2010. május 5. szerda, Jézus: Az Eucharisztia I.

Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Köszönöm, hogy ma Te tanítasz minket, nagy örömmel várjuk szavaidat. Szentlélek Úr Isten, jöjj, segíts, hogy méltóképpen tudjam közvetíteni Jézus Krisztus üzenetét.

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ma megkezdjük az Eucharisztiáról szóló tanítás-sorozatunkat. Most az Eucharisztia előképeiről, az Eucharisztiáról, mint eljött valóságról és az Eucharisztiáról, mint szentségről szeretnék beszélni.

Az üdvösségtörténetben az Eucharisztia háromféle módon van jelen. 1.) Az Ószövetségben, mint előkép, 2.) az Újszövetségben, mint eljött valóság, 3.) és az Egyház korában, amelyben ti is éltek, mint szentség.

1.) Tehát az Ószövetségben mint előkép van jelen az Eucharisztia. Egyike ezeknek az előképeknek a manna. Miután Mózes kivezette népét Egyiptomból a 2. hónap 15. napján a nép zúgolódni kezdett, hogy inkább maradtak volna Egyiptomban a húsos fazekak mellett szolgaságban, mint a pusztában, ahol éhen fognak veszni. De az Úr így szólt Mózeshez: „Nézd, Én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki és gyűjtsön magának egy napra valót belőle!” Ha valaki másnapra is szedett, annak férges lett és bűzlött. Minden reggel gyűjteni kellett maguknak. Mikor később kisütött a nap elolvadt. Elnevezték mannának. Fehér volt, mint a koriandermag és olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak. A másik előképe az Eucharisztiának Melkizedek áldozata, aki kenyeret és bort ajánlott fel. Ő Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak és megáldotta. A neve azt jelenti: igazságosság és békesség királya. A harmadik előképe az Eucharisztiának az Ószövetségből Izsák feláldozása, mikor atyja Ábrahám felvitte a hegyre és Istennek engedelmeskedve fel akarta áldozni égő áldozatul, de Atyám megakadályozta angyalával, csak engedelmességét tette próbára. Ezek között az előképek között van egy, amelyik több, mint előkép, amelyik előkészítése az Eucharisztiának, a Húsvét, a Pászka ünnepe. Innen származik az Eucharisztia ünnepi lakoma, vagy húsvéti vacsora jellege. Erre hivatkozom Én, mikor Isten Bárányának nevezem magamat. Az a vér is az Oltáriszentség előképe, amellyel a zsidók bekenték az ajtófélfájukat, hogy őket kihagyják az egyiptomiak büntetéséből. A zsidóknak a Húsvét egyrészt emlékezés volt Izrael történetére, másrészt a Messiás várásának napja. A tragikus az volt, hogy amikor Én, az igazi Messiás eljöttem, nem ismertek föl, hanem megöltek, éppen a húsvéti vacsora idején. És ezzel megvalósították az előképet.

2.) A üdvösségtörténetének 2. korszakában, az idők teljességében az Eucharisztia, mint eljött valóság jelenik meg. Az Én eljövetelemmel és áldozatommal az Eucharisztia valósággá vált és megszületett az új Húsvét. Figyeljétek meg, Gyermekeim, vannak hasonlóságok Köztem az új Húsvét báránya és a régi zsidó Húsvét báránya között. Engem is megöltek, őt is. Előírás szerint a húsvéti bárány csontjait nem szabadott összetörni. Az enyéimet se törték össze. Az Eucharisztiát megalapító eljött valóság tehát az Én halálom és feltámadásom. Végtelen nagy szeretetemben odaadtam magamat értetek jóillatú áldozati adományként az Istennek. Íme ez az Eucharisztia lényegének és eredetének legjobb megfogalmazása. Az igaz, hogy az Eucharisztia, mint elvont valóság az Én halálommal és szenvedésemmel jött létre, de mint konkrét történés az utolsó vacsorán, mikor azt mondtam: Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre. Ez a valóság a történelemben csak egyszer történt meg, de ha a továbbiakban, mint szentséget vizsgáljuk, akkor már számtalanszor megújulni látjuk az úgynevezett eljött valóságot: az utolsó vacsorát, szenvedésemet és halálomat.

3.) Az üdvtörténet 3. korszakát most élitek, drága engesztelő Gyermekeim. Már nem az eljött valóságot látjátok, a 2000 évvel ezelőtti történetemet, hanem a liturgiát, a szentmisét, amelyben az Eucharisztia szentségként szerepel. A szentmise minden alkalommal megújítja az utolsó vacsorát, szenvedésemet és halálomat, de nem úgy, hogy ismét megtörténtté teszi, hanem megünnepli. Történelmi életemben tehát csak egy Eucharisztia volt, az amelyiket Én életemmel és halálommal valósítottam meg, azonban a liturgia szerint, az utolsó vacsorán Általam alapított Szentségnek köszönhetően annyi Eucharisztia van, amennyit celebrálnak és a világ végéig celebrálni fognak.

Mivel Én mindent láthatok, bekukkantottam egy hittanórára.

- Mi a szentmiseáldozat? – kérdezi a papbácsi. Attila jelentkezik:

- Jézus szenvedésének és halálának megújulása.

- Hogyan szenved Jézus? Testében vagy lelkében? Kriszti válaszol:

- A lelkében.

- Mikor kezdődik el a szentmisén ez a szenvedés? Lacika így szól:

- Az Úrfelmutatáskor.

- És mikor hal meg Jézus titokzatosan, a szentmise melyik részében?

Erre senki nem tud felelni és pásztorom elmondja a gyerekeknek, hogy akkor, mikor a pap megáldoztatja önmagát. Azért hal meg Jézus bennünk az áldozás pillanatában, hogy utána továbbélhessen bennünk. Meghal, hogy életet adjon nekünk.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most még beszéljünk a Szentlélek szerepéről a szentmisében. Én a Szentlélek közreműködésével vittem véghez a szentmisén a keresztáldozatot. A miséző pap kéri Atyámat: Kérünk tehát, szenteld meg ezt az adományt, áraszd rá Szentlelked erejét, hogy legyen ez számunkra a mi Urunk Jézus Krisztusnak teste és vére. Tehát Szentlelkem által lesz az ostyából az Én szent Testem, a borból az Én szent Vérem. Így az Oltáriszentséget egészen különös módon az Én Szent Lelkem táplálja. Drága Kicsinyeim! Tudjátok-e, hogy az Eucharisztia ajándékozásával nagyszerűbbet, értékesebbet nem is találhattam volna ki nektek? Saját testemet és véremet adtam nektek ajándékul, úgy mint a pelikán, aki az óceán sziklapartjának hasadékában építette fészkét. Hiába keres a tenger hullámaiban és a szakadékok között eleséget fiainak, kik ijedten tátják ki kis csőrüket. Közel vannak az éhhalálhoz. A pelikán anya csőrével feltépi keblét, hogy saját vérével táplálja fiókáit. Szívesen meghal, csak fiai éljenek. Én vagyok a ti Pelikánotok: meghaltam értetek, hogy ti éljetek. Azt akarom, hogy mindnyájan jöjjetek hozzám és belőlem táplálkozzatok.

Nyilvános szereplésem alatt, mikor köztetek jártam a kafarnaumi zsinagógában már beszéltem erről a természetfeletti kenyérről egy nappal a csodálatos kenyérszaporítás után. A földi kenyérről a természetfelettire irányítottam az emberek figyelmét: Fáradozzatok, de nem olyan eledelért, mely veszendő, hanem azért, mely megmarad az örök életre (Ján. 6,27). És a kenyér, melyet majd Én adok a világ életéért az Én testem (Ján. 6,53). Nem akarták elhinni, még az apostolaim se mind. Hát nem így van ma is? Kinevetik az áldozókat. Egy kis család: apa, anya, kislány minden vasárnap ott vannak a szentmisén. Az anya a kislánnyal mindig áldozik, de az apa sosem. Hazafelé az úton megkérdezi a feleség: -Mondd, te miért nem jössz velünk áldozni? A válasz így hangzott: - Minek menjek? Csak egy ostyát tesznek a számba. Nem hogy már elhiggyétek, hogy abban benne van Jézus! Ebéd után így szól az Anyuka: Gyere kislányom, én mosogatok, te meg törölgetsz. – Miért fogadjak szót? Eddig megtettem, amit mondotok, mert azt hittem Jézus itt van a szívemben, örömet akartam neki szerezni. De ma hallom apától, hogy áldozáskor csak egy üres ostyát kapunk. Annak az ostyának miért szerezzek örömöt?

Az Oltáriszentségben a példához hasonlóan milliók semminek néznek Engem. Legalább ti jöjjetek engesztelő Kicsinyeim és higgyetek az Eucharisztiában való misztikus, valóságos jelenlétemben!

Megáldalak mindnyájatokat az Oltáriszentség üdvözítő erejével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.