajta van egy aranyszínű töviskoszorú. Most így szól hozzátok: – Drága, Kicsi Gyermekeim! Eljöttem hozzátok, most körbemegyek, mindenki elé odaállok, egyenként, és mindenkinek a szívéhez odaérintem az én szívemet. Mert az Én szívemen, ez az aranykoszorú azt jelenti, hogy a bántalmak, amivel megbántják egymást az Én gyermekeim, nekem is nagyon nagy fájdalmat okoznak, nemcsak Szent Fiamnak. És azt is jelenti az Én piros hús szívem, hogy nagyon sajnálom a szomorúakat. És most nektek egy együttérző, hús szívet akarok adni, ezért érintem hozzá a ti szívetekhez az Enyémet. Hogy a szomorúakat ezzel a nagy együttérző szeretettel tudjátok vigasztalni. Mennyei Édesanyátok is körbemegy, fehér kendő van a fején, szép ruhában van, odamegy egészen a közeletekbe, egy piros szívet rajzol homlokotokra, annak a jeléül, hogy szeressétek a felebarátaitokat, különösen a szomorúakat. És most Engem, Jézus Krisztust nem úgy láttok, ahogy szoktatok eddig. Nem hosszú, fehér tiszta ruhában, hanem szomorúan lehorgasztott fejjel. Hullik a könnyem bánatomban, mert magamon hordozom az egész világ szomorúságát. Azután a ruhám, az arcom, a kezem, a lábam tele van piros foltokkal. Ezek a bántalmak foltjai, amivel az egyik teremtményem bántja a másikat. Különösen azokat a foltokat mutatom, amivel titeket bántanak a felebarátaitok. Találkoztok velük az utcán, és azt mondják: – Hová mész, talán a szektába? Akkor már is egy folt keletkezik a ruhámon. Vagy ha azt mondják: – Minek jársz oda, ott már nem a Szentlélek működik. És képzeljétek el, hogy a világban, mennyi és mennyi fájdalom van és ez mind Engem súlyt. Úgy képzeljétek el, hogy ha valakit megbántanak, akkor az annyi, mintha engem bántanának. Vigasztaljátok a szomorúakat, Kicsinyeim, és viseljétek némán a bántalmakat, kövessetek Engem! Emlékeztek a Szentírásból, amikor ott álltam a zsidó papok előtt, és mindenféle rosszat mondtak rám, hogy Én király akarok lenni, a császár ellensége vagyok, hogy megváltoztatom a zsidó törvényeket, hogy hazudozok össze-vissza, a vámosok és utcalányok barátja vagyok, eszem-iszom életet élek, stb. Ez mind, mind  merő hazugság, és némán tűrtem. Merítsetek ebből az Én némaságomból. Vagy amikor a töviskoronázásom volt, letérdeltek körbe: Üdvözlégy, zsidók királya! - gúnyolódtak. Akkor nem mondtam nekik, hogy Én király vagyok, de nem a zsidó nép királya, hanem az egész Ég és Föld Ura és királya. És a ti bírátok leszek. Vagy amikor a kereszten függtem, felállítottak a kereszttel. A szidalmak jöttek rám egymásután: – Ha te vagy a Messiás, szállj le a keresztről! Ha Isten Fia vagy, mentsd meg magad! Te hazug, azt mondtad, hogy ha leromboljuk a templomot három nap alatt felépíted. Hogy fogod felépíteni, hiszen mindjárt meghalsz. És akkor Én mit mondtam nekik: – Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Látjátok Drága Kicsinyeim, ti is rögtön ezt mondjátok, abban a pillanatban, hogy megbánt az illető. Atyám bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit beszél, mit cselekszik! Most pedig megáldalak benneteket az irgalmasság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.10.19

ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya:  Az irgalmasság lelki cselekedetei I.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Két héttel ezelőtt a Szentlélek az irgalmasság testi cselekedeteiről tanított benneteket. Én pedig az irgalmasság lelki cselekedeteiről szeretnék szólni, és abból is a következő háromról: a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek pedig jó tanácsot adni.

A bűnösöket meginteni. Mária Natália nővér naplójában benne van, hogy az ember  a lelkek mentése nélkül egy üres lap. Hát bizony ez így van, drága Gyermekeim. Nemcsak a saját lelketekkel kell törődni, lelkiismeretvizsgálatot végezni, gyónni, áldozni, ez mind nem elég, mások lelkét is figyelemmel kell kísérni. Kiket kell figyelmeztetni a bűneire? Nem azokat, akik jönnek veletek szemben idegenek, vagy alig ismeritek őket, csak köszönő viszonyban vagytok, mert ha nekik el kezdtek beszélni a bűneikről, akkor abból csak harag lesz, és megbotránkozás. Hanem azokat kell a bűneire figyelmeztetni, akik valamilyen szorosabb kapcsolatban vannak veletek. Pl. a családtagjaitokat, vagy a legjobb barátaitokat, vagy lelki testvéreiteket.

Hogyan kell figyelmeztetni az embereket a bűnre, az ő bűnükre? Jézus Máté evangéliumában erre választ ad nektek, azt mondja, hogyha felebarátod vétkezik ellened, akkor azonnal félre kell vonni, és négyszemközt kell figyelmeztetni. Ha pedig nem hallgat rád, oda kell hívni két lelki testvéredet, és előttük, mint tanúk előtt, megismétled azt a figyelmeztetést. Ha akkor sem hallgat rá, az egyház elé kell állítani. És ha az egyházra se hallgat, pogánynak vagy vámosnak kell tekinteni.

Drága gyermekeim, én tudom, hogy nektek, akik hűségesek vagytok Istenhez és idejártok engesztelni, vannak gyermekeitek, akik nem járnak templomba, nem gyónnak, áldoznak. Tehát bűnt követnek el. Nektek szülőknek kötelességetek gyermekeiteket figyelmeztetni, hogy ez a harmadik parancs ellen elkövetett súlyos bűn, és hogy micsoda következményei lehetnek. Mert aki nem jár templomba, gyónni még évente egyszer sem, az felelősségre lesz vonva, majd ott  a túlvilágon, és nagyon sok adósság föltorlódik az ő lelkében. Persze a gyermekek nem biztos, hogy ezt elfogadják, másodszor és harmadszor is szólni kell nekik, de többet nem. Az nagyon helytelen, hogy ha minden áldott nap felhozzátok nekik ezt a bűnüket, mert abból csak veszekedés lesz, elválaszt benneteket, elhidegülnek tőletek. Vannak köztetek olyanok, akiknek a gyermeke nem szentségi házasságban él, hanem együtt lakik a barátjával vagy a barátnőjével. Ez is nagy fájdalom nektek, engesztelőknek, és a ti felelősségetek, hogy vonjátok félre, illetve kettőjükkel beszéljetek, úgy hogy más ne hallja.

Magyarázzátok el nekik, hogy micsoda nagy bűn ez, súlyos halálos bűn. A hatodik parancs ellen vétenek, és hogy Isten nem áldja meg kapcsolatukat, csak ha szentségi házasságban élnek. És hogyha gyermeketek, vagy párja ezt nem akarja elfogadni, amikor már kétszer vagy háromszor elmondtátok nekik, akkor abba kell hagyni, nem szabad erőltetni. Az Én szent Fiam sem híve az erőszakosságnak, tiszteletben kell tartani a szabad akaratukat. És arra kell gondolni, hogy a ti gyermeketek már felnőtt és saját maga felel a lelkéért. Ilyenkor mit tehettek mást, mint hogy imádkoztok, böjtöltök, virrasztotok, áldozatokat hoztok, szenvedéseket ajánlotok fel értük, és a szentmiséket is, amelyeken részt vesztek.

A tudatlanokat tanítani, az irgalmasság második lelki cselekedete. Mit kell tanítani? Hát biztos, hogy nem a tudomány alapjait kell tanítani a tudatlanoknak, a tájékozatlanoknak, hanem lelki dolgokat. És hogy kiket kell tanítani, itt is elmondhatom, hogy nem a járókelőket, az idegeneket, hanem azokat, akik nagyon közel állnak hozzátok. Tudjátok, hogy mikor lesz erre nagy lehetőségetek? A figyelmeztetés után, mert akkor rengeteg ember megtér, és akkor egy valami ott lesz minden ember lelkében, hogy van Isten. Nagyon sokaknak semmi más nem lesz a tudatukban. Szomjaznak és éheznek az ismeretekre, és kiktől kaphatnák meg leginkább, mint azoktól, akik részt vettek ezekben az isteni tanításokban. Mit kell tanítani a frissen megtérteknek? Először is azon kell munkálkodni, hogy Istenről tiszta képük legyen. Lássák be, hogy Isten nem egy bosszúálló, haragvó Isten, aki bünteti őket, hanem egy szerető Atya. Azután meg kell mondani, hogy Isten örökkön-örökké volt, hogy egy Isten van, és benne három személy.

Erről eszembe jutott egy bájos történet. Nagyon régen történt. Szent Ágoston püspök sétált a tengerparton, és látott egy kicsi gyermeket, ahogy a homokban játszott, és a vödrébe lapátolja a vizet. Lehajol hozzá és megkérdezi: – Mit csinálsz, kisfiam? Én atyám, a tengert fogom most belekanalazni ebbe a vödörbe. –Hogy-hogy, hát nézz ide, milyen hatalmas nagy ez a tenger, és a te vödröd milyen kicsi. Erre azt mondja a gyermek: – Tudod atyám, én hamarabb fogom belekanalazni a vödrömbe a tenger vizét, mint ahogy te megérted, a Szentháromság titkát.

Tehát gyermekeim, ne aggódjatok amiatt, hogy akit tanítotok nem értik meg ezt a hitigazságot, és még sok más ilyen hitigazságot, de az alap dolgokat meg kell ismerni. Azután meg kell ismerkedniük Isten tulajdonságaival: szeretetével, jóságával, irgalmával, igazságosságával. Azután Jézus életével, egészen a születésétől kezdve a tanításán, a gyógyításain, a csodáin, a szenvedésein és a halálán keresztül egészen a feltámadásáig. Meg kell ismerniük a szentmise lényegét. Nehogy azt higgye, hogy a szentmise, az egy automatikus, unalmas ismétlődés. Hanem meg kell értenie, hogy az nem más, mint Jézus 2000 évvel ezelőtti szenvedésének, a golgotai szenvedésnek megújítása, megjelenítése. És a szerkezetét is meg kell ismertetni velük, úgy ahogy mi tanítottuk nektek: van a tanítói rész, és van az áldozati rész a szentmisén, és hogy micsoda nagy értéke van a szentmisének. A szentségeket is meg kell tanítani a frissen megtérteknek.

Mi is a keresztség? Nem más, mint egy olyan hatalmas szentség, hogy azáltal minden ember Isten gyermekévé válik. Azután mi a bérmálkozás: a bérmálkozás közben a Szentlélek teljesen elárasztja a gyermek lelkét, és betölti hittel, reménnyel, szeretettel, és más egyéb szép erényekkel. Azután az Oltáriszentségről meg kell tanítani nekik, hogy Jézus legnagyobb, és leggyönyörűségesebb ajándéka, mert saját magát adja az Ő Testét, és Vérét. Azután a bűnbocsánat szentsége. El kell mondanotok, hogy a szentgyónás Jézus nagyon értékes ajándéka, mert a bűnbocsánat szentsége nélkül mindenki elkárhozna, aki a földre született. A házasság szentsége. El kell magyaráznotok, hogy a szentségi házasság milyen nagyon fontos, és hogy csak azon van rajta Isten áldása. Igaz, hogy férfinak, nőnek teremtette őket, és szerelemre teremtette, de nem erkölcstelenségre, paráznaságra. Azután az egyházi rend, a papi rend szentsége. El kell magyaráznotok, hogy szükség van a papokra, mert a papok azok, akik elvezetik híveiket Isten felé, azok, akik közvetítők Isten és az ember között, ők azok, akik kiszolgáltatják a szentségeket. A betegek szentsége, vagy utolsó kenet. Hány olyan hozzátartozót látok, akik attól tartva, hogy megijesztik betegüket, aki éppen haldoklik, vagy nagyon beteg, nem merik odahívni hozzá a papot. Pedig a pap, aki a betegek kenetét hozza, nagyon nagy szolgálatot tesz ilyenkor, mert ha feloldozza bűneiből, és megkeni a beteget, vagy haldoklót, akkor annak a lelkéről minden bűnt letöröl. Akkor az illető azonnal a kegyelem állapotába kerül, és bármilyen bűnei voltak akkor, és bármilyen életet élt addig, ha megkapta a feloldozást, és a betegek kenetét, nem tud elkárhozni, akkor már emberileg biztos, hogy a tisztítóhelyre kerül, ahonnan csak a Mennyország felé vezet az út.

Azután a kételkedőknek jó tanácsot adni. Mindnyájan tudjátok, hogy a kételkedést mindig a gonosz okozza, ő az, aki azt akarja, hogy mindenben kételkedjünk, ami Istennel, a túlvilággal kapcsolatos. Mi mindenben lehet kételkedni? Például Isten létezésében. Hát nem csoda, ha milliók és milliók kételkednek abban, hogy Isten teremtette a világot, és hogy van-e egyáltalán Isten. Az ateista világban 40 éven keresztül, de lehet, hogy már régebben azt nyomkodták bele az emberek szívébe, hogy nincs Isten, és mindféle tudományos elméleteket hoztak a világ keletkezésére.

Pedig a világot velünk együtt Isten teremtette. Azután lehet kételkedni Isten különböző tulajdonságaiban, a szeretetében, a jóságában, az irgalmában, az igazságosságában. Elmondok nektek egy történetet. Erzsike és Jolika szomszédok, a kerítésen keresztül beszélgetnek, Erzsinek be van gipszelve a karja, éppen tegnap tört el, majdnem sírva meséli, hogy mi történt vele, és hogy most jött a kórházból. Tavaly meg a lába tört el ugyanígy. Csontritkulásos, és minden lépésére vigyázni kell. Nagyon magas a vérnyomása, cukorbeteg, hat műtéte volt, és most következik a hetedik, mert epeköve van. – De mindez nem elég, -mondja Erzsi – képzeld el Jolikám, hogy a menyem állandóan szekíroz, olyan barátságtalan, az unokáimat és a fiamat teljesen ellenem fordítja. Igazság ez a Jó Isten részéről? Hát én minden nap ott vagyok a templomban, gyónok, áldozok, és éppen én szenvedek ilyen sokat. Nézd meg Jóskát, a hátsó kertszomszédunkat, ő olyan piszkos, szennyes életet él, folyton megcsalja a feleségét, ilyenkor kiöltözik szép ruhába, és napokra elmegy hazulról, máskor pedig veri a gyerekeket, és az asszonyt. Éppen nemrég láttam, hogy a ház körül kergeti késsel a családját. Állandóan káromkodik, hiszen te is hallhatod, hogy csak úgy zeng az egész kert a káromló szavaitól. És képzeld el, hogy ez a Jóska olyan makk egészséges, hogy még soha nem volt egy torokgyulladása sem. Hol van Isten igazságossága?

– Most már hagyd abba, mondta Joli, mert ez már tiszta istenkáromlás. Hát, ha van türelmed, akkor elmagyarázom neked, hogy hol van Isten igazságossága a te esetedben. Isten jól tudja, hogy ki az, akinek több szenvedést ad, és ki az akinek egyáltalán nem ad szenvedést. Általában az olyanoknak, mint te, akik hűségesek hozzá, akik heti áldozók, gyónnak rendszeresen, imádkoznak, azoknak több szenvedést ad, azért mert ők elfogadják, és felajánlják a saját lelkükért, a saját adósságaik törlesztésre, hogy a tisztítótűzben kevesebbet kelljen szenvedniük vagy pedig semmit. Vagy felajánlják másokért, a férjükért, gyermekeikért, a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, haldoklókért, nemes célokra ajánlják fel. Értéke van a szenvedésüknek, Erzsikém a te szenvedésednek is értéke van – mondja Joli. – De hát akkor a Jóska miért nem kap szenvedéseket?

– - Azt is megmagyarázom neked, a Jóska azért nem kapja a szenvedéseket, mert attól még gonoszabb lenne, még jobban üvöltözne, verné a családját, és még többet káromkodna. Az ő szenvedése teljesen értéktelen lenne. Viszont, hogy miért egészséges, erre is tudok neked válaszolni. Azért, mert Jóskának volt az életében egy-két jó cselekedete. És ezt a kicsi jót megajándékozza Isten, és egészséget ad neki itt a földön. De alaposan meg kell felelnie a gonoszságáért a túlvilágon. Lehet, hogy a világ végéig ott lesz a tisztítóhely legalján, lehet, hogy a pokolba kerül. Ugye most már érted, Erzsikém, hogy milyen végtelenül igazságos Isten?

– Erzsi abbahagyta a panaszkodást, megértette. Hát valahogy így kell nektek is majd nevelni a kételkedőket.

Azután kételkednek majd emberek a túlvilágban. Nagyon sokan vannak a világban, akik nem hisznek a tisztítóhely létezésében, pedig ott van a Bibliában, több helyen is megtalálható, csak meg kell keresni. Bizony van tisztítóhely, és ez tulajdonképpen Isten végtelen irgalmának bizonyítéka, hogy megteremtette a tisztítóhelyet. Mert mi lenne, ha nem lenne? Akkor azok az emberek, akik leélték az életüket bűnökkel vegyesen, mert nagyon ritka az az ember, aki egy szál bűnt sem követ el, nincs is ilyen a Szűzanyán kívül. A haláluk után nem léphetnének be a mennyországba, mert még nem tiszta a lelkük, ahhoz, hogy üdvözüljenek, hótisztának kell lenni. És ezek mind a pokolba kerülnének. Akkor lenne csak igazságtalan Isten! Hányan kételkednek a pokolban, az ilyeneknek csak mondogassátok, hogy bizony van pokol! Ők azt mondják, hogy Isten olyan végtelenül jóságos, hogy nem engedte meg, hogy legyen olyan ember, aki elkárhozik, azért csak mert itt a földön rossz volt az élete. Hát Isten nem egy tehetetlen báb, hanem végtelen irgalmas és igazságos egyszerre. Ha Isten nem teremtette volna meg a poklot, akkor mi lenne azokkal az emberekkel, akik nagyon gonosz módon élték le az életüket, abban merült ki az egész létezésük, hogy másokat, családjukat, munkatársaikat kínozták, bántották, elszomorították az életüket. Gyilkoltak, rengeteg abortuszt elkövettek. Mi lenne a sorsuk a haláluk után? Odamennének a mennyországba, a mennyországot is pokollá tennék? Mert ha csak egy ilyen ember is bekerülne oda a békétlenségével, a gonoszságával, az ítélkezésével, a rágalmazásával, mert akkor megszűnne a Mennyország, mint olyan, mert akkor már nem lehetnének boldogak a szentek. Tehát, igenis van pokol, szükség van arra is, hogy azok, akik nagyon gonoszak voltak és megátalkodottak és az utolsó pillanatban sem bánták meg, nem voltak képesek bocsánatot kérni, még haldoklásukkor sem Jézustól, akkor sem estek térdre előtte lélekben. Odaítélték magukat a pokolba. Hát akkor természetes, hogy van pokol és ez az ő helyük. És most mondok nektek egy meglepő dolgot a kételkedéssel kapcsolatban.

Azok, akik kiválasztottak szintén érzik a kételkedést, pl. kapnak egy kegyelmet, és arra gondolnak álszerénységükben, hogy én ezt nem érdemlem meg, ez nem létezik, Isten nem engem választ ki erre, hanem más valakit, aki jobban megérdemli. Biztos a Gonosz súgja nekem ezeket a mondatokat. Nem létezik, hogy Isten szól hozzám, vagy a Szentháromság tagjai, vagy a szentek szólnak hozzám, én ehhez méltatlan vagyok. Ezt csinálja éveken át, és Isten mindig újra és újra szól hozzá, de ő nem válaszol, eltolja magától. Ilyenkor az Úr Jézus nagyon szomorú, nagyon fáj neki a kételkedés, és kénytelen elvenni tőle a kegyelmet, mert látja, hogy semmire sem megy vele. Azután vannak olyan választottak, akik szintén kételkednek, de nem saját kegyelmeikbe, hanem más választottak ajándékaiban. Nem hiszik el, hogy a másikat is ugyanúgy kitünteti a Jó Isten, mint ahogy őt. És akkor olyanokat híresztelnek róla, sőt a szemébe is mondják, hogy te úgy találsz ki mindent, ez nem istentől jön, ez a Gonosztól jön, stb. Ezzel be is fejeztem az irgalmasság lelki cselekedeteinek ezt az első három pontját.

Elmondom nektek, hogy a Szentháromság és Én, itt vagyunk jelen ebben a kicsi teremben. A Szentháromság mindhárom tagja az Atya, a Fiú és a Szentlélek teljes dicsőségükben vannak jelen, csak úgy ontják magukból a fényt, úgy hogy ezt az egész termet beragyogják. Rátok is rengeteg ilyen sugár hull. Hogyha most megengedném nektek, hogy láthassátok, azonnal megvakulnátok, vagy belehalnátok. Ezért Isten senkinek, még a legnagyobb szentnek sem engedi, hogy teljes dicsőségében megláthassa, se Jézust, se a Szűzanyát, mert nem bírná azt a hatalmas fényt. Csak a Mennyben találkozhat az ember a megdicsőült Istenével. Először az Úr Jézus áll veletek szembe, egy lépést tesz hozzátok, kitárja kezét és azt mondja: „Drága Kicsinyeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Én most ide a szívem mellé helyezem a kezemet, széthúzom a ruhámat és kilátszik az Én megdicsőült, dobogó, szeretetlánggal díszített, töviskoronával átfont, sebes szívem. Itt láthatjátok kívül a bőrömön. A szeretetlángomról most mindenkinek egy izzó szeretetsugarat küldök, mindegyiketek szívébe azért, hogy ha majd a bűnösöket figyelmeztetnetek kell, meg kell inteni, akkor azt az én tapintatos szeretetemmel tegyétek meg, hogy egyet se bántsatok meg közülük.” Utána pedig a Szentlélek Isten tesz egy lépést felétek, kitárja a karjait, és köszönt benneteket: „Drága Gyermekeim, Én is itt állok előttetek, nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Mit is mondott az Én legszentebb Jegyesem? Mi az irgalmasság második lelki cselekedete? A tudatlanokat tanítani. Hát én most egy csodát művelek veletek, az ajkatokat, a szíveteket, a nyelveteket megérintem az Én isteni hatalmas erőmmel. Kiárasztom rátok, és ettől a perctől fogva, egészen másképpen tudtok majd tanítani. Eszetekbe fogom juttatni, mikor tanítotok, azokat a tanításaimat, amiket itt hallottatok, és ékesszólóan fogtok beszélni, nem fogtok magatokra ismerni.” És most a Mennyei Atya áll előttetek. A Mennyei Atya egy aranytálcát fog a kezében, és az tele van kicsi égő fehér gyertyákkal. És így szól hozzátok: „Drága Gyermekeim, én most odamegyek közétek, mindenkihez egyenként, tárjátok ki a pici szíveteket, mert beleteszek egy ilyen kicsi égő gyertyát. Ez a gyertya nem más, mint az Én hatalmas izzó szeretetem és bölcsességem. Megvilágítom az értelmeteket és a szíveteket az Isteni bölcsességemmel, hogy meg tudjátok különböztetni a jót a rossztól, de nemcsak azért adom nektek, hogy meg tudjátok különböztetni, hanem, hogy tovább adjátok azoknak, akiket tanítotok, a kételkedőknek.” Most pedig Én, Mennyei Édesanyátok körbejárok köztetek. Kitárom a karomat, és mindenkit magamhoz szorítok. Homlokotokra egy szerető édesanyai csókot lehelek, és már vissza is jövök ide a helyemre, most hogy újra előttetek állok, megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.10.05

ÉGI ÜZENETEK

Szentlélek:  Az irgalmasság testi cselekedetei

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Szívem szeretetlángjából mindannyiatoknak küldök egy kis csóvát, és ezzel ébresztem fel alvó kis szíveteket.

Ma az irgalmasság testi cselekedeteiről foglak benneteket tanítani. Hogy honnan vette az egyház a szokást, hogy az irgalmasság testi cselekedeteire tanítja a híveit? Természetesen a Szentírásból. Mégpedig az Úr Jézusnak azon szavaiból, amit akkor fog majd kiejteni, amikor lesz a nagy Feltámadás, és az Utolsó Ítélet: „Gyertek Atyám áldottai, vegyétek birtokba a kezdettől fogva nektek készített helyet, mert mikor éhes voltam, ennem adtatok, mikor szomjas voltam, inni adtatok, mikor meztelen voltam felöltöztettetek, amikor beteg voltam, börtönben voltam meglátogattatok.

Az irgalmasság cselekedetei szinte ugyanebben a sorrendben meg vannak őrizve az Egyház tanításaiban. Nézzük elölről őket: az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni. Drága gyermekeim, nézzetek körül a világban, nemcsak itt a ti hazátokban, hanem az egész világon mindenütt nőttön nő a szegénység. Amíg ti a kenyérhéjakat, a megpenészedett kenyérdarabokat kidobáljátok a kukába, és a hűtőszekrényből  a romlott ételeket  kidobjátok a szemétbe, addig képzeljétek el, hogy vannak olyan családok, ahol a szülők még egy darab kenyeret sem tudnak a gyermekeik kezébe adni. Vannak olyan szegény családok, hogy nem tudnak tüzelőt venni, mert nem dolgoznak sehol, mert megszüntették a munkahelyeket. És vannak olyan szegény kicsi gyerekek, akik mennek az iskolába, és útközben odanyomják az orrukat az édességbolt kirakatának üvegére, és vágyakozva néznek, hogy milyen finom csokoládék, cukorkák vannak ott, és nekik soha sincs részük benne, csorog a nyáluk és rongyos ruhájukkal törlik le a szájukat. Azután vannak édesanyák, akik megszülik a pici gyermeküket,  ők maguk is alultápláltak. De az még hagyján, hogy ezek a családok ilyen végtelenül szegények, de gondoljátok el, hogy amikor már a számlákat sem tudják fizetni, és eladósodtak, akkor elveszik a fedelet a fejük felől, és kikerülnek az utcára.

Mi történik akkor a családdal? Szétszakítják őket, a gyermekeket elveszik tőlük és beteszik valami intézetbe. A felnőttek pedig kint maradnak az utcán. Ó, milyen szomorú látni őket, ahogy barangolnak össze-vissza otthontalanul, a kukából szedik össze a maradék romlott szendvicseket, és azt eszik meg. Amikor besötétedik, szeretnék lehajtani valahol a fejüket, de úgy vannak, mint az Úr Jézus három éven át, nem volt hova lehajtani a fejét. És akkor bemennek a várótermekbe, ahonnan általában kizavarják őket, azután próbálnak lefeküdni a város padjaira, onnan  a rendőr fölkelti és elzavarja, mert rontja a városképet. Azt tanácsolja neki, hogy menjen a hajléktalanok szállására. Igen csakhogy a hajléktalanok, akik már évek óta ebben a sorsban tengődnek jellemferdülést kapnak. A nagy nyomorúság hozta ki ezt a lelkükben. Egymást letámadják, a szállásokon lehúzzák egymásról a kabátot, alvás alatt ellopják egymás cipőjét, azt a pár forintot, amit koldulva kaptak. Ezért a legtöbb nem megy be a szállásra.

Drága Gyermekeim! Hozzátok fordulok segítségül. Ti nagylelkűek vagytok, nem a gazdagokhoz fordulok, a hatalmasokhoz, mert azok nem segítenek. Nem a nagy politikusokhoz fordulok, hanem hozzátok kicsiny engesztelő Gyermekeim, hogy segítsetek. Hogyan tudtok segíteni? Ha az utcátokban vagy az ismerőseitek közül van olyan család, aki nélkülözik, és egy darab kenyeret sem tudnak becsomagolni tízóraira a gyerek táskájába, annak vigyetek egy két kilós kenyeret, vagy egy doboz margarint, ami kitelik a kis nyugdíjatokból. Vagy ha télen, nincs tüzelőjük, mindenféle pokrócokat magukra csavarnak, és majdnem megfagynak ezek a családok, a falak teljesen kihűltek, ajánljátok fel a ti fátokat, hogy vigyenek egy-két talicskával maguknak, hogy legalább pár napig ne fagyoskodjanak. Tudjátok, ha mindenki ezt tenné, akkor a családok nem éheznének annyira, és nem fáznának olyan nagyon. És mit tehettek a hajléktalanokkal, azonkívül, hogy adtok egy százast a markukba. Talán még jobban teszitek, ha bementek az ÁBC-be vesztek két szendvicset neki, az legalább nem romlott, vesztek egy paradicsomot, paprikát, beteszitek a sapkájába egy-két kedves szó kíséretében. Ha mindenki ezt tenné, akkor nem éheznének. Elmondok nektek egy nagyon szép, régi történetet. Árpádházi Szent Erzsébetről van szó. Egy szerelmi házasság volt az övéké Lajos királlyal. Nagyon szerették egymást, Lajos király sokszor távol volt, és amikor jött hazafelé, Erzsébet csak úgy röpült felé, eléje lovagolt, és átölelte nagy szeretettel. De Erzsébet jószívű volt, és látta maga körül a nagy nyomort. Elhatározta, hogy segíteni fog. Megnyittatta a királyi kincstár, és éléstár ajtaját és mindig vitt valamit az ő szegényeinek, hol egy gyűrűt, hol egy fülbevallót, hol egy kis gyémánt darabot, hol kenyeret, bort, gyümölcsöt stb. A király egy darabig elnézte ezt, de aztán a tanácsosai körülvették, mikor látták, hogy nagyon fogynak a kincsek, meg az élelmiszer, figyelmeztették, hogy vigyázzon, mert a felesége elszór mindent. És akkor szigorúan meghagyta Erzsébetnek, hogy ezután semmit nem vihet el a szegényeknek. Erzsébet nem tudott szót fogadni, akkora irgalom és szeretet volt a szívében, hogy az éjszaka sötét leple alatt kiszökött az ágyából és a konyhából egy kis élelmiszert tett a kötényébe és elvitte. Ezt csinálta szinte minden éjszaka. És mikor visszajött, a férje még aludt. De bizony meglátták a király tanácsosai és elmondták a királynak. Lajos feldühödött, és elhatározta, hogy most utána néz a dolognak. Elbújt egy oszlop mögött, és onnan nézte, hogy mit tesz Erzsébet. És rákiáltott: Állj, mutasd, mi van a kötényedben? És akkor Erzsébet, nagyon félve, remegve megmutatta a kötényét. És képzeljétek a kenyér, az élelmiszer helyett gyönyörű szép rózsákkal volt tele. A király megrendült ezen, és többé nem szólt rá, ha ilyeneket tett.

Azután az irgalmasság cselekedetei közé tartozik, hogy ruhátlanokat felöltöztetik. Gyermekeim, annyi alkalom van rá, hogy segítsetek azoknak, akiknek csak egy szál ruhájuk van. Ha két téli kabátotok van, adjátok oda az egyiket a szegény embernek, ha két takarótok van vigyétek el az egyiket annak a szegény családnak, akik dideregnek. Azután lehet gyűjtésekben részt venni, ó milyen szép példa volt itt tavaly a csoportban: mindenki hozott valami ruhát, amire már nincs szüksége, meg pénzt, élelmiszereket. Összecsomagoltuk és elvittük Romániába. Nagyon örültek neki a nagybányai testvéreink. Azután ezzel kapcsolatban, hogy fel kell ruházni a szegényeket, megint eszembe jut egy történet, mégpedig Szent Márton és a koldus.

Márton egy gazdag családból származott és az édesapja katonatisztet nevelt belőle. Ahogy lovagolt a város utcáin, meglátott egy koldust, a kardját elővette és ketté vágta a köpenyét, és az egyik felét a koldusra terítette. Azután lovagolt tovább és hazament. És úgy képzeljétek el, hogy az Úr Jézus megjutalmazta, mégpedig egy csodálatos látomással, megjelent neki angyalok kíséretében. És a vállán szent Márton köpenye volt. Az angyalokhoz így szólt rámutatva Mártonra: Látjátok ő az a gyermekem, aki rám terítette ezt a köpenyt, amikor fáztam.

A betegeket ápolni, és meglátogatni nagyon szép cselekedet. Drága Gyermekeim! Itt ebben a közösségben van egy ragyogó példa rá, sok példa, de az egyiket emelem ki: egy édesanya, aki már évtizedek óta súlyos beteg lányát ápolja, és zokszó nélkül, ó mennyire szeretem ezt a gyermekemet. És az Úr Jézus is nagyon szereti. Sokan vagytok, akik édesanyjukat, édesapjukat ápolták egészen a halálukig. Nem tették be az öregotthonba, hanem végig ápolták, amíg csak meg nem halt, és a karjuk között halt meg. Ez is be van írva a Nagy Könyvbe. Annyi lehetőség van arra, hogy a betegekkel jót tegyetek. Vannak missziók, főleg városokban alakulnak ki, papokból és civilekből állnak, akik elmennek a kórházba, és a legsúlyosabb betegeket, haldoklókat meglátogatják. Elviszik a Szentségeket nekik, beszélgetnek a szenvedés értelméről velük, a túlvilágról, a halál értelméről stb. erre is tudnék egy szép példát mondani: Ugyancsak Árpádházi Szent Erzsébetről van szó. A férje éppen elutazott egy hosszú útra és közben Erzsébet talált egy nagyon súlyos, ragályos beteg embert. Valamelyik szolgálója segítségével bevitte a férje ágyába, és ott lefektette. Napokig ápolta. És amikor a király jött hazafelé a szolgálók mondták neki: Képzeld Uram, már megint mit művelt a te feleséged. Egy ragályos beteget vitt be, ott fekszik az ágyadban. Felbőszült a király, s elkiáltotta magát: Erzsébet, ide gyere! Erzsébet félénken megjelent királya és férje előtt. – Ki van az én ágyamban? És akkor Erzsébet elhúzta a függönyt az ágya elől, és megmutatta, hogy kifekszik ott, képzeljétek Kicsinyeim az Úr Jézus feküdt ott! Lajos nagyon megilletődött, és azt mondta Erzsébetnek, hogy ha ilyen előkelő betegeket fektetsz az ágyamba, akkor megengedem.

Az irgalmasság testi cselekedetei közé tartozik a foglyok látogatása. Gyermekeim, ez olyan, amitől ti húzódoztok, ez természetes, hiszen a foglyok között vannak gyilkosok, rablók, vannak olyanok, akik megerőszakolnak nőket, gyermekeket, hát hogyne félnétek tőlük. De higgyétek el, ha megpróbáljátok, hogy közéjük mentek a börtönbe, nem kell félnetek, az őrök ott vannak egészen a közelben. A másik, amiért nem kell tartanotok a támadástól, hogy nagyon megilletődnek azon, hogy van olyan, aki szeretettel közeledik hozzájuk. Megmozdul valami az ő lelkükben. Különösen akkor, amikor olyan dolgokról hallanak, ami még eddig soha nem volt, mert a gorombaság volt az ő részük. Amikor Jézusról hallanak az Ő életéről, áldozatairól, haláláról. Vannak olyan missziók, papok, akik ott miséznek, meggyóntatják őket, megáldoztatják őket.

Az utazókat befogadni, ez is az irgalmasság egyik cselekedete. Ó, drága Gyermekeim, ahogy így végigtekintek a csoportotokon, egyből tudnék jó néhány példát felsorolni, hogy mi mindent tettetek már ezen a területen. Itt van a Marcell atya példája, valaki kihozta a kórházból, és otthon ápolta, vigasztalta, imádkozott érte. Vagy itt van az én eszközöm Éva, akinek a műtétjét, nem lehetett volna másképp megoldani, csak úgy, hogy valahol szálást kap. Közületek volt egy áldott lelkű testvér, aki befogadta, ott aludhatott nála két napig, és kísérgette a kórházba oda-vissza. És mondhatnám azokat a nagylelkű gyermekeimet, akik ide az engesztelésre autójukkal elhozzák a testvéreiket és hazaviszik. Pedig nagyon drága a benzin, de nekik nem számít az áldozat. Vannak, akik befogadják a miskolciakat és a szegedieket, és szívesen látják a lakásukban, hogy eljuthassanak ide, az engesztelésre. Áldottak legyetek, kicsi gyermekeim, aki valamit tesztek ezért a szent dologért, az utazók befogadásáért.

A halottakat eltemetni, ez is az irgalmasság cselekedete. A halottakat el kell temetni egészségügyi szempontból is, mert ragályos betegségeket terjesztenének, ha a föld felett maradnának, de azért is el kell temetni őket, mert mindenkinek jár az a kis végtisztesség, hogy rendesen eltemessék. Még a legegyszerűbb, legszegényebb embereknek, még a koldusoknak is. Most a kegyelettel kapcsolatban szeretnék nektek elmondani egy szomorú történetet, ami a valóságban 20 évvel ezelőtt Budapesten óbudai temetőben megtörtént. Volt egy asszony, aki egy kicsit bent feledkezett a temetőben, annyira imádkozott a férjénél, a sírnál a kispadon, azon vette észre magát, hogy sötétedik. Megijedt, és elkezdett szaladni a kapuhoz, hogy kijusson a temetőből, mert a végén még bezárják. Nem volt ott a kapus, a kapu be volt zárva. Visszament a férje sírjához szomorúan, hogy mi lesz most ővele. És ahogy ott üldögélt, és aggodalmaskodik, egyszercsak kinyílik a kapu, és bejön egy nagy teherautó. Az ő férjének a sírja közelében volt ásva egy hatalmas nagy gödör. A teherautó tele volt valamivel, és ahogy közelebb jött, ijedtében elbújt egy sír mögé, mert szörnyű dolgot látott, meztelen halottakkal volt tele a kocsi. Lebillentették a kocsi oldalát, és azután elásták őket. Az asszony megdöbbenve, ijedten nézte, és nem tudta elképzelni, hogy hogyan történhet ez. Mikor a teherautó elment, odament a kapushoz, és mondta, hogy ne haragudjon, de itt feledkezett a temetőben, és örül, hogy most ki tud menni. De hadd kérdezzen valamit, mert szörnyű dolgot látott, a kapus a szájára tette a kezét, hogy erről nem szabad beszélni. Felsőbb utasítás volt, olyan sok halottat hoztak a hozzátartozók, hogy ennyit már nem lehetett elégetni. Ezek mind a  krematóriumban várakoztak az elégetésre. Kiválasztottak négyet-ötöt, akiket elégettek, és az ő hamvaikat osztották szét a hozzátartozóik urnáiban. Úgyhogy senki sem tudta, hogy kinek a hamvait kapta a kezébe. Hát ezt a kegyeletsértést nem azért mondtam el, hogy most elborzadjatok, de tényleg van ilyen kegyetlenség, az irgalom hiányzott ezekből az emberekből. Kérlek benneteket drága Kicsinyeim továbbra is legyetek irgalmasak, mert az irgalmas szeretet ér a legtöbbet a világon. Mindenkivel azt tegyétek, ami nektek jól esne, ha tennének veletek.

Most pedig az irgalmasság testi cselekedeteiről befejezem a tanításomat. Szeretném nektek elmondani, hogy az első pillanattól kezdve, amikor kezdtetek gyülekezni, mi is történt itt a teremben. Ez az, amit csak én láttam, mert ti nem kaptátok meg ezt a kegyelmet. Megjelent az egész Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségük teljes fényében, hófehér ruhában és itt álltak veletek szemben. Azután Szent Márton és Szent Erzsébet is, és sok-sok angyal. Ők most is itt vannak, és majd az imáitokat is hallgatni fogják. És most abban a pillanatban, ahogy befejeztem ezt a beszédet, az Úr Jézus átváltozott, mint nyomorult koldus áll itt előttetek. Rongyokban van, és csupa maszat a keze, arca. A kezét előre teszi és kéreget. És most az Úr Jézus így szól hozzátok: Drága Kicsi Gyermekeim! Én koldulom az emberek szeretetét, végig jártam az embereket. Voltam a gazdag politikusoknál, voltam a vezetőknél, az igazgatóknál, a bíborosoknál, a püspököknél, de valahogy mindenhol a szeretetet visszautasították. Pedig én csak szeretetért koldultam náluk. Kérlek benneteket, fogadjátok el az én szeretetemet, mert a szeretetmorzsákért is lehajolok, annyira szomjazom és éhezem utánatok, a ti szeretetetekre. És még azt szeretném nektek mondani, hogy amikor egy éhezőnek adtok egy szelet kenyeret, vagy bármi élelmiszert, az annyi, mintha nekem adnátok. Ha valaki ágyban fekszik, tehetetlenül és nem tud odamenni a vízcsaphoz, adtok egy pohár friss vizet, az annyi mintha az én szomjúságomat oltanátok. Ugyanígy, ha a saját kis betegeteket felültetitek az ágyban, azután megetetitek, és hogyha kell, bepelenkázzátok. Ezt mind velem teszitek gyermekeim. Ha befogadjátok az utazókat, Engem fogadtok be. Legyetek irgalmasok, mert akkor Én is irgalmas leszek hozzátok! Most pedig a Mennyei Atyát látjátok. Hosszú, hófehér ruhában, dicsősége teljében, csak úgy sugárzik az Ő dicsősége felétek. És most belenyúl az Ő keblébe és kiveszi az Ő ragyogó, piros szívét. Csakúgy lángol a szíve a szeretetétől, és ez a szív úgy csillog, ragyog, szikrázik, hogy nincs az a drágakő, az a rubint, amelyik így ontaná a fényt magából, mint ahogy a Mennyei Atya szíve. És ezeket a fényeket felétek küldi, mindnyájatok szívébe, ezek a fények az Ő irgalmas szeretetének fényei. És Én, a Szentlélek Isten, hirtelen egy nagy, hatalmas galamb formájában mutatkozom nektek, és ott lebegek a fejetek felett. A tollaimból virágesőt küldök nektek, ezek a virágok az erényeket jelentik, és elsősorban az irgalmam erényét. Ezt szeretném beleültetni kicsi szívetekbe, hogy mindenkivel végtelenül irgalmasak legyetek. És ezt az irgalmat, amit itt kaptatok, a mai tanítás alatt, ezt osztogassátok tovább hozzátartozóitok, ismerőseitek, és egyéb testvéreitek között, hogy ők is irgalmasak lehessenek. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2011.09.28 ÉGI ÜZENETEK

Mennyei Atya:  Az önszeretet

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma a szeretet harmadik területéről, az önszeretetről szeretnék beszélni nektek. Ezelőtti szerdákon az istenszeretetről és a felebaráti szeretetről tanítottunk titeket.

Az önszeretet rendkívül fontos, mégpedig a helyes önszeretet. Ugyanis, aki nem szereti önmagát, az könnyen meghasonlik önmagával, depressziós lesz, esetleg még öngyilkos is. A helyes önszeretetnek lelki és földi céljai vannak. A legfontosabb lelki célja az üdvösség elnyerése.

Milyen eszközei vannak az üdvösség elnyerésének? Először is a bűnre vezető alkalmakat kell kerülni. Ez rendkívül fontos annak az embernek, aki szereti a saját lelkét. Gondoljatok bele, gyermekeim, néztek egy jó, izgalmas filmet. Egyszer csak jön egy ágyjelenet benne, mit tesz ilyenkor az olyan gyermekem, aki helyesen szereti a lelkét, és nem akarja, hogy bajba kerüljön, kikapcsolja a TV-t, mert bizony a lelkét megfertőzik ezek az érzéki dolgok. Vagy hogyha egy könyv kerül a kezedbe, nagyon szép, izgalmas, egyszer csak kiderül, hogy egyházellenes, vagy ezoterikus. Ilyenkor ezt a könyvet azonnal le kell tenni, és alkalomadtán elégetni, nem odaadni másnak, hogy más lelkének is ártsatok. A másik eszköze az üdvösség elérésének a vallásgyakorlatok folyatása. Mégpedig nagyon rendszeresen és kitartóan kell a vallásgyakorlatokkal élni. Hogy milyen következményekkel jár, ha valaki elszakad a vallásától, azt majd példákon keresztül szeretném nektek bemutatni.

Milyen vallásgyakorlatok is vannak, amik elősegítik a lélek fejlődését? Ilyen a vasárnapi illetve a hétköznapi szentmisére járás, az imádkozás, a különböző liturgiákon való részvétel, mint pl. a lourdes-i ájtatosságon, októberi rózsafüzéreken, Mária-litániákon való részvétel. Ezek mind rendkívül fontosak. Most mindjárt elmondom nektek, hogy hogyan jár az, aki hosszabb ideig nem megy szentmisére, és így lassan-lassan elszakad Tőlem. Egy asszony esetét fogom elmondani nektek. Vallásos nevelést kapott gyermekkorában, és egészen addig járt szentmisére, amíg férjhez nem ment egy ateista emberhez. Ettől kezdve minden megváltozott, és bizony nem járt templomba. Ha a férje sem jár, akkor ő sem. És higgyétek el, hogy még az imádságot is elfeledte, lassan kikopott belőle még a Miatyánk és az Üdvözlégy is. Így ment ez öt éven át, egészen addig, míg a gyermeke nagyon súlyosan megbetegedett. És ez a nagy fájdalom visszahozta Énhozzám. Vagy ha valaki a rózsafűzért szokta imádkozni, és egyik nap nem jut idő rá, akkor a második nap már nincs olyan nagy kedve hozzá, a harmadik nap meg lehet, hogy már el is hagyja. Tehát fontos, hogy gyakorold ezeket a vallásoddal kapcsolatos dolgokat. Azután ott vannak az áldoztatok, azok is rendkívüli módon fejlesztik a lelket. Aki szereti önmagát, az vállalja az áldozatokat, böjtöl és virraszt, lemond sok mindenről, amit nagyon szeret, különböző szórakozásokról, ételekről, italokról.

Az önszeretetnek a lelki célokon kívül földi céljai is vannak. Aki egészségesen szereti magát, az a rábízott állapotbeli kötelességeknek maradéktalanul eleget tesz. A munkahelyén elvégzi a feladatait rendesen, lelkiismeretesen, mert ha nem ezt teszi, hanem felületes, rendetlen, vagy elkésik mindig a munkahelyéről, akkor kiteszik onnan. Tehát saját magának árt. Vagy például egy háztartásban egy nyugdíjas asszonyról beszélek, aki végtelenül hanyag. Mindenfelé dobálja a dolgait, nem emlékszik mit hova tett. Egyszer csak az áramszolgáltatótól kap egy értesítést, hogy 3 havi befizetéssel tartozik. Ilyen nincs, hát most adtam föl az ehavit és a másik két havit is feladtam becsülettel, elkezdi keresni, és sehol nem találja. Természetesen ki kell fizetnie a 3 hónapot. Tehát saját magának árt, aki nem szereti magát eléggé.. Azután, aki szereti önmagát az figyel az egészségére. Nagyon ügyel arra, hogy amikor kikíséri a vendégeit, és nyirkos a háta, mert meleg volt odabent, felkap magára egy kardigánt, mert ha a hidegben egy félórát beszélget a barátaival, már kész is a tüdő- és mellhártyagyulladás. Ártott magának, pedig vigyázni kell a testre, nem azért kaptuk, hogy elherdáljuk, tönkre tegyük. Vagy ha átmentek az úttesten, nagyon körül kell nézni, nem szabad a piros jelzésen átmenni, mert bizony elüthet az autó. Vagy ott vannak az élvezeti cikkek, vannak, akik korlátlanul fogyasztják az élvezeti cikkeket, öt kávét megisznak minden nap, ezzel aztán nagy szívdobogásuk lesz, fölmegy a vérnyomásuk, és talán még agyvérzést is kaphatnak, és meghalnak. Sokan cigarettáznak, van, aki két dobozzal is elszív. Nikotinmérgezést kaphatnak, a tüdejüket pedig teljesen lebetegítik, tüdőrákban halnak meg. Emberileg is tudni lehet, hogy a tüdőrákosoknak nagyon nagy százaléka olyan, aki dohányzó. Vagy pl. a kábítószer olyan, mint egy öngyilkosság, mert aki csak egyszer megkóstolja, már nem tudja abba hagyni és egyszer csak belehal a túladagolásba. Eddig arról beszéltem, hogyan kell vigyázni az egészségre. De miért kell vigyázni rá? Azért, mert a testetek a Szentlélek temploma. Tisztelni, becsülni kell, mert a Szentlélek, az Úrjézus és Én is ott lakom benne. Nem szabad ezt a testet tönkretenni.

Most pedig a helytelen önszeretetről szeretnék néhány mondatot mondani nektek. Vannak olyan emberek, akik nagyon hiúak, főleg a hölgyek között, akik mielőtt elmennek a boltba, mind festik a szemüket, pöndörítik a szempillájukat, nézegetik magukat a tükörben, háromféle frizurát csinálnak a hosszú hajukból, két-három féle ruhát is felpróbálnak, és utána lemennek a boltba egy kiló kenyérért, meg egy liter tejért. Hát ez nevetséges. Ők az önimádók, abban élik ki magukat, hogy tetszelegnek maguknak. De van egy másik fajtája a hiú embernek. Az ilyen nem tud gyönyörködni magában, mert mindig talál valami hibát. Nem tetszik neki, hogy kövérebb, mint a másik, vagy hogy hajlott az orra, a szája nem elég vastag. Erre aztán elmegy az orvoshoz és plasztikai műtétet csináltat magának. Nincs megelégedve a Jóisten adományaival, nem hálás azért, amiért őt olyannak teremtette, amilyen. Aki ennyire el vannak bűvölve önmaguktól, és azt hiszik, hogy ők a legszebbek, azok a nárcisz típusú emberek. De ők nem csak a külsejüktől vannak elragadtatva, hanem a belső tulajdonságaiktól is. Azt hiszik, hogy ők mindenkinél okosabbak, ügyesebbek, talpraesettebbek, tehetségesebbek, vonzóbbak, különös kisugárzásuk van. Minden jót el tudnak mondani az ő természetükről, az egész alkatukról és viselkedésükről. Mindenkit, aki körülöttük van, lenéznek, semminek néznek. Ha valaki tehetségesebb, vagy okosabb náluk, akkor irigykednek, dühösek. Senkitől nem fogadnak el tanácsot. Inkább rá akarják erőltetni a saját akaratukat mindenkire. Tudjátok, drága Gyermekeim ezek az öntelt gőgös emberek a legsajnálatraméltóbbak, mert majd a Nagyfigyelmeztetéskor nem tudnak megtérni, mert a saját szemüknek se hisznek. Őbelőlük lesznek az ellenségeitek, vagy pedig közülük sokan meghalnak. Ezért arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok sokat ezekért az emberekért.

És most elmondom, hogy mit látok, Én a Mennyei Atyátok. Látom az Én virágoskertemet, itt ebben a teremben. Egy hatalmas nagy kert, tele csodálatos virágokkal. Ez szimbólum, ezek a virágok az Én Gyermekeim. Ti is köztük vagytok, vannak a virágok között piros rózsák, ezek olyan embereket szimbolizálnak, akik tele vannak szeretettel, áldozatkészséggel, még vértanúk is vannak köztük. Képesek meghalni a felebarátaikért. Azután vannak sárga rózsák az Én kertemben, azok pedig az Én leghűségesebb gyermekeim, akik nem törődenek azzal, hogy miket mondanak róluk, ők akkor is hűségesen jönnek ide az engesztelésre. Azután vannak fehér rózsák. Azok tartoznak közéjük, akik nagyon vigyáznak a lelkük tisztaságára, mindig gyónni mennek, mindig tele vannak bűnbánattal, és úgy érzik, hogy sohasem tiszta a lelkük egészen. Azután vannak pipacsok, ők egyszerű emberek, tanulatlanok, és mégis nagyon gazdagok, mert nagyon nagy szeretet van bennük. Azután vannak hófehér liliomok, ők azok a gyermekeim, akik megtartják magukat szűznek, úgy ahogyan születtek, és nekem ajándékozzák magukat, testestül-lelkestül. Vannak ibolyák is az Én kertemben, ők az Én szerény gyermekeim, akik a háttérbe húzódnak, a szobájuk mélyén kettesben vannak velem, imádnak Engem. És nagyon szerények, nem beszélnek magukról és csak mentik a lelkeket. Ezen kívül még számtalan, sokféle nemes virág és vadvirág van az Én kertemben, még nárciszok is vannak, akikről az előbb tanítottalak benneteket, hogy önteltek és gőgösek. Az Én kertemet hárman ápolgatjuk. Én az Örök Élet vizével locsolom őket minden áldott nap, az Én kegyelmeimmel, Jézus pedig szent vérével permetezi, és amikor elesnek, megtisztítja őket. A Szentlélek Isten pedig úgy viselkedik, mint a Nap. A kegyelme sugaraival élteti őket. Jönnek angyalaim és kérdezik: Fölséges Urunk, mikor szedhetjük már ki a gazokat, meg azokat a Nárciszokat virágaid között. És akkor Én így felelek: Legyetek nyugodtak, eljön az ideje a válogatásnak. Akkor majd arra kérlek benneteket, hogy az Én drága virágszálaimat szedjétek össze egy hatalmas nagy csokorba, és még nárciszokból is azokat, akik megtértek, és adjátok oda Mennyei Édesanyátoknak, a Szűzanyának. Ő pedig azt a nagy virágcsokrot felviszi a Mennybe, és a mennyei oltáromra vázába helyezi. A vázában az örök élet vize van, amit Én tettem bele előzetesen. És ez az örök élet vize táplálja őket, és életben tartja, örök életet ad nekik, és ott illatoznak Nekem örökkön örökké.  Ti is köztük lesztek. Én most megáldalak benneteket a helyes önszeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2011.09.21 ÉGI ÜZENETEK

Jézus:  A felebaráti szeretet

Jézus: Drága Gyermekeim! A szeretet még a reménynél és a hitnél is nagyobb. Én ma a felebaráti szeretetről fogok nektek beszélni. A múlt héten Édesanyám az Istenszeretetről tanított nektek.

A felebaráti szeretet benne van a főparancsban: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Én ehhez a parancshoz még hozzátettem valamit, amikor lejöttem a földre és ezt mondtam tanítványaimnak: „Szeressétek egymást úgy, ahogy én szeretlek benneteket!” És még hozzátettem: „Arról ismerjenek fel benneteket, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”

Drága Kicsinyeim, akik itt ültök előttem, ti is úgy szeressétek egymást, ahogy az apostolok szerették. Nektek is szól, amit nekik mondtam, hogy arról ismernek fel benneteket, hogy ide jártok az engesztelésre, és az Én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást. Tudjátok, milyen nagyot dobban a szívem mikor megérkeztek, és egymást öleléssel, csókkal fogadjátok, és mennyire örülök, amikor látom, hogy a búcsúzásnál is megölelitek egymást. És annak is örülök, hogy vannak köztetek olyanok, akik az autójukkal ide-oda hozzák az engesztelésre és vissza testvéreiket. Tehát bennetek drágáim, megvan a felebaráti szeretet és az egymás iránti szeretet. Ki szereti legjobban a felebarátját? Aki az életét is odaadja érte. Hát nézzetek Rám, Én meghaltam, utolsó csepp vérem is kiontottam, csak azért, hogy ti elnyerjétek a Mennyországot.

Hogy az életeteket adjátok a felebarátotokért az nem pontosan azt jelenti, hogy meg kell halnotok, hanem azt, hogy nagyon kell szeretni, áldozatosan kell szeretni a felebarátotokat. Az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit kell gyakorolni velük. Segíteni kell nekik, ha rászorulnak, meg kell bocsátani, ha megbántanak. Meg kell hallgatni őket, hogyha panaszkodnak, nem kell sajnálni rájuk az időtöket. Türelmesnek kell lennetek hozzájuk, akkor is, ha nem kellemes, hanem tüskés a természetük. Tapintatosnak kell lenni hozzájuk. Hát most elmondom nektek, hogy sajnos a világon rengeteg sok gyermekem van, akik a következőt teszik: Három csoportra osztják a körülöttük élő embereket: az első csoportba tartoznak azok, akiket szeretnek, tehát a családtagjaik, a legközelebbi, legkedvesebb rokonaik, a barátaik, azok az ismerőseik, akik jót tesznek nekik, azokat szeretik. A második csoportba osztják azokat, akik bántják őket, bosszantják, nevetségessé teszik őket, vagy megalázzák, vagy bántják fizikailag, bárhogy, akik rosszakaróik, tehát ellenségeik, ezeket az embereket nemhogy nem szeretik, hanem egyszerűen gyűlölik. A harmadik csoportba sorolják azokat az embereket a környezetükből, akik számukra nem jelentenek semmit, teljesen közömbösek. Az ilyenek, ha ott fekszenek az úttesten félholtan, akkor sem hajolnak le hozzájuk, hogy segítsenek rajtuk. Mert azt mondják, mi közöm hozzá?

Ó, Gyermekeim, örülök, hogy ti nem így gondolkodtok, hanem Engem követtek, és válogatás nélkül szeretitek az embereket. Ha jók, ha rosszak, ha kedvesek, ha kellemetlenek. Most nézzük Pál apostol mit mondott, milyen legyen a szeretet. Ő azt mondja: „Az igazi szeretet türelmes.” Mit is jelent az, hogy türelmes? Hogy nem idegesíti fel az embert a másiknak a viselkedése, lassúsága, kellemetlensége, szurkálása, vagy tehetetlensége, hanem mindig türelmes hozzá, minden esetben. Hát Én erre most szeretnék nektek egy példát elmondani, egy olyat, amelyikben bemutatom nektek először a türelmetlen embert, aztán a türelmeset.

A családban a mamának a 70. születésnapja van. Kap a fiataloktól egy mobiltelefont. Nagyon örül neki, rögtön arra gondol, hogy a távol lakó lányomat föl tudom majd hívni, meg a barátnőimet, meg az unokáimat, akik nem itt laknak ebben a városban. De aztán elborul a kedve, ránéz erre a kis szerkentyűre, és arra gondol: Istenem, hiszen én olyan buta vagyok, azt sem tudom, hogy kell ezt kezelni. Odafordul a vejéhez és azt mondja neki: Fiam, te olyan jó műszaki érzékkel rendelkezel, jöjj, segíts nekem! Mutasd meg, hogyan kell felhívni valakit, vagy hogyan kell fogadni, hogyha felhívnak. Nekem csak ennyit kell tudnom a telefonról, semmit többet, semmiféle játékot, amit ti csináltok, én csak felhívni szeretnék, meg fogadni a hívást.  A veje azt mondja, na jöjjön Mama! – de már volt a hangjában egy kis leereszkedő hangsúly. Jöjjön Mama, de aztán jól figyeljen ám, mert nem mondom el még egyszer! És akkor el kezdte mondani. Nézze, Mama ezzel a zöld gombbal kell a hívást fogadni, amikor pedig maga hív, akkor is ezt kell megnyomni. Aztán a piros gombbal befejezi a beszélgetést. Aztán nézze itt alul van egy gomb, ezzel kell a kulcsot kioldani. – Kulcsot? Miféle kulcsot? Nem adtatok nekem ehhez semmilyen kulcsot! – Jaj, Mama! – és a fejéhez kap a veje – Hát hogy lehet ilyen értetlen! Itt van kijelzőn a kulcs. Látja? – Igen látom. – Na ha ezt a gombot megnyomja, akkor kioldotta a kulcsot, és akkor már maga is tud hívni. Aztán megmutatta neki az SMS-ezést, megmutatta hogyan kell valakinek beírni a telefonszámát. És a végén megkérdezte: – Na Mama, akkor érti?  A mama így válaszolt: – Jaj, édes fiam, egy kukkot sem értek. Most már annyi gombot mutattál, hogy össze-vissza keveredett minden. A két kezébe temeti az arcát és jajgat: Jaj, Istenem, hiába kaptam ezt a szép ajándékot, én már csak ilyen buta vagyok. Aztán a veje kimegy onnan és a lánya odamegy hozzá: – Hát anyuka, ne legyél már olyan elkeseredett, hát azt hiszed, hogy ezt te nem tudod megtanulni? Dehogynem idenézz, vegyél elő egy papírt meg egy tollat! Megmondom, hogy melyik gombot mire használod. És mindent megmagyarázott szép türelmesen, az anyuka pedig mindent leírt. – Most felhívlak, próbáljuk ki! És felhívta az anyukáját. – Nézd meg, most csörög a telefonod, melyik gombot írtad fel a hívás fogadásra? – A zöldet! – Na látod, milyen okos vagy! Most nyomd meg a zöldet! És boldog a mama, mert tud beszélni, hallja a lánya hangját a telefonban. – Most változtassunk egyet! Te fogsz engem fölhívni. – mondja a lánya. És ezt is megtanította neki. És boldog volt a mama, mert ezt a két legfontosabbat 10 perc alatt megtanulta, türelmes lánya segítségével. Hát ez a türelem!

Mit is mond még Szent Pál? Azt mondja: „A szeretet jóságos.” Ez azt jelenti, hogy aki igazán szeret, az nagyon szívesen ad, sokkal szívesebben ad, mint kap. Annyira jó a szíve. Vagy aki igazán szeret, nem beszél semmi rosszat senkiről, nem tételez fel semmi rosszat senkiről, nem ítélkezik, nem rágalmaz. Tehát a szeret maga a jóságosság. Nézzük, mit mond még Szent Pál: „A szeretet alázatos.” Ebben az esetben mit is jelent az alázatosság? Ha valakivel valami jót tesztek, akkor szerényen és alázatosan magatokban kell tartani, senki ne tudja meg, hogy milyen jót tettetek a másikkal. Hogy adtatok egy kis pénzt egy családnak, vagy hogy egy szegény családnak egy használt gáztűzhelyet odaadtatok. Vagy megvigasztaltatok valakit, aki nagyon szomorú volt. Ezeket nem kell elmondani, elhíresztelni, mert akkor már el is veszett az értéke. Az emberek előtt nő a tekintélyed, de az Isten semmisnek veszi az ilyen szeretetet. Amit a jobb kéz tesz, azt a bal kéz soha ne tudja meg. Azután nézzük, hogy mit is mond még Szent Pál a szeretetről: „A szeretet önzetlen.”  Ez pedig azt jelenti, hogyha valakivel valami szeretetcselekedetet teszel, akkor nem azért kell tenni, mert számítasz valamire, és arra gondolsz, hogy majd ő is visszaadja. Aki igazán szeret, az nem vár viszonzást a szeretetéért. Hogyha meghív valakit, akkor nem biztos, hogy csak olyan valakit hív meg vendégségbe, aki majd biztos, hogy visszahívja, hanem a legszegényebbet is meghívja magához. Ez az önzetlenség, nem várunk viszonzást a szeretetért. Azután a szeretet nagyvonalú. Ez azt jelenti, hogy apróságokkal nem törődik az, aki igazán szeret. A saját akaratát nem akarja mindenáron érvényesíteni a másikon. Mondok erre is egy példát. Új menyecske érkezett a családba. Most még nagy a békesség és a szeretet. Az anyós és a kis menye együtt főznek a konyhában. Éppen húslevest csinálnak, már csak az egész bors hiányzik a levesből. A mama beleönt néhány szemet a tenyerébe, és a menyecske így szól: – Anyuka, várjon, mi nem így szoktuk, mi törött borsot szoktunk a húslevesbe tenni. És erre az anyuka előveszi a törött borsot és azt teszi a levesbe. És csak mosolyog egyet a kis menyére. Hát ennyi az egész, ennyibe került, hogy megmaradt a szeretetük egymás iránt. Azután azt mondja Szent Pál, hogy a szeretet nem féltékeny és nem irigy. Ó, Gyermekeim! A féltékenység annyi kapcsolatot szétzúz. Van két barát, nagyon jól megvannak egymással. De az egyik teljesen ki akarja sajátítani magának a másikat, nem engedi, hogy elmenjen másnak segíteni, nem engedi, hogy másokkal is beszélgessen. Gondolhatjátok, hogy ez a barátság nem tarthatott sokáig. Azután nézzük a házasságokat. Egy házaspárnál nagy volt a szerelem, amikor összekerültek. De sajnos a férfi nagyon féltékeny, ilyen a természete. Amikor mentek az utcán, és jött szembe egy férfi, vagy egy házaspár, és a nő rájuk mosolygott, és köszönt, akkor utána már egy rumlit rendezett. Annyira nem tetszett neki, hogy más férfiakra ránéz vagy köszön nekik, ez már egész beteges féltékenység. És az történt egyik nap, hogy a férfi szabadságot kapott, otthon volt a feleségével. Csöngettek, megérkezett a postás, egy levelet hozott. Kánikula volt, nagy forróság, és ömlött a veríték a homlokáról, szegény postásnak. A feleség már röpült is a csaphoz és egy pohár vizet adott neki. Ott állt a férje is mellette. Egészen belesápadta a férfi. Alig várta, hogy elmenjen a postás, nekirontott a feleségének. –Tudtam, hogy valami van köztetek! És attól kezdve gyanakodott rá. És egy borzasztó elhatározást hozott, elvitte a két kulcsot magával, és az asszonyt bezárta. Vállalta, hogy majd ő bevásárol, de az asszony ne menjen sehová, és a postást ide többé be ne engedje. Kirakott egy leveles szekrényt a kiskapura. Az asszony nem sokáig tűrte ezt az állapotot, pár hétig, de már egészen belebetegedett. Felhívta az édesanyját, az pedig a testvéreit. Eljöttek és hazavitték az édesanyjához az asszonyt. Vége lett ennek a házasságnak. Látjátok, a féltékenység ide vezet, tönkre teszi a kapcsolatokat. Az irigység a másik nagyon csúnya tulajdonság. Az emberek azért irigyek egymásra, mert az egyiknek előbb bújik ki a petrezselyme, mint a másiknak. Mert irigy azért, mert szebb az autója, vagy jobb felesége, vagy férje van. Tehát nagyon sok irigység van az emberek között, és ez megmérgezi az életüket. De még az Istenhez legközelebb állók között is van irigység, a választottak között is. Mesélek nektek egy esetet. Van egy választottam, akinek a gyógyítás kegyelmét adtam. Csodálatosan meggyógyulnak a betegek a keze alatt, Én gyógyítom meg őket, Én Jézus Krisztus. Egyszer csak megismerkedik egy olyan testvérrel, aki megkapta a látás és a hallás kegyelmét is a gyógyítás mellé. Akkor el kezd irigykedni. – De jó neki, meg tudja beszélni a betegek dolgát! Hogyhogy ő megkapja, én meg nem? Milyen sok áldozatot hozok, milyen sok mindenről lemondok, mennyit járok templomba, milyen fáradhatatlanul gyógyítom az embereket. Hát Uram, miért nem adod nekem is ezt a kegyelmet. Addig-addig piszkálta a gonosz őt, amíg beleültette a kételkedés gondolatát. Elment ehhez a testvéréhez és azt mondta neki, hogy bizony ő nem hisz abban, hogy Jézust látja meg a Szűzanyát, hanem a Sátán belebújt Jézus és a Szűzanya alakjában és az mutatkozik neki. Úgyhogy jobb lesz inkább, ha nem is foglalkozik ezekkel a különböző látomásokkal. Elszomorította azt a testvért, kételkedővé tette őt is, Én pedig megbüntettem gyermekemet. Irigységéért egyik napról a másikra elvettem tőle a gyógyítás ajándékát. Azután nézzük, hogy Szent Pál mint mond az igazi szeretetről: „Az igazi szeretet nem fuvalkodik fel.” Nem sértődik meg, nem érzékenykedik. Mindenki azt hiszi, hogy az érzékenység az egy kis aranyos emberi tulajdonság. Hát nem így van! Az egy utálatos rossz emberi tulajdonság, egy negatívum. Erre is mondok egy példát. Engesztelők között történt. Tízen imádkozzák a rózsafüzért, énekelnek, engesztelnek egy templomban, egy városban. Szépen megy ez az engesztelés, mentik a lelkeket. De egyik nap jön a kísértés, a következőképpen. Azt mondja a csoportvezető: – Ide figyeljetek, Gyerekek, nyissátok ki  a Hozsannát és mondok egy számot, hogy melyik ének jön, mert most a rózsafüzérnél ezt az éneket fogjuk énekelni, hiszen már nagyon régen énekeltük, és még nem tudjuk olyan erősen. Egy kicsit gyakoroljuk! A többiek mondták, hogy ez nagyon jó lesz, de volt közöttük egy, aki felfújta magát, dühös lett, és azt mondta: – Én ezt nem énekelem veletek! – De hát miért? – Hát azért, mert ez egy csúnya ének! – Csúnya? Hát hogyan lehetne csúnya a Hozsannából bármilyen ének? Csak még nem tudjuk olyan nagyon. – Na látjátok, ezért nem éneklem, mert nem tudom a dallamát. – Hát majd megtanulod. A csoportvezető tudja. – Nem és nem! – erre felállt, összecsomagolt, nem is köszönt, fogta magát és elment. Két hét múlva enyhült meg, akkor tért vissza a csoportba. Hát látjátok, ilyen a felfuvalkodott ember, ilyen ellenszenves. Drága Gyermekeim! Amikor a Mennyei Atya magához szólít majd benneteket, és ott álltok az én ítélőszékem előtt, akkor nem azt fogom tőletek kérdezni, hogy milyen valláshoz tartoztatok, vagy hogy hány rózsafüzért mondtatok el, még azt sem fogom kérdezni, hogy mennyit böjtöltetek, holott ezek fontos dolgok, de mégsem ezzel fogom kezdeni. Hanem azzal, hogy mennyi szeretetet adtatok a körülöttetek élő embereknek? Mégpedig a szorosan körülöttetek lévő családtagotoknak, a férjeteknek, feleségeteknek, a gyermekeiteknek, az unokátoknak, a szomszédaitoknak, a kollégátoknak. Ezt fogom csak kérdezni, semmi mást. És amikor majd jön a feltámadás, nagyon soká, amikor a Mennyei Atya a testeteket a lelketekkel egyesíti, és Én, a feltámadt emberiség felé fordulok, rátok mutatok, és azt mondom. „Jöjjetek a jobb felemre, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a kezdettől nektek készített helyet, azért, mert amikor éhes voltam, ennem adtatok, mikor szomjas voltam, inni adtatok, mikor meztelen voltam felöltöztettetek, amikor beteg voltam, börtönben voltam meglátogattatok. És erre gyermekeim majd megkérdezitek tőlem: Uram Jézus, mikor láttunk Téged éhezni, vagy szomjazni, hiszen nem is éltél itt közöttünk. Mikor láttunk téged betegen, vagy a börtönben, vagy mezítelenül. És akkor én így felelek: ‑ Amit eggyel a legkisebbek közül tettetek, azt velem tettétek. Tehát, Gyermekeim ebből láthatjátok, hogy az Utolsó Ítéleten is megmutatkozik, hogy az első és legfontosabb a világon a szeretet. Nyissátok ki a szíveteket mindenki felé, mindegy hogy milyen az illető! Mutassatok példát, hogy lássák az emberek, hogy ti ide jártok, hallgatjátok a Mi tanításainkat, és ez a tanítás megfogan bennetek. És valóban mindenkit szerettek, még azt is, aki szembe jön veletek, és azt mondja, hogy egy szektából jöttetek, mindenkit szeretni kell.

És most elmondom nektek, hogy hogyan van itt jelene a Szentháromság és a Szűzanya. Akkor, amikor kezdtetek gyülekezni, már itt volt az egész Szentháromság, itt álltak középen, most Én voltam középen, aki tartottam a tanítást. A Mennyei Atya jobbról, a Szentlélek balról és mindnyájan ember formában jelentünk meg. Végighallgattuk ezt a tanítást. És most a Szűzanya odamegy közétek. Érezzétek úgy, hogy most ott van veletek szemben. Belenyúl a kebletekbe, és kiveszi a ti szeretettől lángoló, lobogó és dobogó kis szíveteket. Visz magával egy aranyláncot és felfűzi. És így szól hozzátok: Egybe fűzlek benneteket, hogy szeressétek egymást továbbra is, hogy soha el ne szakadjatok egymástól. És most a Szűzanya összekötözi a lánc két végét, és odajön elénk, a Szentháromság elé. Letérdel előttünk, fölnyújtja a láncot hozzánk és így szól: Drága Szentháromság, áldjátok meg az én drága engesztelő gyermekeim szeretettől lángoló szívét. És töltsétek fel a szívüket, a ti válogatás nélküli, feltétel nélküli és önzetlen, örök isteni szeretetetekkel! És akkor a Szentháromság mindegyik tagja, az Atya, a Szentlélek és Én is, egy keresztet rajzolunk a lánc fölé a szívetek fölé. Megáldjuk szíveteket, majd a Szűzanya visszaviszi a láncot közétek, mindenkinek visszateszi a megáldott és feltöltött szívét a keblébe. Azután ide jön elétek, szemben veletek, és a Szentháromsággal együtt egy nagy keresztet rajzol a levegőbe és így szólunk: Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2011.09.14 ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya:  Istenszeretet

Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! A szeretet rendkívül fontos. Annyira elképzelhetetlen szeretet nélkül az ember élete, mint ahogy a virág napfény nélkül nem tud megmaradni. A fuldokló levegő nélkül és a szomjas ember víz nélkül. Hogy mennyire hiányzik a szeretet, és mi történik azzal, aki nem kap belőle, arra most én egy nagyon szép példát fogok mondani az életből.

Ilonka néniről van szó. 82 éves, egész életét rááldozta a vele együtt lakó családjára. A legkisebb fiával és annak családjával lakik együtt már évtizedek óta. Sütött, főzött, vasalt, mosott rájuk. Vitte a gyereket az óvodába, amikor kicsi volt. De most egy nagy változás történt az életében. 3 szoba van a lakásban, az egyikben lakik Ilonka néni, a másikban a 22 éves unoka, a harmadikban pedig a szülők. A fiúnak megtetszett egy leány, udvarolt neki egy darabig, majd elvette feleségül. Természetesen nem volt külön lakása, és odahozta a szobájába. Együtt laktak, Ilonka néni azt hitte, minden folytatódik, úgy mint eddig. De most már a fiatal menyecske változtatott a helyzeten. Azt mondta, hogy ő önálló akar lenni, ne legyenek közös háztartásban. Egy konyha volt, és bizony elég nehéz volt megosztozni, hogy ki mikor főz. De mégiscsak sikerült valahogy békében megoldani. De aztán történt egy másik változás is. Megszületett az első unoka, Ilonka néninek a dédunokája. A fiatalasszony és a férje szerették volna, ha még egy szobájuk van. Kevésnek tűnik valahogy ez az egy szoba hármuknak. Megbeszélték a szülőkkel, hogy Ilonka nénit ki fogják helyezni a garázsba. Ilonka néni nagyon jó szívű volt, beleegyezett. A garázs alját szépen lefedték línóleummal, szigetelték az oldalát, hogy ne fázzon meg télen, kihurcolták a bútorait. Ilonka néni ezután ott lakott a garázsban. Nem volt már szükség semmire tőle, nem várták, hogy eljöjjön vásárolni, nem várták, hogy főzzön, mosson, vasaljon, semmi munkát nem fogadtak el tőle. Ezért egy kicsit szomorú volt, de aztán arra gondolt: -Ott van nekem az Úr Jézus, meg a Szűzanya, és ott a rózsafüzérem. Legalább többet tudok majd imádkozni. De sajnos ez a béke nem sokáig volt ott a szívében, ahogy ott ült a garázsban az ágyán. Mert egyszer csak vettek egy új, milliókat érő autót a fiúnak. Nézték, hogy az autó ott van az udvaron, ráesik az eső, jön a tél,  hóban, fagyban ott lesz a drága autó, ennek a garázsban a helye. Összedugták a fejüket a családtagok, és elhatározták, hogy Ilonka nénit beteszik a szociális otthonba. Szereztek is neki egy jó helyet. Ilonka néni elszomorodott, azért mert meg kellett válnia a családjától és az ő ismerős, kedves bútordarabjaitól, személyes tárgyaitól. De mit volt mit tenni, megértette, hogy az autó nem mehet tönkre. Szomorú volt, hogy az autót jobban szeretik, mint őt, de elfogadta ezt a helyzetet. Bekerült a szociális otthonba és ott egy nagyon kellemetlen szobatárs jutott neki. Hogy ha becsukta az ablakot az volt a baj, ha kinyitotta az volt a baj, ha imádkozott a kis ágyán, némán, csendben, akkor zavarta, hogy ő nem tud aludni. Ha a kislámpáját meggyújtotta, akkor megint csak veszekedett. Aztán amikor a bőröndből elővette a szép nagy keresztjét a corpussal, és gondolta, hogy ez az egy tárgy, amit magával hozott, hát ezt most kiteszi az ágya fölé. Kalapácsot és szöget is hozott magával, annyira előrelátó volt. De abban a pillanatban, ahogy megfogta a szöget és a kalapácsot, társa rögtön veszekedni kezdett vele, hogy ezt hagyja abba, hogy semmit nem lehet kitenni a falra. Azonnal megy és megmondja gondnoknak, hogy összeszurkálja a falat. Mit volt mit tenni, szegény Ilonka néni ráfektette a keresztet a párnájára, attól kezdve együtt aludt Jézus Krisztussal. Nem baj, így legalább közelebb volt hozzá, hozzásimulhatott. Megpuszilgathatta közben, ahogy lefeküdt. Az zavarta legjobban, hogy nem lehetett imádkozni úgy, mint otthon a garázsban. És erre fogta magát és elment a templomba. Be volt zárva, csak a rácsig volt nyitva. Nem baj, nem zavarta őt, bement, látta a tabernákulumot a rácson keresztül. Elmondta a három rózsafüzért állva, mert ott bizony nem volt szék, nagyon elfáradt a 82 éves lábaival, de azért ezt megtette nap mint nap. Egyszer eszébe jutott, hogy most már el kellene menni a férjéhez is a temetőbe. Tél volt, jó hideg, és nagy volt a hó. Felvette a hosszúszárú csizmáját, a meleg télikabátot, rózsafüzért a zsebébe és ment a temetőbe. A férje sírja mellett volt egy kis pad és arra le akart ülni. Látta, hogy vastagon ellepte a hó, a kezével lesöpörte és leült. El kezdte mondani a rózsafüzért, de nagyon hideg volt, a szíve egészen összeszorult, és rosszul lett. Hirtelen rádőlt a padra, a padról legurult a földre, a hóba, és három nap múlva találták meg a holttestét összefagyva.

A szomorú történetből láthatjátok, kicsinyeim, hogy mennyire hiányzik a szeretet az embernek. Hogy hova vezet, ha nem kap semmi szeretetet. A szeretet három területre lehet osztani: az egyik az Istenszeretet, a másik a felebaráti szeretet, a harmadik az önszeretet.

Ma, gyermekeim, az Istenszeretetről fogok nektek beszélni.

Először nézzük, hogy Isten hogyan szereti az embereket, a teremtményeit. Amikor Istenről beszélek, mindig az egész Szentháromságra gondoljatok. Az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre. Hát hogy szereti Isten a teremtményeit? Először is válogatás nélkül. Neki mindegy, hogy valaki fehér, fekete vagy sárga bőrű, egyformán szereti. Neki mindegy, hogy az egyik férfi, a másik nő. Egyformán kedves neki. Vagy az egyik gyerek, a másik felnőtt. Vagy az egyik vallásos, a másik hitetlen. Vagy az egyik katolikus, a másik zsidó vagy muszlin. Teljesen mindegy Istennek, ő egyformán szeret minden embert, aki csak él a világon. A másik, ami jellemző Isten szeretetére, hogy feltétel nélkül szeret. Egyszerűen nem mond semmi feltételt az embereknek, hogy most ilyen vagy olyan légy. Soha nem mondja Isten, te nem jársz templomba, ezért téged nem szeretlek. Ilyet ő soha nem ejt ki a száján. Vagy te parázna vagy, mert együtt élsz egy férfivel, és nem házasodtatok össze, nincs rajtatok az áldásom, nem szeretlek titeket. Ilyet Isten soha nem mond. Vagy nem szeretlek, mert ítélkezel, mert káromkodsz. Viszont felállította Isten a Tízparancsolatot, és aki annak nem tesz eleget, az azért elszámolás alá kerül majd halálakor, az első ítéletkor, és az utolsó ítéleten. De addig rengeteg kegyelemmel árasztja el. A harmadik, hogy Isten szeretete örök. Ugye ha mi, emberek megismerünk egy kellemes, jó természetű embert, akkor rögtön rajongásig tudjuk szeretni, és ez a szeretet eleinte még nagyon erős és lángol a szívünkben. De ahogy megszokottá válik az a felebarát, a szeretet egyre enyhébb lesz iránta. Gondoljatok egy házaspárra. Most egy negatív példát mutatok nektek:

Két fiatal összeházasodik, nagyon szeretik egymást, őrületig szerelmesek. Aztán összeköltöznek, és megismerik egymás természetét, és a szerelem egyre jobban elhal bennük. Mindig gyengébb, gyengébb lesz bennük, elhalványodik, a végén pedig szinte gyűlöletté válik. Tehát az ember nem állhatatos a szeretetben. Az ember szeretete nem tart örökké. Milyen más Isten szeretete irántunk. A fogantatásotoktól kezdve, egészen örökkön örökké a halálotokon át, a túlvilágon át, örökké tart az ő szeretete, soha nem múlik el. És talán akkor lesz a csúcsán a szeretete, amikor ott leszünk mellette, vele együtt élünk ott a Mennyországban.

Eddig arról volt szó, hogy Isten hogyan szeret bennünket, most pedig arról szeretnék beszélni, hogy miért kell szeretni Istent nektek, gyermekeinek.

Először is gondoljatok arra, hogy Isten, a hatalmas Úr, az Ég és a Föld Ura megteremtette a világot. Az egész Világmindenséget, a Naprendszereket, ezen belül megteremtette a bolygókat, csillagokat, a bolygókhoz tartozó Holdakat, és magát a Földet. Szeressétek Istent ezért a gyönyörű Földért, amit lakóhelyül adott nektek! Szeressétek Istent a kék égért, a rajta úszó fehér bárányfelhőkért, a zöld rétekért, a fenséges erődkért, a hófödte hegycsúcsokért, a lankákért, a virágos mezőkért, a madárcsicsergésért, a kedves vadállatokért, akik olyan gyönyörűek, a cicátokért, a kutyátokért és szeressétek az emberért, mert végül az embert is megteremtette, és személy szerint téged is életre hívott. Ó, milyen boldogság ez, hogy meghívott Isten bennünket a földi életre, mert a földi élet igaz, hogy sok szomorúságot, gondot okoz nekünk, de ugyanakkor örömöket is ad. Hát mennyire lehet örülni annak, amikor a napod jól sikerül, mindent meg tudsz oldani, amit beütemeztél, vagy mennyire lehet örülni egy jól sikerült vizsgának, vagy amikor egy súlyos betegségből meggyógyulsz. Vagy mikor a kicsi unokád rád mosolyog vagy felkacag. Annyi szépség van már ebben a földi életben is.

De szeressétek Istent a szenvedésekért is! Mert a szenvedés is érték, majd erről később fogunk beszélni. Szeressétek Istent a többi emberért, akiket körétek állított, a hozzátartozóitokért, barátaitokért, rokonaitokért, ismerőseitekért, az ellenségeitekért. Mert ha mindig csak kedvesen, kényeztetve, nagy szeretettel szólnak hozzátok, akkor hiúak lennétek, önteltté válnátok. Kell, hogy legyen egy rosszakaratú ember is valahol a környezetedben, aki a hibáidra keményen rávilágít, tükröt tart eléd. Tehát szeretni kell Istent még az ellenségeitekért is.

És most nézzük, hogy az ember, mit tud adni Istennek ezért a nagy szeretetért! Mivel tudja kifejezni, hogy ő is szereti Istent. Például az imával. A napi 24 órából kell, hogy találj 1-2 órát, vagy 3-at, vagy 5-öt tetszés szerint, kinek hogy van hozzá kedve, beállítottsága, lehetősége. Kell egy kis időt szakítani Istenre, amikor csak Vele vagy. Senki más, csak Isten és te, ti ketten vagytok együtt a kis szobádban, rejtekedben. És akkor hívni kell Őt, az egész Szentháromságot, hogy jöjjön oda, hogy ott legyen körülötted. És akkor érezni fogod a jelenlétüket, dicsőíteni kell őket, ha már odahívtad, mindegyiküket külön-külön. Azután elmondani a kéréseidet, a köszönetedet, a háládat, és amikor ez megtörtént, akkor el lehet kezdeni imádkozni. És ahogy belefogsz, mondjuk egy rózsafüzérbe és mondod a Miatyánkjait és Üdvözlégyeit, azt veszed észre, hogy nem tudsz figyelni. Éppen ezért azt kell tenni, hogy a rózsafüzér tizedei előtt, mindig elmélkedni, szemlélődni kell. Pl. a fájdalmas rózsafüzér második tizedénél vagyunk, (Akit érettünk megostoroztak. Mielőtt belekezdenél ebbe a 10 üdvözlégybe, csak annyit mondjál a te Jézusodnak: „Uram Jézusom, szeretlek Téged, megyek oda az ostorozó oszlophoz, ahol vagy, látom levetkőztettek, teljesen meztelenül állsz ott. Ó, de boldogan eltakarnálak, hogy ne nevetgéljenek rajtad a gonosz emberek. És most felkötöznek az oszlophoz, előveszik korbácsaikat, azokat a szörnyű szerszámokat és nagyokat vágnak a hátadra, Jézusom, bár inkább engem korbácsolnának, mert én bűnös vagyok, te pedig egészen ártatlan. És gondoljatok bele, ahogy így imádkozzátok a rózsafüzért, az örvendetesnél, a dicsőségesnél is, a világosság rózsafüzérnél is. Mindenhol kell, hogy eszetekbe jusson egy mondat. Ha nem is jut eszetekbe más, csak ennyit mondjatok közben: Jézusom szeretlek, Szűzanyám jöjj ide, te is imádkozz velem! Elég ennyi is, és már a lelked felfrissül és tele leszel szeretettel. A konkrét imaidőn kívül mást is kell nyújtanod Istennek, hogy érezze, mennyire szereted. A nap 24 órájában szinte állandóan engesztelni kell őt. Nagyfalun is ezt mondja Csilik Atya.

Mit is jelent ez, hogy a nap 24 órájában engeszteljük? Talán állandóan imádkozni kell, és elhanyagolni az állapotbeli kötelességeinket? Nem, egyáltalán nem azt jelenti, csak azt, hogy belevonod az életedbe. Amikor felébredsz, rámosolyogsz Jézusra, és mondod: Köszöntelek édes Jézusom, hálásan köszönöm, hogy ki tudtam magam pihenni az éjszaka. Neked adom az előttem álló napot. Irányítsd értelmemet, szívemet, segíts dönteni ebben-abban. Vagy amikor dolgozol a kertben és már nagyon fáj a derekad, túlságosan forrón süt a nap, letörlöd a homlokodról a verítéket, fölegyenesedsz és mondod: Jézusom, neked adom fáradságomat, oszd ki a hitetlen és közömbös lelkek között, hogy megtérjenek. És nem is folytatom, mert annyi mindent lehet mondani Jézusnak a nap folyamán, és ezzel érezni fogja, hogy mennyire szereted. Az ima után itt van a hála. Gondoljatok bele, hogy mennyi mindenért kell köszönetet mondani a Jó Istennek. Természetes, hogy hálásak vagytok, ha valami jól sikerül, hálásak vagytok, hogy fedél van a fejetek fölött, hogy ki tudtátok fizetni a számláitokat, hogy nem nyomorogtok. Hálásak vagytok, hogy a gyereketek átment az érettségin, vagy jól sikerült neki. Hálások vagytok, hogy megszületett az unokátok. Tehát az természetes, hogy a jó dolgokért hálásak vagytok. Még az egészségetekért is hálát adhattok. De az már nem annyira természetes, hogy pl. hálát kellene adni Istennek azért, hogy van két lábatok, amin el tudtok menni a templomba, az engesztelésre. Van két dolgos kezetek, amivel még meg tudjátok művelni a kerteteket, meg tudjátok főzni az ebédet, el tudtok mosogatni, tudtok dolgozni. Azután van két szemetek, amivel sok minden szépséget láthattok az életben, elképzelitek, hogy milyen lehet sötétségben élni. És ezért hálát kell adni, a szemünkért is. Hálát kell adni azért is, hogy hallotok. Amikor valami szép zene van a rádióban, vagy a tv-ben, jó gyönyörködni a zenében, végighallgatni a nagy művészek szimfóniáit. Azután, mikor átmentek az úttesten, milyen jó, hogy halljátok az autók dübörgését, mert különben, ha nem hallanátok, és nem lennétek eléggé szemfülesek, elütne könnyen az autó, tehát a hallásotokat is meg kell köszönni. Ami olyan természetesnek tűnik, mind meg kell köszönni. Hogy nem vagytok tolószékben, tudtok jönni-menni. Hogy nem vagytok ágyhoz kötöttek. És ha tolószékben vagytok azt is meg kell köszönni, hogy értelmeteket még mindig meghagyta a Jó Isten. Tudtok imádkozni, tudtok szeretni. Tehát mindezért hálával tartoztok Istennek.

Azután a harmadik, amivel ki tudja fejezni az ember az Istenszeretetét az áldozat, az önmegtagadás és a szenvedés. Nézzük a szenvedést! Ha van valami betegséged és fájdalmad, akkor ti, engesztelők máshogy fogjátok ezt fel, mint azok, akik nem vallásosak. A nem igazán hívő emberek a szenvedéstől dühösek lesznek, még káromkodnak is. Ilyeneket mondanak, hogy Isten miért ver engem, miért nem a szomszédomat veri, vagy miért nem a kollégámat, az mennyi bűnt elkövet. És akkor én, aki rendesen éli az életét, én szenvedjek itt. Nos hát, a nem igazán hívő ember így fogadja a szenvedést.

De ti még a szenvedéssel is ki tudjátok fejezni Isten iránti szereteteteket. Mert, ha beleestek egy betegségbe és fájdalmatok van, akkor nem méltatlankodtok, hanem elfogadjátok és felajánljátok Istennek azért, hogy lelkeket mentsetek. Azért kell lelkeket mentenetek a fájdalmaitokkal, mert Isten éhezik és szomjazik a lelkek után. És hull a könnye, azért mert látja a pokol felé haladni azt a rengeteg sok millió embert. És csodálatos módon a ti szenvedéseiteket átalakítja - ha felajánljátok - kegyelemmé, és rászórja ezeknek a millióknak a fejére és nagyon sokan közülük megtérnek. Azután nézzük az áldozatok kérdését! Hogyan lehet áldozattal kifejezni, hogy szereted Istent? Hogy lehet örömet okozni Istennek?  Itt van a böjt vagy a virrasztás, mint áldozat. A böjtöt ugyanúgy, ha vállalod, föl lehet ajánlani a lelkek megtérésért. De, aki nem egészséges, annak nem szabad böjtölni, legalábbis gyomorböjtöt végezni. Azért, mert a test a Szentlélek temploma, és aki azt rongálja, bűnt követ el. Tehát a cukorbetegek, gyomorbetegek stb. nem böjtölhetnek, nem szabad nekik, Isten nem engedi. De akkor mit tegyenek ők? Itt van pl. a nyelv böjtje. Ha nagyon szeretsz beszélgetni, egyik nap elhatározod, hogy most lecsökkented a beszélgetéseket, most csak a legfontosabbakat fogod kimondani a családtagok vagy a szomszédok között. Vagy ami még sokkal nehezebb, hogy hallasz egy hírt, pl. hogy a szomszédasszony megcsalja a férjét. És ezt, mint újdonságot szeretnéd elmondani ennek is annak is, de ha böjtölni akarsz a nyelveddel, egy szót sem szólsz, magadba zárod. Vagy ha megbántottak, megsértettek, mondjuk a menyed vagy a vejed, durva szót mondott, akkor olyan jó lenne elpanaszolni valakinek, aki meghallgatna, megvigasztalna, mondaná, hogy ó, hát pont neked mondanak ilyet, ez nem is igaz, ez rágalom, szegénykém. És ezt az együttérzést várod a másik embertől, és ezért szeretnéd elpanaszolni. De ha a nyelvedet böjtölteted, akkor magadba zárod ezt a fájdalmadat, nem mondod el senkinek, csak Jézus Krisztusnak. Ez nagyon nehéz.

De higgyétek el, megadja hozzá a kegyelmet, csak kérni kell. Azután ott vannak az önmegtagadások, amikor lemondasz valamiről, amit nagyon szeretsz. Képzeld el magad, hogy mész az utcán hőségben, kánikulában, csorog a víz az arcodról, és egy cukrászda ajtaja nyitva van. Be szoktál menni ide, és veszel egy fagyit általában. De most eszedbe jut Jézus, szeretetet érzel iránta, örömöt akarsz neki szerezni, elfordítod a fejed, nem mész be és nem veszel fagylaltot. Ezt egyszer-egyszer megteszed. Ez egy nagyon szép önmegtagadás. De van ennek egy magasabb foka, ahová már kevesen jutnak el. Elhatározod, hogy hátralévő életedben végig lemondasz a fagylaltról, vagy a fekete kávéról, vagy a szeszes italról, vagy bármiről, amit te szeretsz. Minél jobban kiüresíted magad, drága gyermekem, annál előbbre jutsz az életszentség útján. Amikor már egészen kiüresítetted magad, és mindenről lemondtál, ami neked kedves, akkor foglalja el igazán Jézus helyét a szívedben. Vannak egész apró, jelentéktelen önmegtagadások, de Isten előtt hatalmas kincsek. Rászáll egy légy a karodra, nem zavarod el, hagyod, hadd kellemetlenkedjen egy kicsit, Isten kedvéért, hogy örüljön, hogy áldozatot hozol. Vagy viszket valahol a bőröd, nem vakarod meg, vagy nagyon szomjas vagy, már nyúlsz is a pohár után, de aztán eszedbe jut az Úr Jézus szomjúsága és csak két perc múlva iszol és felajánlod a lelkekért. Vagy mész az utca napos oldalán, csorog rólad a víz, mert annyira meleg van. A másik oldal, ahol a dolgod lenne, árnyékos, de te mégsem mész át, végig mész a napos oldalon Isten iránti szeretetből. Ez egy gyönyörű önmegtagadás. A Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek nagyon szereti az önmegtagadásokat. Azt szokták ígérni, ha mindennap végzel önmegtagadást nagyon nagy lépésekben fogsz haladni a szentté válás útján.

És most befejezem, amit az Istenszeretettel kapcsolatban szerettem volna tanítani nektek. Elmondom, hogy a tanítás alatt hogyan is van jelen a Szentháromság. A Mennyei Atya hosszú, fehér ruhában és aranypalásttal a vállán, gyönyörű csillogó aranykoronával jelent meg, mint az Ég és a Föld Ura, Királya. Ide áll elétek, és ahogy itt áll ezt mondja: „Gyermekeim! Most leveszem a koronámat, ide teszem a kezembe. Emlékezzetek az első parancsomra: „Én vagyok a te Urad, Istened, Uradat Istened imádd, és csak neki szolgálj!” Hát én most ezt szeretném megvalósítani egyenként a ti kis szívetekben. Végigmegyek köztetek, megfogom a koronámat, és beleteszem mindegyiketek szívébe, mert szeretném elérni, hogy Én legyek a ti szívetek Királya. Hogy Én mondhassam meg, mikor mit tegyetek, hogy Én szerethessek helyettetek. Engedjétek meg ezt, kicsinyeim! És most mindegyiketek homlokára rajzolok egy kicsi keresztet. Most a Szűzanya szól újra: Drága Gyermekeim! A Mennyei Atya idejön a helyére, itt áll veletek szemben, és most az Úr Jézus következik, de hogyan! Pici 3 éves gyermekként, úgy fog szólni hozzátok. Itt áll mellettem, édesanyja mellett, és azt mondja: „Édesanyám, vegyél öledbe és vigyél körbe a testvéreim között. – Mi van a kezedben, kisfiam? –Az én kezem tele van apró kicsi piros szívecskékkel. Annyi szív van a kezemben, ahányan itt ülnek ebben a teremben. Vigyél oda édesanyám, mindenkinek szeretnék egy kis piros szívet beletenni a szívébe. És már viszem is kisfiamat. És mikor beleteszi a kis szívet a szívetekbe, így szól hozzátok. Azért teszem bele kicsi gyermekszívem a ti szívetekbe, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az én szívem, hogy mindig mondjátok el napközben, sokszor a fohászt: „Jézusom édes szíve add, hogy mindig jobban szeresselek.” És ahányszor elmondjátok, ez a szív mindig egy kicsit nagyobb lesz, és a végén akkora lesz, mint a ti szívetek. És most egyenként, miután kicsi szívemet beletettem a ti szívetekbe, kicsi karomat kitárom, átölelem a nyakatokat és egy gyermeki csókot lehelek az arcotokra.

És most Én, Szűzanyátok szólok újra hozzátok. Visszajön a kicsi Jézus az ölemben, és ide leállítom magam mellé. És most a Szentlélek következik. Hófehér, hosszú ruhában áll itt, hosszú, fehér szárnyakkal, egészen a földig ér a szárnya. A kezében van egy aranyszínű lapos kehely, és ebbe a kehelybe magas tűz lobog az Ő szeretetlángjának tüzével. Amikor kezdtetek gyülekezni, megtelt a terem angyalokkal. A sok angyal közül egy 5-6 éves forma angyal idejön a Szentlélekhez segíteni. A Szentlélek Isten odaad a kezébe az apró kis gyertyákat, mint amilyeneket a körmenetben is szoktak vinni. Még nincsenek meggyújtva. A Szentlélek Isten az angyalkával körbemegy köztetek. Az angyalka egyenként nyújtja a gyertyákat a Szentlélek Istennek, aki meggyújtja az Ő szeretetlángjával, és belehelyezi a szívetekbe. És ezt mondja a Szentlélek: Drága Gyermekem! Most az én isteni szeretetlángomat teszem a szívedbe, hogy úgy szeress Engem, a Szentlélek Istent, mint ahogy Én szeretlek téged, hatalmas, lángoló szeretettel. Emlékezz vissza arra, hogy minden jót, ami benned van, minden erényt Én ültettem a szívedbe! A legszebb erényeteket elsősorban: a hitet, a reményt, a szeretetet.

És most visszajönnek ide a sorba, hárman állnak egymás mellett és Én, Édesanyátok. És mi mindnyájan felemeljük a kezünket, és egy nagy keresztet rajzolva megáldunk benneteket az Istenszeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.09.07 ÉGI ÜZENETEK

Szentlélek:  A remény

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok.

A reményről foglak tanítani benneteket. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán a hitről volt szó, mert azt magyaráztuk nektek, hogy annak, aki a tökéletesség útjára lép, egy szilárd, tökéletes jellemet kell kialakítani magában, és utána erre a szilárd jellemre rá kell építeni a természetfeletti jellemet, amelynek három alapja van: a hit, a remény és a szeretet.

Ma a reményről tanulunk. Drága Gyermekeim, remény nélkül az élet lehetetlen, nagyon fájdalmas, depressziót okoz, sőt öngyilkossághoz vezethet, ha valakiben nincs semmi remény. Én most azt szeretném nektek mondani, hogy lehet reménykedni a földi dolgokban, pl. az anyagi gondokban, hogy majd sikerülnek, a betegségekben, hogy majd meggyógyulsz belőle, vagy sikered lesz a munkában, amibe belefogtál, de kell reménykedni az Örök Életben is. Most egy példát szeretnék nektek elmondani arra, milyen az ember lelke, amikor egészen reménytelen, és milyen akkor, amikor végre tud remélni. Egy főnővérről van szó. Hirtelen nagyon rosszul lett a szívével. A kórházban rögtön ott a helyszínen kivizsgálták, és megállapították, hogy súlyos infarktust kapott, nagyon súlyosat. De azon kívül más egyéb szívproblémákat is megállapítottak nála. Azt mondták, hogy a műtétet nagyon gyorsan el kell végezni,  és hogy a műtét sikerének az esélye nagyon kicsi. Szegény nővér gondolkodott, mit csináljon. Még fiatal, 45 éves, van egy kislánya, még szeretne élni. Végül is úgy döntött, hogy műtsék meg. Hozzá kell tenni, hogy teljesen ateista. 10 éves koráig vallásosan nevelődött, még elsőáldozó is volt,  aztán teljesen elfordult Istentől, nem járt többé templomba. A barátok, a főnökök, a tanárok teljesen a rossz útra terelték a meggyőződését. És így ment neki a műtétnek, ilyen hitetlenül.

Túl volt a műtéten, a Mennyei Atya nem engedte, hogy meghaljon a műtét alatt. De utána rizikós volt, hogy életben tudják-e tartani vagy sem. A műtét után két nappal meglátogatta az egyik beosztottja, egy nővérke, aki őt nagyon szerette. És látja, hogy hullik a könnye. Ezt a főnővért Erzsikének hívják. –Miért sírsz Erzsikém? Ne szomorkodj, olyan rossz nézni. – Hát hogyne sírnék, amikor tudom, hogy meg fogok halni.
– Nem fogsz meghalni. Lehetséges, hogy megsegít a Jó Isten. – Engem? Hát tudod, hogy ki vagyok én? Ismersz te engem, a lelkemet egyáltalán? Volt két abortuszom. Fiatal lány koromban váltogattam a fiúkat, azután nem is mentem férjhez, csakúgy összeálltam egy barátommal. Egy darabig együtt éltünk, és ebből a kapcsolatból született a lányom. De ez a férfi elhagyott, azóta egyedül vagyok, keresem a társamat. És hirtelen elkapott ez a betegség, hát azt hiszed, hogy nekem megbocsátana Isten, ha egyáltalán van Isten, ha egyáltalán van Mennyország és Pokol. Azt hiszed, hogy én nem a pokolba jutnék? Teljesen oda való vagyok, ha van Pokol. És erre azt mondja a nővérke neki: – Nehogy azt hidd! Téged ugyanúgy szeret Jézus, mint engem, aki napi áldozó vagyok. Meg akarja menteni a lelkedet, lehet, hogy a testedet is. Csak tudod mire vár? Az első lépésedre, hogy fordulj hozzá a szívedből a gondolataiddal, a szavaiddal és mondd, hogy Jézusom, megbántam bűnös életemet, gyónni akarok, meg akarok tisztulni. Bocsáss meg, hogy ilyen mélyen és ilyen sokszor megbántottalak. Ha ezt a lépést megteszed, Jézus lehajol hozzád, magához ölel, és nem engedi, hogy elvesszél. – Elég nehéz elhinni. De hát én nem tudok elmenni most gyónni, hogyan mennék el innen a kórházból. – Nem úgy van az, bízd rám magadat, már röpülök is, és ha megengeded, hozok neked egy papot. És talált is egy fiatal papot a városban, aki még abban az órában eljött a súlyos beteghez. Vitte a szentségeket, meggyóntatta, megáldoztatta, föl adta neki a betegek szentségét. És mikor a pap végzett, és elment, bement a nővérke hozzá. – Na, hogy érzed magad? És egy mosolygó főnővért talált. Nagyon boldog vagyok, mert már tudom, hogy szeret Jézus, mert mindent megbocsátott nekem. És ha meg kell halnom, akkor már tudom, hogy nem a pokolba kerülök. Tele vagyok reménnyel, tudom, hogy szeret engem. – Na látod, mondtam én, nem lesz semmi baj.

És képzeljétek csak el, Drága Gyermekeim, ez a főnővér napról-napra jobban lett! Eltelt két-három hét, és azt mondták az orvosok, hogy most már hazamehet pihenni. Semmi problémát se találtak a szívénél, óvatosan élje az életét. Meggyógyította Jézus az orvosok segítségével, de meggyógyította az Ő szeretetével, a reménnyel.
Drága Gyermekeim, a remény olyan dolog, hogy lehet bűnös is. Pl. van vakmerően reménykedő, pl. azt gondolja magáról, hogy igaz, hogy elkövettem ezt a bűnt is meg amazt is, meg még el is fogok követni sok-sok bűnt, de engem szeret Isten, és én nem kárhozhatom el. És nem lép ki a bűneiből, mégis reménykedik. Az ilyen remény nagyon káros, árt a léleknek. Azután van olyan remény, ami szintén bűnös, hogy csak magába bízik, nagyon reménykedik magában. Emlékezzetek a Szentírásból Szent Péter apostolra, azt mondta, ha mindenki megbotránkozik benned Uram, én biztos, hogy nem botránkozom meg. Péter apostol háromszor is megtagadta félelmében, túlságosan bízott magában. Azután vakmerő az, aki megmászta a hegyeket, a havas hegycsúcsokat és arra gondol, hogy úgysem hal meg, őrá vigyáz a Jó Isten. És ő eddig sem halt meg, és most sem fog meghalni. És egyszer csak mégis lezuhan, és meghal.

Drága Gyermekeim, a remény legszebb formája, amikor az Örök Életben reménykedtek. Az „Úr Angyala”-ra gondoljatok, amikor az Üdvözlégy Máriát mondjátok, az utolsó Üdvözlégy Máriát…, és itt tulajdonképpen Jézus ígéreteiről van szó, Jézus ígéreteket adott nekünk,  megígéri nekünk a békét és a nyugalmat, az Ő szent békéjéből ad nekünk. Olyan nyugtalanok voltunk még az előbb, féltünk, és Ő mind elvette tőlünk, mert ráhagyatkoztunk, gyermeki módon. Azután ígéri nekünk Jézus az Örök Életet. Ennél gyönyörűségesebbet nem ígérhet nekünk. Szem nem látta, fül nem hallotta, amit ott tapasztalunk – ígéri nekünk Jézus. Legyünk örökké hálásak ezért az ajándékért, amit Én, Szentlélek Isten ültettem a szívetekbe.

Most pedig itt állok előttetek, hófehér, hosszú, földi érő szárnyakkal. Szárnyamat kiterjesztem, és ezekből a szárnyakból reménysugarakat küldök mindenkinek a szívébe, mindenkinek, aki most itt van, hogy reménykedjen, bízzon, reménykedjen ebben a földi életben és elsősorban az Örök Életben.

Megáldalak benneteket a remény lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.08.31 szerda

Jézus:  A hit

Jézus: Drága engesztelő Testvéreim! Ne féljetek! Én vagyok Jézus, a ti Uratok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma a hitről fogok beszélni nektek. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán arról volt szó, hogy a hit útjára lépő testvéreiteknek milyen feladatokat kell teljesíteni, mit kell tenni.

Hát először is új ismereteket kell szerezni. Másodszor pedig a vallásgyakorlatokat kell elsajátítani: a templomba járás, a szentmise, a szentáldozás, a szentgyónás, Biblia olvasás, stb. De van egy 3. tennivalójuk, amiről ma lesz szó, ugyanis az a feladatuk, hogy egy természetes világi jellemet alakítsanak ki magukban. Akár hívő az ember, akár hitetlen, vannak benne jó tulajdonságok, pl. a becsületesség, a kitartás, szorgalom, türelem és sok-sok más tulajdonság. A híveknek, akik rálépnek a tökéletesség útjára ezeket a tulajdonságokat meg kell szilárdítani magukban. Minél több és több ilyen tulajdonságot kialakítani a lelkükben, hogy természetes szilárd jellemük legyen, amire aztán rá lehet majd építeni a természetfeletti jellemet. A természet feletti jellem alapjai pedig a hit, a remény és a szeretet.

Ezek közül Én itt most a hitről szeretnék nektek beszélni. Mi is a hit? Az ember akaratának a meghajlása az én kinyilatkoztatásom előtt. Tehát az evangélium szavai előtt, a szentbeszéd szavai előtt, az égi tanítások szavai előtt, a magánkinyilatkoztatások előtt, ha valóban tőlem valók.

Nem mindenki tud hinni, nem mindenki tud meghajolni az Én Szavaim előtt. Nem tudja mindenki elhinni, hogy igaz, amit Én mondok. Erre Én most egy példát szeretnék elmondani: Van két férfi, Laci és Péter, akik jó barátok és minden vasárnap együtt mennek a templomba a szentmisére, a kóruson szoktak lenni. Közülük Laci mindig lejön áldozni, de Péter sohasem. Egyszer megkérdezi Laci: -Mondd, Péter, miért nem jössz te velem áldozni? Péter így válaszolt: - Azért, mert én nem eszem ostyát. –Micsoda, ostyát? Hát nem ostya ez, hanem Jézus Krisztus Teste és Vére! Hát te ebben nem hiszel? – Nem bizony, én csak abban hiszek, amit látok. Hogyha az ostya a szemem előtt egy izom darabbá, egy hússá változna, akkor azonnal elhinném, de így nem hiszem el.

Ez azt jelenti Gyermekeim, hogy ennek a Lacinak az akarata nem tud meghajolni az Én szavaim előtt, nem tudja az én kinyilatkoztatásaimat elhinni, mégpedig azt, hogy „vegyetek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az Én testem, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van”. Laci ebben nem hisz, nem tud hinni.
Drága Gyermekeim! Mit tegyen az, aki nem tud hinni, de szeretne hinni? Hát először is tegye meg az első lépést Isten felé, ajánlja fel magát a Mennyei Atyának. Valahogy így: „Istenem, nem tudok hinni benned, de nagyon szeretnék, légy szíves jöjj, segíts, add meg nekem a hit kegyelmét, én pedig cserében odaadom neked egészen magamat, odaadom neked a testemet, lelkemet, értelmemet, szívemet, csak segíts rajtam.” 
És az Én Atyám látja az égből, hallja, meghatódik, lehajol az ő fiához vagy lányához, aki így szól hozzá, és odaajándékozza magát. Megszánja, és megérinti a hit kegyelmével. Ez volt az első lépés a hit felé.

A második lépés pedig az, hogy most megpróbál az illető megfelelni Isten tetszésének. És igyekszik mindent úgy tenni, hogy elnyerje Isten tetszését. Ha eddig káromkodott, most nem, ha eddig ítélkezett, ezután nem fog, ha eddig lopott, soha többé nem lop, mert tudja, hogy Istennek az nem tetszik.

A harmadik lépés pedig az, hogy akaratát ez a hívő lélek alárendeli Isten akaratának. Ez nagyon nehéz dolog, még a legmélyebben hívők sem tudják egészen alárendelni akaratukat Istenüknek. Elmondok erre egy kis példát az életből: Van egy asszony, akinek az édesanyja már nagyon öreg, ott lakik vele az ő lakásában. Eddig kiszolgálta a családot, mindent megtett értük. Mosogatott, főzött, vasalt, mosott, mindent megtett. De most hirtelen leesett a lábáról, elgyengült, szédeleg, neki esik hol az egyik bútornak, hol a másiknak. És van olyan is, hogy úgy elvágódik, hogy beveri a fejét és csupa vér a homloka. A gyógyszert sem tudja beosztani magának. A leánya leül a férjével az asztalhoz egyik este, amikor az anyuka már alszik, és beszélgetnek róla, hogy itt tenni kell valamit. Ez nem mehet tovább. És akkor az a gondolat születik az asszonyban, hogy legjobb lenne betenni egy szociális otthonba, ott teljes felügyelet alatt van, orvosi ellátást kap. És különben is ők mindketten dolgoznak, a gyerekeik már kirepültek. Talán ez lenne a legjobb megoldás neki.

Igen, ám, de Én, Jézus Krisztus nem így gondolom, az Én akaratom egészen más, és sugalltam ennek az asszonynak a lelkiismeretébe, hogy a családi szeretet melege kell ennek a szegény anyának, aki egész életét rájuk áldozta. Még ne vigyék, ilyen helyre. Kórházba se kell még vinni, hadd maradjon közöttük még egy kicsit. És akkor elgondolkozott rajta az asszony, mondta a férjének, hogy mégse vigyék el. Sikerült akaratát Isten akaratának alárendelni.

És most nézzük, milyennek is kell lennie a hitnek. Először is nagyon erősnek, állhatatosnak, kitartónak kell lennie. Hogy ha sziklára építetted a hitedet, és jön a vihar, tehát valami fájdalom, mondjuk, elveszíted egy családtagodat, vagy egy nagy betegség, egy gyógyíthatatlan betegség, vagy egy fájdalmas nagy betegség, akkor, ha szilárd a hited, akkor még jobban szereted Istent. Akkor még jobban közel kerülsz Hozzám, az Én szívemhez. De ha homokra építetted hitedet, akkor fölmerül benned a kérdés, miért éppen én? Hát ott van a szomszéd, miért nem azt veri az Isten, miért éppen engem? Tele vagy lázadással és eltávolodsz Istentől. Tehát a hitnek erősnek, szilárdnak kell lenni, mert különben elveszik a lelked.

Azonkívül a hitnek általánosnak, egyetemesnek kell lenni. Ez azt jelenti, hogy mindenféle kinyilatkoztatásomat - ami benne van a Bibliában, vagy amit hallasz az Evangéliumban a templomban, vagy amit a magánkinyilatkoztatásokban hallasz, és azok igazak és megvizsgáltak, - el kell hinni, mert ha ezekből kihagysz valamit, akkor a hited hiányos és gyenge. Hány és hány olyan ember van, aki elhiszi, hogy én meghaltam és szenvedtem érte, de az hogy föltámadtam, az sehogy se fér a fejükbe. Hány olyan ember van, aki gyönyörködik az Én tanításomban, egész nagy vallások vannak ilyenek. És ugyanakkor nem hiszik el, hogy az Oltáriszentségben valóságosan ott vagyok jelen. Azt hiszik, hogy valami emlék vagyok csupán, az utolsó vacsora emléke. Ennyire lealacsonyítanak engem.

Tehát az egyetemes hitet kívánom tőletek. Azután a hitnek bátornak kell lennie, nem szabad letagadni. Ha megkérdezi, bárki legyen az, hogy te hiszel Istenben, akkor azt kell mondani mindig, bármilyen körülmények között, mindig, még az életed árán is, hogy igen hiszek. Képzeljetek el egy kórtermet, ahol három  daganatos beteg fekszik. Az egyik Zsuzsika, aki mélyen vallásos, hívő ember, a másik egy ateista nő, a harmadik pedig szellemidézésekre, jósnőkhöz jár, ferde, rossz úton halad. És most a következő történt: Beszélgettek először a családról, eddig hol dolgoztak, mit csináltak, utána rögtön rátértek a betegségükre. És akkor Zsuzsika megszólal: - Gyerekek, higgyétek el, én egy csöppet sem félek a haláltól. –Ugyan már, nem hisszük el. – válaszolták. – Nem, egy csöppet sem félek- folytatta Zsuzsika-, mert tudom, hogy nincs is halál. Akkor, amikor meghalunk, egyszerűen ebből a földi rövid, röpke életből átlépünk az örök életbe. Különben is teljesen rendbe raktam az életemet. Mielőtt bejöttem a kórházba, elmentem gyónni, áldozni, felvettem a betegek szentségét, és azóta is imádkozom rendületlenül. Erre azt mondja az ateista: - Hallod, irigyellek, mert ilyen butaságokban hiszel, és így nem is fogsz félni, mikor meghalsz. Tudod, mi lesz, amikor meghalsz. Elásnak és elfelejtenek. Elporladsz, semmivé válsz. Nincs túlvilág, jegyezd meg, ez mese! Gyerekkorod óta ezzel etetnek. Az asszony hite egy pillanatra megrendült, de csak egy pillanatra. Arra gondolt, mi van, ha ennek az asszonynak van igaza, és nem nekem. De a következő pillanatban óriási öröm töltötte be a szívét – amit már tapasztalt néhányszor életében –, ismerős ez az öröm, tudja, hogy tőlem, az ő Jézus Krisztusától van. Ezt mondtam neki: „Gyermekem, a Sátán ezen a betegtársadon keresztül össze akarta törni a hitedet, de Én nem engedem, mert az enyém vagy, nem engedlek át a Sátánnak.”

Az asszony mosolyogva és nyugodtan mondta a másik kettőnek: -Nyugodtan elhihetitek, hogy van túlvilág, én már nem csak hiszem, hanem tudom is, és imádkozni fogok értetek, hogy mind a ketten egyszer csak odakerüljetek ti is az örök boldogságba. A harmadik asszony is megszólalt: -Higgyétek el, én sem félek. –Miért nem félsz? -kérdezi az ateista. –Azért, mert mielőtt bejöttem a kórházba, elmentem három jósnőhöz, és mindegyik  mást csinált velem. Az egyik valami színes cérnaszálakat rakott az arcomra, és a végén kimutatta, hogy meg fogok gyógyulni. A másik pedig gyertyát öntött hideg vízbe, és az megmutatta, hogy bizony ebből a betegségből meggyógyulok. A harmadik pedig kártyát vetett, és annak is éppen az jött ki, hogy nem fogok meghalni, hanem meggyógyulok. Zsuzsika rögtön elmondta a véleményét, hogy a legrosszabb úton jár, nem szabad hinni a  jósnőknek, mert a Sátán vezeti őket, azok hazudnak.

Aztán telt, múlt az idő, alighogy eltelt egy hónap mind a hárman meghaltak. Zsuzsika kikerülve a tisztítótüzet azonnal a mennybe jutott. A másik kettő, amiért ez a drága Zsuzsika imádkozott értük, nem a pokol mélyére kerültek, hanem a tisztítóhely mélyére. Azóta is hálásak Zsuzsikának, hogy imádkozott értük, mert bizony elkárhoztak volna. És most drága Gyermekeim, szeretném nektek megmutatni, hogy ezalatt a beszéd alatt mi történt, és hogy vannak közöttetek a Szentháromság és a Szűzanya. Ennek a művelődési háznak a mennyezete megnyílt, az ég is megnyílik, és a Mennyből a Mennyei Atya fénye sugárzik be ide, ebbe a terembe. És ez a fénysugár vékony kis sávokra oszlik. Annyi olyan fénysugár válik ki belőle, ahányan most itt vagytok. A fényeknek a tetején, mindegyiknek a tetején van egy hófehér galamb. A fény egyenesen mindegyiketeknek a szívébe hatol. A galamb pedig rászáll a fejetekre, ő nem más, mint a Szentlélek Isten. Kis piros csőrével lehajol a homlokotokig, egy keresztet rajzol rá. És azt mondja: Drága Kicsinyeim, szeretném e jellel elmélyíteni a hiteteket. És most tartsátok a két tenyereteket egymás mellé téve, mert a Szentlélek Isten leszáll a tenyeretekbe, és fog valamit a csőrébe. Így szól: Drága Kicsinyeim! Nézzétek ajándékot hoztam nektek, egy kis lámpást, egy égő lámpást. Ez a hit lámpása. Arra kérlek benneteket, hogy ezt a lámpást fogjátok a kezetekbe, akármerre mentek, ismerősök közé, rokonok közé, családtagok közé, engesztelők közé, templomba járók közé, ateisták közé, mindenhová vigyétek magatokkal a hit lámpását és világosítsátok meg a lelküket. Merjetek beszélni nekik Rólam, és egész Egyházamról, a túlvilágról. Merjetek beszélni az egész Szentháromságról, merjetek beszélni az Én közelgő Kiáradásomról. Ez a lámpa világítsa be az utatokat, és mindegyik ember útját, akivel találkoztok.

Most pedig átveszem a szót a Szentlélek Istentől, Én Jézus Krisztus. Itt áll mellettem Édesanyám, és most ketten odamegyünk hozzátok, egyenként mindenkihez. Édesanyámon egy gyönyörű szép kék palást van. Kikapcsolja a palástját a nyakánál, ahol egy drágakő fogja össze. A palást világoskék színű és aranydíszítések vannak rajta, csupa kis szívecske aranyból. És ezt a palástot egyenként mindegyiket vállára ráborítja. És közben ezt mondja: Drága Kicsinyeim! Édesanyai szeretetem palástjával óvlak benneteket ellenségeitektől, mert egyre több ellenség lesz, de ne féljetek, Én Édesanyátok mindenkitől megvédelek benneteket. Most pedig egy csokor sárga rózsát tartok a kezemben, és ahová odaérek, mindenkinek adok egy sárga rózsát a kezébe. Fogadjátok el, tegyétek be a kis szívetekbe. Legyetek hűségesek a hitben, soha el ne hagyjátok a hiteteket, mert csak így maradhattok fenn. Megáldalak benneteket a hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.08.24 szerda

Szentlélek: Mik a teendők a tökéletesség 1.fokán?

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. Isteni Személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Múltkor azt tanítottuk nektek, hogy kik tartoznak a lelki tökéletesség első fokozatába. Most azzal folytatjuk, hogy mik a teendők ebben az első, kezdő fokozatban.

Drága Gyermekeim! A lelki élet ott kezdődik, mikor egy közömbös vagy hitetlen embert Isten kegyelme megérint, és ennek hatására hinni kezd Istenben és a túlvilágban. De ez még csak a kezdet. Sokat kell tennie azért, hogy elindulhasson a lelki élet útján: 1.) Új ismereteket kell szereznie, 2.) Meg kell ismernie a lelki élethez szükséges gyakorlatokat, 3.) Ki kell alakítania önmagában a természetes jellemű embert, amely alapja a természetfeletti jellemnek.

Mit jelent az első feladat a tökéletesség 1. fokozatában? Mikor megtér valaki még nagyon tájékozatlan a hit dolgaiban. Mivel Jézus a ti üdvösségeteknek és minden kegyelemnek forrása, ezért először Őt kell megismerni, az Ő egész életét, tanítását, csodáit, szenvedését, halálát és feltámadását. Erre ott van a Biblia és egyéb lelki olvasmányok, szentbeszédek, lelkigyakorlatok. A hitbeli tudatlanság akadálya az életszentségnek és eltévelyedéshez vezethet.

Erre egy példát szeretnék mondani az életből. Egy frissen megtért gyermekem, Katalin elkezdett szentmisére járni, megkeresztelkedett, első áldozó lett. Ettől kezdve rendszeresen gyónt, áldozott, sőt még egy engesztelő csoportba is eljárt. Lelke tele volt érdeklődéssel és vágyódással a természetfeletti, transzcendentális dolgok iránt. Egyszer csak nagy lelki megrázkódtatás érte, mert meghalt a férje, akit oly nagyon szeretett. A temetésen ott volt egy régi barátnője, és a részvétnyilvánítás közben elkérte a telefonszámát. Néhány hét múlva felhívta, és azt mondta neki, hogy ne szomorkodjon, mert ő elő tudja segíteni, hogy találkozzon férje lelkével és beszélgethessen vele. Katalinnak meggyötört szíve nagyot dobbant, hogy van ilyen lehetőség. Megbeszélték, hogy hova és mikor mehet. Amikor megérkezett, egy összeszokott társaságot látott egy asztal körül ülni. Leült közéjük egy üres székre. Beszélgettek és hirtelen csend lett, mert bejött a médium. Különös volt a viselkedése. Síri hangon néven szólította Kati férjét. A haja szemlátomást égnek meredt, reszketni kezdett, és hangján keresztül megszólalt a halott. Katiban majdnem megfagyott a vér, mert férje ismert, megszokott hangját hallotta.

Szörnyű és veszélyes, ami ott történt. Nem a halott jött, amikor hívták és nem ő szólalt meg, hanem a Sátán az általa megszállt médiumon keresztül. Kati ezzel nagy veszedelembe került, mert a gonosz hatalmába akarta keríteni. Szegény gyermekem hetekig hatása alatt volt, mindig férje hangját hallotta és rémálmai voltak. Bekerült a pszichiátriára.

Mindez miért történhetett? Mert ismeretei még hiányosak voltak. Nem hallott még a gonosz praktikáinak veszélyeiről. Így járhatnak azok is, akik nem elégednek meg a Szentírással, a szentmisével és az értékes lelki olvasmányokkal, hanem jósnőhöz fordulnak, agykontroll, rejki és jógatanfolyamra járnak, és ezoterikus könyveket olvasnak.2.)

Milyen vallási gyakorlatokat kell megismerni a lelki élethez a tökéletesség első fokán? Meg kell tanulni az imádságokat, az elmélkedést, a szentségekhez járulás gyümölcsöző módját, meg kell szokni a Biblia olvasást és meg kell ismerkedni a szép lelki könyvekkel.

A kezdők gyakran esnek abba a hibába, hogy a megtanult alapimákat lélek nélkül, automatikusan ismételgetik. Ebbe azután belefáradnak, és az ima fáradságot és unalmat jelent számukra.

De ha megtanulnak elmélkedni, tehát a Miatyánk, Hiszekegy, Üdvözlégy 1-1 mondata után megállnak és elgondolkoznak azon, amit mondtak, akkor már nem fárasztó az ima. Hát még az milyen sokat segít, ha az égiek jelenlétébe képzelik magukat. Ez nem képzelődés, hanem ha hívtok bennünket, a Szentháromságot, akkor mi valóban körülöttetek vagyunk. Amikor a Miatyánkról vagy Hiszekegyről tanítássorozatokat adtunk nektek, akkor tulajdonképpen elmélkedni tanítottunk benneteket. A bennetek megmaradt gondolatokat használjátok fel az elmélkedéshez!

Volt olyan szent köztetek, aki egy Miatyánkot egy órán keresztül mond elmélkedve. Volt köztetek egy püspök, Tóth Tihamér, aki éveken keresztül prédikált csak a „Hiszekegy”-ről. Aki képtelen elmélkedni, az csak ennyit mondjon Istennek a „Miatyánkban” : Hiszek benned, szeretlek Téged, Mennyei Atyám.

Megáldalak benneteket a tökéletességre való törekvés lelkületével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

ÉGI ÜZENET

2011. augusztus 17.

Mennyei Atya: Tökéletesség a lelki életben

Mennyei Atya: A múlt szerdán az örök életről beszéltünk nektek. Én, Atyátok az örök életre teremtettelek benneteket. Jézus azért adta nektek az Egyházat, hogy a szentségeken keresztül az örök életre vezessen benneteket. Mit is tanítottunk nektek az elmúlt hetekben arról, hogy mi életetek célja?

Az örök élet elnyerése, tehát hogy földi életetek után bejussatok a Mennyországba. Ehhez el kell nyernetek a tökéletességet. Akinek itt a földön ez nem sikerül, az csak nagy szenvedés árán, a tisztítóhelyen jut el a tökéletes tisztaságra.

Kicsinyeim! Azt szeretném, hogy ti mindnyájan már itt a földi életben elérnétek a lelki élet tökéletességét. Akkor lesztek a lelki életben tökéletesek, ha együtt éltek Jézussal a megszentelő kegyelem állapotában, tehát Isten parancsai szerint éltek.Egy engesztelő imaóra után ott maradtak néhányan a közösségből és a szentekről beszélgettek. Egyikük elmondta, hogy több szent életrajzát olvasta, és csodálkozva vette tudomásul, hogy milyen magas fokra jutottak a lelki életben. Ezt példákkal támasztotta alá. Veronika hangosan megjegyzi: Én szent akarok lenni. A többiek megbotránkozva lehurrogták: ilyet kívánni szerénytelenség, az alázat hiánya.

A csoportvezető a védelmére kelt. Tévedtek. Igaza van Verának, Isten minden embert életszentségre hívott, azt akarja, hogy mindnyájan szentek legyünk. Mit is mondott Jézus? „Legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok is tökéletes!”

Az egyik testvér hitetlenkedve megszólalt: -Tudunk mi olyan tökéletesek lenni, mint a Mennyei Atya? Tudjuk mi egymást úgy szeretni, mint Jézus szeret minket? A csoportvezető így felel: Jézus nem így értette, szó sincs erről. Hanem ezzel azt akarta tudomásunkra hozni, hogy holnap tökéletesebbek legyünk, mint ma. Hogy holnap jobban szeressük egymást, mint ma, hogy egyre jobban hasonlítsunk a Mennyei Atyához és Jézushoz. Drága Gyermekeim! Mindnyájan szentek lehettek és nem valami különleges cselekedet által, hanem azokban az életkörülményben, ahová állítottalak benneteket. Csak akarnotok kell. Jézust kell követnetek mindenben, elsősorban szeretetben.

Gyermekeim! A szeretet fontosságáról hallgassátok meg a következő példát! Van egy buzgó, templomba járó asszony, napi áldozó. Ő az, aki legszebben teszi össze a kezét. Külsőleg a szentmisén az áhítat mintaképe. De mielőtt elkezdődik a szentmise, és miután befejeződik, hol egyik, hol másik lelki testvérébe köt bele, mindenkiben a hibát látja, ítélkezik és rágalmaz. Otthon a szomszédaival kiabál, és ezt káromkodással fűszerezi. Elment egy távolabbi városba gyónni 10 évvel ezelőtt és az én felelőtlen pap fiam a gyóntatószékben azt mondta, hogy neki már nem kell gyónni, mert koránál fogva nincsenek bűnei. Azóta nem is volt gyónni, de naponta szentáldozáshoz járul.

Ez a szegény gyermekem sajnálatraméltó, mert nincs benne szeretet, és a pokol felé halad, ha nem változik meg.A másik asszony egy végtelenül elfoglalt nagymama. Együtt él a fiatalokkal. 3 kis unoka van a házban és a távolabbi leányainál is van 2-2 unokája. Mindhárom családnál sokat segít, vigyáz a kicsi unokára, a nagyobbiknak segít leckét írni. Kiharcolta, hogy a vasárnap délelőtt az övé legyen, ilyenkor szentmisére megy. Csak éjszaka, fáradtan marad ideje egy kis imádkozásra. Heti áldozó.

Áldott legyen ez a kedves, szeretettel teli, áldozatos gyermekem. Ő a sok fáradozásával, melyet szeretetből tesz, a szentté válás útján lépked. Minden munkája imádság, mely szentté teszi őt.

Drága Kicsinyeim! Most a tökéletesség fokozatait szeretném megismertetni veletek. Három fokozata van:A tisztulás útja 2.) A megvilágosodás útja és az 3.) egyesülés útja. Kik tartoznak a tökéletesség első fokozatába?

Azok, akik Tőlem, Mennyei Atyátoktól kegyelmet kapnak arra, hogy vágyakozzanak a tökéletességre. Elszántság és erős akarat kell hozzá. Eddig élte a többség közömbös, langyos életét, elmerült a földi dolgokban és hirtelen vágy ébredt a szívében, hogy ő meg akar változni, meg akar szabadulni a bűneitől és egészen felém akar fordulni. Ehhez felajánló imát kell végezni. Lehet saját szavaival is felajánlani nekem eljövendő életét, megbánni bűneit és megígérni, hogy ezután akaratomat teljesítve betartja parancsaimat, hogy szentté válhasson.

Ebben az első fokozatban az ígéretek megvalósítása nem könnyű. A sikertelen próbálkozások, elesések után nagy lendülettel újra kell kezdeni. Egyik gyermekem, egy nőtlen fiatalember már itt az elején megtorpant. Megtette a felajánlást, de ígéretét a parancsaimmal kapcsolatban már nem tudta teljesíteni. Képtelen volt a vasárnapi szentmisére elmenni, mert ahhoz korábban kellett volna kelni. Inkább elutasította Isten hívását és beleolvadt a közömbösök tömegébe.

Itt a tökéletesség első fokozatában sokat kell küzdeni a bűnök ellen. Az igazi veszélyt a halálos bűn jelenti, mert kilöki az embert a kegyelem állapotából és elszakítja Istentől. Az ilyen súlyos bűnt gyorsan meg kell gyónni. A bocsánatos bűn már nem olyan veszedelmes, de ez ellen is harcolni kell, mert kioldja az emberből a bűnnel szembeni ellenállást és előkészíti a halálos bűnt.

Ezzel a küzdelemmel el kell érni, hogy halálos bűn többé ne forduljon elő, csak így maradhat valaki a tökéletesség első fokozatában. Persze még akkor is ott maradhat, ha véletlenül előfordul 1-1 halálos bűn, de nem érzi jól magát benne és nagyon siet meggyónni.

A halálos bűntől való szabadulás döntő, nagy lépés a tökéletesedés felé, a tisztulás első lépése.A következő alkalommal azzal ismerkedünk meg, hogy mik a teendők a tökéletesség első fokozatában.Most Gyermekeim, elmondom mit történt itt a tanítás alatt. Tudjátok e mit látok? Egy egyenes, hosszú, keskeny, akadályokkal teli göröngyös utat, mely a messzeségben a Mennyország kapujába torkollik. Az elején nagyon sok az akadály: mély gödrök, nagy kövek, tövisek, bozótok. A közepe felé már ritkábbak az akadályok, a vége felé pedig sima, fényes az út és a legvégén ott vár az Úr Jézus. Az út két oldalán végig mély, sötét szakadék van. Az út elején áll a Szűzanya és kezét nyújtva felsegíti azokat a gyermekeimet, akik rálépnek erre az útra. A Szentlélek Isten emberalakban, fehér ruhában, szárnyakkal ott áll a Szűzanya mellett, a kezében arany tálacskában egy lobogó lángot tart, és akit édesanyátok rásegített az útra, annak egy lobogó lángnyelvecskét helyez a szívébe. Ez nem más, mint a tökéletesedés iránti vágy lángja. Ez lendületet ad gyermekeimnek és nagy elszántsággal lépegetnek a göröngyös, keskeny úton.

Az egyik leányom megbotlik egy sziklában és elesik. Félig becsúszik a szakadékba, ahonnan feltűnik ellenségem, a gonosz, és lábát megragadva le akarja húzni a mélybe. De egyik kezét az őrangyala, másik kezét Szent Mihály arkangyal fogja és segítenek felállni neki. Így aztán folytatja az utat.

Gyermekeim! Amit elmondtam, azok szimbólumok. A göröngyös út az életszentség, a tökéletesség útja. A sok akadály: a kövek, a gödrök, a sziklák, a tövises bozótok a bűnöket jelentik. A szakadék a kárhozat helye. Aki nem a keskeny utat választja, odakerül. Az út elején még nagy veszélyt jelentenek a halálos bűnök, a nagy kövek, mély gödrök, de ahogy előre halad az ember, az akadályok csökkenek, csak bocsánatos bűnök vannak. Az út vége már egész sima, akadálynélküli, bűn nélküli. Aki odaért, azt Jézus karjaiba zárja, Szent Szívére öleli és bevezeti a Mennyországba.

Drága Gyermekeim! Ti már javában lépkedtek ezen a keskeny, göröngyös úton. Legyőzitek a bűnöket. Súlyos, halálos bűn már nem akadályoz benneteket. Kérjétek az Égieket, hogy segítsenek nektek a bocsánatos bűnöket is kiirtani, hogy megérkezzetek életetek céljába, az örök életre. Én, Mennyei Atyátok megáldalak benneteket a tisztaság kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENET

2011. augusztus 10..

Szűzanya: „Hiszem az örök életet.”II. (Hiszekegy)

Szűzanya: Drága engeszelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és eszközöm hangján szólok hozzátok. Elérkeztünk a „Hiszekegy” befejezéséhez. Most arról fogtok hallani, hogy miként függ jövendő örök életetek a földi életetek minőségétől és hogy milyen is az az Örök Élet.

Drága Gyermekeim! Higgyétek el, hogy a földi életeteknek nagy szerepe van abban, hogy halálotok után hová kerül a lelketek: a Mennyországba, a tisztítóhelyre vagy a pokolba. Ez a földi élet rövid, mulandó. Amikor az ember benne van az élet sűrűjében, hajtja magát a munkában, belemerül a szórakozásba vagy a semmittevésbe, észre se veszi, hogy az élete fogy. Azután hirtelen találkozik egy súlyos betegséggel, vagy egy családtag, jó barát, rokon temetésével és akkor megérinti a múlandóság érzése. Rádöbben, hogy ő is meg fog halni. Elgondolkozik eddigi életén, hogy jól gazdálkodott –e vele vagy inkább elpazarolta.

Ez az elgondolkozás az első lépés az örök élet felé. Innentől kezdve a hátralévő idő kincs, ajándék a Gondviseléstől, mert okosan fogja felhasználni, hogy elnyerje vele az örök életet.

Van egy régi mese egy szegényemberről. Szilveszter éjjelén, mikor 12-t ütött az óra, hirtelen egy angyal jelent meg neki és egy zsák aranyat tett elé. E szavakkal: ez mind a tiéd. Azután eltűnt. Mikor ez az ember meggyőződött róla, hogy nem álmodik, így szólt: Ebből a pénzből először is kifizetem az adósságomat, aztán ami marad, azzal majd okosan gazdálkodom.Ugye észrevettétek, Gyermekeim, hogy ez a szegény ember ti vagytok. A zsák arany az életetek hátralévő része. Ebből kell kifizetnetek lelki adósságaitokat és ami marad, azzal jól kell gazdálkodni. Legyetek hálásak, hogy időt kaptatok a törlesztésre, és nem a tisztítótűzben kell ezekért szenvednetek, mert az sokkal fájdalmasabb lenne. Szinte mindenkinek van tartozása a régi meggyónt bűnei után. Nézzük, hogyan lehet ezt visszafizetni!

Először is a kereszteket, szenvedést, fájdalmakat, betegségeket zúgolódás és lázadozás nélkül el kell fogadnotok. Azután fel kell ajánlanotok Istennek régi megbánt bűneitekért engesztelésül. Másodszor áldozatokkal és önként vállalt önmegtartoztatásokkal is lehet csökkenteni tartozásaitokat. Pl. rendszeres böjtölés, virrasztás, élvezeti cikkekről való lemondás. Harmadszor nagyon sok engesztelést lehet nyújtani Istennek bűneitekért a szentmise felajánlásával, amelyen résztvesztek. Gyermekeim! Amellett, hogy törlesztitek a lelki adósságaitokat, jól kell gazdálkodnotok hátralévő életetekkel.  Erre a következő példát hozom elétek. Osztálytalálkozó van, újnyugdíjas korú öreg diákok találkozója. Egyenként mesélnek életükről, az elmúlt utolsó 5 évről. Nóra elégedetten számol be az eltelt időről. „Férjem és én okosan megalapoztuk nyugdíjas éveinket. Mindenünk megvan, amire szükségünk van. A régi felújított családi házban élünk, mivel vezető beosztásban voltunk, jó nyugdíjunk van. Élénk társadalmi életet élünk. Barátaink a mi körünkből valók. Valaki kérdezi: -Édesanyád él még? –Igen, de már leépült és elhelyeztük egy szociális öreg otthonba. Mi gyakran járunk külföldre, és miatta sose juthatnánk ki. Már beutaztuk a fél világot. Egy másik osztálytárs megjegyzi: -Hát a fiaddal mi van? –A fiamnak két doktorátusa van, adjunktus az egyetemen és az unokáim általános iskolások. – Hányadikosok? –Azt nem is tudom. Ritkán látom őket, mert a menyemmel haragban vagyok.”Ó, Kicsinyeim! Ez a szegény Nóra elégedett az életével, pedig elpazarolta. A pénz, a hatalom, a siker, a szórakozás egészen elkábította. A legfontosabb hiányzik a lelkéből: a felebaráti szeretet.

Nem jól gazdálkodik a hátralévő életével, ugyanis a vagyont, a külföldi utazásokat, a vezető pozíciót halála után nem tudja magával vinni a túlvilágra. Értéktelen az élete, mert nincs benne szeretet. Hogyan kell okosan gazdálkodni? Hogy minden eltöltött nap végén esti imádban elmondhasd: Uram, ma nem csak öregebb lettem 1 nappal, hanem közelebb jutottam Hozzád. Egy fokkal jobb lettem, mert egy hibámat a te segítségeddel kiírtottam. Az gazdálkodik jól, Gyermekeim, aki hátralévő életét Isten szolgálatával tölti: becsületesen végzi állapotbeli kötelességeit, betartja a 10 parancsolatot, gyakorolja a vallását, áldozatosan, önmegtagadóan él és menti a közömbös és hitetlen lelkeket.Eddig arról volt szó, hogy függ a röpke földi életetektől az Örök Élet.

Most tekintsünk bele röviden az előttetek álló Örök Életbe. Az Örök Életnek 2 oldala van a Mennyország és a pokol. A tisztítóhelyi szenvedés ideiglenes, nem örök, mert akik oda kerültek, mindnyájan üdvözülnek majd. Volt erről már alapos tanítás, ezért csak érintőlegesen szólok róla. A „Hiszekegy” így kezdődik: „Hiszek egy Istenben…” és így fejeződik be: „Hiszem az Örök Életet.” Az Örök Életben már nem lesz többé hit, csak látás. Látni fogjátok Istent, ami azt jelenti, hogy az Ő boldogságában, tevékenységében részt fogtok venni. Látni fogtok mindent, az egész világmindenséget, amit Ő teremtett. Végre látni fogjátok Jézus Krisztust dicsőségében, aki átölel titeket és odasimulhattok Szent Szívéhez. Láthatjátok majd a Szentlelket a kiáradó ereje teljében és dicsőségében. Látni fogtok Engem, Édesanyátokat és érezni fogjátok anyai szeretetemet. Látni fogjátok a szenteket, angyalokat és elhunyt szeretteiteket. Egészen különleges öröm forrása lesz látni azokat, akiket ti szabadítottatok ki a tisztítótűzből. Ezenkívül látni fogjátok a gyönyörű Mennyország tündöklését, ragyogását, amiből többet nem árulhatok el nektek, mert az mennyei titok.

A pokolról csak annyit kívánok szólni, hogy ott is örökké élnek a kárhozottak véget nem érő szörnyű szenvedésben, ami elképzelhetetlen kín a földi ember számára. Ezért sokat imádkozzatok azokért az élőkért, akik a pokol felé haladnak. Most még lehet segíteni rajtuk. Most Gyermekeim, én Szűzanyátok szeretnék bemutatni nektek egy örömteli mennyei jelenetet, amely szinte percenként előfordul ott fenn, az égben. Egy mélyen vallásos, buzgón engesztelő, áldozatos, idős asszony hosszú, fájdalmas betegség után meghalt. Éjszaka volt, csak reggel vették észre az orvosok a kórházi ágyon, hogy már nem él. Haldoklása csendes és boldog volt. Én, Szűzanyátok ott álltam mellette, és mikor az utolsó sóhajtással kilehelte lelkét, megpillantott. Nagyon boldog volt. Lelke nagyon hasonlított testére, de szép és fiatal volt. Megfogtam a kezét, otthagytuk a testét az ágyon, mint egy levetett ruhát, és villámgyorsan felrepültünk a magasba, Jézus ítélőszéke elé. Az Én Szent Fiam nagyon örült. Megmutatta neki élete könyvét, mely tele volt erényekkel, azután forrón a szívére ölelte. Ketten vittük fel a Mennybe. Egy nagy kétszárnyú aranykapu elé értünk, amit angyalok tártak ki. A kapuban állt a Mennyei Atya, aki eléje jött e léleknek. Így szólt hozzá: „Gyermekem! Már nagyon vártalak, csakhogy hazajöttél. Jöjj atyai keblemre! Hosszú, türelmes szenvedéseddel minden adósságodat leróttad. Imáiddal és áldozataiddal lelkek százait mentetted ki a tisztítótűz gyötrelmeiből. Nézd, kik állnak a hátam mögött? Az általad kiszabadított lelkek. Nagyon hálásak, és most köszönik meg segítségedet.” A Szentlélek is ott állt a Mennyei Atya mellett és az asszonyhoz lépve mondta: „Jöjj, drága Gyermekem, megmutatom a helyedet, amit készítettünk neked.” Egy csodaszép nagy hajlékhoz értek. „Itt fogsz lakni.” „Ó, ez nagyon nagy lesz nekem!” –mondta az asszony. „Ez azért van, mert mindig nagyon sok vendéged lesz, az általad megmentett lelkek gyakran felkeresnek majd.”

Drága, szeretett Kicsinyeim! Többet nem árulhatok el a Mennyországról. Majd mindent megláttok, ha ti is hazajöttök. Most Megáldalak benneteket az Örök Életbe vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENET

2011. augusztus 03..

Jézus: „Hiszem az örök életet.”I. (Hiszekegy)Jézus: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. ma a Hiszekegy utolsó mondatával foglalkozunk: „Hiszem az örök életet.”

Drága Engesztelőim! Nincs ember, aki ne kérdezné meg magától legalább egyszer: „Miért is élek? Mi is a célja az életemnek?” A világon mindennek megvan a célja: a földnek, hogy teremjen, a felhőnek, hogy esőt adjon, a virágnak, hogy illatozzon, a víznek, hogy oltsa a szomjadat, a munkának, hogy megélhetést biztosítson.  Csak az embernek ne volna meg?

Benned is minden izomnak, idegnek, erecskének, minden szervednek, minden hajszáladnak meg van a fontos célja, csak éppen az egész embernek ne volna? Most vizsgáljuk meg, miben látja a célját a hívő ember és miben a hitetlen!

Az ateista, hitetlen ember azt hiszi nincs túlvilág, tehát ő a földi életben keresi élete célját. Egy riporter megy az utcán, és mikrofonnal a kezébe felteszi néhány járókelőnek a kérdést: „Legyen szíves megmondani, mi az élete célja? Elsőként egy fiatal férfit szólított meg, aki így válaszolt: Célom, hogy végre legyen egy sikeres, jó menő vállalkozásom, hogy meggazdagodjak. A második egy 40 körüli férfi a következőképpen nyilatkozott: egy magasabb vezetői beosztásba szeretnék kerülni, hogy sok-sok embert irányíthassak. Egy fiatal nő így válaszolt: Az én életcélom a boldogság. Igyekszem kiélvezni az életet új és új kapcsolatokkal, hiszen csak egyszer élünk. Egy idősödő festőművészt is megállítottak. Ő így felelt: Én erősen családcentrikus vagyok. Életcélom összetartani az egész nagy familiát, hogy ha én meghalok, akkor se szakadjanak szét.A riporter számára meglepő volt egy 18 éves középiskolás leány válasza: Az én életcélom az örök élet elnyerése.Egy idős férfi pedig azt mondta, hogy célja mindenekfelett az egészségének megőrzése. Óvakodok a betegséget okozó élelmiszerektől, sok vitamin tablettát fogyasztok, ellenőrzöm a testsúlyomat, kerülöm a káros élvezeti cikkeket: cigaretta, kávé, szeszes ital.

Nézzük sorba ezeket a földi életcélokat, ami itt elhangzott. Az okos embernek nem lehet élete végső célja a gazdagság, mert ha ágyba dönti egy betegség, vagy letöri egy depresszió, már nem tud örülni a felhalmozott anyagi javaknak. Arról nem is beszélve, ha meghal, minden a nevető vagy veszekedő örökösöké lesz.A hatalom se okos életcél, mert csak ideig-óráig tart és közben a lelke önteltté, gőgösség válik. Az se gondolkodik bölcsen, aki a földi örömöket és élvezeteket állítja fel életcéljául. Aki gátlástalanul habzsolja a szexet vagy az élvezeti cikkeket, az előbb-utóbb megcsömörlik tőle, vagy belebetegszik. És ami legszomorúbb, bűnös, tisztátalan élete miatt a lelke örök sorsát teszi kockára. Az se helyes, ha valaki minden erővel a hírnévért küzd, mert olyan dolog ez, hogy egyszer hopp, máskor kopp. Tehát hol egekig emelnek valakit, hol sárba taposnak. Az egészség sem lehet életcél. Aki szerint ez mindennél fontosabb dolog, azt gondolja, hogy aki beteg vagy fogyatékos, annak már nem is érdemes élni? Az egészségre, mint célra felépíteni az életet ostobaság, mert bizony váratlanul, bármikor el lehet veszíteni az egészséget és akkor oda is van a cél.

Bizony a megszólítottak közül a legokosabban válaszolt a riporternek a gimnazista kislány, aki így szólt: „Életem CÉLJA: AZ ÖRÖK ÉLET elnyerése.” Ugyanis a földi életben minden ideiglenes és mulandó, viszont a túlvilágon az ÉLET örökkön örökké tart.Így imádkozzátok a „Hiszekegy” végén, hogy hiszem az örök életet. Amen.

Gyermekeim! Most nézzük, mit ad az örök élet hite netkek?Először is lendületet ad a földi élethez. Ugyanis az az ember, aki hisz a túlvilágban, sokminden lelki erőfeszítésre képes. Pl. rendszeresen eljár a szentmisékre, részt vesz a szentáldozásban, szentgyónásban, imádkozik, böjtöl, virraszt, zarándokhelyekre jár, engesztelésre jár.

Aki hisz az örök életben az a munkáját és otthoni állapotbeli kötelességeit a lehető legjobban végzi el, mert tudja, hogy csak így nyerheti el az örök életet. Viszont az örök életbe vetett hit féken tartja a túlzott munkamániát és a pénzhajhászást. Mert az ilyen gyermekem, aki hisz, az tudja, hogy nem földi kincseket kell gyűjteni, hanem égieket.Az örök élet hite erőt ad nektek a kísértésben. Erre egy példát mondok nektek az életből.

Sándor egy orvosi műszergyártó cég vezetője. Egy ügyes, talpraesett beosztottját- aki anyagi gondokkal küszködött- meghívta a lakására. Sándor, a felesége és a vendég ültek az asztalnál és beszélgettek. Az 5 éves Zsoltika ott ült a szőnyegen és az építőkockájával játszott. Sándor így szólt: Öregem! Van egy jó ajánlatom, amivel rengeteg pénzhez jutnál, csak bátorság kell hozzá. És feltárt előtte egy tisztességtelen munkalehetőséget. A vendég tiltakozott, hogy ő vallásos, hívő ember és nem akar a pokolban kikötni. Sándor jóízű kacagásba tört ki és ezt mondta: „Ugyan már, nincs pokol és nincs mennyország, efelől bármit megtehetsz. Felesége csitította, hogy ne a gyerek előtt. Az apa leintette: „Zsolti még kicsi, nem érti mit beszélek.” Még oda is fordult a kisfiúhoz és megkérdezte: „Hallottad mit mondtam a bácsinak?” „–Igen. Azt, hogy nem muszáj jónak lenni.”

Gyermekeim! E példából látjátok, hogy a vendég hisz a túlvilágban, és ez a hite akadályozta meg, hogy elfogadja a becstelen ajánlatot. Az éles eszű kicsi Zsoltinak pedig rossz példát adott az édesapja. Hiszen ha nincs Mennyország, akkor nem kell szótfogadni, ezt a következtetést vonta le.Hogy miként függ az örök életetek földi életetek minőségétől és milyen is az örök élet, amelyben rendületlenül hisztek, azt majd a jövő szerdán tudhatjátok meg.

Nos Én, a ti Megváltótok elmondom nektek, hogyan vagyunk jelen mi, Égiek köztetek. Itt van egy kitárt kétszárnyú, díszes aranykapu és mögötte tündöklő fény. A kapu előtt áll a Mennyei Atya fehér ruhában, piros palásttal, melyet nyakánál kék drágakővel díszített csat kapcsol össze. Karját nagy szeretettel széttárja és így szól hozzátok: „Hűséges engesztelő Gyermekeim! Itt állok a Mennyország kapujában. Titeket, akik a Hiszekegy imádságban mindennap többször megvalljátok az Örök Életbe vetett hiteteket, nagy szeretettel ölellek atyai Szent Szívemre és várlak benneteket az idők kezdete óta nektek készített helyre.A Szentlélek Isten egy kis fehér galamb képében egyenként rászáll mindegyiketek fejére és egy kis keresztet rajzol kicsi piros csőrével a homlokotokra, megjelöli, hogy ti már a Menny örökösei vagytok. A Szűzanya egy nagy szeretetláng rózsafüzért húz maga után, mely piros szívekből áll, és egy angyal segítségével összeláncol benneteket vele, hogy maradjatok együtt, soha szét ne szakadjatok.Én pedig, a ti Jézusotok, ahogy itt tanítalak benneteket, dicsőségem teljében állok itt előttetek. Szívsebemből és mindkét kézsebemből szeretetsugarakat árasztok rátok, és megáldalak benneteket az örök életbe vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENET

2011. július 27.

Szentlélek: „Hiszem a test feltámadását.” (Hiszekegy)

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy. Szeretettől lángoló szavaimmal meg akarom érinteni fogékony szíveteket. Ma a „Hiszekegyből” a test feltámadásáról akarlak tanítani benneteket.

Az emberiség történetében a legmegrendítőbb és legnagyobb szabású esemény lesz az utolsó napon a feltámadás és az utolsó ítélet. Feltámadásotokba vetett hit szerint az embereket két csoportba lehet osztani, akik tervben, vágyban, végső célban tökéletesen elütnek egymástól és egymással összekeveredve élnek. Az egyik csoportban vannak, akik hiszik Krisztus feltámadását és saját feltámadásukat, a másik és nagyobb létszámú csoportba tartoznak, akik nem hiszik se az elsőt, se a másodikat.

Bizonyára tapasztaltátok Gyermekeim, hogy nemcsak a hitetlen és közömbös emberek között van, aki nem hisz a feltámadásban, hanem a hívők között is. Egy példával fogom ezt bemutatni nektek. Két barátnő együtt megy haza a húsvét vasárnapi szentmiséről: Ági és Anna. Ági így szól: -Tudod Annám én csak azt tudom elhinni a vallásunkból, hogy Jézus valóban élt és tanított, gyógyított, szenvedett és meghalt értünk. De hogy feltámadott volna? Az egy abszurdum. Azért volt üres a sírja, mert ellopták a testét az apostolok.

Anna így válaszol: -Ezt nagyon egyszerű megcáfolni. Csak nem gondolod, hogy a félénk és szétszaladt tanítványok hirtelen olyan bátrak lettek, hogy odamerészkedtek volna a sírt őrző katonák közelébe? És a katonák, hogy nézték volna tétlenül, hogy kilopják a sírból? Ha pedig aludtak, akkor hogyan látták, hogy az apostolok vitték el. Egyszerűen lepénzelték őket a zsidó főpapok és kész. –Rendben van Annám. Tételezzük fel, hogy elhiszem neked, hogy Jézus feltámadt. De azt igazán nem tudom elhinni, hogy a világ végén mi is feltámadunk. Először is annyi sok milliárd ember, akik meghaltak évmilliókon át, hogy férnének el a Földön?

– Hát nem olvastál a Szentírásban az Új Ég és Új Föld teremtéséről? Ez már a feltámadás előtt meg fog történni, és ez az Új Világ olyan nagy lesz, hogy bőven elfér mindenki. – Igen ezt elfogadom. De mi lesz azokkal, akiket szétvitt az ágyúgolyó, akik a tenger fenekére merültek, akik sírja fölött városok épültek? Akiknek porai sincsenek meg? –Ugye azt elhiszed, hogy az embert Isten teremtette? Vajon akadály lehet-e mindez a Mindenható Isten számára? Aki megteremtette az első életet, amelyik még nem volt, nem tudná föltámasztani a meghalt ember életét, amelyik már volt egyszer? Ó, igen lesz feltámadás! Mert a föltámadással válik teljessé, a megváltás munkája.

– És mondd, Anna, milyen lesz a föltámadt testünk? Fel fogjuk ismerni egymást és magunkat? És milyen tulajdonságai lesznek a feltámadt testünknek? – Ágikám! A külső karakterünk megmarad, felfogjuk ismerni egymást és nagyon boldogok leszünk. Csak attól függ majd, hogy milyen testtel támadunk fel, hogy itt a földön hogyan éltük le az életünket. Aki szeretetben, becsületesen, tisztán élte végig életét a Földön és aki a tisztítóhelyről jött elő megtisztulva, az  gyönyörű szép, dicsőséges testet kap. Aki viszont bűnben, mocsokban, gonoszságban halt meg, az csúnya, undorító visszataszító testben támad fel. Amúgy a feltámadt test Jézuséhoz hasonlóan természetfeletti tulajdonságokkal fog bírni, áthatol mindenen és el tud tűnni. – Annám, mi vár erre megszámolhatatlan összekeveredett tömegre? – Mi vár rájuk? Az utolsó ítélet. Ez lesz a világ történelmének legutolsó, legemlékezetesebb napja. És Anna elmondta barátnőjének, milyen lesz ez a nap.

Most Én, a Szentlélek Isten is elmondom nektek, milyen lesz az utolsó ítélet. Drága Gyermekeim! Eljön Krisztus! Fényesebben, mint a hajnalcsillag, ragyogóbban, mint ezernyi nap, hatalommal és fönséggel, ami mellett a királyok pompája hamuvá szürkül. Jön Krisztus és milliónyi angyal kíséri a fényözön tengerében. És majd így szól: -Én vagyok!!! Én vagyok az a Krisztus, aki érted annyit szenvedtem, csakhogy megmenthesselek, de te nem törődtél Velem. Én vagyok az a Krisztus, aki az erkölcsi parancsokat adtam, de te azt lábbal tapostad. Én vagyok az a Krisztus, aki ellen lázadoztál, pedig Nekem adatott minden hatalom mennyben és földön. Ekkor Jézus kimondja jók és rosszak fölött végső ítéletét. Akkor majd így szól a király a tőle jobbra állókhoz: „Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Gyermekeim! Csak néhány mondatot emelek ki azok közül, amit még mondott az igazaknak: „Mert éhes voltam, és ennem adtatok, mert szomjas voltam és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek.” És akkor az igazak kérdezik: „Uram, mikor adtam neked enni és inni, mikor öltöztettelek fel?” És Ő majd így válaszol: „Amit eggyel cselekedtetek a legkisebbek közül, azt Velem tettétek.”Aztán a baloldalon állókhoz fordul és villámló hangon így szól: „Távozzatok Tőlem átkozottak az örök tűzre, ami a Sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok ennem. Szomjas voltam, és nem adtatok innom. Nem volt ruhám és nem ruháztatok föl, fogoly voltam és nem látogattatok meg.” Ekkor ezek is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk éhesen, vagy szomjasan, ruhátlanul vagy börtönben?” Erre így válaszolt: „Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

”Az utolsó ítélettel Isten igazságossága és irgalma győzedelmeskedik és beteljesedik. Mindenki megkapja méltó jutalmát és büntetését, kinek mi jár. Most pedig, drága Kincseim, megmutatom nektek, hogyan vagyunk itt jelen, Mi a Szentháromság és a Szűzanya. A Mennyei Atya az égből nagy fényes gömbben ereszkedik le, kilép ebből a fényből és megáll veletek szemben. Kezében tartja a Földgolyót, mely olyan kicsi, hogy elfér az egyik tenyerében. Majd a másik kezét fölé emeli, leheletével lángba borítja a Földet és isteni akaratával többszörösére növeli. Íme megteremtette az Új Világot nektek. Az Atya mellett áll Jézus fönséggel és hatalommal. Tőle jobbról, balról harsonás angyalok állnak készenlétben. Jézus parancsára megfújják a harsonát és minden élő és holt ember előjön. Krisztus egy arany kardot tart a kezében, magasra emeli és kettéosztja a jelenlévőket üdvözültekre, és kárhozottakra. Mennyei Édesanyátok az üdvözültek élére áll és elvezeti őket a Mennyországba. Szent Mihály főangyal kivont karddal Jézus utasítására az elkárhozottakat kénköves tóba veti, örök kárhozatra.

Jelenleg e jelképes történet után mi hárman, a Szentháromság itt állunk előttetek és nagy szeretettel meghallgatjuk imáitokat és énekeiteket. Mind a hárman lángoló szeretettel megáldunk benneteket a feltámadásba vetett hit erejével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENET

2011. július 06.

Mennyei Atya: „Hiszem a szentek közösségét…II.”

(Hiszekegy)Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Szeretettel köszöntelek benneteket. Folytatom a szentek közösségéről szóló tanításomat.A szentek közösségének 3 csoportja szoros kapcsolatban van egymással, a küzdő, a szenvedő, a győzedelmes Egyház.

Kezdjük azzal, hogy mit tud tenni a győzedelmes Egyház, tehát a szentek a Mennyországból? Sokat. A szenteknek nagyon nagy a közbenjáró hatalmuk. Ha hozzájuk folyamodnak a még földön élők, akkor imájukkal sokat tudnak segíteni rajtuk. Sok kitartó könyörgéssel ki tudnak eszközölni számukra lelki és testi segítséget. Ők nemcsak a küzdő, hanem a tisztuló Egyház tagjaival is állandó kapcsolatot tartanak fenn. Imáikkal csökkentik azok szenvedését. Viszont elégtételadással nem segíthetnek rajtuk: nem hozhatnak áldozatokat értük, nem vállalhatják magukra szenvedésüket. Ezt a kiváltságot a küzdő Egyház számára tartom fenn. A tisztuló lelkekért a legtöbbet tesz a Szűzanya és Szent Mihály főangyal. A Szűzanya sokat tartózkodik a tisztítóhely mindhárom fokozatán. Vigasztalja a lelkeket és beszél nekik a Mennyországról. Szent Mihály pedig ott van minden haldoklónál, mikor kileheli a lelkét és ott van az ítélet végrehajtásánál is. Őt bíztam meg azzal, hogy a lelket a tisztítóhelyre vezesse és ha ott letölti büntetését, a Mennyországba vezesse. Szent Mihály napján lemegy a tisztítótűzbe és nagy számú lélekkel tér vissza a Mennybe, főleg azokkal, akik életükben tisztelték őt.Drága Gyermekeim! Nézzük, hogy tart kapcsolatot a küzdő Egyház a szenvedő Egyházzal.

Ti, földön élő Gyermekeim, mint a szentek közösségének tagjai, nagyon sokat segíthettek a szenvedő lelkeken, de csak azért, mert az Én végtelen irgalmam ezt lehetővé teszi számotokra. Hogyan? Imával, böjttel, önmegtagadásokkal, szenvedéseitek felajánlásával, de mindenekelőtt a szentmisével. Vagy úgy, hogy anyagi áldozatot vállalva befizettek szentmisét, vagy úgy, hogy azt a szentmisét, amin részt vesztek, felajánljátok a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért. Ez hatásos eszköz arra, hogy kiengeszteljétek Isten igazságosságát a halott bűneiért. Hogy a szentmisének, amit mondattok vagy felajánlotok a halottakért, mekkora ereje van, arra mondok egy példát.

Azt tudnotok kell, hogy némelykor megengedem a tisztuló léleknek, hogy szóljon, vagy megjelenjen annak, aki imádkozik, vagy tesz valamit érte. Boldog Henrik megígérte barátjának, hogy ha előbb hal meg mint ő, hetente 2 szentmisét ajánl fel érte egy éven át. Egy idő múlva megfeledkezett erről és csak imádkozott mindig érte és önmegtagadásait ajánlotta fel. Egyik reggel megjelent neki barátja lelke és gyengéden megfedte, hogy elfeledkezett ígéretéről. Henrik ezt kérdezte tőle: „Lehet, hogy a sok ima és önmegtagadás nem volt elég számodra?” „Nem kedves testvérem, ez nem volt elég.” – válaszolta a szenvedő lélek. „Jézus Krisztus vérére van szükség a tisztítóhely lángjainak kioltásához. A felajánlott szentmise fog engem megmenteni ezektől a rettenetes gyötrelmektől.” Ettől kezdve Henrik még több szentmisét ajánlott fel érte, mint amennyit megígért. Egy idő múlva, hófehér ruhában, fényben úszva újra megjelent a barátja és boldogan megköszönte segítségét.

A szentmise után a keresztút a leghatásosabb ima a szenvedő lelkek kiszabadítására. Az értük mondott rózsafüzér is nagyon sokat jelent szenvedéseik enyhítésében. Egyszer Natália nővért Jézus levitte a tisztítótűzbe rózsafüzérrel a kezében. A szomorú lelkek azonnal körülvették a nővért, és így kiáltoztak: „Értem mondd a rózsafüzért! Nővér értem is mondd!” Natália megkérdezte: „Jézusom, miért kérik ennyire a rózsafüzért?” Erre Szent Fiam elővette zsebéből a saját rózsafüzérét, mely csupa pici piros rózsákból állt, és minden szemében az Ő szent piros Vére csillogott. Így szólt: „A rózsafüzér minden szeméből, mikor imádkozol, arra a lélekre csöppen Szent Vérem, akiért mondod, és így enyhül szenvedése és hamarabb kiszabadul.

Különben bármilyen felajánlott ima olyan az tisztuló léleknek, mint a szomjazónak egy pohár víz. Még a fohászok is enyhítenek rajtuk.Nagyon nagy ajándék a tisztuló lelkeknek a szeretet hősi cselekedeteinek felajánlása. Ez azt jelenti, hogy valaki nem saját adóságainak törlesztésére ajánlja fel imáit, jócselekedeteit, hanem a tisztuló lelkekért. Sőt, még a halála után érte mondott imák, szentmisék értékét is. Ebből a hősies felajánlásból nem lesz kára, mert Én Atyátok ezt a hősisséget rendkívüli módon megjutalmazom. Most vizsgáljuk meg, mit tud tenni a szenvedő egyház értetek, földön élő emberekért.

Miközben ti, a küzdő Egyház tagjai segítitek a tisztítótűzben szenvedőket, komoly érdemeket szereztek magatoknak Előttem. Százszorosan megjutalmazlak érte benneteket és ez a legjobb út a tisztítóhely kikerülésére. De nemcsak az Én hálámat, hanem a tisztuló lelkek háláját is biztosítjátok magatoknak. Kétségtelen, hogy amint az általatok kiszabadított lelkek belépnek a Mennybe, első dolguk, hogy kegyelmeket kérjenek számotokra, akik megnyitották előttük az Örök Élet kapuját. Védelmetekre sietnek, ha veszélyben vagytok, ha betegek vagytok, ha lelketek hanyatlik, ha kísértésbe kerültök. És könyörögnek értetek, hogy halálotok után kerülhessétek ki a tisztítótüzet, mert ők aztán tudják, hogy az milyen nagyon fájdalmas. Az általatok segített lelkek nemcsak akkor imádkoznak értetetek, amikor már Istennél vannak a Mennyben, hanem megteszik ezt a tisztítóhelyen, szenvedéseik között is. Jóllehet, magukért nem tudnak imádkozni, de nektek sok kegyelmet tudnak kiesdeni.

Ez nem azt jelenti, hogy úgy imádkozzatok hozzájuk, mint a szentek közbenjárásáért, de igenis tudatában kell lennetek annak, hogy ha segítitek őket, ők visszasegítenek benneteket.

Drága Gyermekeim! Köszönöm eddigi figyelmeteket. Most elmondom, hogyan van itt jelen köztetek a Szentháromság és a Szűzanya. Én, mint Atyátok nagy méretben itt állok előttetek hosszú fehér ruhában és előttem lebeg a Földgolyó, melyet a szentek és vértanúk fényes serege vesz körbe. Jobboldalamon áll Szent Fiam szintén nagy méretben, baloldalamon ugyanúgy nagyban a Szűzanya, fehér fátyolban, kék ruhában. A Föld fölött egy hatalmas fehér galamb alakjában a Szentlélek Isten. Belőlem, a Mennyei Atyából gazdagon árad a fény a Föld körül lebegő szentek seregére. Közben, a Földgolyó belsejéből mindenhonnan lángcsóvák csapnak ki, ezek a lángok a tisztuló lelkek szenvedését szimbolizálják. Egyik kezemmel végigsimítok a lángokon, jelképezem, hogy enyhítem fájdalmaikat. A Föld felett az Űrben másik kezemmel nagy fényes keresztet rajzolok, mintegy megáldom a küzdő Egyházat. Szentfiam hosszú, hófehér ruhában, aranyövvel a derekán, megdicsőült fényben áll a jobbomon. Jobb kezével kiveszi kebléből szeretettől lángoló, töviskoszorúval átfont, lándzsával megsebzett szentséges Szívét. E Szent Szív égő lángjából szeretetsugarakat küld a jelenlévő szentek sokaságának, hogy szeretetét árassza rájuk és ezzel növelje dicsőségüket. Szíve sebéből vér és vízpatak ömlik, mely rácsorog a küzdő Egyház minden tagjára, rátok Gyermekeim. Vérével tisztít benneteket és az Örök Élet vizével itat. A másik kezében vérrel teli kelyhet tart, és ezt a misztikus vért vékony sugárban ráönti a Földbolygóra, mely azonnal áttöri a földfelszínt és behatol a tisztítóhelyre, minden szenvedő lélekre jut egy csepp belőle, és enyhül szenvedésük. Ez lesz mai engesztelésetek gyümölcse. A Szentlélek hatalmas szárnyaiból 3 széles fénysugár árad, egyik a szentekre, a másik a küzdő Egyházra, a harmadik a szenvedő Egyházra, mint az együttérző szeretet jelképe. Mennyei Édesanyátok ahogy ott áll a baloldalamon anyai szeretete jeléül piros rózsákkal hinti meg a szentek százezreit, azután térdre borul Előttem, összeteszi kezeit és könnyeket hullatva imádkozik értetek, földön élő gyermekeimért, a tisztítóhelyen szenvedőkért és a szentek közösségének egységéért.Drága Kicsinyeim! Megáldalak benneteket az együttérző felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENET  2011. július 06.

Mennyei Atya: „Hiszem a szentek közösségét…” (Hiszekegy)

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Végtelen atyai szeretetemmel köszöntelek benneteket. Ma a Hiszekegyből a szentek közösségéről lesz szó. A múlt héten a katolikus Anyaszentegyház belső felépítéséről az egyházi rend fokozatairól volt a tanítás, most tágabb értelemben beszélünk az Egyházról, Krisztus misztikus Egyházáról, az Ő Testéről.Nemcsak az élők, hanem az elhunytak is az Egyház tagjai. Az élők ti vagytok, akik még járják a földi élet zarándokútját, az elhunytak közül pedig azok tartoznak az Egyházba, akik a külön ítélet után a tisztítóhelyre vagy a Mennyországba jutottak. Akik a kárhozatba hullottak, azokat az Egyház elvesztette és mi Égiek végtelen nagy fájdalommal vesszük ezt tudomásul. Ezek szerint az Egyház közösségét három nagy részre oszthatjuk: 1.) Küzdő Egyház, 2.) Szenvedő Egyház, 3.) Győzedelmes Egyház.A küzdő Egyházat ti, ma élő emberek alkotják, minden gyermekünk, aki a Földön él. A „küzdő” jelző azt fejezi ki, hogy a földi életnek legnagyobb része küzdelem. Nektek még küzdenetek kell a gonosz állandó kísértéseivel szemben, hogy el ne essetek, lelketeket meg ne kaparintsa.

Ugyanis ő nagyon ravasz, és tudja, hogy kinek mi a gyenge pontja, mivel kell támadni. Egy mindennapi esetet mesélek el nektek erre vonatkozólag. Gizike buzgó, imádságos lelkületű, napi áldozó. Együtt él leányával és annak családjával. Csöng a telefon, egy barátnője jelentkezik. Örülnek egymásnak, mert már egy fél éve nem beszélgettek. Erzsi, a barátnő kezdi:– Hogy vagy, Gizikém? Meggyógyult már a csuklód a törés után?– Köszönöm, már egész jól tudok vele dolgozni, csak a frontvonulásoknál érzékeny.– És mondd, még most is olyan részeges és goromba a vejed? Nem változik semmit?– Ne is mondd Erzsikém! Nem elég, hogy goromba a lányommal meg a gyerekekkel, nem elég, hogy iszik, de újabban csavarog. Van valami barátnője és gyakran ott alszik.

Tudjátok, Gyermekeim, ha Gizike e beszélgetés alatt látná ellenségemet, ahogy Én, Atyátok látom, a maga szörnyű, undorító valóságában, amint ott áll a telefont tartó keze mellett szarvakkal, fekete szőrös testével, kárörvendő vigyorával és suttogja fülébe az előbbi ítélkező szavakat, elájulna ijedtében. Csakhogy Én, kíméletből nem engedem meg, hogy lássátok a kísértőt. Ellenségem, mivel nagyon rafinált, a buzgó Gizikét nem azzal támadja, hogy nem menjen a vasárnapi szentmisére, vagy lopjon az ABC-ben, mert így hiába próbálkozna. Tisztában van azzal, hogy Gizike vejétől mennyi lelki sebet kap, szinte allergiás rá. Ezért belekeveri az ítélkezés bűnébe. Bizony, Kicsinyeim, állandó küzdelem az életetek a kísértésekkel szemben. Bizony könnyebb lenne nektek remeteként élni, távol az emberektől egy barlangban, ahol ritka a bűnre vezető alkalom. Nemcsak a bűnnel szemben kell harcolnotok, hanem a mindennapi megélhetésért is. Minden falat kenyérért fáradoznotok kell, a ruháért, amit magatokra vesztek, a fedélért, ami a fejetek fölött van. Küzdenetek kell az egészségetekért, mert oly gyenge e földi test, egy láthatatlan bacilus is le tudja teríteni. Az is küzdelem nektek, hogy szeretteitek gyengeségeit, hibáit tudjátok elfogadni és ezekkel együtt képesek legyetek szeretni őket. Most már láthatjátok, hogy a földön élő emberek összességét miért nevezzük küzdő Egyháznak.2.) Az Egyház közösségének 2. nagy része a szenvedő Egyház. Ide tartoznak az összes lelkek, aki a tisztítótűzben vannak. Míg a küzdő Egyház tagjai még bizonytalanságban élnek, mert 100 %-ig nem lehetnek biztosak abban, hogy céljukat, a boldog örök életet elérik, addig a tisztuló lelkek nemcsak hiszik, hanem tudják, hogy ők már nem kárhozhatnak el, és ideiglenes büntetésük után a Mennybe jutnak. Míg a földi élet nektek, gyermekeinknek a próbatétel ideje, amely alatt érdemeket lehet szerezni, a tisztítóhely már nem próbatétel, hanem elégtételadás. Itt már senki nem szerezhet érdemeket magának, csak Isten irgalmára számíthat. Amint tudjátok a tisztítótűznek 3 fokozata van: 1.) a legalsó, 2.) a középső, 3.) és a vágy fokozata, vagy küszöb. De azt talán nem hallottátok, hogy mindegyik fokozaton belül sok lépcső van, melyeken a fokozatos tisztulás eredményeképpen, mindig feljebb és feljebb kerülnek a lelkek, és így enyhül szenvedésük. A legmélyebb fokozat csak abban különbözik a pokoltól, hogy az itt szenvedő lelkek nem káromolják Istent, hanem imádják, szeretik és hálásak neki, mert nem kárhoztak el. Ide azok kerülnek, akik halálos bűnöket követtek el, de megbánták. Vagy nem is bánták meg haláluk előtt, de valaki buzgón imádkozott értük haldoklásukkor vagy haláluk előtt.

Ebből is láthatjátok, hogy irgalmam határtalan. A középső fokozatban azoknak a lelke van, akik bocsánatos bűnökkel vagy megbánt, meggyónt súlyos bűnökkel haltak meg, de még tartozásaik vannak. Őket is, mint az előző fokozatban szenvedőket égeti a tűz és érzéki szenvedéseik is vannak. A vágy fokozatában már enyhébb a szenvedés és érzékeikben már nem tapasztalják, csak a lelkükben. A tisztuló lelkek kiszabadulásuk idejéről semmit sem tudnak.3.)

A győzedelmes Egyházat az üdvözült lelkek alkotják. A Menny összes szentje tökéletesen boldog és elégedett, de mégsem egyforma a dicsőségük. Ez azon múlik, milyen mértékben imádták, szerették és szolgálták földi életükben a Szentháromságot, mennyi áldozatot, önmegtagadást, szenvedést ajánlottak fel és mennyi lelket mentettek meg a pokoltól. Hogy az Egyház e három csoportja milyen mély, misztikus kapcsolatban van egymással, azt a következő héten fogjuk elmondani nektek.

Most, drága Kicsinyeim Jézus Krisztusban szeretném szemléltetni nektek a SZENTEK KÖZÖSSÉGÉT, amiről a „Hiszekegy” beszél. Itt áll előttetek Szent Fiam, Jézus, mennyezetig érő hatalmas alakban. Csak a körvonala, a kontúrja látszik arany színben (Mi többiek is nagy méretben vagyunk itt.). Így szól hozzátok: Drága Gyermekeim! Nézzétek! Az Én Testem az Egyház. Nagy szeretetemben magamba zárom minden gyermekemet. Két kicsi gyermekangyal közeledik Felém két csillogó aranyszalaggal. A Mennyből hozták. Az egyiket rám tekerik körbe a szívem magasságában, a másik szalaggal körbekötnek a törzsem és a lábaim találkozásánál. Így 3 részre osztották Testemet. Két fehérruhás nagy angyal hoz egy nagy aranytálat telis tele púposan kicsi emberekkel. A mozgó alakokat egyenként belehelyezik a lábaimba, a talpamtól a törzsemig. Ti vagytok azok, a földön élő küzdő Egyház tagjai. Ott élitek tovább az életeteket Bennem: jöttök-mentek, dolgoztok, esztek, imádkoztok, veszekedtek, alusztok, beszélgettek, bűnökben hevertek. Miután végzett a két angyal, beviszik az üres aranytálat a föld belsejébe és dúsan megrakva emberekkel, visszatérnek. Belerakosgatják Testembe az Én apró gyermekeimet, akik tele vannak piszkos foltokkal. Ők mind szomorúak, levertek és elkínzottak. Ők a tisztítóhely lakói. Nem tevékenykednek, csak gubbasztanak és sírnak. Ők a szenvedő Egyház. Az angyalok miután elhelyezték őket, megfogták az arany edény 2 fülét és felrepültek vele a Mennyországba. Ott fent megtöltötték csupa fehér ruhás, fénylő, glóriákat és koronákat viselő apró alakokkal, akik boldogan mosolyogtak. Letették a teli edényt a földre és egyenként elhelyezték a Testembe őket a szívem magasságától a fejem tetejéig, a két karomat is megtöltötték velük. Ők a győzedelmes Egyház, a szentek és vértanúk serege.Most pedig, Én Mennyei Atyátok odaállok emberekkel színültig megtöltött Fiam elé és így szólok Hozzá: Drága Szent Fiam! Fogadd el őket, oltalmazd őket és egyesítsd őket. Fényből egy nagy háromszöget rajzolok Jézus köré a levegőbe, hogy az Egyház három része szoros egységben legyen egymással. Nézzétek, Gyermekeim! Itt a Szentlélek Isten is. Belenyúl keblébe és rengeteg apró szívet szór Jézus testére, hogy isteni szeretetével hintse meg a szenteket, a tisztuló lelkeket és titeket, élő gyermekeim, hogy növelje egymás iránti szereteteket. Már csak a Szűzanya van hátra. Hatalmas, kékszínű, átlátszó tüllfátyolával beborítja Jézus egész testét, az Ő Szent Egyházát. Drága Engesztelőim! Megáldalak benneteket az egység karizmájával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

ÉGI ÜZENET

2011. június 29.

Szűzanya: „Hiszek a katolikus Anyaszentegyházban…” (Hiszekegy)

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok égi Édesanyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Mindannyiatokat nagy szeretettel köszöntelek. A Hiszekegynek ez a mondata következik: „Hiszek a katolikus Anyaszentegyházban…”

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Mi is az Egyház? Apostoli intézmény. Eredete az apostolokig nyúlik vissza. Az apostolok rakták le az alapjait az igehirdetés és a egyházszervezés feladatának átadásával. Pál apostol Timóteust és Tituszt kézrátétellel bízta meg a feladattal. Ez a kézrátétel a zsidóknál ősi szokás volt. Az apostolok a Jézustól kapott feladatokat és küldetést kézrátétellel adták át utódaiknak, tehát papszenteléssel, az utódok pedig továbbadják és így alakulnak ki az egyházközösségek. Megalakult az egyházi rend, amely a hét szentség egyike. Ez nem más, mint a papszentelés szentsége, melynek 3 fokozata van: 1.) püspök 2.) pap 3.) szerpap vagy diakónus. Felettük áll a római pápa, a római egyház püspöke és a püspökök testületének a feje. Vegyük sorba a 3 fokozatot!A püspökök, mint az apostolok utódai, Jézustól kapták küldetésüket. Ők bérmálhatnak és csak ők szentelhetnek fel papokat. A püspökök nincsenek felruházva a csalhatatlanság előjogával, de ha hit- és erkölcs kérdésben a világ összes püspökei a pápával egyetértésben ugyanazt vallják, akkor tévedhetetlenül hirdetik Krisztus tanítását.

A papok az egyházi rend szentségének 2. fokozatát jelentik. Őket az evangélium hirdetésre, a hívek lelki gondozására és az istentisztelet végzésére, mindenek előtt a szentmise bemutatására szentelik fel. Keresztelnek, áldoztatnak, gyóntatnak, esketnek, temetnek, feladják a betegek kenetét. Ők a felettük álló püspökükkel egyetlen papi testületet alkotnak.A diakónusok: A hierarchia 3. és alsó fokán állnak. Másképpen szerpapoknak nevezik őket. Ők szolgálatra kapják a kézrátételt. Nem mutathatnak be szentmisét, csak ige liturgiát tartanak, tehát nem végezhetnek átváltoztatást és nem gyóntathatnak. Viszont áldoztathatnak. Ne nézzétek idegenkedve, ha a ti várakozó sorotokban nem pap áldoztat, hanem diakónus. Őt is felszentelték kézrátétellel, tehát szent Fiam az ő áldoztatását is ugyanolyan értékesnek és szentnek tekinti.Miután ismertettem veletek a hierarchia 3 fokozatát, most csak a papokról szeretnék beszélni nektek, gyermekeim, hiszen leginkább ők állnak közvetlen kapcsolatban veletek. Van néhány erény, ami a papi szolgálat elvégzéséhez elkerülhetetlenül fontos. Ilyen pl. a papi engedelmesség: alkalmazkodniuk kell az Egyház hierarchius közösségéhez. Akaratukat alá kell rendelni a pápa és a püspök akaratának. A felszentelésben egészen Jézusnak adták magukat, az Ő szolgálatára, ezért Krisztus akaratát kell tenniük. Híveiket nemcsak tanítaniuk, vezetniük kell, de szolgálniuk is. Meghallgatni őket, együttérezni velük, tanácsot adni nekik lelki problémáikban.

Mi, Égiek azt tapasztaljuk, hogy a püspökök felé tanúsított engedelmesség szépen működik, de sajnos sok pap-fiam nem hivatásának, hanem kötelességszerű munkának tekinti feladatát. Sajnos sok, felgyorsított tempóban elmondott, léleknélküli szentmisét látok, egy percig tartó gyóntatásokat. Vannak, akik a szentségimádást megtiltják híveiknek, vagy ha megengedik, ők maguk nem vesznek részt rajta. Több helyen nem engedik a templomban az engeszteléseket. A legszomorúbb – ami még csak szórványosan fordul elő – hogy felszentelt pap létükre nem hisznek Jézus valóságos Oltáriszentségi jelenlétében, a híveiknek jelképként, szimbólumként emlegetik a Szentostyát és a Szent Vért.

Persze az ilyen lelkipásztor ritka, de óriási kárt okoz a lelkekben. Természetesen vannak buzgó, lánglelkű pap-fiaink is, akik méltósággal és odaadó tisztelettel szolgálják Szent Fiamat. A Szentségimádáson híveikkel együtt térdelve imádják az Oltáriszentséget, szervezik a zarándokutakat. Nem dobják félre égi üzeneteinket, hanem átvizsgálva értékelik és terjesztik őket. Ők lesznek majd, akik a megpróbáltatások alatt bátran vallják a rejtekhelyeken misézést és a szentségek titokban való kiszolgáltatását.

A másik fontos papi erény, amiről beszélni szeretnék, a cölibátus, a papi nőtlenség. A papi cölibátus azt jelzi az embereknek, hogy a pap Krisztus embere. Így minden idejét a szolgálatnak tudja szentelni. Nem kell megosztania gondjait, érzéseit a családja és Isten között. Ők, a nőtlen papok előrejelzik az eljövendő örök boldog életet, amikor már nem nősülnek és mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok. Persze vannak ellenvélemények: ha megengednék a papoknak a családalapítást, jobban le tudnák győzni a 6. parancs elleni kísértéseket. Más azt mondja, hogy ha családban élnének, jobban megértenék a házasok sokrétű problémáit.

Ezek emberi, földhöztapadt elgondolások. Szentfiam szerint pap-fiaink a cölibátussal sokkal jobban át tudják adni magukat az Istenszeretetnek és a felebaráti szeretetnek. A harmadik fontos papi erény: az anyagi javaktól való függetlenség. Jézus elvárja, hogy a pap minden üzleti tevékenységtől határolja el magát. Szerényen éljen, ne pazar pompában lakjon, ahová alig mer belépni a szegény ember. Ha pedig meglátogatja őt, mint papot a nélkülözés, a szegénység, azt is fogadja el és ajánlja fel hívei üdvösségéért.

Most, Kicsinyeim, hunyjátok be szemeteket! Nyújtom a kezem, kapaszkodjatok bele, mert elvezetlek benneteket egy égi templomba. Nagyméretű fehér falú épület selymes pázsit közepén, mely tele van szebbnél szebb mezei virágokkal. Mikor közelebb érünk, látom, hogy a fal mozog, mintha élne. Mi lehet ez? Érdekes! Sok-sok angyal áll és lebeg egymás felett, alatt, mellett szorosan és bent ragyogó arany fényben úszik minden. Nincs oltár, nincsenek padok, csak szemben 3 díszes trón és rajta ülnek a Szentháromság személyei. Belőlük árad ez a tündöklő világosság. Az Atya feláll és megszólal: „Engesztelő Gyermekeim! Eddig mi mentünk hozzátok, most ti látogattatok meg minket. Ahol most álltok az az ÉLŐ ISTEN TEMPLOMA, az Én házam. Ezek az angyalok, akik a falakat képezik, dicsőítő énekeket zengenek Nekünk. Nézzetek hátra, mennyi glóriás szent jött be utánatok. Ők is bekapcsolódnak a dicsőítésbe. Most feláll Szentfiam és elétek áll egy szép díszes, drágakövekkel kirakott kehellyel, mely tele van az Ő Szent Vérével. Felemeli és ezt mondja: Nézzétek papi ruhámat. Én vagyok a főpapotok: áldozó és áldozat egyszerre. Véremmel megáldalak benneteket.

Gyermekeim, most újra én szólok Szűzanyátok: Jézus és az Atya visszaülnek a trónra és közelebb lép hozzátok a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Kinyújtja felétek karját és tenyerében egy arany kerek tálon vakítóan fehér fény lobog. Ezt mondja nektek: Kicsinyeim, segítek nektek felkészülni 2. kiáradásomra. Izzó szeretetem vakító lángjával megvilágítom lelketek minden zugát, hogy felismerjétek és megbánjátok gyengeségeiteket és majd nemsokára hófehér lélekkel állhassatok Elém. Én, Égi Édesanyátok búcsúzom tőletek. Körbemegyek. Egy keresztet rajzolok homlokotokra és köré egy kis halat, az Egyház jelét.

Megáldalak benneteket az egység ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

ÉGI ÜZENET

2011. június 08.

Jézus: „Hiszek a Szentlélekben…” (Hiszekegy)

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Örömmel tapasztalom, hogy újra eljöttetek. Ez a mondat következik a „Hiszekegyből”: „Hiszek a Szentlélekben…”

Gyermekeim! Mivel hisztek a mindenható egy Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, aki teremtette a látható és láthatatlan világot, ezért hinnetek kell a Szentlélekben is, mint harmadik isteni személyben. Az Atyától született a Fiú és mindkettőjüktől származik a Szentlélek. Róla pedig így szoktatok imádkozni a szentmisében: Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppen úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával. Drága Gyermekeim! Szeretném a Szentlélek Istent egy kicsit közelebb vinni a szívetekhez. Azt mindnyájan tudjátok, hogy az első pünkösdkor a Szentlélek lángnyelvek formájában ereszkedett le a Szűzanyára és az apostolokra. Nem véletlen, hogy a Szentlélek tüze nyelv alakjában szállt le rájuk. Ez jelkép: az egyszerű, félénk, tanulatlan apostolok nyelvét megmozdította, feltüzesítette úgy, hogy megkapták a nyelvek ajándékát, még az idegen népek is megértették tanításukat, mintha az ő nyelvükön beszélnének hozzájuk. Ezt a különleges kegyelmet, a nyelvek ajándékát ma is osztogatja a Szentlélek. Az Ő választottjainak mozgatja a nyelvét, akik nem is értik mit mondanak, de nagyon magas fokon dicsőítik az Urat, az egész Szentháromságot. Van, aki azt a kegyelmet is megkapja, hogy meg is tudja magyarázni, értelmezni tudja saját nyelvbeszédét és másokét is. A Szentlélek első eljövetelekor nemcsak mint „nyelv” szimbólum mutatkozott, hanem mint lobogó láng is.  Tehát a Szentlélek TŰZ: 1.) Tisztító tűz 2.) Világító tűz 3.) Szeretet tüze. Nézzük, hogyan működik a Szentlélek, mint tisztító tűz. Ahogy a tűz megtisztítja a fémeket, kiégeti belőlük a salakot, úgy a Szentlélek megtisztítja a lelket minden szennytől. Lobogó lángolásával elemészt mindent, ami akadályozza a lelket a fejlődésben. Pl. elemészti a földi javakhoz való ragaszkodást, a hiúságot, az önteltséget, az irigységet, a féltékenységet, a sértődékenységet, a kényelemszeretetet. Hogyan működik a Szentlélek, mint világító tűz? Megvilágítja a léleknek, hogy mi a rossz és mi a jó. Megvilágítja előttetek bűneiteket. Kérjétek, gyermekeim, hogy a régi elfeledett meg nem bánt bűneiteket hozza elétek! Hogy a szemetekben jelentéktelen legkisebb hibátokat is felnagyítva mutassa meg nektek, hogy megbánhassátok és meggyónhassátok. Én, a ti megváltótok szeretem figyelemmel kísérni lelki fejlődésetek útját. Egyik leányom, Erzsébet még néhány évvel ezelőtt természetesnek vette az apró hazugságokat, ártatlan dolognak tartotta, egészen hozzászokott. Hová mész, Erzsi, kérdezte tőle a szembejövő ismerőse. Ő ezt mondta: egy barátnőmhöz megyek. Közben szentmisére igyekezett. Máskor elfelejtett litániára menni és azt hazudta, hogy vendégei voltak. Az imaórán azt mondta, hogy ő ma már három rózsafüzért elimádkozott, de az igazság az, hogy egyet sem. De egyszer, nemrég hallott egy szép, megindító tanítást a hazugság bűnéről, és azóta minden szavára vigyáz. Most már gyönyörködöm őszinte szavaiban. Kérjétek a Szentlelket, mutasson rá apró hibáitokra, hogy egészen megtisztulhassatok. Mivel én bűn nélkül való vagyok, azt a bűnt, ami szemetekben csekélység, én taszító, nagy bűnnek látom és fájdalmat érzek miatta.

A Szentlélek lobogó lángja a szeretet tüze is. Kicsinyeim! A Szentlélek Isten lételeme a szeretet, és alig várja, hogy szétoszthassa köztetek. Amikor úgy érzitek, hogy hideg vagy langyos, száraz és kemény a lelketek, csak hívjátok a Szentlelkemet! El se tudjátok képzelni, milyen gazdag az Ő kegyelmének kincstára. Vannak közületek sokan, akik úgy kezdenek imádkozni, hogy hívják a Szentlelket, áradjon ki rájuk. Először is kérik, hogy izzó szeretetével érintse meg a szívüket. Ébresszen hálát bennük a Szentháromság és a Szűzanya iránt. Kérik, hogy érezhessék, minden jót Istennek köszönhetnek. Adjon lángoló szeretetet az ő alvó, pislákoló szívükbe az egész Szentháromság iránt. Azok iránt is legyenek nagy együttérzéssel, akikért imádkoznak. Bűnbánatot is kérnek tőle, hogy érezzék az én fájdalmamat, amit saját bűneikért kell elszenvednem. És ezek a kérések ima előtt nem maradnak meghallgatás nélkül. Szívüket csordultig betölti a szeretet. Fizikailag is érzik jelenlétét: karjuk, lábuk körül vibrál a levegő. Szívük teljesen kész az imádkozás alatt felé áramló kegyelmek befogadására. Így válik az ima örömmé.

Drága Gyermekeim! Ugye már nagyon várjátok a Szentlélek második eljövetelét? Atyám hallja, hogy hívogatjátok, de végtelen irgalmában és bölcsességében még adott egy kis várakozási időt. El se tudjátok képzelni, hogy világszerte hány és hány ezer gyermekem tér meg a ti kitartó imáitok, engeszteléseitek és önfelajnlásaitok által azok közül, akik közömbösök és hitetlenek. Ha előbb következik be a Figyelmeztetés, ők meghaltak és elkárhoztak volna. Köszönöm eddigi segítségeteket. Még egy rövid ideig van lehetőségetek lelkeket menteni.

Kicsinyeim! Én, a ti Üdvözítőtök szavaimmal egy képben próbálom elképzeltetni veletek a jövőt, de abból csak egy pillanatot. Eltűnik ez a helyiség és a világűrben vagyunk. Itt áll Atyám óriási alakban az űrben és nézi az általa teremtett és szabályos működésben lévő Napokat, bolygókat, csillagokat. Édesanyám szintén hatalmas méretben ott térdel előtte és buzgón imádkozik értetek, az egész emberiségért. Most a Mennyei Atya a kezében tart egy nagy fehér galambot, a Szentlelket. Hirtelen felemeli magasra és a galamb kiterjeszti szárnyait, elröppen róla és a Föld felé repül. A forgó és keringő Föld felett megáll, kitárt szárnyaival egy helyben lebeg és belőle vakító fénysugarak áradnak a földre. Erre minden ember és minden gép leáll, megszűnik a mozgás pár pillanatra. Teremtményeim lelkébe, mindenkinek egyszerre behatol ez a fénysugár és lelke összes zegét-zugát átvilágítja. Mindenki saját lelkével van elfoglalva. Sokan nem tudják elviselni bűneik súlyát és meghalnak. Közben Édesanyám rendületlenül imádkozik ezek lelkéért, hogy el nem kárhozzanak. Ti, engesztelők gyermekeim, ha lelketek akkor is tiszta és csak szeretet van benne, nagy ajándékban fogtok részesülni: Pár percre kiragadjuk lelketeket és megmutatjuk nektek a Mennyországot. Látjátok a Szentháromság személyeit úgy, ahogy vannak, az angyalokat, az összes szenteket. Majd visszahelyezünk titeket a testetekbe és tovább éltek megújulva, megerősödve, megbátorodva. Ezután ti vezetitek a frissen megtérteket felénk, az életszentség útján. Én, a ti megváltótok végtelen szeretetemmel megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENET

2011. június 01.

Szűzanya: „Onnan jön el ítélni élőket és holtakat…” (Hiszekegy)

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Anyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. most a „Hiszekegyből” ez következik: „Onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”

Az Atya az ítéletet a Fiú kezébe adta. Sajnos rengetegen nem hisznek az ítéletben és az azt követő túlvilágban. Ezt mutatom be nektek az alábbi példával. Két idős asszony megy haza az ABC-ből: Margit és Ica: Hogy vagy Margitkám? –kérdezi Ica. – Ne is mondd! Dagadnak a lábaim, ugrál a vérnyomásom, fulladok. Tudom, a legjobb lenne már meghalni. Eltemetnek, aztán minden elmúlik. – Gondolod? Azt hiszed, a halál után megszűnik minden? Tovább élünk, csak egy másik életformában a Mennyországban, a Tisztítóhelyen vagy a Pokolban. Attól függően, hogy a különítéletkor ki hová kerül. – Ugyan már, Icukám! Itt van minden a földön. Aki sikeres, gazdag, egészséges élvezi az életet, annak ez az élet maga a mennyország. Aki nélkülözik, beteg, sokat szenved, akit bántanak, megaláznak, annak itt van a földön a pokol. – Nagy tévedésben vagy. Ha így lenne, nem lenne igazság. Ugyanis a halál után mindenki ugyanazt kapná, jó és rossz egyaránt, vagyis a megsemmisülést. Nem lennének megbüntetve a gonoszok, és nem jutalmaznák meg a jókat. Akkor itt lelkiismeretfurdalás nélkül lehetne gyilkolni, rabolni, lopni stb., és feleslegessé válnának a jócselekedetek. – Hű, erre nem is gondoltam. Igazad van, kell lenni valami ítéletnek.

Két féle ítélet létezik: 1.) A különítélet és az 2.) utolsó ítélet. Most vizsgáljuk meg először a különítéletet. Közvetlenül a halál után történik a különítélet, ahol Jézus Krisztus, akinek az Atya átadta az ítélkezés jogát, megítél egyenként minden embert és dönt a sorsáról és azt az ítéletet követi azonnal a végrehajtás. Itt végérvényesen eldől, hogy ki hova kerül a túlvilágon, vagy a Mennyországba, vagy a Pokolba, vagy a Tisztítótűzbe. Most azt szeretném megvilágítani nektek, hogy a különítéletkor kiknek a lelke jut a Mennyországba? A teljesen tisztáknak a lelke. Egyrészt, akik a keresztség után semmi bűnt nem követtek el, másrészt ha életük alatt be is szennyeződtek, de már megbánták, levezekelték, nincs semmi lelki tartozásuk. Itt az első eset, hogy a keresztelés után semmi bűn nem tapad a lélekre, még egy bocsánatos bűn se, az nehezen képzelhető el. Ide inkább az ártatlan kisbabák és egészen kicsi 1-2 éves gyermekek sorolhatók. Ugyanis még a legnagyobb szenteknél is előfordult néha bocsánatos bűn. A másik esetre mondok egy példát. Ilona gyermekünk vallásos családból származott, így is nevelték. Tudta mi a bűn, óvakodott tőle. Voltak ugyan bocsánatos bűnei, de azonnal megbánta, meggyónta: figyelmetlen imádkozás, torkosság, hiúság, úgynevezett kegyes hazugságok, egy-egy ítélkező szó. Szűzen ment férjhez, gyermekei születtek. Hirtelen felbukkant egy régi udvarlója. Nem tudta legyőzni a kísértést és kétszer megcsalta a férjét, házasságtörés és paráznaság bűnébe esett. Azonnal mélyen megbánta, meggyónta. Isten végtelen szeretete és irgalma lehajolt hozzá, és nagyon fájdalmas és súlyos betegséggel sújtotta, amellyel ezt a bűnt teljesen levezekelhette. Ez a betegség elhozta neki az igazi megtérést és egészen Istennek adta magát. Jézus lett szíve királya. Nagy kegyelmeket kapott és bensőséges kapcsolatba került Istennel. Hátralévő élete áldozatokkal, szenvedésekkel és buzgó lélekmentéssel telt el. 73 évese korában egy gyorslefolyású daganatos betegségben halt meg. Szent Fiam ítélőszéke elé került. Jézus látása és forró ölelése mélyen megérintette. Üdvözítője megfogta a kezét és a Mennybe vezette. Tehát Kicsinyeim, az ilyen egészen megtisztult lelkek a különítéletkor a Mennybe jutnak.

De most nézzük kiknek a lelke jut a tisztítótűzbe a különítélet után?! Azoké, akik bocsánatos bűnben halnak meg, vagy még van a megbánt, meggyónt bűneikért vezekelnivalójuk. Ezért kérlek, benneteket kicsinyeim, hogy a bocsánatos bűnöket is nagyon kerüljétek, vagy ha beleestek, azonnal gyónjátok meg, és ne akarjatok megszabadulni minden áron a földi szenvedéstől, mert azokat azért engedi meg Isten, hogy ne legyen tartozásotok a túlvilágon. Ő azt akarja, hogy azonnal a Mennyországba jussatok a tisztítótűz megkerülésével. A harmadik kérdés: Kiknek a lelke jut az örök kárhozatra a különítélet után? Hittétel az Egyház tanításában, hogy akik halálos bűnben halnak meg, az örök kárhozatra jutnak, de nem egyenlő büntetéssel kell szenvedniük. Azok is a kárhozatra jutnak, akik csak az áteredő bűnben halnak meg. De azért nagy különbség van a személyes halálos bűnért elkárhozottak szenvedése és a csak áteredő bűn miatt elkárhozottak szenvedése között. ugyanis a súlyos bűnben elkárhozottaknak örök tűzben kell égni, érzéki szenvedésen átmenni. Viszont a csupán áteredő bűn miatt elkárhozottak nem szenvednek érzéki kínokat, csak Isten színe-látásától vannak megfosztva.

Gyermekeim! Eddig a különítéletről szóltam. Most az utolsó ítélet következik. A világ végén ez lesz Jézus Krisztus második eljövetele. Majd nagy dicsőséggel és hatalommal eljön ide a Földre. Ő váltotta meg a világot, Ő fogja megítélni is. Akkor minden ember cselekedetei nyilvánvalóvá válnak mindenki előtt. Ez az utolsó ítélet szétválasztja a jókat a gonoszoktól. Jézus így fog szólni a jobbján állókhoz: „Jöjjetek Atyám áldottai vegyétek birtokotokba a világ kezdete óta nektek készített országot.” A balján álló istentelenekhez meg így szól: „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre!” A tisztítóhely ezután megszűnik, lakói mind üdvözülnek. Az utolsó ítélet után a jelen világ megszűnik, de nem semmisül meg, hanem átalakul.

Ma is itt van veletek a Szentháromság és én. Ez a helyiség most eltűnik és a Mennyország előtere van itt helyette. Amit mutatok, szimbólum. A kép középpontjában Jézus ül egy dísze széken. Fehér ruha van rajta és felette piros köpeny. Egy fényes angyal vezet feléje egy megtört, szomorú lelket. Idős, ősz hajú asszony, csupa ránc az arca. Őrangyala most kissé hátrébb helyezkedik el, ott vár az ítéletre. Én, Édesanyátok odaállok a jobboldalára és a Sátán a baloldalára. Jézus szeretettel, bíztatóan tekint a reszkető lélekre és így szól: Gyermekem, ne félj Tőlem, a legjobbat akarom neked. Most bemutatom életedet születésedtől kezdve halálodig, úgy, hogy az Én szememmel lásd. Nézd! Mindössze 3 éves vagy, a homokozóban játszol a szomszéd kislánnyal. Ő az egyik homokozó formádat kezébe veszi, és te dühösen fejbevágod a kis vödröddel. Látod, Gyermekem, Velem együtt elszomorodsz durva viselkedéseden. Nézd, milyen áhítattal készülsz az elsőáldozásodra, lelkedet önmegtagadásokkal, jócselekedetekkel díszítetted fel nekem a nagy találkozásra. Gyönyörködünk tisztaságodban, mind a ketten. Szép nagy lány lett  belőled, a fiúk körülhemzsegnek, sokat állsz a tükör előtt. Már alig gondolsz rám és a lelkedre. Kötelességszerűen jársz a vasárnapi szentmisére és unatkozol alatta. Csak a pokoltól való félelmed tart vissza a paráználkodástól. Végül beleszeretsz egy férfiba, nem tudsz ellenállni a kísértésnek és odaadod magad neki. Elbuktál. Azonnal teherbe estél. Titokban tartottad és a laza erkölcsű nagynénédtől kértél tanácsot. Ő pénzt adott és elküldött egy nőgyógyászhoz. Az abortusz után döbbentél rá, mit tettél. Mélyen megbántad és Én felemeltelek. Férjhez mentél, de nem lehetett gyermeked. Ez volt a legnagyobb bánatod, vezeklés az abortusz miatt. A másik, férjed kemény goromba természete. A szenvedés egészen felém fordított téged, elmélyülten gyakorlod vallásodat. 50 éves korodban még mindig vonzó, mutatós nő voltál. Egy zarándokúton megismerkedtél egy nős emberrel. A gonosz most sem hagyott békében, és több ízben házasságtörést követtél el. Újra kiemeltelek a bajból. Nézd! Mutatom neked, hogy a barátod talált egy fiatalabbat és elhagyott. Hogy zokogsz! Ezek még nem a bűnbánat, hanem az önsajnálat könnyei. Újabb keresztet adtam. Meghalt édesanyád, akit te nagyon szerettél. Ez a bánat végre felébresztett, és rám találtál. Azóta lelkedet féltve őrzöd a legkisebb bűntől is. Figyeld, már megint összeroskadva sírsz. De nem magadat sajnálod, hanem bánod, hogy ítélkeztél, ugyanis barátnődnek férjedet minden rossznak elmondtad. Mindig visszatérnek ugyanazok a bocsánatos bűnök, s te gyakran gyónni jársz. Ott vagy minden hétköznapi szentmisén és minden héten egyszer engesztelő közösségbe jársz. Indulatos vagy és belekötsz lelki testvéreidbe és mindig visszaesel az ítélkezésbe. Megint segítenem kell, mert akarom, hogy az enyém légy. Súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel látogatlak meg életed végén. Két évig sokat szenvedsz, nagy fájdalmaid vannak. Mindent felajánlasz bűneid bocsánatáért. Nézd, kicsim, ezzel mentetted meg lelkedet. Ezekben a percekben hiába leselkedik rád ellenségem, hiába kevert bele súlyos bűnökbe életed folyamán, te már az enyém vagy. Adósságaid nagy részét levezekelted. Jöjj, szerető karjaimba! Szívemre ölellek és elkísérlek Édesanyámmal együtt a tisztítóhely középső fokozatának legfelsőbb részére. Őrangyalod visz be oda téged, és veled marad, míg ki nem szabadítunk.

Most átveszem a szót Szent Fiamtól. Látjátok, Kicsinyeim? Ez egy bűnös lélek volt, de a szenvedések, melyeket kapott Istentől, lelkét megmentették. Enélkül elkárhozott volna. Hogy szerette volna a gonosz elragadni az ítélet alatt, de nem tehette, mert e lélek bűnbánata és szenvedései megakadályozták. Szentfiam irgalma végtelen, bízzatok benne!

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENET

2011. május 25.

Szentlélek: „Ott ül a Mindenható Atyaisten jobbján…” (Hiszekegy)

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik Isteni személy. A Hiszekegy következő mondata, a mai tárgyunk: Ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.”

Miután Jézus leélte földi életét: szenvedett, meghalt és feltámadott, azután fölment a mennybe, végre elfoglalhatta régi helyét, ahol mindig is ült, a mindenható Atyaisten jobbján. Mindenekelőtt arról kell beszélnünk, mit is jelent, hogy az Atyaisten MINDENHATÓ. Ezt emberi értelemmel tökéletesen megérteni nem lehet. A mindenhatóság az Anyaszentegyház hittétele, amit el kell fogadnotok. Ez Istennek egyik akarati tulajdonsága.

Az ember azért érti ezt meg nehezen, mert az ő akarata határok közé van szorítva. Pl. gondoljatok arra az emberre, aki már évek óta nem talál munkahelyet magának, pedig saját erejéből minden megtesz, hogy ez sikerüljön. Ez azért van, mert az ő összes akarata és törekvése kevés ehhez. Vagy hiába akar meggyógyulni egy utolsó stádiumban szenvedő rákos beteg, mert a természet törvényei szerint meg fog halni. Isten akaratát nem lehet az emberéhez hasonlítani, mert az mindenható. Ez azt jelenti, hogy Isten mindent megtehet, amit csak akar. Nála semmi sem lehetetlen. Istennek nincs szüksége semmiféle eszközre, hogy akaratát végrehajtsa. Egyetlen elhatározással megvalósít mindent. Nem fárad el, Neki semmi sem nehéz és számára nincs lehetetlen.

Nemcsak az bizonyítja mindenhatóságát, hogy Ő mindent megtehet, hanem az is, hogy képes egyszerre mindent látni, hallani. Képzeljétek el az óvodában az óvó nénit, akinek egyidejűleg 25 gyermek hangosan mondja a magáét. Befogja a fülét és azt mondja: Elég! Így nem értek semmit, ha mindenki beszél. Szépen, sorba, egyenként mondjátok. Isten egészen más. Ő is egyszerre hallja az imádkozók millióinak hangját, mégis mindegyikre tökéletesen tud figyelni és egyenként megérti, hogy mit beszélnek. Még a gondolatainkban is olvas.

Mindenhatóságának legkülönlegesebb bizonyítéka a világmindenség megteremtése. Csak akarta, hogy legyen, és lett is minden. Akarta, hogy minden ember elnyerje az örök életet. Ezért, hogy az Ő akarata teljesüljön, mindig így imádkozzatok: „Legyen meg a te akaratod” Hiszen Isten a legjobbat akarja nekünk, az üdvösségünket.

Képzelhetitek mekkora örömünnep lehetett a Menny lakóinak az a nap, mikor Jézus Krisztus visszament a Mennyországba. Az angyalok kitárták a kaput és leborulva imádták, ahogy belépett. A Mennyei Atya és Én, a Szentlélek Isten elé siettünk, forrón átöleltük, és az Atya jobbjára ültette. Az angyalok százezrei dicsőítették Őt a Földön letöltött életéért, szenvedéséért, haláláért és feltámadásáért. Az Atya megköszönte neki engedelmességét, hogy áldozatos kereszthalálával vállalta az emberiség megmentését a kárhozattól. Megmutatta neki a megváltás eredményét: a szentek, vértanúk, hitvallók népes seregét, akik majd benépesítik a Mennyet és szüntelenül dicsőítik a Szentháromságot. Azután megmutatta Neki, mi lett volna, ha nem vállalja a szenvedést. Minden ember a pokol martaléka lett volna. Erre Jézus Krisztus letérdelt a Mennyei Atya előtt és megköszönte neki, hogy rábízta ezt a felelősségteljes és fontos feladatot, és hálásan megköszönte, hogy nagy erősítéseket küldött neki. Az Atya és Én, a Szentlélek elmondtuk neki, hogy a vérrel verejtékezés első pillanatától fogva az elfogatáson, ostorozáson, töviskoronázáson, keresztúti szenvedésen át a keresztrefeszítéséig és haláláig együtt szenvedtünk vele lélekben. Az Ő kínszenvedése és a kínhalála jelentős mértékben növelte az egész Szentháromság dicsőségét.

Hogy Jézus az Atya jobbján elfoglalta az Őt megillető helyet, az nem azt jelenti, hogy ott ül tétlenségben és mozdulatlanságban. Ellenkezőleg. Mint Isten, Ő is mindenható. Betölti az egész világot, egyszerre ott van mindenütt. Drága Engesztelő Gyermekeim! Mellettetek is ott van. szent Testével, Vérével, Lelkével és Istenségével betölti egész lényeteket. Ha elfog benneteket a vágy Iránta, csak ennyit kell mondanotok a rejtekben, szobátok mélyében: „Jöjj, édes Jézusom, ölelj meg és engedd, hogy én is átöleljelek!” Ekkor már ott is áll veletek szemben és Szent Szívére ölel. Ilyekor egy pillanatra se képzeljétek, hogy ez csak a ti fejetekben van, ő valóban átölel. Ha pedig szomorúak vagytok, mert igazságtalan ítélkezések, rágalmazások értek, akkor így szóljatok Hozzá: „Drága Jézusom, nagy szükségem van Rád. Most ne hagyj magamra, vigasztalj meg!” Erre Ő ott terem, előtted áll hófehér ruhájában, ujjaival áladat felemeli, együttérzően rád néz, letörli könnyeidet és homlokodra egy vigasztaló csókot ad. Ezt se tekintsd képzelődésnek, mert ha hívod, azonnal ott van.

Jézus, azzal, hogy fölment a Mennybe, nem hagyott magára benneteket, hű teremtményeit, mert az Oltáriszentségben itt maradt veletek. Minél gyakrabban járuljatok szentáldozáshoz! Jézus, a ti Megváltótok csak így tud erősíteni és védeni benneteket a megpróbáltatásoktól, a rátok zúduló, egyre gyakoribbá váló támadásoktól. Ugyanis a támadóitokkal szemben megbocsátó szeretetet ültet belétek. Szent Vérem a kezdődő indulatot azonnal letörli lelketekről és az így megtisztult szívetekkel azonnal imádkozni kezdtek értük. Így egyszerre saját lelketeknek és ellenségeitek lelkének is a javát munkálja.

Ti, Kicsinyeim, akik minden szerdán hűségesen engeszteltek, különleges kegyelmet kaptok, mert Jézus, aki a Mennyben lakik, az engesztelés kezdetétől a végéig itt van köztetek, és mindig hallhatjátok szavait. Belegondoltatok-e már, hogy milyen hatalmas kegyelem részesei vagytok? Most az idők végén van néhány hely a Földön, ahol égi üzeneteinkkel érintjük meg gyermekeink szívét. De ami veletek történik, az nagyon ritka ajándék. Ha szemetekkel nem is láthattok, ha fületekkel nem is hallhattok, de szavainkat eszközünkön keresztül megérthetitek.

Most pedig próbálom képekben elétek tárni jelenlétünket. Csukjátok be szemeteket! Eltűnik ez a terem, és helyette egy üde zöld, különlegesen szép virágokkal borított rét tárul elétek. A Szűzanya lehajol és a legszebb virágokból egy gyönyörű liliomos koszorút fon, a végén, mikor elkészül, olyan, mint egy korona. Ott van a fűben két trón. Az egyiken ül a Mennyei Atya csillogó koronával a fején, araszínű palástban, piros ruhában. A jobb keze felől a másik trónon, az Atyától jobbra ül Jézus Krisztus. A Szűzanya hosszú, fehér, virágmintákkal díszített ruhában van, a fején fehér tüllfátyol. Most odalép Szent Fiához és a fejére helyezi a liliomos virágkoszorút. Jézus hálából mosolyog rá, és nagy gyermeki szeretettel megcsókolja a kezét. Én, a Szentlélek Isten fehér galamb alakjában köröket írok le a fejetek fölött, drága Engesztelőim, és azt súgom nektek, hogy gondolatban ti is szedjetek sok szép színes virágot és szórjátok oda Jézus és a Mennyei Atya ölébe és a lábaikhoz. Ezek a virágok jócselekedeteitek szimbólumai: a hétköznapi szentmiséké és szentáldozásoké, a májusi litániáké, a szerdai engeszteléseké, a csütörtöki virrasztásoké és a fárasztó zarándokutaké és a hűséges kötelességteljesítéseké.

Én, a Szentlélek galamb alakomban kis piros csőrömmel leszakítom a rét legszebb liliomát és belehelyezem Jegyesem, a Szűzanya kezébe. Azután a vállára szállok, és onnan áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.