2010. május 26 szerda Jézus: Eucharisztia IV. szemlélődés

Én: Édes Jézusom, szeretlek. Tégy engem békéd eszközévé. Nagy örömmel várjuk tanításodat.

Szentlélek Istenem! Jöjj, segíts, hogy akadály nélkül tudjam közvetíteni az Úr Jézus szent szavait!

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma negyedszer foglalkozunk az Eucharisztiával, a szemlélődésről (kontemplációról) szeretnék tanítani benneteket.

Mit is jelent a szemlélődés? A gondolkodásnak egy nagyon elmélyült, magasabbrendű formája, mely a Szentlélek segítségével működik. Hogy az Én szememben a szemlélődés milyen fontos helyet foglal el, azt Lukács evangéliumának egy idézetével mutatom be nektek: „Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: Uram – méltatlankodott – nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha.”

Ebben a történetben Mára képviselte a cselekvést, Mária a szemlélődést. Ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy nincs szükség szeretetcselekedetekre, tevőleges szolgálatra, hiszen az embert tettei határozzák meg. Hanem arra hívom fel a figyelmeteket, hogy először a szívetek mélyén, Igém hallgatásában és imában kell Hozzám hasonlóvá válnotok és azonnal utána a cselekedeteitek külső megnyilvánulásában. Ez konkrétabban, rátok vonatkoztatva azt jelenti, hogy nagyon fontos a szentmisén és egyéb vallásgyakorlatokon, zarándokutakon résztvenni, betegeket, elhagyott öregeket látogatni, a legszegényebbeket támogatni, de ez a sok jócselekedet csak akkor lesz lélekből fakadó, ha mellette időt szakítotok az elmélyült csendes imádságos, szemlélődő életre. Ha mindennap rendszeresen egy kis időt velünk, Égiekkel töltötök.

Drága Gyermekeim! Még mindig az Eucharisztiáról szóló tanítássorozat folyik, most nézzük mi az összefüggés a szentáldozás és a szemlélődés vagy kontempláció között. Ez a kettő, tehát a szentáldozás és az imádságos, szemlélődő élet szorosan összetartozik, egymás nélkül nem segítik elő a lélek fejlődését. A következő példa is ezt mutatja:

Rózsi és Ági szomszédok és együtt mennek haza a vasárnapi szentmiséről. Rózsi megszólal:

- Tudod Ágikám, mindig szent irigységgel nézem azokat, akik könnyes szemmel, boldog mosollyal mennek a helyükre áldozás után. Én bizony semmit sem érzek. Mit gondolsz, miért van ez? Ági kérdéssel válaszol: - Mondd Rózsikám, mikor hazaérsz a templomból, szoktál-e a szívedben élő Jézussal elbeszélgetni úgy csendesen, gondolatban? Szoktál-e az esti órákban, mikor elcsendesedik a család, imádkozni?

- Őszintén megvallva – válaszol Rózsi – ilyesmire már nem jut időm. Ott a család, a sok házimunka, este nézem a TV-t, egy kicsit internetezek, azután alszom, mint a bunda reggelig. Örülök, ha eljutok a vasárnapi misére.

- Ha így van Rózsikám, akkor ne csodálkozz, ha nem jelent örömöt neked a szentáldozás. Vajon hogy éreznéd magad, ha elmennél vendégségbe és ott senki se szólna hozzád: nem is köszöntetnének, nem is mosolyognának rád, levegőnek néznének? Képzeld csak! Jézus vágyakozva betér hozzád és várja, hogy örülj neki, köszöntsd szeretettel, köszönd meg , hogy Ő, a legnagyobb Úr meglátogatott, sőt eggyévált veled. Várja, hogy megkérdezd: Hogy érzed magad nálam, Uram? Van-e valami kívánságod? Várja, hogy elmond neki a vágyaidat, a terveidet, a kéréseidet. Ő végtelenül türelmes és nem tolakodó, csak vár. Várja, hogy talán majd holnap, holnapután, vagy azután, hogy majd talán a következő vasárnap megszólítod. Jézus így szomorú és neked sem tud örömet okozni a szívedben.

Látjátok, Gyermekeim? Hiába van heti szentáldozás, ha nem kapcsolódik hozzá imádságos, szemlélődő élet. Az imaéletnek 3 területe van: a szóbeli ima, elmélkedés és szemlélődés. Ezeknek egészséges arányban kell lenni egymással. A megtérés utáni időben, mikor az ember lelke még nem képes saját, szívből fakadó szavakkal imádkozni, akkor inkább a szóbeli imát, rózsafüzéreket, kötött szövegeket imádkozik túlnyomórészben. De ahogy fejlődik a lelke, egyre többször szól Hozzám kötetlenül, a szívéből. Pl. a rózsafüzérek tizedei előtt elkezd elmélkedni a titkokról. Elgondolkozik életem 1-1 szakaszán és ezt saját szavaiba foglalja. Visszagondol, amit ezzel kapcsolatban olvasott a Szentírásban vagy egyéb vallásos tárgyú könyvekben. Drága Kicsinyeim! Közületek sokan ilyen elmélkedő módon imádkozzátok a rózsafüzért és ezzel nagy örömöt okoztok Nekem. Míg a szóbeli ima és az elmélkedés az ember akaratán alapszik, a kitartásán és az igyekezetén, addig a szemlélődés vagy kontempláció, mind a 3 közül a legmagasabb imaforma, isteni kegyelem gyümölcse. Tehát a szemlélődés már természetfeletti cselekedet. Egy példán keresztül szeretném megvilágítani nektek, hogy lehet eljutni a szemlélődésig, és mi történik ezalatt. Nagy Szent Teréz, ha vágyakozott a szemlélődő ima után, elmélkedéssel kezdte: Elgondolkozott saját hibáiról, gyengeségeiről, Isten iránti hálátlanságáról, arról, hogy Én, Jézus milyen sokat tettem érte a szenvedésemmel és halálommal. Ettől megindultak a könnyei. Elképzel maga mellett Engem, az oszlophoz kötözött Jézust, ahogy ostoroznak. Ezalatt a Szentlélek értelmét, okoskodását – ami az elmélkedésre jellemző – kikapcsolta. Már nem gondolt arra Szent Teréz, hogy kik ostoroznak, milyen szerszámokkal és miért, hanem ott állt az oszlop mellett, átölelt, hátával beterített Engem, hogy megvédjen az ütésektől, a végén pedig letörölve a vért arcomról, hálából megcsókolta arcomat, kezemet. Azután a szemembe nézett, bocsánatot kért bűneiért, amelyekkel hozzájárult ostorozásomhoz, majd kifolyó vérembe helyezte szeretteit. Testi szemeivel nem látott semmit, hiszen a szemlélődés még nem látomás, de abszolút mértékben átélte jelenlétemet.

Kicsinyeim! A ti közös nagyböjti elmélkedéseitek a keresztútról, az utolsó vacsoráról már súrolta a szemlélődés határát. Azokon a szerdákon szinte természetfeletti kegyelemet kaptatok a Szentlélek Istentől. Legyetek hálásak érte. Az eucharisztikus szemlélődés legkézzelfoghatóbb formája a Szentségimádás. Szent Szívem forró vágya, hogy minden lakóhelyen legyen Szentségimádás. Nincs nagyobb öröm számomra, mint mikor a tabernákulumból kihelyeznek az oltárra, élő, dobogó szívű emberek közé. Itt Kadarkúton alig várom az első csütörtököt, mikor ez megtörténik. Boldogan hallgatom énekeiteket, imáitokat, de van felétek egy kérésem. A közös hangos ima és éneklés, valamint a csendes, néma szemlélődés között legyen megfelelő arány. Ti a szentségimádáson nagyon kevés időt hagytok a külső és belső csendre, mikor mindenki önmagában elmélyedhet, és nézhet Engem, az Oltáriszentségi Jézust. Próbáljátok ki, hogy egy óra hosszat mondjátok a rózsafüzért, litániát, könyvből olvasott szép imákat, azután egy órai néma szemlélődés, majd újra egy óra ima és 1 óra szemlélődés. Felvetődik a kérdés, mit tegyetek az 1 órai csend alatt. Semmiképpen se fecsegjetek. Egy pillanatra lépjünk vissza a mai bibliai idézetre! Most a  betániai Márta legyen a rózsafüzér és éneklés jelképe, Mária pedig a szemlélődésé. Ez alatt az 1 órás külső-belső csend alatt legyetek Máriák, öleljétek át lábaimat és hallgassátok szavaimat. A csendben szólni fogok hozzátok egyenként. A csendben jöjjetek oda hozzám jászolomhoz, Szűzanyámtól kérjetek engem kezetekbe! Gyertek hozzám Názáretbe és játszatok velem fogócskát, bújócskát! Vegyüljtek a tömeg közé, de jó közel legyetek, hogy hallhassátok a hegyi beszédet! Kérjétek, hogy gyógyítsam meg beteg testrészeiteket és lelki sebeiteket a leprások közé állva, akiket gyógyítottam. Jöjjetek a getsemáni barlangomba vigasztalni magányomban és félelmemben! Gyertek, kedveseim, vegyétek le a töviskoronámat és nagy együttérzéssel töröljétek le a vérpatakokat az arcomról.

Kísérjetek végig keresztutamon! Ha elesek, nyújtsátok erős kezeteket és segítsetek felállni! Nyújtsatok nekem egy pohár vizet, mert elepedek a szomjúságtól. Álljatok mögém és segítsetek felállni! Nyújtsatok nekem egy pohár vizet, mert elepedek a szomjúságtól. Álljatok mögém és segítsétek vinni keresztemet. Fogjátok mögém és segítsetek vinni keresztemet. Fogjátok le az ütlegelő pribék kezét! Míg ütik a szegeket kezeimbe, lábaimba, addig hűs kezeteket tegyétek homlokomra és szüntelenül kérjetek bocsánatot tőlem. Míg haldoklom  a kereszten, Édesanyámmal együtt öleljétek át véres lábaimat és sírva, zokogva köszönjétek keresztáldozatomat! Áldjatok és magasztaljatok a Szentostyáért, melyben a világ végéig itt maradtam köztetek. Így szemlélődjetek, Kicsinyeim a szentségimádáson és meglátjátok, hamar elröppennek azok a csendes órák.

Megáldalak benneteket az áhítatos szemlélődés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szűzanya: Hozzátok szólok, utolsó idők Apostolai. Az idő már nagyon kevés. Csak azért nem következett még be az általam ígért figyelmeztetés, mert a Mennyei Atya még időt ad sokaknak a megtérésre. Közületek egyesek nyugtalankodnak, mert hitelességük forog kockán. Így beszélnek a hátuk mögött: „Ezek csak ijesztegetnek, ígérgetnek, nem lesz semmiféle figyelmeztetés. Ne hallgassatok rájuk, bolondok.” Így szidnak-hordanak hátatok mögött és szemetekben is. De ti ne szomorkodjatok, drága kis Apostolaim, mert hamarosan minden be fog teljesedni.

A késlekedésnek Isten irgalmassága az oka, ugyanis, ha a figyelmeztetés már korábban meg lett volna, sokkal több halott és kárhozott lett volna, mint amire a jövőben számíthattok. A kegyelmi idő meghosszabbításával milliók megtérnek a világ minden részéből.

Most ne azzal törődjetek, hogy mikor és hogyan lesz a Figyelmeztetés, hanem gondoljatok arra, hogy milyen sok a szegény közömbös, hitetlen és megátalkodott ember. Nagy szükség van még az apostolkodásaitokra, felajánlásaitokra, imáitokra és szenvedéseitekre.

Megáldalak benneteket a türelem lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.